Ferences rend
| Ferences rend (Kisebb Testvérek Rendje) | |
 | |
| A ferences rend címere | |
| Rövidítés | OFM |
| Egyéb nevek | kisebb testvérek, franciskánusok |
| Mottó | Pax et bonum (Béke és jóság) |
| Alapító | Assisi Szent Ferenc |
| Alapítva | 1209. április 15. |
| Jóváhagyva | 1215, III. Ince pápa |
| Típus | koldulórend, pápai jogú |
| Tevékenység | igehirdetés, pasztoráció, missziók |
| Minister generalis | Massimo Fusarelli |
| Székhelye | Róma, Via S. Maria Mediatrice 25. |
| Elhelyezkedése | |
 a rend központja
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
 é. sz. 41° 53′ 52″, k. h. 12° 26′ 44″41.897778°N 12.445556°E | |
| A Ferences rend weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferences rend témájú médiaállományokat. | |
A ferences rend [1] vagy más néven ferencesek, régebbi nevén franciskánusok (latin: franciscani) egy római katolikus szerzetesrend; koldulórend, melyet Assisi Szent Ferenc alapított 1209-ben.
Első rendjének neve latinul: Ordo Fratrum Minorum (Kisebb Testvérek Rendje).
Nagy hatással volt az európai késő középkor szellemére, sok teológus és filozófus került ki a rendből és gyorsan elterjedt Európában. A domonkosok mellett ők is részt vettek az inkvizícióban, az eretnekek kinyomozásában és elítélésében, különösen Itáliában, Franciaországban és a Német-római Birodalomban.
Történelem
[szerkesztés]Középkor
[szerkesztés]Kezdetek
[szerkesztés]Ferenc 1209-ben elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb, elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá. Első 12 követőjével járták Itáliát és prédikáltak.
A rend 1209-ben szóban III. Ince pápától, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Honoriusz pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.
A ferencesekhez 1217-ben már mintegy ötezer "testvér" tartozott,[2] s Ferenc hozzáfogott egy regula megírásához (→ ferences regula). Ezt az 1221-ben mutatta be (Regula non bullata).
A rend női ágát, a szigorúan zárt életű második rendet, a klarisszákat, Szt. Klára, egy Assisi-beli nemes lány alapította Szt. Ferenc segítségével.[3]
Ferenc 1226-os halálakor már mintegy tízezer ferences élt Európa országaiban.[2]
Későbbiek, szakadások
[szerkesztés]Cortonai Illés (1180–1253) – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megszervezte a rendszeres szerzetesi és teológiai képzést.[2] Rendházakat, templomokat is építtetett.
A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Éles viták folytak az alapító által megkívánt és végrendeletében megerősített abszolút szegénység eszményéről.[2] Már az alapító életében Cortonai Illés megkísérelt a szabályok szigorán enyhíteni, de a rend tagjainál ellenkezésre talált vele.
Cortonai Illés kemény vezetése miatt, az 1239-es káptalan összehívása után maga IX. Gergely tette le tisztségéről.[2]
A ferencesek a kezdetektől fogva eretnek-ellenes tevékenységekben vettek részt,[4] és 1236 körül IX. Gergely pápa a domonkosokkal együtt inkvizítorokká nevezte ki őket.[5]
Egyes templomok mellett rendházak épültek, benne több ferences testvérrel. E házak tagjait a konventuális jelzővel különböztették meg.[2] Azok a ferencesek, akik Ferenc eszményéhez ragaszkodtak, remeteségekben, szétszórva (zelanti) éltek, és nem akartak alkalmazkodni az újfajta életmódhoz.[2] 1250 után az álláspontok megmerevedtek. A belső feszültségeket a skolasztikus filozófus, Bonaventura is igyekezett feloldani. Elgondolásait pápai rendelkezések szentesítették.[2]
A renden belül három különféle felfogás érvényesült :[6]
- A spirituális irányzat, amely az eredeti formákhoz ragaszkodott
- Cortonai Illés mérsékelt irányzata
- Közvetítő irányzat
A II. lyoni zsinat (1272-74) után indult el a spirituális testvérek mozgalma.[2] Ők az apostoli szegénységhez ragaszkodva külön társaságot alapítottak, akiket később a nép fraticellik néven nevezett. Azt hirdették, hogy a pápák nem lehetnek az egyház igazi vezetői, mert ellenségei az egyik legnagyobb keresztény erénynek, az anyagi lemondásnak.
- XXII. János pápa 1323-ban kiadott iratában eretnektannak nevezte azt az állítást, mely szerint sem Krisztusnak, sem az apostoloknak nem lehetett és nem is volt magántulajdona.[7]
Az egyház a fraticellik ellen az inkvizíció eszközeit vetette be.[8]
V. Kelemen jóváhagyta a konventuális életformát, ugyanakkor engedelmességre és egységre intette a rend minden tagját. XXII. János újra az egységre szólította fel a rend tagjait.[2] A pápai rendelkezések, a pusztító pestisjárvány (fekete halál), a százéves háború, a rendi fegyelem hanyatlása, mind hozzájárultak a konventuális irányzat megerősödéséhez.[6]
Afrikában, Egyiptomban a koptokat, Abessziniában a monofizitákat térítették.[9] Ázsiában a fő cél Kína meghódítása volt "Krisztusnak", amelyre már a 13. században törekedtek (ld. pl. Montecorvinói Johannes, Pordenonei Odorik).[10]
1335-ben a rendtagok száma elérte a 35 ezret.[2] Mutatkoztak azonban a lazulás, hanyatlás jelei is. A belső megújulás Itáliában született irányzata a regulák pontos megtartását (observantia) sürgette. A francia obszervánsok mozgalmát, ami 1388-ban Mirebeauból indult ki, később Regularis Observantia néven hagyták jóvá. A következő évtizedekben az obszerváns irány gyors terjedése volt tapasztalható.[2]
A rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra (OFM) és a konventuálisokra (minoriták).
Újkor
[szerkesztés]A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) többségben voltak, és a végleges kiegyezés alkalmával 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait. Ekkor (1517) becslések szerint az obszervánsok száma körülbelül 30 ezer fő, a konvetuálisoké kb. 25 ezer fő volt.[11]
Matteo Serafini (Matteo da Bascio) obszerváns szerzetes vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez és megalakította a kapucinusok rendjét.
Alighogy az Újvilág ismeretes lett Európában, ők már megvetették lábukat Amerikában. Ők voltak az első szerzetesrend, amely Mexikóba érkezett és megtelepedett Új-Spanyolország helytartóságában.[12] Utánuk jöttek a jezsuiták, az ágostoniak és a domonkosok. 1531-ben Marcos de Niza ferences megérkezett Santo Domingóba, majd Francisco Pizarro hódítóival Peruba ment és Sebastián de Belalcázarral Quito-ba.[13]
Kelet felé a rend a hitterjesztés terén a Szentföldtől kezdve Perzsián át Kínáig és Japánig működött.[14]
A reformáció idején teljesen kiűzték őket Skandináviából, Hollandiából, Angliából és Németországban a Mainztól északra fekvő területekről.[6]
A felvilágosodás, a jozefinizmus, a francia forradalom idején, továbbá a forradalmat követő háborúk, illetve a szekularizáció során is jelentős veszteségeket szenvedtek.[6]
Modern kor
[szerkesztés]1937-ben 25,5 ezer tagjuk volt; a jezsuiták után ekkor a katolikus egyház legerősebb rendje volt.[15]
2000 körül a ferences rend létszáma 17 000 fő volt, akik a világ 49 országában, 110 rendtartományra osztva összesen 2651 rendházban éltek. A legtöbben Olaszországban (3046 fő), az Amerikai Egyesült Államokban (1816 fő), Lengyelországban (1119 fő) és Brazíliában (1111 fő) voltak. A rend által ellátott plébániák száma 2190.
2014 elején a rend létszáma 13 745 fő volt.[16]
A 2020-as évek elején, – további csökkenés után, – a létszámuk világszerte 12 127 fő volt.[17]
A rend Magyarországon
[szerkesztés]
A San Damianó-i kereszt spirituális forradalmat indított a középkorban
Története
[szerkesztés]Középkor
[szerkesztés]Magyarországon a rend talán már 1224-ben megjelent. Piancarpinoi János provinciálissága idején telepedtek be az első német testvérek.[18] Első kolostoruk Esztergomban volt; kolostorait nemsokára külön rendi tartománnyá szervezték. Buda első kolostorát körülbelül 1244-ben IV. Béla alatt építették.[19]
A rend következő kolostorai ismeretesek a 13. századból :[20] a budavári, az esztergomi, a győri, a nagyszombati, a nyitrai, a nyúl- (Margit-) szigeti, a (sáros)pataki, pozsonyi, a (székes)fehérvári, a szemennyei, a verőcei, a 14. század elejéről a máriaradnai.
A terjeszkedésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kegyeletében részesült. IV. Béla a rendből választotta gyóntatóját, a rend esztergomi kolostorába temettette el magát nejével és ifjabb fiával együtt.
A szerzetesek nagy sikerrel térítették a bosnyák félhitűeket és bogumilokat, ezért IV. Béla áttelepítette őket az Al-Duna vidékére is, ahol különösen az 1363-ban felállított bolgár bánságban működtek sikeresen. Ellenben sikertelenül fáradoztak a szörényi, bánsági, Krassó- és Hunyad megyei oláhok megtérítésén, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vármegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Később az Alvidéken birtokos vagy tisztviselő főurak áttelepítették őket az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak stb.). 1444-ben egy időre, majd 1447-ben végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól, és külön magyar rendtartományt alakítottak.
Mátyás király felkérte a ferenceseket, hogy segítsenek keresztény hitre téríteni az országban két évszázada élő, pogány szokásaikhoz azóta is ragaszkodó jászokat. Így Jászberényben 1472-re építettek fel egy nagy méretű gótikus templomot, illetve kolostort.[21]
A rend terméke a legrégibb magyar kódex, a Szt. Ferenc legendáját tartalmazó Jókai-kódex.[22]
Újkor
[szerkesztés]A reformáció idején küzdöttek a protestánsok ellen, és számos hívet térítettek vissza a katolikus egyházba.[18]
A török hódoltság idején az ország a törökök által elfoglalt területén csak a ferencesek végezték a lelkipásztori munkát. A hódoltsági viszonyok közepette létszámbeli föllendülés indult meg.
Modern kor
[szerkesztés]A trianoni békediktátum nyomán a határon kívülre került több kolostoruk. A két világháború között számos új alapítás és jelentős létszámbeli növekedés ellensúlyozza a veszteségeket. 1925-ben 18 rendházban 180 rendtagot számláltak.
A második világháború előtt lelkipásztorkodással, tanítással és evangelizálással foglalkoztak. Esztergomban 1931 óta internátussal egybekötött gimnáziumuk működik. Híres búcsújáróhelyeik: Andocs, Csíksomlyó és Máriagyűd.[23]
1950-ben 26 rendházban 350 rendtagjuk volt. Akkor Magyarországon a rend kolostorait elvették, a szerzeteseket elűzték. 1989-ben a rend több kolostorát visszakapta.
A rendnek Magyarországon jelenleg Budán, Budapest-Rózsadombon, Budapest-Pasaréten, Szentendrén, Esztergomban, Szeged-Alsóvároson, Szécsényben, Gyöngyösön, Mátraházán, Mátraverebély-Szentkúton, Pesten, Zalaegerszegen, Szombathelyen és Sümegen van kolostora, továbbá Kárpátalján Nagyszőlősön.
Területi szervezete
[szerkesztés]A rendnek a középkortól fogva több rendtartomány (mariánus, szalvatoriánus, stefanita, ladiszlaita, kapisztránus) működött Magyarországon, amelyek részben területileg különültek el, részben a rend különböző ágaihoz (obszerváns, reformált, sarutlan, rekollektus) tartoztak.
1897-ben XIII. Leó pápa egyesítette a rend különféle ágazatait Kisebb Testvérek Rendje néven, s jelentős szervezeti és a szerzetesi élet mindennapjait átalakító bullát adott ki „Felicitate quadam" kezdettel.
A magyarországi provinciák kezdetben úgy gondolták, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban nem vagy kevésbé fogják érinteni őket, de a XIII. Leó pápa által kinevezett új generális P. Lauer Alajos 1897. október 15-én életbe léptette az bullát követő konstitúciót.
A provinciák megkísérelték, hogy a római vezetéstől mentességet, enyhítést kapjanak a reformok alól, de ez nem sikerült. A rend vezetősége 1899. június 3. területi és nyelvi egyezőség következtében a következő rendtartományokat hozta létre:
- magyar nyelvű rendtartományok
- a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett rendtartomány (a Dunántúl és a Felvidék nyugati része)
- a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartomány (a Duna-Tisza köze a Délvidék és a Felvidék keleti része)
- a Szent István Királyról nevezett rendtartomány (Erdély)
- horvát nyelvű rendtartomány:
- a Szent Cirill és Metódról nevezett rendtartomány (Horvát-Szlavónország)
Néhány rendház átkerült az osztrák rendtartományba: Bécs, Maria Enzersdorf, Maria Lanzendorf és St. Pölten és a szalvatoriánus provinciát teljesen felszámolták. (A rendházait a többi rendtartományhoz sorolták.)
A Kapisztrán rendtartomány 2006-ban egyesült a Szűz Máriáról nevezett rendtartománnyal Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) néven. Azóta a szűken vett Magyarország területén egyetlen ferences provincia van.
A rend belső szervezete
[szerkesztés]A ferences rend szervezete az alapítás óta nem sokat változott. Ennek oka, hogy a rend a Szentszék közvetlen rendelkezése alatt áll. Így a regula betartásának felügyelete megoldott.
A rend élén az általános rendfőnök (miniszter generális), a rendtartomány (provinciák) élén a rendtartományfőnök (miniszter provinciális) áll. A rendtartomány őrségekre (kusztódia) oszlik, melynek élén az őr (kusztos) áll. Az őrt mindig másik kusztiódából választják.
A kolostor élén áll a guardián (gvárdián, gárgyán, papgazda).
Az általános rendfőnököt az általános káptalan (rendtartományfőnökök összessége), a rendtartományfőnököt a káptalan (rendi gyűlés) választja.
A rendi szervezetben fontos szerepük van a definítor generálisoknak akik az általános rendfőnököt segítik munkájában.
A tisztségek betöltőit bizonyos időre választják (általában 3 évre).[24]
Regula
[szerkesztés]
A ferences rend ágai
[szerkesztés]
Szent Ferenc Első Rendje – Szent Ferenc regulája szerint élő szerzetesek, 1223 óta létezik.
- Kisebb Testvérek Rendje – Ordo Fratrum Minorum (OFM)
- Konventuális Kisebb Testvérek (Minoriták) (OFM Conv.)
- Kapucinus Kisebb Testvérek (Kapucinusok) (OFM Cap.)
Szent Ferenc Második Rendje – a ferences rend női ága, melyet Szent Klára és Szent Ferenc alapított 1212-ben.
- Közismert nevük Szent Klárára utal – klarisszák
- "Szécsény Ágacskája" Klarissza Remeteség – Ordo Sanctae Clarae (OSC)
Szent Ferenc Harmadik Rendje – az első és a második rend mellett alapított harmadik közösség.
- Ferences világi rend – Ordo Franciscanus Secularis (OFS)
- Reguláris Harmadik Rend
Nevezetes ferencesek
[szerkesztés]A ferencesek közül egész sor gondolkodó került ki: Roger Bacon, Duns Scotus, William Ockham, Raimundus Lullus és mások. Közülük egyeseket az egyházi hatóságok üldöztek.
Magyarok, ill. Magyarországon működők: Kapisztrán Szt. János, Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát, Tomori Pál, Böjte Csaba, Barsi Balázs.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ rendek írásmódja (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2022. január 18.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I.
- ↑ Szántó Konrád: A katolikus egyház története III.
- ↑ Prudlo, Donald S., The Origin, Development, and Refinement of Medieval Religious Mendicancies (Brill, 2011) p 144
- ↑ CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: Inquisition. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
- ↑ a b c d Lanczkowski, Johanna. Szerzetesség kislexikona
- ↑ Szántó Konrád: A katolikus egyház története III., 475. o., Ecclesia, 1987.
- ↑ Vallástörténeti kislexikon → ferencesek, 1980.
- ↑ Katolikus Lexikon 2. Ferencrend (Budapest, 1931)
- ↑ Katolikus Lexikon 2. Ferencrend (Budapest, 1931) |. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020)
- ↑ Franciscan | Definition, History, & Facts (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
- ↑ Jarquín Ortega, María Teresa. «Educación franciscana». El Colegio Mexiquense A.C.
- ↑ Historia general de la República del Ecuador II. Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes. 2016 [1890]. ISBN 978-84-16594-27-6
- ↑ Uj Idők Lexikona 9-10. Ferencrend (Budapest, 1938) |. (Hozzáférés: 2020)
- ↑ Uj Idők Lexikona 9-10. (Budapest, 1938) Ferencrend,
- ↑ OFM Membership Statistics Released. [2021. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
- ↑ https://a-piu.it:+There are 12,127 friars in 119 countries worldwide (angol nyelven). OFM.org. (Hozzáférés: 2023. október 6.)
- ↑ a b Katolikus Lexikon 2. (Budapest, 1931) Ferencrend
- ↑ Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
- ↑ Pallas
- ↑ Hétvégi várkalauz: Jászberény (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2008. július 11. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)
- ↑ Uj Idők Lexikona 9-10. (Budapest, 1938) Ferencrend, Szt. Ferenc rendje
- ↑ Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938) | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
- ↑ Sokfélék, de nagyon hasonlóak vagyunk
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona
- Kisebb Testvérek Rendje (ferencesek) – Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány – Ordo Fratrum Minorum; OFM, uj.katolikus.hu
- Katolikus Lexikon 2. Ferencrend (Budapest, 1931)
- Uj Idők Lexikona 9-10. Ferencrend (Budapest, 1938)
- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség (1995)
- Lanczkowski, Johanna: Szerzetesség kislexikona (2000)
Irodalom
[szerkesztés]- A Ferences Család közösségei Magyarországon, Szent Ferenc útja I. kötet, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2009 ISBN 978-963-06-6244-4
- P. Eloi Leclerc OFM: Assisi Szent Ferenc. Visszatérés az Evangéliumhoz. Agapé kiadó, Szeged, 1993
- P. Eloi Leclerc OFM: Egy szegény ember bölcsessége, Agapé kiadó, Szeged, 1992
- Anton Rotzetter, Willibrord-Christian van Dijk, Thaddée Matura: Assisi Szent Ferenc. A kezdet, és ami abból megmaradt, Vigilia, Budapest, 1993
- Karácsonyi János, Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig, I-II., Bp., 1922-1924
- Kahler Frigyes: A nagy "tűzvörös sárkány" torkában. Koncepciós eljárások ferences szerzetesek ellen, 1945–1956; Kairosz, Bp., 2009
- A Ferences Világi Rend számára írt legfontosabb pápai dokumentumok; Ferences Világi Rend Országos Tanácsa, Budapest, 2010
- A Kisebb Testvérek Rendjének megerősített regulája, általános konstitúciói, általános statútumai; Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 20
