Atlético de Madrid
| Atlético de Madrid | ||||
 | ||||
| Csapatadatok | ||||
| Teljes csapatnév | Club Atlético de Madrid S.A.D | |||
| Becenév | Indios, Los Colchoneros, Los Rojiblancos, Los de La Ribera del Manzanares, Atleti, El Pupas | |||
| Székhely | Madrid, Spanyolország | |||
| Alapítva | 1903. április 26. (121 éves) | |||
| Klubszínek | piros-fehér | |||
| Stadion | Metropolitano Stadion | |||
| Vezetőedző |  Diego Simeone | |||
| Elnök |  Enrique Cerezo | |||
| Bajnokság | Primera División | |||
| Nemzeti sikerek | ||||
| Bajnok | 11 alkalommal | |||
| Kupagyőztes | 10 alkalommal | |||
| Szuperkupa-győztes | 2 alkalommal | |||
| Nemzetközi sikerek | ||||
 KEK | 1 alkalommal | |||
| Európa-liga | 3 alkalommal | |||
| UEFA-szuperkupa | 3 alkalommal | |||
| Csapatmezek | ||||
| ||||
| Jelenlegi szezon | ||||
 2023–2024 szezon | ||||
| Hivatalos honlap | ||||
| Atlético de Madrid honlapja | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Atlético de Madrid témájú médiaállományokat. | ||||
Az Atlético de Madrid, teljes nevén Club Atlético de Madrid S.A.D. spanyol, madridi székhelyű futballklub, otthona sokáig a Manzanares folyó melletti Vicente Calderón stadion volt, de 2017-ben átadták új stadionját, a Wanda Metropolitano Stadiont.
Az Atlético 11-szer nyerte meg a spanyol bajnokságot, és ugyanennyiszer a spanyol kupát is. 1962-ben a csapat elhódította Kupagyőztesek Európa-kupáját és 1974-ben megnyerte az Interkontinentális kupát. 2010-ben és 2012-ben is megnyerték az Európa-ligát, majd mindkét évben megnyerték az UEFA-szuperkupát is. Az utóbbi döntőben a kolumbiai Radamel Falcao mesterhármast szerzett. 2013-ban, 17 év után nyerte meg a Spanyol labdarúgókupát. Eddig háromszor jutott be a BEK/BL döntőjébe, ám mindháromszor alulmaradtak, az 1973-74-es szezon végén a FC Bayern München, a 2013-14-es, és a 2015-16-os döntőben pedig a Real Madrid CF ellen.
Becenevei
[szerkesztés]Az évek során sok becenevet kapott. Például „Los Colchoneros” vagy „Matrackészítők”. Az „Indios” nevet az 1970-es években kapta a szurkolóktól, mert számos dél-amerikai származású játékost játszatott a csapatban.
Története
[szerkesztés]
Athletic Club de Madrid
[szerkesztés]A klubot 1903. április 26-án alapította 3 baszk tanuló, az Athletic Club mintájára. 1904-ben a Real Madridtól elbocsátott emberek is csatlakoztak a klubhoz. Először kék-fehér szerelésben játszott a klub, ahogyan a Bilbao is, de később, 1911-ben átváltottak a jelenlegi formátumhoz. A színváltás okát nem lehet tudni, de egy elmélet szerint a piros-fehér mez elkészítése olcsósága miatt történt, sokszor alkalmazták ezt a kombinációt az ágymatracoknál. Könnyű volt átalakítani futball meznek. Később a Bilbao is átváltott erre a kombinációra anyagi okok miatt. A klub első ismert beceneve a Los Colchoneros, vagyis a Matrackészítők.
1921-ben a klub elszakadt az Athletic Bilbaótól, és 1923-ban megépítették az első stadiont, a Metropolitanót. A 20-as években háromszor megnyerte a Campeonato del Centrót, 1921-ben és 1926-ban elindult a csapat a Copa del Reyben. 1928-ban meghívták a csapatot a Primera Ligába, a spanyol első osztályba. A debütálás idejében Fred Pentland vezette a csapatot. 1930-ban száműzték a csapatot a Segunda Division-ba, de 1934-ben visszajutottak a Primera Ligába Pentland vezetésével. 1936-ban a csapat ismét visszacsúszott a másodosztályba, amikor Josep Samitier átvette az irányítást Pentlandtól. A spanyol polgárháborúban a bajnokság félbeszakadt és a klub száműzetése megszűnt.
Athletic Aviacion de Madrid
[szerkesztés]1939-ben a bajnokság folytatódott. A klub egyesült az Aviacion Nacional of Zaragoza-val és ezért az új neve Athletic Aviacion de Madrid lett. Az Aviacion Nacionalt a spanyol katonai repülőgép-pilóták alapították, akik indulást ígértek az első osztályban az 1939–40-es szezonra, csak a Real Federación Espanola de Fútbol (spanyol bajnokságok szervezője) visszautasította. A két Athletic megállapodott egymással, hogy közösen indulnak, mert a Bilbao 9 játékost elvesztett a polgárháború idején és így végül a Real Oviedo helyett, (súlyos veszteségeik voltak a háború miatt) indulhatott el a klub az 1939–1940-es bajnokságban. A vezetőség kinevezte Ricardo Zamorát a csapat élére és vele először nyert bajnokságot a csapat 1940-ben és ezt 1941-ben sikerült megismételni, újra bajnok lett a csapat. 1941-ben Francisco Franco (Spanyolország akkori vezetője) kiadott egy rendeletet, hogy a külföldi nevet használó klubokat szüntessék meg. Ezért lett Athletic Aviacion de Madridból Club Atlético de Madrid.
Club Atlético de Madrid
[szerkesztés]Helenio Herrera és Ben Barak segítségével az Atlético újra, egymás után kétszer megnyerte a bajnokságot, az 1949–50-es és 1950–51-es szezonban. 1953-ban, amikor Helenio Herrera távozott a csapattól, akkor az Atlético eltűnt a Real Madrid és a Barcelona mögött és az 50-es években az Athletic-el harcolt a 3. számú spanyol klubcsapat címért. Az 1960-as, 70-es években az FC Barcelonával harcolt a második számú spanyol csapat címért. 1959-ben az Atlético Madrid a Real Madriddal találkozott az Európa Kupában. Első mérkőzésen a Bernabéu stadionban 2–1-re győzött a Real Madrid, de a visszavágón a Metropolitanoban 1–0-ra győzött az Atlético és ezzel semleges pályán történő újrajátszást harcolt ki, amit Zaragozában tartottak, de ismét 2–1-re tudott nyerni a Real Madrid és ezzel kiejtette a Kupából. A csapat visszavágott az elszenvedett vereségért, és egymás után kétszer is, 1960-ban és 1961-ben a kupadöntőben legyőzte a városi riválist. 1962-ben az Atlético Madrid megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját a Fiorentina ellen 3–0, egy újrajátszott mérkőzésen.
1961 és 1980 között a Real Madrid uralkodott a spanyol fociban, 14-szer nyerték meg a bajnokságot ez idő alatt. Ebben az időszakban nehéz volt valamit is nyerni, de mégis sikerült. Négyszer sikerült megnyerni a bajnokságot (1965–66, 1969–70, 1972–73, 1976–77) és háromszor a Spanyol Kupát (1965, 1972, 1976). 1965-től 8 éven át rendszeresen legyőzte a csapat a Real Madridot a Bernabéu stadionban. Nem kis szerepet játszott ebben Enrique Collar, Luis Aragonés és Adelardo. 1981-82-es szezonban a magyar Szusza Ferenc volt a csapat edzője.
Jesús Gil korszaka
[szerkesztés]1987-ben Jesús Gil lett az Atlético Madrid elnöke. A csapat ekkor már 10 éve nem nyert spanyol bajnokságot nyert, ezért az új elnök sokat költött új igazolásokra. A legjelentősebb igazolás Paulo Futre volt. Viszont hírnevet a kegyetlenségével szerzett. Sok vezetőedzőt csábított a klubhoz és küldött el a sikertelenség miatt, többek között César Luis Menotti-t, Ron Atkinson-t, Javier Clemente-t és a visszatérő Luis Aragonés-t.
1995-ben a csapathoz érkezett Radomir Antić, aki az új vezetőedző lett és még néhány híres játékos: José Luis Caminero, Luboslav Penev, Diego Simeone, Milinko Pantić, Juan Manuel López és Kiko. Az Atlético története során először duplázott, az 1995-96-os szezonban megnyerte a La Ligát és a Copa del Rey-t. A siker ellenére Gil nem változtatott a stratégiáján. Antić három évig maradhatott a madridi klub kispadján, 1998-ban az ő helyére érkezett Arrigo Sacchi, de neki se sikerült sokáig a padon maradnia, Antić rövid időre visszatért, 1999-ben Claudio Ranieri lett az új vezetőedző. A 90-es évek végén újra sokat költött a klub elnöke igazolásokra, a klubhoz érkezett Christian Vieri és Juninho Paulista. Az 1999-2000-es szezon katasztrofálisan végződött az Atlético Madrid számára, Ranieri-t elküldték és harmadszorra is visszatért Radomir Antić, de a kiesés felé vezető úton ő se tudta megállítani a klubot, a csapat története során először esett ki az első osztályból, ugyanakkor még eljutottak a kupadöntőig. Az Atlético Madrid két szezont töltött a Segunda Divisiónban, 2001-ben még éppen, hogy lemaradtak a feljutásról, viszont 2002-ben már sikerrel jártak és megnyerték a másodosztály küzdelmeit.
Cerezo kezdeti évei
[szerkesztés]2004-ben Jesús Gil halála előtt Enrique Cerezo lett az Atlétic új elnöke. Az új évezredben a csapatnak nem sikerült előrelépnie a középmezőnyből, pedig 2006-ban Fernando Torres, a spanyol futball egyik legnagyobb tehetségének tartott játékos mellé érkezett két portugál, Costinha, Maniche és az argentin Maradona utódnak kikiáltott Sergio Agüero.
Fernando Torres sokkolta a klub rajongóit azzal a döntésével, hogy 2007. július 4-én a Liverpoolhoz igazolt. A Liverpool kb. 32 millió fontot fizetett a játékosért és cserébe Luis García-t adta. Az Atlético Torres helyére a Villarreal volt játékosát, az Aranycipő és Pichichi győztes Diego Forlán-t igazolta le, kb. 17 millió euróért.
Fernando Torres távozása után új korszak érkezett el a klub jelenében. Az 'Ikon' eladása nyomán befolyt összegből vett játékosok elérték a szezon elején kitűzött célt, a Bajnokok Ligája selejtezőjébe jutott a bajnokság végi helyezésével az Atlético Madrid.
A Bajnokok Ligája selejtezőjében nem volt kiemelt az Atlético, ezért nem számíthatott könnyű ellenfélre. Szerencséjére sikerült elkerülnie a legnagyobbakat (Liverpool, Arsenal stb.) és a német Schalke 04-t kapta ellenfeléül. A felemás felkészülés után idegenben 1-0-s vereséget szenvedett a spanyol csapat, de hazai pályán egy eléggé egyoldalú mérkőzésen 4-0-val küldte haza a németeket, így 11 év után ismét a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott az Atlético Madrid.
Az legegyenlőbb képességű csapatokat felsorakoztató D csoportba került az Atlético Madrid, a Liverpoollal, a PSV Eindhovennel és az Olympique Marseille-jel együtt.
A nyáron megerősített védelemmel már a csoportkörből továbbjutására is esélyes a csapat, ahogyan a Primera División végső kimenetelébe is beleszólhat a fővárosi gárda.
2009 októberében Quiqe Sánchez Flores lett az Atleti edzője, a 2009-10-es szezonban pedig a 3. helyen végeztek a bajnokságban. A következő szezonban a UEFA-bajnokok ligája csoportjából nem jutott tovább a gárda, azonban az Európa-ligában nagyszerűen menetelt, többek közt a Liverpoolt kiejtetve döntőbe jutottak. Ott a Gera Zoltánnal felálló angol Fulhamet hosszabbítás után 2-1-re győzték le, megnyerve ezzel a második számú európai kupát. A döntő mindkét gólját Diego Forlán szerezte. A következő szezonban az európai szuperkupa is az Atleticoé lett, miután a UEFA-bajnokok ligája győztes Internazionalét 2-1-re legyőzték. A gólokat José Antonio Reyes és Sergio Agüero szerezte. A bajnokságban azonban nem ment ilyen jól, így Sanchez Flores helyét Gregorio Manzano vette át.
Diego Simeone érkezése, újabb sikerek
[szerkesztés]Az egykori kiváló játékos Diego Simeonét 2011 decemberében nevezték ki a csapat élére. Vezetésével a csapat három éven belül másodszor is elhódította az Európa-ligát. A döntőben az Athletic Bilbaót győzték le a duplázó Radamel Falcao vezérletével (3-0). Augusztus 31-én az európai szuperkupában a UEFA-bajnokok ligája győztes Chelsea FC-t 4-1-re győzték le, a mesterhármast szerző Falcao ismét parádézott. 2013. május 16-án az ősi rivális Real Madrid 2-1-es legyőzésével a Copa del Reyt is elhódították, így a 2012-13-as szezont három jelentős trófeával zárta a csapat. A 2013-14-es UEFA-bajnokok ligájában egészen a döntőig meneteltek, többek közt az AC Milant és a FC Barcelonát kiejtetve. 1974 után jutottak ismét a legrangosabb kupa döntőjébe, és sokáig vezettek is Diego Godín góljával, azonban Sergio Ramos egy szöglet után a 90. percben egyenlített, a Real pedig a hosszabbításban még három gólt lőve 4-1-re diadalmaskodott. A bajnokságot azonban 1996 után megnyerte a csapat, érdekesség, hogy az utolsó fordulóban a FC Barcelona ellen ismét Diego Godín fejelt gólt. A 2014-15-ös bajnokságban a harmadik helyen végeztek. A következő szezonban visszatért Fernando Torres, és Filipe Luís, valamint megszerezték Antoine Griezmannt. A bajnokságban ismét a harmadik helyen végeztek, három ponttal lemaradva a bajnok Barcelonától. A kupától hamar búcsúztak, viszont a BL-ben ismét a döntőig jutottak, és ismét a Real Madrid CF volt az ellenfél. Az odáig vezető úton a Barcelonát, és a Bayern Münchent is kiejtették, azonban a finálét megint elbukták, ezúttal tizenegyespárbajban. Az ezt követő szezonban a csapat a bajnokságban harmadik helyen végzett, míg a Bajnokok-ligájában az elődöntőig jutott, ahol szintén a városi riválisa ejtette ki. A 2017–2018-as szezon nem kezdődött jól a csapat számára, hiszen a UEFA-bajnokok ligája csoportköréből harmadikként kiestek a Roma és a Chelsea mögött, és a bajnokságban is bugdácsoltak. A tavaszi idényben azonban magára talált a csapat, és eljutott a második számú európai kupasorozat döntőjébe, és a bajnokságban megszerezte a második helyet. 2018. május 16.-án az Európa-liga döntőjében Antoine Griezmann duplájával és Gabi utolsó perces góljával legyőzte a csapat az Olympique Marseillet, ezzel harmadszorra nyerte meg a sorozatot. Diego Simeone sokat változtatott a nyári átigazolási időszakban. Olyan játékosok érkeztek, mint Thomas Lemar, Rodri, Gelson Martins vagy éppen Santiago Arias, de voltak távozók is, mint például a két klubikon Fernando Torres és Gabi. Augusztusban az UEFA-szuperkupa döntőjében a Real Madrid ellen 4-2 arányban nyert, így harmadszorra is elhódította a trófeát.
2021 áprilisában a madridi csapat egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.[1]
Himnusz
[szerkesztés]Himno del Atletico Madrid
[szerkesztés]Atleti, Atleti, Atlético de Madrid,
Atleti, Atleti, Atlético de Madrid,
Jugando, ganando, peleas como el mejor,
porque siempre la afición,
se estremece con pasión,
cuando quedas entre todos campeón,
Y se ve junto al balón,
a un equipo de verdad,
que esta tarde de ambiente llanará.
Yo me voy al Manzanares,
al estadio Vicente Calderón,
donde acuden a millares,
los que gustan del fútbol de emoción
Porque luchan como hermanos,
defendiendo su colores,
en un juego noble y sano,
derrochando coraje y corazón.
Sikerei
[szerkesztés]Nemzeti
[szerkesztés]- Primera División (La Liga):
- Bajnok: 11 alkalommal (1940, 1941, 1950, 1951, 1966, 1970, 1973, 1977, 1996, 2014, 2021)
- Győztes: 10 alkalommal (1960, 1961, 1965, 1972, 1976, 1985, 1991, 1992, 1996, 2013)
- Győztes: 2 alkalommal (1985, 2014)
- Győztes: 1 alkalommal (2002)
- Győztes: 1 alkalommal (1947)
- Campeonato Regional Centro: (Madridi labdarúgó-bajnokság)
- Győztes: 4 alkalommal (1921, 1925, 1928, 1940)
Nemzetközi
[szerkesztés]- Győztes: 1 alkalommal (1962)
- Győztes: 1 alkalommal (1974)
- Győztes: 1 alkalommal (2007)
- Ezüstérmes: 1 alkalommal (2004)
- Ibériai-Kupa (Copa Ibérica):
- Győztes: 1 alkalommal (1991)
Játékoskeret
[szerkesztés]- Utolsó módosítás: 2023. augusztus 21.[2]
- A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
- A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
| Mezszám | Név | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Korábbi csapat | Érték (€) | Szerződés lejárta |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kapusok | |||||||
| 1 | Ivo Grbić | 
|
Split | 1996. január 18. (28 éves) | NK Lokomotiva Zagreb
|
3 500 000 | 2024.06.30. |
| 13 | Jan Oblak | 
|
Škofja Loka | 1993. január 7. (31 éves) |  SL Benfica
|
35 000 000 | 2028.06.30. |
| Védők | |||||||
| 2 | José María Giménez | 
|
Toledo | 1995. január 20. (29 éves) | Danubio FC
|
35 000 000 | 2025.06.30. |
| 3 | César Azpilicueta |
|
Pamplona | 1989. augusztus 28. (35 éves) |  Chelsea FC
|
5 000 000 | 2024.06.30. |
| 4 | Çağlar Söyüncü | 
|
İzmir | 1996. május 23. (28 éves) | Leicester City FC
|
15 000 000 | 2027.06.30. |
| 15 | Stefan Savić |  
|
Mojkovac | 1991. január 8. (33 éves) |  ACF Fiorentina
|
6 000 000 | 2024.06.30. |
| 16 | Nahuel Molina |
|
Embalse | 1998. április 6. (26 éves) | Udinese Calcio
|
35 000 000 | 2027.06.30. |
| 17 | Javi Galán |
|
Badajoz | 1994. november 19. (30 éves) | RC Celta de Vigo
|
12 000 000 | 2026.06.30. |
| 22 | Mario Hermoso |
|
Madrid | 1995. június 18. (29 éves) | RCD Espanyol
|
20 000 000 | 2024.06.30. |
| 23 | Reinildo Mandava | 
|
Beira | 1994. január 21. (30 éves) |  Lille OSC
|
25 000 000 | 2025.06.30. |
| Középpályások | |||||||
| 5 | Rodrigo De Paul |
|
Sarandí | 1994. május 24. (30 éves) | Udinese Calcio
|
40 000 000 | 2026.06.30. |
| 6 | Koke 
|
|
Madrid | 1992. január 8. (32 éves) | Utánpótlásból került fel | 16 000 000 | 2024.06.30. |
| 8 | Saúl Ñíguez |
|
Elche | 1994. november 21. (30 éves) | Utánpótlásból került fel | 10 000 000 | 2026.06.30. |
| 11 | Thomas Lemar | 
|
Baie-Mahault | 1995. november 12. (29 éves) | AS Monaco FC
|
22 000 000 | 2027.06.30. |
| 14 | Marcos Llorente |
|
Madrid | 1995. január 30. (29 éves) | Real Madrid CF
|
35 000 000 | 2027.06.30. |
| 20 | Axel Witsel |  
|
Liège | 1989. január 12. (35 éves) |  Borussia Dortmund
|
5 000 000 | 2024.06.30. |
| 24 | Pablo Barrios |
|
Madrid | 2003. június 15. (21 éves) | Utánpótlásból került fel | 5 000 000 | 2028.06.30. |
| Támadók | |||||||
| 7 | Antoine Griezmann |
|
Mâcon | 1991. március 21. (33 éves) | FC Barcelona
|
25 000 000 | 2026.06.30. |
| 9 | Memphis Depay |  
|
Moordrecht | 1994. február 13. (30 éves) | FC Barcelona
|
14 000 000 | 2025.06.30. |
| 10 | Ángel Correa |
|
Rosario | 1995. március 9. (29 éves) | San Lorenzo de Almagro
|
30 000 000 | 2026.06.30. |
| 12 | Samuel Lino | 
|
Santo André | 1999. december 23. (25 éves) | Gil Vicente
|
16 000 000 | 2027.06.30. |
| 18 | João Félix |
|
Viseu | 1999. november 10. (25 éves) | SL Benfica
|
50 000 000 | 2027.06.30. |
| 19 | Álvaro Morata |
|
Madrid | 1992. október 23. (32 éves) | Chelsea FC
|
20 000 000 | 2024.06.30. |
| 21 | Yannick Carrasco |
|
Ixelles | 1993. szeptember 4. (31 éves) |  Talien Sitö FC
|
25 000 000 | 2024.06.30. |
| 25 | Rodrigo Riquelme |
|
Madrid | 2001. április 2. (23 éves) | Utánpótlásból került fel | 12 000 000 | 2028.06.30. |
| Borja Garcés |
|
Melilla | 1999. augusztus 6. (25 éves) | Utánpótlásból került fel | 2 200 000 | 2025.06.30. | |
| Vitolo |
|
Las Palmas de Gran Canaria | 1989. november 2. (35 éves) | Sevilla FC
|
500 000 | 2024.06.30. | |
| Kölcsönadott játékosok | |||||||
| Név | Poszt | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Kölcsönben itt | Érték (€) | Kölcsön lejárta |
| Santiago Mouriño | védő |
|
Montevideo | 2002. február 13. (22 éves) | Real Zaragoza
|
500 000 | 2024.06.30. |
| Javi Serrano | középpályás |
|
Madrid | 2003. január 16. (21 éves) |  SK Sturm Graz
|
700 000 | 2024.06.30. |
| Giuliano Simeone | támadó |
|
Róma | 2002. december 18. (22 éves) | Deportivo Alavés
|
2 500 000 | 2024.06.30. |
| Víctor Mollejo | támadó |
|
Alcázar de San Juan | 2001. január 21. (23 éves) | Real Zaragoza
|
3 000 000 | 2024.06.30. |
| Germán Valera | támadó | 
|
Murcia | 2002. március 16. (22 éves) | Real Zaragoza
|
1 500 000 | 2024.06.30. |
| Carlos Martín | támadó |
|
Madrid | 2002. április 22. (22 éves) | CD Mirandés
|
500 000 | 2024.06.30. |
| Marcos Paulo | támadó |
|
São Gonçalo | 2001. február 1. (23 éves) | São Paulo FC
|
4 000 000 | 2024.06.30. |
Szakmai stáb
[szerkesztés]| Elnök | Enrique Cerezo
|
| Vezetőedző | Diego Simeone
|
| Asszisztens edző | Germán Burgos
|
| Asszisztens | Nelson Vivas
|
| Erőnléti edzők | Óscar Ortega  Ivan Ortega Carlos Menéndez Iván Rafael Díaz Infante
|
| Kapusedző | Pablo Vercellone
|
| Orvosok | José María Villalón Gorka de Abajo
|
A klub híres játékosai
[szerkesztés]A kiemelt játékosok világbajnokok.
Ramón Gabilondo- Adelardo
- Miguel Ángel Ruíz
- Fernando Torres
- Enrique Collar
- David de Gea
- Luis Aragonés
- Gabi
- Juanito
- José Luis Caminero
- Isacio Calleja
- Adrián Escudero
- Toni Muñoz
- José Francisco Molina
- Santiago Denia
- Miguel Reina
- José Eulogio Gárate
- David Villa
- Koke
- Juanfran
- Saúl Ñíguez
- Diego Costa
- Kiko
- Raúl García
- Álvaro Morata
Ilku Péter
Radamel Falcao- Luis Amaranto Perea
Antoine Griezmann- Lucas Hernández
- Thomas Lemar
Fernando Correa- Diego Forlán
- Diego Godín
- José María Giménez
Diego Simeone- Sergio Agüero
Hugo Sánchez
Christian Vieri
Jorge Alberto Mendonça- Thiago Motta
Paulo Futre- Simão Sabrosa
- Tiago Mendes
Thibaut Courtois- Toby Alderweireld
- Yannick Ferreira Carrasco
Bernd Schuster
Filipe Luís- João Miranda
- Paulo Assunção
- Diego
Jan Oblak
Arda Turan
Mario Mandžukić- Nikola Kalinić
Milinko Pantić
Radek Bejbl- Tomáš Ujfaluši
További információk
[szerkesztés]- Hivatalos honlap
- Peña Atlética de Hungría – Magyarország első és egyetlen Atlético Madrid szurkolói közössége.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The Super League - Press Release. thesuperleague.com. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
- ↑ Atlético de Madrid - Detailed squad 22/23 (Detailed view) (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2022. július 13.)
