Franz Lachner
Franz Lachner | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1803. április 2. Rain |
Állampolgársága | német |
Elhunyt | 1890. január 20. (86 évesen) München |
Sírhely | Alter Südfriedhof |
Pályafutás | |
Műfajok | |
Hangszer | orgona |
Díjak |
|
IPI névazonosító | 00017008910 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Lachner témájú médiaállományokat. |
Franz Lachner (Rain, 1803. április 2. – München, 1890. január 20.) német zeneszerző és karmester.[1]
Életpályája
[szerkesztés]Münchenben zeneoktatásból élt és Caspar Ett[2] karnagytól tanult. 1822-ben Bécsbe utazott, ahol orgonistaként, majd a Kärntnertor-Theater (a karintiai kapu melletti színház) karnagyaként működött. Barátságot kötött Franz Schuberttel. 1826-ban al-, 1828-ban első karnagy; 1834 és 1836 között Mannheimban volt karmester. Münchenben akkora sikert aratott D-moll szimfóniájával, hogy 1836-tól kezdve udvari karnagyul szerződtették. A müncheni operaház és udvari zenekar nagy sikerű vezetője, 1852-től főzeneigazgató volt. Amikor Richard Wagner Münchenbe jött, Lachner 1865-ben nyugalomba vonult, mert zenei hitvallásával nem fért össze az elhatalmasodó Wagner-kultusz.
Művei
[szerkesztés]- 8 zenekari szvit
- 4 opera: A kezesség (Die Bürgschaft, Pesten adták először, 1828); Alidia (Bulwer Pompeii ostromából, München, 1839); Catharina Cornaro (1841); Benvenuto Cellini (1849)
- egy rekviem
- 2 oratórium
- 8 szimfónia
- számos kamarazenei alkotás (vonósnégyesek stb.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stevenson, Joseph: Franz Lachner | Biography & History | AllMusic. AllMusic. (Hozzáférés: 2016. június 13.)
- ↑ német orgonista, karnagy és zeneszerző
Források
[szerkesztés]- Zenei lexikon (1935) 2. kötet 3. old.
- Lachner. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X