Galápagosi pingvin

Galápagosi pingvin
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Ardeae Csoport: Aequornithes Rend: Pingvinalakúak (Sphenisciformes) Család: Pingvinfélék (Spheniscidae) Alcsalád: Spheniscinae Nem: Spheniscus Brisson, 1760 Faj: S. mendiculus
Tudományos név
Spheniscus mendiculus Sundevall, 1871
Elterjedés
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Galápagosi pingvin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Galápagosi pingvin témájú médiaállományokat és Galápagosi pingvin témájú kategóriát.

A galápagosi pingvin (Spheniscus mendiculus) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Amint neve is mutatja a galápagosi pingvin a Galápagos-szigetek tengerparti területein honos. Sok más madárral és egyéb állattal együtt ez a pingvin is a szigetek egyik endemikus élőlénye. A madarak többsége, azaz a 90%-uk a Fernandina-szigeten és az Isabela-sziget nyugati partjain él, de kisebb állományok más szigeteken (Santiago, Bartolomé, Észak-Santa Cruz és Floreana) is találhatók. 2004-ben 1500 példány élt a szigeteken, az itt lévő kutyák és patkányok azonban tizedelik a fajt.

Az Isabela-sziget legészakibb része túlnyúlik az Egyenlítő, ami az azt jelenti, hogy az itt élő pingvinfaj az egyetlen, amely az északi félgömbön is előfordul. A trópusi előfordulását két áramlatnak köszönheti: a Humboldt-áramlatnak, mely az Antarktisz felől érkezik és hideg, valamint oxigénben gazdag és a Cromwell-áramlatnak, mely a mélyből hozza fel a hideg vizet - hűtve azzal a szigetek közti óceánrészt.

Megjelenése

Kisebb méretű, 48–53 centiméteres magasságot érhet el, testtömege 1500–2500 gramm közötti. A világ második legkisebb pingvinfaja. Fekete fején, a szeme mögött fehér sáv húzódik lefelé, a fülrészt és a pofát is elérve; a fej két oldalán levő fehér sávok a toroknál egyesülnek. Háti része feketés-szürke, míg hasi része piszkos fehéres. A begyén két sötét sáv látható, ezekből az alsónak végei lefelé kanyarodnak és a test egész hosszában végig húzódnak. A fiatal feje teljesen sötét, a begyén nincsenek sávok, oldalai és pofája szürke színűek. A tojó kisebb a hímnél, de színezetben azonosak.

Életmódja

A galápagosi pingvin sosem hagyja el a szigetcsoportot, legfeljebb néhány kilométeres távolságba kiúszik táplálékszerzés céljából. A forró nappalt a hideg vizű Cromwell-áramlatban tölti, éjszaka a szárazon pihen. Legfőbb tápláléka a rajokban úszó, kisméretű halak, mint például: a tengeripérfélék (Mugilidae) és a heringfélék (Clupeidae), de ezek mellett rákokat is fogyaszt.

Mivel kisméretű állat, a galápagosi pingvinre számos ragadozó leselkedik. A szárazföldön: rákok, a betűfogúformákhoz tartozó Nesoryzomys-fajok és Aegialomys galapagoensis, galápagosi fülesbagoly (Asio galapagoensis), galápagos-szigeteki gyöngybagoly (Tyto alba punctatissima) és galápagosi ölyv (Buteo galapagoensis), valamint a betelepített kutyák, macskák, patkányok és kígyók; míg a vízben a cápák és a galápagosi medvefóka (Arctocephalus galapagoensis) vadásznak rája.

Ezek mellett a tűzhányók és az emberi tevékenységek is zavarják e fajt. Az ember hálóiba időnként belegabalyodik a pingvin is.

Szaporodása

A világon kevesebb, mint 1000 költőpár létezik ebből a pingvinfajból. A fészkek többsége május és január között látható. A fészek a víztől 50 méteres távolságban található, általában egy barlangban vagy mélyedésben, hogy a napfénye ne érje. A felnőtt madarak életre szóló párt alkotnak. Az 1-2 tojáson, körülbelül 38-40 napig kotlik mindkét szülő. A két fiókából általában, csak az egyik marad meg; az El Niño jelenséggel rendelkező években mindkét fióka elpusztulhat, vagy a felnőttek nem is párzanak. Amíg az szülő néhány napig táplálékszerző úton van, addig a párja a fiókákra vigyáz. 30 napos korában a fióka tollakat növeszt; a többi pingvintől eltérően ezek a tollak nem a hidegtől, hanem a hőségtől védenek. A bermudai természettudós, Louis L. Mowbray volt az első, aki először szaporította fogságban ezt a pingvinfajt.

Képek

• 
  Úszó hím
• 
  Fiatal
• 
  Csoportban

Rokon fajai

A Spheniscus nembe összesen négy kis termetű pingvinfaj tartozik:

• galápagosi pingvin (Spheniscus mendiculus)
• Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti)
• Magellán-pingvin (Spheniscus magellanicus)
• pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus)

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 7.)
• Jeff Corvin kalandjai az Animal Planeten.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Galapagos penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Ibc.lynxeds.com - videó a fajról
• Proceedings of the Scientific Meetings of the Zoological Society of London for the Year 1871 Pt1 p. 126,129
• Galápagos penguins from the International Penguin Conservation website
• BirdLife species factsheet Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Penguin World: Galápagos penguin