Gavril Radomir bolgár cár
| Gavril Radomir | |
 | |
| Bolgár cár | |
| Uralkodási ideje | |
| 1014. október 6. – 1015. május 22. | |
| Elődje | Sámuel |
| Utódja | Iván Vladiszláv |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Cometopuli dynasty |
| Született | 970[1] első dunai bolgár birodalom |
| Elhunyt | 1015. május 22. |
| Nyughelye | Agios Achillios Basilica |
| Édesapja | Sámuel |
| Édesanyja | Kosara |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Árpád-házi Judit |
| Gyermekei | Delján Péter |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gavril Radomir témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gavril Radomir (bolgárul: Гаврил Радомир), (? – 1015. május 22.)[2] bolgár cár 1014-től haláláig.
Édesapját, Sámuel bolgár cárt követte a trónon.[2] Csakhamar ellenkirálya támadt unokaöccse, Iván Vladiszláv személyében,[2] aki Gavril Radomirt megölte Ohridban.[2]
Felesége (Helena) Árpád-házi Ilona (986–1026), Géza fejedelem és Sarolt lánya. Fia Petrosz Deleanosz Radomir.
Sámuel bolgár cár a fia számára kérte és kapta meg Ilona kezét I. (Szent) Istvántól. Nagy létszámú fegyveres kísérettel indult Bulgária macedóniai központjába, a cári székhelyre, Ohridba. A vőlegény, Radomir herceg már középkorú, s már jó ideje első ágyasa egy görög származású rabszolganője, aki ekkorra már több gyermeket is szült neki. A bolgár–magyar házasságkötés magyarázata: a római pápa még mindig reménykedett abban, hogy Bulgária hátat fordít a görög kereszténységnek, és a római egyházhoz csatlakozik. Sámuel cár erre nem volt hajlandó. Ilona csak a női kíséretével vigasztalódhatott az idegen környezetben. A pár öt évig élt együtt, 1008-ban Radomir elűzte Ilonát, miközben az már gyermekét várta. Az ok valószínű az lehetett, hogy Ajtony legyőzése után a magyarok nem siettek a bolgárok segítségére katonai sereggel. Ilona hazatért Magyarországra. István bátyjától birtokokat kapott, itt szülte meg fiát, Deljánt (görögül Petrosz Deleanoszt).
1014 júliusában II. Baszileiosz (Bolgárölő) bizánci császár megsemmisítő erővel tört a bolgár cár seregeire. 15 ezer hadifoglyot vakíttatott meg felhevített kardokkal. A nyomorultakat egy-egy félszeműnek meghagyott társuk vezette százas csoportokban a megszégyenített Sámuel elé. A bolgár uralkodó szívrohamot kapott, és szörnyethalt. Bolgárölő 1018-ban ünnepi pompával bevonult Ohridba. A fejedelmi család tagjait rabláncra fűzve hurcoltatta a konstantinápolyi palotához. István csapatai itt a bizánci oldalon harcoltak, bár István megkímélte a legyőzötteket, csak ereklyéket hozott magával. Ilona fia később, elszökve a magyar fővárosból, Bulgáriában eljutott Morovosig (ma Branizova), illetve Belgrádig, és felrázta a bolgár népet. Mindez már Ilona halála után történt. 1041-ben, 28 évesen csatában halt meg. Mások szerint Szalonikiben megvakították. Ilona 40 évesen halt meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://genealogy.euweb.cz/balkan/balkan8.html
- ↑ a b c d Bokor József (szerk.). Iván, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
További információk
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: Sámuel |
Következő uralkodó: Iván Vladiszláv |
