Igazi légyfélék
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Párzó házilegyek
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
Achanthipterinae | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Igazi légyfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Igazi légyfélék témájú kategóriát. |
Az igazi légyfélék (Muscidae) a fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) közé sorolt kétszárnyúak (Diptera) rendjében a homlokréses legyek (Schizophora) alrendágának egy rendkívül fajgazdag családja 12 alcsaláddal, több mint 3000 ismert fajjal.[1]
Származásuk, elterjedésük
[szerkesztés]Rendkívül diverz, kozmopolita család. Egyes fajai, kitüntetetten a névadó házilégy (Musca domestica) megtalálhatók mindenhol, ahol ember egyáltalán előfordul[1] (egyelőre a világűr kivételével).
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]Megjelenésük rendkívül egységes — annyira, hogy egyes fajaik elkülönítése még a taxonómusoknak is komoly gondot okoz.[1]
Testük sűrűn szőrözött. ami megkönnyíti a kórokozók szállítását. A szúrólegyek szívókája megnyúlt, a töve megduzzadt. A szívópárnák (labellák) helyett kitinfogaik fejlődtek.[2]
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés]Életmódjuk alapján két fő csoportra osztják őket: szaprofág és vérszívó fajokra.[2]
1. A szaprofág fajok szájszerve szívó jellegű; a házilégy szívókájának végén például két nagy, félgömb alakú szívópárna van, ezeket nyomja rá a kiszemelt táplálékra, ill. rajtuk át bocsát arra nyálat. A feloldott, mindig folyékony táplálékot tracheaszerű csövecskéken szívja fel a szájnyílásig, majd onnan pumpáló mozgással juttatja a begyébe. A táplálék a begyben gyűlik össze, és a szükségletnek abból jut tovább a középbélbe. Mivel a begybe vezető járat még az előtorban kiágazik a nyelőcsőből, a légynek a begyében összegyűlt táplálékot a kérődzőkhöz hasonlóan fel kell öklendeznie, hogy azt a középbélbe tudja juttatni. Ez a bélcsatorna elülső részébe fölkerülő táplálék gyakran csepp formájában ki is buggyan a szívókán; ezt utána a légy felnyalja.[2]
2. A szúrólegyek — mint például a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans) — teljesen vérszívásra rendezkedtek be. Ezeknek is több faja él kimondottan az ember környezetében.[2]
Legfontosabb tenyészhelyeik a trágyadombok és az egyéb bomló növényi, állati anyagok (ide értve a sebeket is). Egyetlen kilogramm lóürülékben 5000–8000, ugyanannyi sertésürülékben 15 000 nyű fejlődhet. A Kárpát-medence szélességén a legyek egy-egy nemzedéke 2–3 hét alatt alakul ki, ezért évente mintegy nyolc nemzedékükkel számolhatunk. Egyetlen nőstény egy tenyészidőszak alatt elvileg több mint 250 billiárd utódot hozhatna létre.[2]
Egészségügyi szerepük
[szerkesztés]A szaprofág fajok sajátos táplálkozásmódja rendkívül alkalmas kórokozók terjesztésére (sűrű testszőrzetük is megkönnyíti a kórokozók szállítását). Az állati vagy emberi ürülékről, szemétről, bomló, fertőzött anyagokról felvett kórokozók nagyon könnyen rákerülhetnek az emberre vagy az élelmiszerekre.[2] Mivel pedig több fajuk emberkedvelő (synanthrop), ezek többféle (főleg gyomor-, illetve bél-)betegséget terjesztenek. Tömeges előfordulásuk mindenütt a közegészségügy fő problémái közé tartozik. Ilyen faj például a kerítéslégy (Muscina stabulans)[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Állatrendszertani gyakorlatok: Farkas János, Szövényi Gergely, Török János, Török Júlia Katalin: Állatrendszertani gyakorlatok
- ↑ Urania Rovarok: Urania Állatvilág. Rovarok. Kurt Günther et al., 1968. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. 584 old.
