Szamoa

Szamoai Független Állam
Malo Sa'oloto Tuto'atasi o Samoa Independent State of Samoa
Szamoa zászlaja Szamoa címere
Nemzeti mottó: Faavae i le Atua Samoa (Szamoa Istenre épül) Nemzeti himnusz: The Banner of Freedom
Fővárosa	Apia
d. sz. 13° 35′, ny. h. 172° 20′-13.583333333333, -172.33333333333
Államforma	parlamentáris köztársaság
Vezetők
Államfő	Va'aletoa Sualauvi II
Miniszterelnök	Naomi Mata'afa
Hivatalos nyelv	szamoai, angol
függetlenség	Új-Zélandtól
kikiáltása	1962. január 1.
Tagság	Lista ENSZ, Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum
Népesség
Népszámlálás szerint	200 010 fő (2021)
Rangsorban	188
Becsült	199 000 fő (2020. december)
Rangsorban	188
Népsűrűség	70 fő/km²
HDI (2007)	0,771 (94) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	2 944 km²
Rangsorban	165
Víz	0,3%%
Időzóna	UTC (UTC+13) UTC+14 (UTC+14)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Szamoai tala (WST)
Nemzetközi gépkocsijel	WS
Hívószám	685
Segélyhívó telefonszám	999 994 995 996
Internet TLD	.ws
Villamos hálózat	230 volt
Elektromos csatlakozó	AS/NZS 3112
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamoai Független Állam témájú médiaállományokat.

Szamoa, hivatalosan Szamoai Független Állam két nagy szigetet, Upolut és Savaiʻit, valamint 8 kisebb szigetet foglal magába a Csendes-óceán délnyugati részén, az egyenlítőtől 1 500 kilométerre délre. Az ország legmagasabb pontja a Mauga Silisili, a két főszigetet az Apolima-szoros választja el egymástól. A területét tekintve körülbelül Vas vármegye méretű országban 196 000-en laknak, népsűrűsége alig kétharmada a magyarországi adatnak. Keletről Amerikai Szamoával, délről Tongával, nyugatról Wallis és Futunával, északról pedig Tokelauval osztozik közös tengeri határon.

Az ország neve szamoai eredetű, jelentése a törzset jelentő Sā kifejezésből és egy helyi királyi dinasztia, a Moa szó összetételéből származik. Az őslakos szamoaiak által benépesített Szamoa-szigeteket 1722-ben fedezte fel a holland Jakob Roggeveen; az európai hatalmak 1899-ben gyarmatosították az országot. A háromhatalmi egyezmény értelmében a szigetcsoport nyugati részén, a jelenlegi állam területén a németek hozták létre gyarmatukat Német Szamoa néven, míg a keleti szigetek Amerikai Szamoaként az USA gyámsága alá kerültek. Németország első világháborús veresége után az ország Új-Zéland fennhatósága alá került Nyugat-Szamoai Gyámsági Terület néven. Szamoa 1962-ben nyerte el függetlenségét. Az angol és a szamoai egyaránt hivatalos nyelv. Az ország jelenlegi miniszterelnöke Fiamē Naomi Mataʻafa.

Földrajz

Falefa-völgy, Upolu

Sopoaga-vízesés, Upolu

Szamoa a Délnyugat-Csendes-óceánon fekszik, az egyenlítő vonalától délre. Keleti szomszédjától, Amerikai Szamoától 130 km-re, a volt gyarmattartó Új-Zélandtól 2900 km-re, Hawaiitól pedig 4200 kilométer távolságra, délnyugatra található. Az ország földrajzilag és kulturálisan egyaránt a Szamoa-szigetekhez tartozik, a szigetsor nyugati része tartozik a fennhatósága alá. Az ország szárazföldi területének szinte teljes egészét a két fősziget, Savaiʻi (1708 km²) és Upolu (1125 km²) fedi le. A főváros, Apia Upolu északi partján fekszik, itt található az ország politikai és gazdasági központja.

Domborzat

Az ország geológiailag a Szamoa-szigetek többi tagjához hasonlóan a Szamoai forrópont vulkanizmusának köszönheti létét. A szigetlánc legnyugatibb tagja, Savaiʻi mintegy 5,5 millió évvel ezelőtt keletkezett, majd a Csendes-óceáni-lemez mozgásának következtében nyugat felé sodródott, így újabb szigetek jöhettek létre a forrópont fölött, amely jelenleg a Mount Vailuluʻu tenger alatti vulkán alatt helyezkedik el. Savaiʻi és Upolu lényegében egy-egy hatalmas pajzsvulkán, amelynek alig néhány százaléka emelkedik ki a tenger felszíne alól. Ennek köszönhető a szigetek domborzatának hegyvidéki jellege. Az ország legmagasabb pontja a Savaiʻin található Mauga Silisili, amely 1858 méterrel magasodik a tengerszint fölé. A két főszigetet az Apolima-szoros választja el; az összeköttetést kompjárat biztosítja. A szorosban található az ország másik két lakott szigete, a parányi Apolima és Manono-sziget.

Jelenleg aktív vulkáni tevékenység csak Savaiʻi szigetén észlelhető. Az 1700-as években volt egy nagyméretű vulkánkitörés, majd 1604–1606 között voltak kisebb kitörések, amelyek létrehozták az 50 km² kiterjedésű Saeaula-lávamezőt.

Vízrajz

Az ország nem rendelkezik nagy vízhozamú folyókkal, a bőséges csapadéknak köszönhető állandó patakok mind a szigetek középpontjában található hegyvidéken erednek és rövid út megtétele után közvetlenül az óceánba ömlenek. A legbővizűbb vízfolyás a Savaiʻin található Maliolio-folyó, amely 26 kilométeres hosszúságával egyben az állam leghosszabb folyója is. Áradásai gyakran sújtják a környező településeket.

Éghajlat

A szigetek klímája trópusi, az időjárás egész évben párás. Az éves csapadékmennyiség területenként erősen változó, amíg a partvidéken évente 2540 mm eső esik, addig ez az érték a belső hegyvidéken elérheti a 7620 mm-t is. Az év során két évszak különböztethető meg: májustól októberig tart a száraz időszak, amikor a kedvező időjárási körülmények sok turistát vonzanak, majd novembertől áprilisig egy csapadékosabb évszak következik. A hőmérséklet alig változik, egész éveben 24–30 °C körül mozog. A tengervíz az év legnagyobb részében kicsit melegebb, mint 20 °C. Az uralkodó szélirány a délkeleti; ez az esős évszakban, novemberben és decemberben északira változik, ekkor gyakoriak a tomboló viharok: tájfunok és hurrikánok söpörnek végig a szigeteken.

Szamoa éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	30,0	29,0	30,0	30,0	29,0	29,0	29,0	28,0	28,0	29,0	30,0	29,0	29,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	23,0	24,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,0	23,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)	450	380	350	250	160	120	80	80	130	170	160	370	2700
Forrás: Weatherbase

Élővilág, természetvédelem

Szamoai papagájamandina

Szamoa természetes növénytakarója a partvidéken a buja esőerdő, a hegyvidékéket felhőerdő-vegetáció borítja. Mára a partvidéken nagyrészt kiirtották az erdőt, és taró-, valamint kókuszpálma-ültetvényekkel helyettesítették. A szigeteken jelenleg 83 madárfaj él, amelyből 10 endemikus. A madárvilág jellegzetes tagjai a szamoai papagájamandina, a tahiti póling, a szalagos guvat és a szamoai legyezőfarok. Az ország területén élő egyetlen őshonos emlősfaj a denevérek rendjéhez tartozó veszélyeztetett szamoai repülőkutya. Az európaiak hurcolták be a szigeteken élő elvadult marhákat, disznókat és patkányokat. Szamoán ezenkívül számos őshonos gyík, két boafaj, valamint színes pók és rovarvilág él. 1978-ban alakították ki az ország első nemzeti parkját, az O Le Pupu Pue Nemzeti Parkot. Az ország számos súlyos környezeti problémával küzd, komoly gondot okoz a kivágott erdők termőtalajának erodálódása, a gyakori földcsuszamlások, az erdőtüzek és a főváros, Apia körzetében a természetes vizek ipari eredetű szennyezése.

Nemzeti parkjai

Szamoa jelenleg két nemzeti parkkal rendelkezik, valamint 12 természetvédelmi területtel.

Sorszám	Nemzeti Park	Igazgatóság	Terület	Alapítva
1	Lake Lanoto’o-i	Apia	8500 ha	1976
2	Pupu Pu'e	Apia	5489 ha	1978

Természeti világörökségei

Szamoa jelenleg nem rendelkezik világörökségi helyszínnel, két jelöltje van a javaslati listán:

• Fagaloa Bay – Uafato Tiavea Természetvédelmi Terület (Kulturális és természeti, 2006)
• Manono, Apolima és Nuulopa Kultúrtáj (Kulturális, 2006)

Éghajlatváltozás

Az éghajlatváltozás hatásai napjainkban már az ország valamennyi gazdasági szektorát érintik. Egyre gyakoribbak a szélsőséges viharok és hirtelen, rövid idő alatt lezúduló csapadékmennyiségek, ezzel párhuzamosan egyre többször fordulnak elő a korábban szokatlannak számító, hosszan tartó aszályos időszakok. A globális felmelegedés miatt melegedő óceán fenyegeti az ország korallzátonyait, és a tengerszint emelkedés is komoly kihívás elé állíthatja Szamoát, mivel településeinek és mezőgazdasági területeinek, valamint infrastruktúrájának mintegy 70%-a az alacsonyan fekvő, veszélyeztetett zónában fekszik. A klímaváltozás hatásainak kezeléséhez 2014-ben a szamoai kormányzat egy 12,3 millió dolláros csomagot fogadott el. Az országnak a globális felmelegedés okozta krízishelyzet kezelésében nyújt pénzügyi és technikai segítséget az ENSZ Fejlesztési Programja. A Legkevésbé Fejlett Országok Alapítvány (LDCF) támogatásával valósul meg a program, amely a kulcsfontosságú gazdasági szektorok bevonásával hosszú távú stratégiát dolgoz ki a felmelegedés kezelésére. Suluimalo Amataga Penaia, a szamoai természeti erőforrások és környezetvédelem minisztériumának vezérigazgatója így fogalmazott:

„Nem tudunk tovább növekedni és fejlődni nemzetként, hacsak nem biztosítjuk, hogy minden beruházást, legyen szó akár infrastruktúráról, élelmezésbiztonságról, ivóvíz-gazdálkodásról, gyógyászatról vagy turizmusról a klímaváltozás-előrejelzések legfrissebb adatainak tükrében vizsgáljunk meg és hajtunk végre. Rendkívül fontos a várható hatások kutatása, különös tekintettel a szélsőséges időjárási eseményekre és az ebből következő katasztrófákra.“

Történelem

Őslakos kultúrák

A Szamoa-szigetek első lakosai a lapita kultúra hajósai voltak, akik Kr. e. 1000 körül érkeztek meg. Az emberek magukkal hozták haszonnövényeiket és állataikat, többek között a banánt, a tarót, a kutyát és a disznót. A lapita korszakot a polinéz plainware kultúra követte Szamoán (i. e. 500 – i. sz. 300), amelyre az izoláció és az egyszerű díszítésű agyagedények készítése volt jellemző. Az ezt követő tradícionális korszakban (300–1722) alakult ki a részben máig fennmaradt társadalmi rendszer, a fa'amatai, amely a törzsfők (mataik) és a nemesi klánok fennhatóságán alapul. Polinézia szigetcsoportjai között fellendült a kereskedelem és ez különböző thasszalokráciák (tengeri birodalmak) felemelkedéséhez vezetett. Szamoa először egy fidzsi központú államalakulat, a Tui Pulotu föderáció érdekszférájába került, majd egy szamoai klán, a Tui Manu'a hódította meg a környező szigeteket. A klán hatalmának összeomlása után egy időre a Tonga Birodalom foglalta el Szamoát.

Kapcsolatfelvétel az európaiakkal

1722-ben a holland Jakob Roggeveen fedezte fel a szigeteket. A következő látogató Louis-Antoine de Bougainville francia felfedező volt, aki 1768-ban a Navigátor-szigetek nevet adta a Szamoának. Az 1830-as évek előtt korlátozottak maradtak a kapcsolatok az európaiakkal. Ekkortól angol misszionáriusok és kereskedők jártak ide. Az 1830-as évek végén kezdte missziós munkáját John Williams, a London Missionary Society tagja. Már a gyarmatosítás előtt megkezdődött egy korlátozott európai betelepülés a szigetekre, 1889-től haláláig itt élt Robert Louis Stevenson skót regényíró is, a Kincses sziget című könyv szerzője. Szamoát stratégiai helyzete miatt Németország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is magának szerette volna megkaparintani, így amikor polgárháború tört ki a szigeteken a németek és az amerikaiak a két szemben álló felet támogatták fegyverekkel. Hadihajóik közben farkasszemet néztek egymással a tengeren, de egy ciklon 1899-ben mindkét flottát elsüllyesztette. A három nagyhatalom végül megegyezett és a két nyugati sziget, Savaiʻi és Upolu német gyarmat lett, a keleti szigetek pedig Amerikai Szamoa néven amerikai fennhatóság alá kerültek.

Gyarmati időszak

Hagyományos kerek épület

Szamoa első német kormányzója Wilhelm Solf volt, aki később a császári Németország gyarmatügyi minisztere lett. 1914. augusztus 29-én ’Upolu szigeten új-zélandi csapatok szálltak partra és ellenállás nélkül felszámolták a német hatalmat. Ezt Nagy-Britannia kérte Új-Zélandtól azért, hogy megszüntessék az itteni német rádióállomás működését.

Az első világháborútól 1962-ig Új-Zéland kormányozta Szamoát, az első időben népszövetségi mandátumterületként, később ENSZ gyámsági területként. Az új-zélandi adminisztráció ideje alatt két nagyobb incidens történt. Az első az volt, hogy az 1918–1919-es spanyolnáthajárványban a szamoai lakosság mintegy ötöde meghalt. 1919-ben királyi bizottság vizsgálta a járvány körülményeit. Megállapítása szerint a járvány a Tahune hajó 1918. november 7-i érkezésével kezdődött. A hajó Aucklandból jött és az új-zélandi adminisztráció hozzájárulásával megtörte a karantént. Hét nappal később Upoluban kitört az influenzajárvány és nagyon gyorsan elterjedt az egész területen.

A második nagyobb incidens a kezdetben békés Mau tiltakozó mozgalom volt. Az 1920-as évek elején az új-zélandi adminisztráció szamoai népet sújtó intézkedései ellen tiltakoztak. A Maut kezdetben Olaf Nelson vezette, aki szamoai–svéd félvér volt. Nelson száműzetésben élt az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején, de pénzügyileg és politikailag továbbra is támogatta a szervezetet. A szervezet újonnan választott vezetője, Tupua Tamasese Lealofi nagyfőnök is az erőszakmentesség híve volt. Követői békés tüntetést tartottak Apia belvárosában 1929. december 28-án. Az új-zélandi rendőrség letartóztatta a tüntetés vezetőit. Amikor ellenálltak a letartóztatásnak, összecsapás alakult ki a rendőrség és a Mau között. A rendőrtisztek összevissza lövöldöztek a tömegbe. Még az előkészületek idején felállítottak egy géppuskát, s azt használták is a Mau szétszórására. Tamasase főnököt meglőtték és megölték, miközben ő a tömeget próbálta lecsendesíteni, a „Peace, Samoa!” szavakat kiabálva. Aznap még tíz másik ember halt meg és kb. ötvenen sebesültek meg a géppuskalövedékektől és a rendőrök gumibotjaitól. Ez a nap a szamoaiak számára a fekete szombat. A Mau mozgalom tovább erősödött, zömében továbbra is erőszakmentes maradt és kiterjed a befolyásos, hagyományos női szervezetekre is. A szamoai nép ismétlődő erőfeszítései eredményeként Nyugat-Szamoa 1962-ben független lett és barátsági szerződés írt alá Új-Zélanddal. A Csendes-óceán térségében Szamoa vált elsőként független országgá.

Független országként

Az 1997-es alkotmánykiegészítés megváltoztatta az ország nevét Nyugat-Szamoáról Szamoára. A névváltoztatást Amerikai Szamoa ellenezte, saját identitásuk veszélyeztetésének ítélve. Az ottani szóhasználatban továbbra is Nyugat-Szamoáról beszélnek. A két Szamoán ugyanaz a nép él, ugyanazt a nyelvet beszélik, de kultúrájuk mára erősen különbözik. Amerikai Szamoáról gyakran emigrálnak Hawaiiba és az Amerikai Egyesült Államok más részeire, sok amerikai szokást vettek fel. Amerikai futballt és baseballt játszanak. Nyugat-Szamoáról főleg Új-Zélandba emigrálnak, rögbit és krikettet játszanak.

Dátumugrás

Dátumválasztó vonal

1892-ben a dátumválasztó vonal nyugati oldaláról a keletibe lépett át az ország. 2011-ben azonban fordítva, így Szamoán kimaradt a 2011. december 30-ai, pénteki nap, ugyanis december 29-én éjfélkor új időzónába lépett az ország, így 29-e után 31-e következett. Az időzónaváltás indoka az Ausztráliával és Új-Zélanddal való kereskedelem elősegítése, amit az eddig érvényben lévő időeltolódás nehezített. Az alkalmazottak megkapták pénteki bérüket, a bankok viszont nem számolhattak fel kamatot a pénteki napra. Érdekesség, hogy Amerikai Szamoa nem tért át másik időzónába.

Államszervezet és közigazgatás

Nemzeti jelképek

Vörös gyömbér, Szamoa nemzeti virága

A szamoai zászlóban megjelenő öt csillag a Dél Keresztjét, míg a kék szín a szabadságot, a vörös a bátorságot jelképezi és egyúttal az állam hagyományos színe. A nemzeti címer egy hullámok fölé emelkedő kókuszpálmát ábrázol, és megjelenik a Dél Keresztje, valamint a kereszténységet szimbolizáló kereszt is rajta. A címer hátterét az ENSZ logója alkotja, utalva az ország ENSZ-gyámsági terület múltjára. Szamoa nemzeti himnusza a Banner of Freedom, amelyet Sauni Iiga Kuresa fidzsii származású zeneszerző komponált 1962-ben. Az ország nemzeti virága a vörös gyömbér, más néven alpinia purpurata. Az örökzöld növény nevét erőteljes gyömbérillatáról kapta, virágzata élénk bíbor színű. Szamoa nemzeti madara az endemikus, veszélyeztetett fogasgalamb, régebbi nevén bagolycsőrű galamb (Didunculus strigirostris).

Alkotmány, államforma

Az ország parlamentáris köztársaság. Az 1962-es függetlenségtől egészen 2007-ig parlamentáris monarchia. II. Malietoa Tanumafili király (1913–2007) halálát követően a következő államfőt már csak ötéves időtartamra választják és nincsenek királyi kiváltságai sem. Azóta az ország államformája köztársaság.

1970 óta a Nemzetközösség, 1976-tól az ENSZ tagja.

Politikai pártok

Fiamē Naomi Mata'afa miniszterelnök

A szamoai parlament, a Fono 49 tagját 5 évente választják a britekhez hasonlóan egyéni választókerületekben az ország 21 évesnél idősebb lakosai. Szamoa politikájának egyeduralkodó pártja az Emberi Jogok Védelmezője Párt nevű konzervatív formáció, amely 1982-óta dominálja az ország politikáját. Jelenlegi vezetője Tuilaepa Aiono Sailele Malielegaoi, az ország miniszterelnöke. A 2016-os választásokon a párt a szavazatok 57,3%-val a területi alapon torzító egyéni választókerületes rendszernek köszönhetően 35 helyet szerzett. (A győztes mindent visz.) A választásokat követően 10 független képviselő átállt a kormánypárti frakcióba, így az Emberi Jogok Védelmezője Párt jelenleg 9/8-os szupertöbbséggel kormányozhat. Az egyetlen parlamenti ellenzéki párt az agrárreformot követelő kereszténydemokrata Tautua Szamoa. A következő választást 2020 júliusában fogják tartani, Tuilapea már bejelentette, hogy ismét indulni fog a miniszterelnöki posztért. Mataʻafa nyert a 2021-es választásokon de a korábbi miniszterelnök, Tuila'epa Sa'ilele Malielegaoi nem volt hajlandó távozni hivatalából, ami alkotmányos válsághoz vezetett. A válság a szamoai fellebbviteli bíróság 2021. július 23-án hozott döntésével oldódott meg, amikor is kimondta, hogy Mataʻafa május 24. óta miniszterelnök.

Közigazgatási beosztás

Szamoa 11 adminisztratív körzetből áll, amelyek a hagyományos törzsi területek határait követik. A parlamenti választókörzetek nagyrészt a közigazgatási kerületek határain alapulnak, azonban a népesebb adminisztratív egységek több voksolási területre oszlanak.

sorszám	Körzet	székhely	terület (km²)	lakosság (2001)
Upolu
1	Tuamasaga	Apia	479	83.191
2	A'ana	Falelatai	193	20.167
3	Aiga-i-le-Tai1)	Mulifanua	27	4.508
4	Atua2)	Aleipata at Saleaaumua	413	21.168
5	Va'a-o-Fonoti	Samamea	38	1.666
Savaiʻi
6	Fa'asaleleaga	Safotulafai	266	12.949
7	Gaga'emauga3)	Samalae'ulu	223	7.108
8	Gaga'ifomauga	A'opo	365	4.770
9	Vaisigano	Neiafu	178	6,643
10	Satupa'itea	Gautavai	127	5.556
11	Palauli	Vailoa i Palauli	523	8.984
	Szamoa	Apia	2 831	176 848
1) Manono, Apolima és Nu'ulopa együtt
2) Aleipata-Inseln és Nu'usafe'e együtt
3) 2 kis exklávé falu Upolun

Védelmi rendszer és rendőrség

Szamoa nem rendelkezik reguláris katonai erővel semmilyen formában. Védelmi szerződése van Új-Zélanddal, amely Szamoa kérésére segítséget nyújt ellenséges támadás esetén. Az ország belső rendjét az 500 fős rendőrség tartja fenn, amely egy Guardian-osztályú járőrhajóval is rendelkezik. A szamoai rendőrség közvetlen jogelődje az új-zélandi fennhatóság alatt álló Nyugat-Szamoai rendőrség volt.

Külkapcsolatok

1962-ben elnyert függetlenségét követően barátsági szerződést kötött a korábban a szigeteket mint gyámsági területet kormányzó Új-Zélanddal. A későbbiekben számos kétoldalú egyezményen túl Szamoa tagja lett többek között az ENSZ-nek (1976). Alapító tagja a Csendes-óceáni Fórumnak, tagja a Csendes-óceáni Közösségnek.

Népesség

Szamoai család

Népességének változása

A népesség alakulása 1960 és 2021 között

Lakosok száma	108 645	130 687	148 889	154 763	160 030	165 568	172 979	178 794	187 429	200 010
	1960	1966	1973	1979	1985	1992	1998	2004	2011	2021

Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

A szamoaiak legnagyobb része a szigetek benépesülése óta apró tengerparti falvakban él. Nagyon alacsony a városi lakosság aránya, 2004-ben alig 22% élt urbanizált területen, ez a szám 2018-ra 18,2%-ra csökkent. Az ország egyetlen jelentős városa a főváros, Apia, ezen kívül még a Savaiʻi szigetén fekvő kompkikötő, Salelologa rendelkezik ezzel a státusszal. Nagyobb lakosságú települések még Vaitele, Faleasiu és Vailele is.

Vallás

Templom, Salelologa, Savaiʻi

  kongregacionalista (29%)

  metodista (12,4%)

  Isten Gyülekezetei (6,8%)

  hetednapi adventista (4,4%)

  katolikus (18,8%)

  mormon (16,9%)

  Imádság Központ (2,8%)

  egyéb keresztény (5,8%)

  egyéb vallás (2,9%)

  nem vallásos (0,2%)

Az európai utazók érkezése előtt a szamoai őslakosság egy polinéz politeista törzsi vallást gyakorolt, amely összetett mitológiával rendelkezett. A vallási rítusokat általában a családfők és az idősek vezették. Az első keresztény misszionáriusok a 19.század első felében érkeztek meg a szigetekre és hamar megtérítették az ország lakosságát. A szamoaiak életében napjainkban is központi szerepet tölt be a vallás. A 2016-os népszámlálás adatai szerint a lakosság körében a legnagyobb felekezet a Szamoai Kongregacionalista egyház, amelyhez a népesség 29%-a tartozik, ezt követik 18,8%-kal a katolikusok, majd 16,9%-kal a helyi mormon közösség, a metodisták 12,4%-ot, az Isten Gyülekezetei (Assemblies of God) 6,8%-ot, a Hetednapi Adventista Egyház pedig 4,4%-ot tesz ki. A lakosság fennmaradó 11,8%-a különböző apró felekezetek gyülekezetéhez tartozik. A népesség alig 0,2%-a vallotta magát nem vallásosnak. Függetlenné válása után Szamoa szekularizált államként határozta meg magát, azonban a 2010-es évektől kezdődően a Tuilaepa Aiono Sailele Malielegaoi miniszterelnök által vezetett politikai formáció, az Emberi Jogok Védelmezője Párt kormányzása alatt a kereszténység egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a közéletben is. 2017-ben végül megváltoztatták az alkotmányt, amelynek szövege immár „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek által alapított ország”-ként hivatkozik Szamoára.

Etnikai és nyelvi megoszlás

Szamoa államalkotó nemzete a polinéz népek családjába tartozó szamoai nép, akik Amerikai Szamoán is az őslakosságot alkotják. A népesség etnikailag meglehetősen homogén, a lakosság 92,6%-a helyi származású. A maradék 7%-ot a kevert európai-polinéz leszármazottak adják, az európaiak a népesség alig 0,4%-át tesz ki. Az őshonos népesség legnagyobb hányada napjainkban is apró tengerparti falvakban él, míg a kevert népesség a fővárosban, Apiában összpontosul. Az ország hivatalos nyelve a szamoai, amely beszélőinek több mint a fele Új-Zélandon, Ausztráliában vagy az Egyesült Államokban él a nagyfokú emigráció következtében.

Gazdaság

Szamoa exporttermékeinek megoszlása 2019-ben

A hagyományos falusi társadalom Szamoán kollektivista jellegű volt és a törzsi, rokoni kapcsolatokon alapult. Az európai gyarmatosítás során létrejött a pénzalapú gazdaság, amely elsősorban a mezőgazdasági termékek exportjára épült. Az 1950-es évektől kezdődően a földművelés és a halászat mellett megnőtt az idegenforgalom, a szolgáltatások és a könnyűipar szerepe. Az ország számára nagyon fontos bevételi forrást képeznek a diaszpóraként az Egyesült Államokban és Új-Zélandon élő szamoaiak által hazautalt összegek, a háztartások bevételének mintegy hatoda külföldről származik. Szamoa az ENSZ besorolása szerint 2014-ben sikeresen áltépett a legkevésbé fejlett országok közül a fejlődő országok közé, GDP-je 2021-ben 844 millió $ volt, ami 4 217 $ egy főre jutó GDP-t jelent.

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat

Disznók egy ház udvarán Upolu szigetén

A mezőgazdaság a szamoai GDP kétötödét teszi ki, és csaknem a lakosság 2/3-át foglalkoztatja. Ennek ellenére a termelés nem elégíti ki a helyi igényeket és az ország élelmiszerbehozatalra szorul. Az ültetvényeken kókuszdiót, tarót, mangót és és egyéb gyümölcsöket termesztenek. A szigetekre lesújtó tájfunok komoly károkat okoztak az 1990-es években, ezt elsősorban a taró-termelés sínylette meg, amelynek ekkor a levélrozsda járvánnyal is meg kellett küzdenie. Helyi fogyasztásra tenyésztenek szarmasmarhát, sertést és baromfit is. A halászat jelenleg fejletlen, de gyorsan növekvő ágazat. Az utóbbi évtizedekben megnőtt a fakitermelés szerepe is, amelyet újratelepítési programok kísérnek. 1954 és 1978 között az erdővel borított területek aránya 74%-ról 55%-ra csökkent, 2005-ben viszont újra elérte a 60%-ot.

Természeti erőforrások és energia

Termékeny földjein, erdőin és turistákat vonzó „trópusi paradicsomi” természeti körülményein kívül az ország kevés erőforrással, ásványkinccsel rendelkezik. Szamoa energiaellátásának 62% import üzemanyagból származik, míg a fennmaradó hányadot egy upolui vízerőmű biztosítja.

Ipar

A szamoai könnyűipar termékek széles skáláját gyártja, ezeket elsősorban a hazai piacra szánják. Többek között sört, cigarettát, kókusz olajokat és krémeket, szappant, festékeket és konzerv húsokat készítenek. Az 1990-es években Szamoára települt egy japán elektromos termékekkel foglalkozó összeszerelő-üzem, amely azóta is a kormány után a legnagyobb számú munkahelyet biztosítja az országban.

Pénzügyi szektor

Az ország hivatalos pénzneme a szamoai tala, amelynek váltópénze a sene, 100 sene ér egy talát. A függetlenné válás előtt Nyugat-Szamoa az új-zélandi kormány tulajdonában lévő Bank of New Zealand által kibocsátott angol fontot használta. Amikor 1962-ben önállóvá vált az ország, bevezették a talát, amelyet először az új-zélandi dollárhoz árfolyamához kötöttek, a bankjegyeket a Bank of Western Samoa (Nyugat-Szamoai Bank) elnevezésű, részben az állam tulajdonában lévő kereskedelmi bank kezdte el kibocsátani. 1975-ben létrejött a Monetáris Testület, amelynek feladata a pénzkínálat szabályozása és a monetáris stabilitás létrehozása volt és megszüntették a tala új-zélandi dollárhoz való kötöttségét. A szamoai kormányzat a korai 1980-as évek gazdasági válsága után egy függetlenebb intézmény létrehozásában látta megoldást és 1984-ben létrehozta a Central Bank of Samoát (Szamoai Központi Bank). Az ország jelenleg számos kereskedelmi bankkal is rendelkezik és az offshore szolgáltatások részeként számos külföldi cég is ide van bejegyezve.

• 
  A Szamoai Központi Bank épülete
• 
  Száz talás bankjegy II. Malietoa Tanumafili arcképével

Kereskedelem

Szamoa éves exportjának értéke 2018-ban 46 101 ezer $ volt, importja 362 883 ezer $-ra rúgott, ami erős külgazdasági deficitet jelent. legfontosabb exportpartnere Amerikai Szamoa, ezt követi Új-Zéland és a Tokelau-szigetek. Az importtermékek legnagyobb hányada Új-Zélandról érkezett, ezt követi Szingapúr, majd Kína. Az ország elsősorban élelmiszert, ipari termékeket, fogyasztási cikkeket és kőolajszármazékokat importált, legfontosabb exportcikkei pedig a kókuszdióból származó különböző termékek, a kakaó és a sör.

Közlekedés

Tengerparti országút

Az ország közúthálózata meglehetősen fejlett, a közutak hossza 790 km, amelynek körülbelül 40%-át fedi burkolat. A közúthálózat legnagyobb részét a két fősziget, Savaiʻi és Upolu tengerpartján körbefutó utak adják, amelyek csaknem az összes települést bekapcsolják az országos közlekedésébe. A két földdarabot elválasztó Apolima-szoroson keresztül kompjárat biztosítja a az autós és gyalogos közlekedést. Az ország legfontosabb légikikötője az Upolu északnyugati partján fekvő Faleolo Nemzetközi Repülőtér, ahonnan az utasok Új-Zélandra, Tongára, Amerikai Szamoára, valamint Hawaiira utazhatnak. Szamoa állami tulajdonú légitársasága a Polynesian Airlines, amely a régió egyik legfontosabb ilyen célú szervezete. Savaiʻi szigetén található még két kisebb, burkolatlan és csak gazdasági célokra használt repülőtér, a belföldi légiforgalom nem jelentős. A közúti közlekedés 2009 óta bal oldali. A Samoa Airways és Talofa Airways naponta indítanak Szamoa és Amerikai Szamoa között repülőket.

Telekommunikáció

Hívójel prefix	5W
ITU zóna	62
CQ zóna	32

Kultúra

Oktatási rendszer

A Piulai Teológiai Főiskola épülete Upolu északi partján

Szamoa gazdasági fejlettségéhez mérten jól kiépült oktatási rendszerrel rendelkezik. Az UNESCO 2012-es jelentése alapján a felnőtt lakosság 99%-a tud írni és olvasni, szemben a csendes-óceáni regionális átlaggal, ahol ez az arány csak 71%. A kisgyermekkori oktatás legfontosabb helyszínei a falusi óvodák, amelyeket általában a helyi közösség működtet. Az általános iskolába beíratott gyermekek száma magas, csaknem minden tanuló elvégzi a nyolc általánost. Az iskolák fenntartói az Oktatási Minisztérium és öt egyházi misszió. A középiskolát már kevesebben járják ki, a gimnazista korú lányok 69,5%-a, a fiúk 50,6%-a látogat csak valamilyen oktatási intézményt. A kormányzat fenntart kiemelt középiskolai intézményeket is, ahol a tanítás angolul folyik. A hosszútávú cél az ország szamoai-angol kétnyelvűvé válása, amely segítheti Szamoa versenyképesebbé válását és gazdasági felzárkózását is. Az ország legfontosabb felsőoktatási intézményei a 2000 diákot oktató Szamoai Nemzeti Egyetem, a Piulai Teológiai Főiskola valamint a Dél-Óceániai Egyetem szamoai kampusza, de a legtöbb egyetemista fiatal Új-Zélandra, Ausztráliába vagy az USA-ba megy tanulni, ezt a gyakorlatot számos ösztöndíjprogram támogatja.

A rendőrség zenekara, Apia

Tudomány

Új-Zéland kiterjedt tudományos és technikai segítséget nyújt Szamoa számára. Az ország tudományos életének fejlődését különböző projektekkel támogatja a volt gyarmattartó Németország, valamint Japán és az Egyesült Államok is. Az ENSZ Fejlesztési Programja segíti Szamoát a gyakori cunamik elleni védekezésben, valamint az ország nagy megújuló-energia potenciáljának kihasználásában és elmaradott elektromos hálózatának fejlesztésében. Az UNESCO Dél-Csendes-óceáni területi irodáját Apiában állította fel, amely a helyi kulturális és természeti örökség megóvásán túl célul tűzte ki a tudomány népszerűsítését a fiatalok körében a régióban. Az Apiában 1988-ban alapított Szamoa Nemzeti Egyetem rendelkezik egy természettudományi karral, az 1977-ben Apiában alapított Dél-Óceániai Egyetemen pedig agrár és jogtudományokat tanulhatnak a szamoai diákok.

Gasztronómia

Hagyományos szamoai étel készül a felforrósított kövekből álló tűzhelyen, az umun

A szamoai ételkészítés hagyományos eszköze az umu: a földön tüzet raknak, amin kisméretű köveket hevítenek fel, majd ezeken sütik meg az előkészített ételeket. A fogások alapjai legtöbb esetben a taró és a kenyérfa gyümölcse, erre kerülnek rá a bőségesen termő trópusi gyümölcsök, mint a banán, az ananász, a csillaggyümölcs, a mangó és a papaja. A legtöbb szamoai ételnél fölhasználják a kókuszdió különféle részeit, a húsételek a két hagyományosan tartott háziállatból, a csirkéből és a disznóból készülnek. Fontos szerepet játszanak az étrendben a frissen fogott halak és a tenger gyümölcsei is. Népszerű alap fogás a palusami, amelynek készítése során kókuszhéjban sütnek kókuszkrémet az umu-n, valamint a citromlében, chiliben és hagymaágyon pácolt nyers hal, az oka.

Turizmus

Upolu egy tengerparti képe

Szamoai rögbicsapat

A szamoai nemzeti rögbiválogatott a Siva Tau elnevezésű táncot adja elő

Esőerdővel borított sziklás hegyeivel és homokos strandjaival Szamoa igazi trópusi paradicsom. A természeti környezet és a jó közbiztonság minden évben számos turistát vonzz, akiknek száma folyamatosan növekszik: míg 2010-ben 124 000 turista érkezett, 2018-ban már 191 000-en látogatták meg a szigetországot. Népszerű turista célpontok a jól kiépített infrastruktúrával rendelkező Upolu központi hegyvidékének akár 100 m magas vízesései, krátertavai és tanösvényei, valamint a sziget strandjai. Savaiʻi nehezebben megközelíthető, de sokan felkeresik látványos lávamezőit, barlangjait és fúvóit (blowhole). Számos látogatót vonzanak a búvárkodás lehetőségei a partmenti vizekben és a korallzátonyokon. A kulturális turizmus célpontjai a különböző őslakos ünnepek, falvak és táncok, valamint a híres író, Robert Louis Stevenson házából kialakított múzeum.

Sport

A szigetország nemzeti sportja a rögbi, a tehetséges szamoai játékosok régóta játszanak különböző nagynevű szamoai, új-zélandi és amerikai csapatokban. A hétköznapokban közkedvelt sport még a krikett helyi változata, a kirikiti, amelyben nincsen korlátozva a résztvevő játékosok létszáma. A falvak gyakran rendeznek egymás között bajnokságokat, amelyek fontos közösségi eseménynek számítanak és általában nagy népünnepély kíséri őket, amihez a vendéglátó község biztosítja a szükséges étel és italmennyiséget. A polinézek vendéghajós kenuik segítségével népesítették be a csendes-óceáni szigetvilágot és az evezés hagyományos hajókkal továbbra is népszerű sport a helyiek körében. A legtöbb kenu csak a nyugodt vízű lagúnákban használható, de készülnek komolyabb szerkezetű nyílt óceáni evezős csónakok is. Hagyományos bennszülött sportok még a futóverseny, a kakasviadal, a helyi darts (tiak) és a dárdahajítás is. A futball is népszerű sport, bár a szamoai labdarúgó-válogatott nem ért el jelentősebb sikereket az elmúlt években. A szamoai labdarúgó-bajnokság 1968-ban alakult meg, nem sokkal a függetlenné válás után.

Olimpia

Szamoa 1984-ben vett először részt az olimpiai játékokon, azóta minden nyári olimpián képviseltette magát. A téli játékokon még nem vett részt. Eddig összesen egy ezüstérmet szerzett, amelyet a 2008-as pekingi olimpián nyert el. Ele Opeloge női súlyemelő eredetileg negyedik helyen végzett a sporteseményen, azonban egy utólagos vizsgálat 2016-ban bebizonyította, hogy a második és a harmadik helyezett versenyző doppingolt, így a második helyezettnek járó díjat utólagosan a szamoai színekben részt vett versenyzőnek ítélte a bizottság. A Szamoai Sportszövetség és Nemzeti Olimpiai Bizottság 1983-ban alakult meg.

Ünnepek

Az alábbi táblázat Szamoa hivatalos állami ünnepeit sorolja fel.

Dátum	Magyar név	Szamoai név	Megjegyzés
Január 1.	Újév	Po vaelua o le Tausaga Fou
Január 2.	Szilveszter napját követő nap	Aso i le maeʻa o le Tausaga Fou
–	Nagypéntek	Manuia le Aso Faraile	dátum változó
–	Nagyszombat	Manuia le Aso Faraile	dátum változó
–	Húsvétvasárnap	Aso Sa o le Eseta	dátum változó
–	Húsvéthétfő	Aso Gafua o le Eseta	dátum változó
Május 11.	Anyák napja	Aso o Tina
Június 1.	Függetlenség napja	Aso Tutoʻatasi	Az ország 1962-ben nyerte el függetlenségét Új-Zélandtól Nyugat-Szamoai Független Állam néven
Augusztus 10.	Apák napja	Aso o Tama
Október 12.	Lotu a Tamaiti (Fehér Vasárnap)	Lotu a Tamaiti	Közös ünnep Amerikai Szamoával, a lakosok fehér ruhába öltöznek, a gyermekek ajándékokat kapnak
December 25.	Karácsony	Kerisimasi
December 26.	Karácsony másnapja (Boxing Day)	Aso fusu

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szamoa témájú médiaállományokat.

• turisztikai információk
• Szamoai alkotmány
• Knigge
• Országinformációk
• Turisztikai információk
• Szamoáról információk
• Samoa Observer napilap
• Szamoa.lap.hu – linkgyűjtemény
• Erich Scheurmann: A Papalagi. A tiaveai Tuiavii törzsfőnök beszédei; ford. Tax Ágnes; Typotex, Bp., 2018 (Szokatlan szempontok)