Szocsi

Szocsi (Сочи)
Szocsi látképe a tenger felől
Szocsi címere Szocsi zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznodari határterület
Alapítás éve	1838 1896
Polgármester	Viktor Kologyazsnij
Irányítószám	354000–354999
Körzethívószám	862
Testvérvárosok	Lista Čačak Menton Rimini Kercs Trabzon Vejhaj Szidón Las Piñas Long Beach Szurgut Nagato
Népesség
Teljes népesség	444 989 fő (2024. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	MSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 35′ 07″, k. h. 39° 43′ 13″43.585277777778, 39.720277777778
Szocsi Pozíció a Krasznodari határterület térképén
Szocsi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szocsi témájú médiaállományokat.

Szocsi (cirill betűkkel: Сочи) üdülőváros Oroszországban, a Fekete-tenger partján, a Kaukázus mentén. Határai a Mamajka és a Kugyepszta folyó. Távolsága a fővárostól közúton 1632 km.

Hosszúsága mintegy 148 km, ezzel a világ második leghosszabb városa Mexikóváros után. 1961-ben egyesítették a környező településekkel, így létrejött az ún. Nagy Szocsi. Közigazgatásilag hozzácsatolták Lazarevka, Maceszta, Hoszta és Adler települést.

Lakossága 397 500 fő (a 2002. évi népszámláláskor); 343 334 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

A Szovjetunió egykori legnagyobb tengerparti gyógyüdülővárosa volt. Kénhidrogénes forrásait vérszegénység, ideg- és bőrbetegségek, ízületi bántalmak kezelésére javallották. Híresek voltak szanatóriumai is. Már az 1930-as években megkezdődött a gyógyászati intézmények kialakítása, az első jelentős beruházás a balneológiai klinika építése volt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2007. július 4-én Guatemalában Szocsinak adta a 2014-es téli olimpia rendezési jogát. Itt rendezik meg 2014-től a Formula–1-es orosz nagydíjat.

Éghajlat

Éghajlata jellegzetesen szubtrópusi. A Kaukázus 3000 méteres hegyei védik a beáramló hideg északi szelektől, így az évi középhőmérséklet 14 °C körül alakul.

Szocsi éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	9,6	10,0	12,2	16,6	20,6	24,6	27,5	28,0	24,7	20,4	15,3	11,8	18,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	3,5	3,3	5,2	9,0	12,7	16,7	19,7	20,0	16,4	12,5	8,1	5,5	11,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)	184	135	121	120	110	104	128	121	127	167	201	185	1703
Havi napsütéses órák száma	96	105	145	161	220	258	279	280	225	195	120	86	2170
Forrás:

Története

Ókor

Hérodotosz a Fekete-tenger északi partvidékének legősibb népeként a kimmereket írja le. Az i. e. 12-8. század között ők uralták a sztyepp Kárpátok és Kaukázus közötti részét. Lehetséges azonban, hogy a "kimmer" valójában gyűjtőnév volt, amit a görögök használtak a szkíták előtt az itt élő népekre. Az i. e. 8. században a Krím-félszigettől keletre és délre élő kimmereket a benyomuló szkíták a Fekete-tenger déli partvidékére kényszerítették. Ezt követően a szkíták próbálták megvetni lábukat a Kaukázuson túl is, de i. e. 611-ben Uvakhsatra méd király kiűzte őket Médiából. I. e. 7. századtól egyfelől a szkítákkal rokon szarmata törzsek, másfelől és görög kereskedők is megjelentek a vidéken. Milétoszi görög gyarmatosítók az i. e. 6. században sorra hozták létre kolóniáikat a Fekete-tenger partvidékén. Amikor VI. Mithridatész Eupatór pontoszi király i. e. 101-ben legyőzte a kolkhiszi fejedelemségeket, a Kaukázustól északra eső sztyeppén néhány szkíta törzset is hódoltatott. A kis-ázsiai hegemóniára törekvő Mithridatész hamarosan összeütközésbe került az ekkor már a Földközi-tenger keleti medencéjében is terjeszkedő Római Birodalommal (ekkor még köztársaság). I. e. 88–63. között a Római Birodalom három háborút indított a pontuszi király ellen (mithridatészi háborúk). Amikor i. e. 66-ban a római seregek vezetését a fiatal és tehetséges Pompeius vette át, a pontuszi sereg egymás után szenvedte el a súlyos vereségeket, végül a mai Szuhumi területén lévő Dioszkuriaszba húzódott vissza, ahová Pompeius már nem követte. Végül i. e. 63-ban győzték le véglegesen a rómaiak, az akkor már a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közötti szoros mellett fekvő, az ókorban kimmer Boszporusznak is nevezett Pantikapaion városába visszaszorult pontuszi királyt.

A Fekete-tenger partvidékének történelmi térképei:

• 
  Fontosabb görög gyarmatok a térségben az i. e. 6. század végére
• 
  A Pontoszi Királyság Mithridatész uralkodásának kezdetén (sötétlila), Mithridatész első hódításaival (világoslila) és a mithridatészi háborúk szerzeményeivel (ciklámen)

Középkor

A Fekete-tenger délkeleti régiójában a Bizánci Birodalom uralmának a szeldzsuk törökök vetettek véget. Őket a 13. században újabb hódítók, a mongolok követték. A Mongol Birodalom felosztása után az Arany Horda uralta a térséget az oszmán-törökök hódításáig.

Újkor

A törököket csak a 19. században szorították vissza a Kaukázus mögé a cári orosz csapatok.

20. század

Az első világháború, majd a oroszországi polgárháború után a terület 1922-ben a Szovjetuniót létrehozó Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság része volt. A Szovjetunió felbomlása óta Oroszország része.

Híres emberek

Itt születtek:

• Szlava Kalisztratovics Metreveli (1936–1998) Európa-bajnok grúz labdarúgó.
• Borisz Jefimovics Nyemcov (1959–2015) orosz politikus
• Igor Anatoljevics Legyahov (1968–) orosz válogatott labdarúgó.

Testvérvárosok

• Cheltenham, Egyesült Királyság (1959)
• Menton, Franciaország (1966)
• Rimini, Olaszország (1977)
• Espoo, Finnország (1989)
• Long Beach, USA (1990)
• Trabzon, Törökország (1991)
• Pärnu, Észtország (1994)
• Vejhaj, Kína (1996)

Galéria

• 
  Városkép
• 
  Szocsi panorámája
• 
  Sétálóutca
• 
  Szállodák
• 
  Nyári zsúfoltság a tengerparton
• 
  A tengerről nézve
• 
  Kikötő

Források

• Bakcsi György: Szovjetunió (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1979.) ISBN 963-243-162-6

További információk

• Hivatalos honlap Archiválva 2012. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Szocsi.lap.hu - linkgyűjtemény
• Szocsi a funiq.hu-n

A Wikimédia Commons tartalmaz Szocsi témájú médiaállományokat.