Tartu

	Tartu
; Tartu címere	; Tartu zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Észtország
Megye	Tartu
Alapítás éve	1262
Polgármester	Urmas Klaas
Irányítószám	EE-50089
	Népesség
Teljes népesség	97 759 fő (2024. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	79 m
Terület	38.8 km²
Időzóna	UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 58° 22′ 48″, k. h. 26° 43′ 21″58.380000°N 26.722500°EKoordináták: é. sz. 58° 22′ 48″, k. h. 26° 43′ 21″58.380000°N 26.722500°E
	Tartu weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tartu témájú médiaállományokat.

Tartu (németül: Dorpat, délészt nyelvjárásban: Tarto) Észtország második legnagyobb városa, egyben Dél-Észtország legnagyobb települése, Tartu megye (Tartumaa) székhelye. Tartu Észtország tudományos és kulturális központja. Tartuban van az ország legrégebbi egyeteme, melyet 1632-ben alapítottak, továbbá ott található az ország legrégebbi színháza, melynek neve Vanemuine. Tartuban működik az észt Legfelsőbb Bíróság és 2001 óta az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium is. Polgármestere 2014-től Urmas Klaas. A város 2024-ben Európa egyik kulturális fővárosa lesz.

Korábbi nevei

Korábbi nevei voltak: Tarbatu, Dorpat, Dorpt, Derpt, Jurjev.

Fekvése

Tartu központjának (Városház tér) koordinátái: 58°22'49" N 26°43'21" E. 185 kilométerre terül el Tallinntól, 38,8 km² területen. A városon keresztülfolyik az Emajõgi folyó.

Történelme

Korai idők

A régészeti kutatások szerint már a hetedik század óta lakott volt a vidék. 600 körül a helyi csúd törzsek a várhegyen egy fa erődöt építettek, amit Tarbatu-nak neveztek. 1030-ban a kijevi fejedelem, Bölcs Jaroszláv elfoglalta a területet, és megalapította saját városát, Jurjevet. A város ezen a néven szerepel először írott forrásokban. A környék törzsei többször megtámadták az erődöt, 1061-ben el is foglalták. A terület ennek ellenére az 1200-as évek közepéig a Kijevi államhoz tartozott.^[2]

A német lovagrend idején

A Szentföldről kiszoruló lovagrendeket a lengyelek és más, már keresztény államok a térségbe telepítették, hogy a pogány lakosságot (poroszokat, letteket, észteket) keresztény hitre térítsék. Ám a Kardtestvéreket vagy más néven a Livóniai lovagrendet Riga alapító püspöke, Albert^[3] hívta létre, hogy hadsereget biztosítson Lett- és Észtország meghódításához és megtérítéséhez. Amint a német terjeszkedés elérte a tartományt és várost, utóbbit többször is ostrom alá vonták a Kardtestvérek (1223^[4] és 1224^[5]), míg végül 1224-ben egy második, ezúttal szinte a teljes német Baltikum seregét és szövetségeseit felsorakoztató sereg hosszú és kemény ostrommal^[6]^[7] elfoglalta Tartut, a várost innentől a németek Dorpatnak hívták. 1224-ben a létrejön a dorpati egyházmegye,^[8] élére Herman püspök került,^[9] aki addigi Észtország püspöke volt. 1262-ben Dimitri novgorodi fejedelem, Alekszandr Nyevszkij fia megpróbálta elfoglalni a várost, de nem sikerült bevenni a várat.

1280-ban Tartu csatlakozott a Hanza-szövetséghez. A kivitel jelentős részét a borostyán alkotta, ami gazdagon fellelhető volt a balti-térségben. A város lakosságát szinte kizárólag németek alkották, és a kereskedelem révén a német dominancia a városban sokáig fennmaradt. A svéd, majd az orosz uralom alatt a város inkább német nyelvű volt, beleértve a kultúrát, az egyetemen is a német nyelv dominált. Ez a dominancia csak a 19. század végére ért véget.^[2]

A reformáció lutheri irányzatait a város és környéke 1525-ben fogadta be. A templomok berendezései az erőszakos kép- és ereklyerombolásnak jórészt áldozatul estek.

Az 1558-1583 közötti livóniai háborúban IV. (Rettegett) Iván csapatai 1558-ban elfoglalták a várost, hosszabb ostrom nélkül. A püspököt Moszkvába hurcolták, a Tartui püspökség pedig megszűnt. Az ezt követő háborúban a város hol a lengyelek, hol az oroszok kezén volt.^[2]

Lengyel és svéd időszak

A Jam Zapolski béke értelmében a város és Livónia jelentős része Lengyelországhoz került. A város mai, piros-fehér zászlaját az akkori lengyel királytól, Báthory Istvántól kapta. 1583-ban jezsuita gimnáziumot alapítottak a városban, és megpróbálkoztak a lakosság katolikus hitre való visszatérítésével.

1600-ban háború tört ki Svédország és Lengyelország között a terület birtoklásáért. A svédek még a háború első évében elfoglalták a várost, majd a lengyelek 1603-ban visszafoglalták. 1625-ig a város lengyel kézen volt, majd a svédek végleg elfoglalták. 1629-ben a háború véget ért, és a mai Észtország svéd fennhatóság alá való kerülésével zárult.

1632 fontos év a város történelmében. Ekkor alapította meg II. Gusztáv Adolf svéd király a város egyetemét, az Academia Gustavianá-t. Az 1656-1661 közötti svéd-orosz háborúban a város három évre orosz kézre került.

A város 1704-1721 között a nagy északi háborúban szinte teljesen elpusztult. A város a mai Észtországgal együtt Oroszország része lett az 1721-es Nystadi béke szerint. A várost innentől kezdve Derpt-nek hívják.

Az Orosz Birodalomban

A várost a háború után szinte teljesen ujjá kellett építeni. Ezt még tetőzte, hogy a városban két nagy tűzvész is tombolt, 1763-ban és 1775-ben. Az újjáépítés során nyerte el az óváros jórészt mai formáját. A legtöbb épület késő barokk vagy klasszicista stílusban épült. A város egyeteme 1802 után újra működött.

A XIX. század második felében a város az észt nemzeti ébredés központja lett. 1869-ben itt rendezték meg az első dalfesztivált, majd egy évvel később itt alakult meg az Észt Nemzeti Színház, a Vanemuine. 1872-ben szintén itt alakult meg az Észt Írók Társasága.

A század végi oroszosítás miatt a várost 1893-tól ismét Yuryevnek nevezték.

A függetlenségtől napjainkig

Amikor Észtország kikiáltotta függetlenségét, a város német megszállás alatt állt. Az észt függetlenségi háborút lezáró békét a városban kötötték meg 1920. február 2-án a Szovjetunióval. Az egyetem 1919-től újra működött, most már teljesen észt egyetemként (az orosz fakultás elköltözött Voronyezsbe). 1920. október 14-én a városban kötötték meg a szovjet-finn békét is. A város neve Tartu lett, lakossága 50 ezer fő volt. 1940 júniusában a Szovjetunió megszállta Észtországot, Tartut is beleértve. Becslések szerint a városból és környékéről tízezer embert deportáltak.

A második világháborúban a város 1941-ben és 1944-ben is súlyos károkat szenvedett, különösen 1944-ben. A háború után újabb (szovjet) deportálások voltak. Ennek ellenére a város lakossága, jórészt a betelepülő munkások miatt növekedett, az 1949-es 57 ezerről az 1990-es évek végére 100 000-re ugrott, tehát megduplázódott.

A rendszerváltás során az észtországi események központja volt a város. A Balti út keresztülhaladt a városon. A függetlenség helyreállítása után megkezdődött a rendkívül elhanyagolt óváros renoválása. Az egyetem ma is működik, kilenc fakultással.

Oktatás, kultúra, sport

A Tartui Egyetem főépületének homlokzata

A Tartui AHHAA Tudományos központ épülete

Tartuban található Észtország első felsőoktatási intézménye, a Tartui Egyetem, amit 1632-ben alapítottak. A parkosított, kellemes légkörű várost gyakran "Észak Heidelbergének" nevezik. Az egyetemnek jelenleg 14 700 tanulója van, ebből 500-an csere- vagy vendégdiákok külföldi országokból.^[10] Kilenc kara van:

Teológiai kar
Jogi kar
Orvostudományi kar
Filozófiai kar
Sporttudományi kar
Tudomány- és technológiai kar
Gazdasági kar
Matematikai és számítástechnikai kar
Társadalomtudományi kar^[10]

Szintén a városban található a három balti állam nemzetvédelmi egyeteme, a Balti Védelmi Főiskola, az Észt Élettudományi Egyetem (korábban Észt Mezőgazdasági Akadémia), az Észt Repülő Akadémia.^[11] Ezenkívül itt van az Észt Nemzeti Színház, 2001 óta pedig az Észt Oktatásügyi Minisztérium is.

A város legjelentősebb sportegyesülete a Tartu Välk 494, ami jégkorong- és futballcsapatot is fenntart. A város volt a székhelye a 2006-2007 között a Lett jégkorong-bajnokságban szereplő Tartu Big Diamondsnak is. Profi kosárlabdacsapata is van a városnak, aminek Tartu Ülikool (sziklák) a neve. Ezenkívül a városban minden évben megrendezik a nemzetközi hírű tartui sífutó maratont.^[12]

Tartu 2024-ben Európa kulturális fővárosa lesz.^[13]

Múzeumok

Nevezetességei

A János-templom homlokzata és déli oldala

Építészete

A város sok harcot és tűzvészt szenvedett el, így épületei többször károsodtak. A középkori épületek főként kőből épültek, közülük világritkaságnak számít a János templom, melyen egyedülállóan sok terrakotta szobor látható. Sajnos a templom jelentős része romokban van, jórészt az északi-háború pusztításai miatt. A második világháború is jelentős károkat okozott benne, a Szovjet megszállás alatt pedig teljesen elhanyagolták. Felújítása 1989-ben kezdődött, az első istentiszteletet 1997 karácsonyán tartották. 1999-ben két bronz harangot kapott.^[14] A jelenlegi belvárosra klasszicista stílus a jellemző, mely az 1775-ös tűzvész után az 1800-as évek elején felújított épületek stílusában mutatkozik meg. 1802-ben épült meg a Tartui Egyetem főépülete, míg a campus és további épületek a Toomemägi dombon kaptak helyet.

A 19. századi polgár lakóháza, mint kiállítás eredeti állapotában megtekinthető.
Városi múzeuma 1955-től működik jelentős numizmatikai és helytörténeti gyűjteménnyel.

Közlekedés

Vasúti közlekedés

Légi közlekedés

Bővebben: Tartui repülőtér

A város légi közlekedését a városközponttól 8 kilométerre délre találhat Tartui repülőtér (vagy Ülenurmei repülőtér) szolgálja ki. 1946-ban nyitották meg, az új terminálépület 1981-ben készült el. 2005-től a Tallinn Airport Ltd. a repülőtér tulajdonosa és üzemeltetője. 2023 év eleji állapot szerint a repülőtéren nincs menetrend szerinti utasforgalom. (Korábban Rigába az Air Baltic, Stockholmba az Estonian Air üzemeltetett járatokat. A Finnair korábbi Tartu–Helsinki járata 2022 szeptemberében szűnt meg.)^[15] A repülőtéren található az Észt Repülési Akadémia is.

Népesség

1977-ben Tartu lakossága meghaladta a 100 000 főt. A 2005-ös népszámlálás szerint nem érték el ezt a létszámot. A 2006. január 1-jei nyilvántartás szerint 99 882 lakosa volt, 79% észt, 17% orosz és 4% egyéb nemzetiségű.

A népesség alakulása 1825 és 2024 között

Lakosok száma	8450	12 185	21 014	50 342	74 000	113 000	97 000	93 715	91 407	97 759
	1825	1847	1867	1922	1959	1987	2015	2018	2021	2024

Adatok: Wikidata

Testvérvárosai

Képgaléria

Jegyzetek

↑ Statistical Database of Statistics Estonia. (Hozzáférés: 2024. szeptember 1.)
↑ ^a ^b ^c Hivatalos oldal. www.tartu.ee. (Hozzáférés: 2010. április 26.)
↑ Albert von Buxthoeven (Buxhoevden) 1165-ben született, 1198-ban nevezik ki Üxküll püspökévé, 1199. március 29-én iktatják be. 1229. január 17-én hal meg, ekkor már a Riga püspöke címet viselve.Bishop Albrecht von Buxhoevden (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
↑ Henrik Livónia krónikája XXVII:4 A Milícia Testvérei és a többi német időközben néhány emberrel ostrom alá vették Dorpat erődjét, és öt napig harcoltak az erődben lévő férfiakkal. Mivel egy ilyen erős erődöt néhány emberrel nem tudtak legyőzni, körös-körül kifosztották a területet, és teljes zsákmányukkal visszatértek Livóniába.
↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:1 Albert püspökké avatásának huszonhatodik éve [1224] volt, és az egyház még nem volt mentes háborúktól. Hiszen Vetseke király és Dorpat népe feldúlta az egész földet a környéken, a lettek és a livóniaiak pedig néhány emberrel indultak ellenük, de nem tudtak győzni. Húsvét után [1224. április 14.] a Milícia Testvérek ismét sereget gyűjtöttek, ostrom alá vették Dorpatot, és öt napig harcoltak velük, de erejük csekélysége miatt nem tudták bevenni az erődöt. Körbe kifosztották az országot, és zsákmányukkal visszatértek Livóniába.
↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:3 ... Ez az erőd valóban erősebb volt Észtország összes erődjénél, mivel a Milícia Testvérei nagy munkával és költséggel megerősítették, és megtöltötték fegyvereikkel és ballistáikkal, amelyeket az árulók elvittek. A király [Vetseke] ráadásul nagyon sok orosz íjászát tartotta ott. Készültek, ezen kívül az öseliek módszere szerinti paterelleket és egyéb hadieszközöket építettek.
↑ Henrik Livónia krónikája XXVIII:5-6
↑ 1211-ben Leal (Lihula) egyházmegyeként jött lére. 1224-től a neve Dorpat (Tartu) változott, a a rigai püspökség, később érsekség alá tartozott. Megszűnt 1558-ban. Diocese of Dorpat (Tartu) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. november 25.)
↑ Herman von Buxthoeven 1163-ban született. 1219-ben neveztél ki Észtország püspökévé, a püspökség székhelye Leal (Lihula) volt, majd Észtország újabb egyházmegyéi létrejöttekor Dorpat püspökévé vált, e tisztségből 1245-ben mondott le, 1248-ban halt meg Dorpatban. Herman von Buxthoeven Albert von Buxthoeven riga alapító püspökének volt testvére, egyházi karrierjét fivérének köszönhette. Bishop Herman von Buxhoevden (angol nyelven). Hierarchia Catholica, Volume 1, Page 472
↑ ^a ^b http://www.ut.ee/en/studies
↑ http://www.tartu.ee/?lang_id=2&menu_id=12&page_id=487
↑ Archivált másolat. [2010. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
↑ Euroopa kultuuripealinn Tartu 2024 (észt nyelven). Euroopa kultuuripealinn Tartu 2024. (Hozzáférés: 2023. május 6.)
↑ http://www.tartu.ee/?lang_id=2&menu_id=9&page_id=2110
↑ Soome lennufirma Finnair lõpetab Tartu-Helsingi liini teenindamise (észt nyelven). Tartu Lennujaam, 2022. szeptember 20. (Hozzáférés: 2023. május 7.)