Hermann Abert
Hermann Abert (Stuttgart, 1871. március 25. – Stuttgart, 1927. augusztus 13.) német zenetörténész.
| Hermann Abert | |
 | |
| Született | 1871. március 25.[1][2][3][4][5] Stuttgart[6] |
| Elhunyt | 1927. augusztus 13. (56 évesen)[1][2][3][4][5] Stuttgart[7] |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Anna Amalie Abert |
| Szülei | Johann Joseph Abert |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Abert témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésA stuttgarti zeneszerző és karmester Johann Josef Abert fia volt, tőle szerezte meg a zenei műveltség alapjait. Középiskolai és konzervatóriumi tanulmányait szülővárosában végezte, ezután egy évet a hadseregen töltött mint önkéntes (1889 – 1890). 1890 és 1896 közta tübingeni, a berlini és a lipcsei egyetemeken klasszika-filológiát hallgatott. Tübingenben csatlakozott a dél-német liberalizmust formáló diákszövetséghez, a Akademische Gesellschaft Stuttgardia-hoz. Tanulmányaiz 1896-ban fejezte be, 1897-ben írta meg doktori munkáját a klasszikus zene esztétikájáról. A következő három évben, 1900-ig a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen tanult zenetudományt.
1898 és 1901 közt a Schwäbischen Merkur című lap zenei munkatársa volt. 1902-ben a középkor zenei esztétikájával foglalkozott a hallei egyetemen. Halle zenei élete felvirágzott az 1813-ban megszüntetett, az egyetemen működő Collegium Musicum újjáélesztése után. Abert számos esszét és monográfiát publikált a német zenetörténetről (Musikanschauung des Mittelalters, 1905), valamint az olasz operákról (Nicolo Jommelli, 1909). Írt Christoph Willibald Gluck munkásságáról is.
Tanulmányai végeztével is Hallében maradt, s 1909-ben a Kulturális Minisztérium professzorrá nevezte ki. 1912-ben az egyetem docense lett. 1914 és 1917 közt katonai szolgálatot teljesített. 1919-ben a heidelbergi egyetem tanára lett, 1920-ban pedig a lipcsei egyetemen Hugo Riemann zenész utódja volt. 1923-ban a berlini egyetemre került, mivel a vezetőség benne látta Hermann Kretzschmar utódját. 1923-ban a berlini Porosz Tudományos Akadémia tagja lett, ő volt az első zenetudós, aki ebben a megtiszteltetésben részesült. Emellett a Porosz Zenetörténeti Bizottság elnöki tisztét is betöltötte.
Munkái
szerkesztés- Die Lehre vom Ethos in der griechischen Musik. Breitkopf & Härtel, Lipcse, 1899 (disszertáció)
- Die ästhetischen Grundsätze der mittelalterlichen Melodiebildung. Eine Studie zur Musikästhetik des Mittelalters. Kaemmerer, Halle, 1902 (habilitációja)
- Robert Schumann. Harmonie-Verlag, Berlin, 1903
- Johann Joseph Abert (1832–1915). Sein Leben und seine Werke. Breitkopf & Härtel, Lipcse, 1916
- Wolfgang Amadeus Mozart. Eine Biographie. Breitkopf & Härtel, Lipcse, 1919/1921
- Gesammelte Schriften und Vorträge. (összegyűjtött írásai, szerkesztette: Friedrich Blume) Niemeyer, Halle, 1929
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Professorenkatalog der Universität Leipzig (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Maynard Solomon cikke Archiválva 2019. december 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- munkái az IMSLP oldalán
- munkáinak bibliográfiája
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hermann Abert című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
