nagykövet
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]nagykövet (plural nagykövetek)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | nagykövet | nagykövetek |
accusative | nagykövetet | nagyköveteket |
dative | nagykövetnek | nagyköveteknek |
instrumental | nagykövettel | nagykövetekkel |
causal-final | nagykövetért | nagykövetekért |
translative | nagykövetté | nagykövetekké |
terminative | nagykövetig | nagykövetekig |
essive-formal | nagykövetként | nagykövetekként |
essive-modal | — | — |
inessive | nagykövetben | nagykövetekben |
superessive | nagyköveten | nagyköveteken |
adessive | nagykövetnél | nagyköveteknél |
illative | nagykövetbe | nagykövetekbe |
sublative | nagykövetre | nagykövetekre |
allative | nagykövethez | nagykövetekhez |
elative | nagykövetből | nagykövetekből |
delative | nagykövetről | nagykövetekről |
ablative | nagykövettől | nagykövetektől |
non-attributive possessive - singular |
nagyköveté | nagyköveteké |
non-attributive possessive - plural |
nagykövetéi | nagykövetekéi |
Possessive forms of nagykövet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | nagykövetem | nagyköveteim |
2nd person sing. | nagyköveted | nagyköveteid |
3rd person sing. | nagykövete | nagykövetei |
1st person plural | nagykövetünk | nagyköveteink |
2nd person plural | nagykövetetek | nagyköveteitek |
3rd person plural | nagykövetük | nagyköveteik |
Related terms
[edit]Further reading
[edit]- nagykövet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN