Anton Harapi
Anton Harapi vagy Ndue Harapi (nevének ejtése antɔn haɾapi; Shiroka, 1888. január 5. – Kodra e Priftit, Tirana mellett, 1946. február 15.) albán ferences szerzetes, politikus, publicista, író. Az 1920-as évek első felében Amet Zogu ellenzékének sorait erősítette, majd hazája német megszállása idején a négytagú régenstanács római katolikus tagja volt (1943–1944). A kommunista hatalomátvételt követően hazaárulás vádjával kivégezték.
| Anton Harapi | |
 | |
| Született | 1888. január 5. Shiroka |
| Elhunyt | 1946. február 15. (58 évesen) Tirana mellett |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | az albán nemzetgyűlés képviselője |
| Halál oka | lőtt seb |
 | |
| Anton Harapi aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anton Harapi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésA Shkodrai-tó partján fekvő Shiroka szülötte volt. Tanulmányait külföldön, tiroli ferences intézetekben kezdte meg (Merano, Hall in Tirol), majd hazatért albán földre, és a shkodrai jezsuiták xaveriánus kollégiumában, illetve a ferences Collegium Illyricumban fejezte be. Utóbbi iskolában Gjergj Fishta tanítványa volt. 1910. június 29-én szentelték pappá.[1]
1912 októberétől 1914-ig, az első világháború kitöréséig Arra e Madhe plébánosaként tevékenykedett. Az 1916-ban Dukagjin vidékén dúló kolerajárvány idején a betegeket segítette. 1917-ben a shkodrai Zani i Shna Ndout (’Szent Antal hangja’) ferences folyóirat kiadója és szerkesztője volt. 1918-ban Gruda plébánosává nevezték ki, ebben az időben vett részt a párizsi békekonferenciához intézett albán petíció megfogalmazásában.[2]
1921-től 1924-ig az albán nemzetgyűlés képviselője volt, Luigj Gurakuqival, Gjergj Fishtával és Lazër Shantojával együtt Amet Zogu ellenzékéhez tartozott.[3] 1923 áprilisában Shkodrában Ernest Koliqival megalapította és szerkesztette az Ora e Maleve (’A Hegyek Szelleme’) című ellenzéki folyóiratot, amelynek mások mellett Lazër Shantoja, Ndre Mjeda, Vinçenc Prennushi és Bernardin Palaj is munkatársa volt.[4] Miután a júniusi forradalom leverését követően, 1924 végén Zogu megszilárdította hatalmát, Harapit letartóztatták és rövid időre börtönbe került.[5] 1924-től 1931-ig a shkodrai ferences kollégiumban tanított, kevéssel később, 1933-ban pedig rövid ideig igazgatója is volt a tanintézetnek.[6] 1936-tól 1939-ig, majd 1942-ben a nagy múltú Hylli i Dritës (’Hajnalcsillag’) című kulturális folyóiratot szerkesztette.[7]
Albánia olasz megszállását követően, 1939 áprilisában az ország új urai alkotmányozó nemzetgyűlést hívtak össze, amelynek shkodrai delegációját Anton Harapi vezette.[8] Az 1940 áprilisában Tiranában megalapított Albanológiai Intézet (Instituti i Studimeve Shqiptare) tagjává választották.[9] 1943. október 20-án, Albánia német megszállása idején előzetes megkérdezése nélkül, Xhafer Deva belügyminiszter javaslatára a négytagú régenstanács római katolikus tagjává választották. Bár három másik társával tiltakozni próbált a kinevezés ellen, a nemzetgyűlés ezt figyelmen kívül hagyva elfogadta jelölésüket. Pozícióját a pápa hozzájárulása után, 1944. január 13-án foglalta el.[10] Harapi 1944 júniusában lelkiismereti okokból beadta lemondását, amelyet a nemzetgyűlés június 26-ai ülésnapján vitatott meg, és végül nem fogadott el.[11] Ennek ellenére Harapi még a hónap végén Hermann Neubacher náci különleges megbízott repülőgépén elhagyta az országot. Néhány napos belgrádi tartózkodást követően Bécsbe, majd Tirolba ment, de néhány hét elteltével hazatért.[12]
Az Albán Kommunista Párt már 1943. november 3-án kelt, shpati körlevél néven ismert dokumentumában elítélte, árulóknak és Gestapo-ügynököknek nevezte a régenstanács négy tagját, köztük Harapit.[13] Az 1944. novemberi kommunista hatalomátvételt követően, 1945. június 11-én letartóztatták.[14] A per, amelyben a régenstanács másik tagjával, Lef Nosival és az 1943-ban rövid ideig a miniszterelnöki pozíciót betöltő Maliq Bushatival együtt vonták háborús bűnök vádja alá, 1946 februárjában vette kezdetét egy tiranai moziépületben. Nyolc ülésnap után megszületett a halálos ítélet, és 1946. február 15-én a Tirana melletti Pap-dombon (Kodra e Priftit) mindhármukat kivégezték, majd jeltelen sírban elhantolták.[15]
Írói munkássága
szerkesztésPrózaíróként filozofikus és misztikus hangvétel hatotta át műveit.[16] Írói munkásságának legismertebb darabja a Hylli i Dritës lapjain 1939-től 1942-ig folytatásokban közölt, Valë mbi Valë (’Hullám hullám hátán’) című kisregénye, valamint a halála után, 1959-ben Rómában kiadott Andrra e Prêtashit (’Prêtashi álma’) című regénye.[17] Irodalmi életművét Aurel Plasari dolgozta fel.[18]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Neubacher 1956 ; Elsie 2010 :183.; Elsie 2013 :191.
- ↑ Elsie 2013 :191–192.
- ↑ Elsie 2013 :191.
- ↑ Elsie 2005 :144.; Elsie 2013 :192., 345., 369., 408.
- ↑ Elsie 2013 :191.
- ↑ Elsie 2010 :183.; Elsie 2013 :191.
- ↑ Elsie 2013 :192.
- ↑ Pearson 2004 :462.
- ↑ Elsie 2013 :283.
- ↑ Pollo & Puto 1981 :237–238.; Pearson 2005 :289–290.; Elsie 2010 :183.; Elsie 2013 :192. (1943. október 25-ei dátummal); Zavalani 2015 :260.
- ↑ Neubacher 1956 ; Pearson 2005 :361–363.
- ↑ Elsie 2013 :192.
- ↑ Pearson 2005 :300.
- ↑ Pearson 2005 :446.; Elsie 2013 :192.
- ↑ Elsie 2010 :335.; Elsie 2013 :339. • Halálának időpontját 1946. február 4-ére teszi: Elsie 2010 :146.
- ↑ Zavalani 2015 :212.
- ↑ Elsie 2010 :183.; Elsie 2013 :192.
- ↑ Elsie 2010 :357.
Források
szerkesztés- ↑ Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Neubacher 1956: Hermann Neubacher: A Nazi diplomat on mission in Albania. Albanian History.net (1956) (Hozzáférés: 2019. október 30.)
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671