Arno Holz

Arno Holz (1863. április 26. Rastenburg (Kelet-Poroszország) – Berlin, 1929. október 26.) német költő, drámaíró.

Arno Holz
Élete
Született	1863. április 26. Rastenburg
Elhunyt	1929. október 26. (66 évesen) Berlin
Sírhely	Friedhof Heerstraße
Nemzetiség	német
Pályafutása
Irodalmi irányzat	naturalizmus
Kitüntetései	Schiller prize (1885)
Arno Holz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Arno Holz témájú médiaállományokat.

Élete

Holz 1875-ben családjával – apja gyógyszerész volt – érkezett Berlinbe és ide járt gimnáziumba, majd az 1880-as évektől íróként kereste meg kenyerét. 1887-től 1892-ig Johannes Schlaffal élt és dolgozott. A viták azonban Arno Holz domináns személyiségének következtében elhatalmasodtak, barátságuk megpecsételődött. Arno Holz nem csak barátjától, de a naturalizmustól is eltávolodott, ez pedig növekvő izolációt jelentett.

Das Buch der Zeit (Az idő könyve) című elbeszélése egy újszerű realista irodalom képviselője, a nagyváros problémáit naturalisztikusan mutatja be. A kötet tartalmaz egy 13 versből álló ciklust is (Phantasus), amely egy szegény költő sorsáról mesél, aki magasröptű álmodozásai áldozata és valójában egy berlini bérkaszárnyában él; ez lett Holz későbbi lírai művészetének az alapja.

Konzekvens naturalizmus volt a célja a Schlaffal közösen írt Papa Hamlet című prózák valamint Die Familie Selicke című színdarabnak is. Aprólékos, lehetőleg objektív valóságábrázolás szolgálatában álló nyelvi eszközük az ún. „másodperc-stílus” volt. A művészetről alkotott elképzelésük elméleti megalapozása egy kétkötetes műben (Die Kunst – A művészet) következett. Elméletük lényege az, hogy a művészet a természet pontos visszaadására kell törekedjék (Mimézis), de ennek az emberi tökéletlenség és a művészi eszközök természetes határokat szabnak. Holz tudományos képlete „Művészet = természet – X”, és az x ebben az egyenletben az eszközök tökéletlenségének következménye. Ezt kell lehetőleg alacsony szinten tartani, adott esetben a szokásos művészi eszközökről való lemondás árán is; mint pl. időmérték, rím.

Ama elképzelését, hogy a művészet forradalma csak a művészi eszközök forradalmasítása által érhető el, a Phantasus című versében próbálta megvalósítani, amelyet egyfajta életműként többször átdolgozott és kibővített. Szerinte a lírában egyedül a ritmusról nem lehet lemondani. Egy versben a sor az az utolsó egység, és ezért aztán a szabálytalan hosszú sorokat egy képzeletbeli középső tengely köré kell csoportosítani. A Phantasus-versek kiindulópontja mint az eredeti ciklusban is maga a költő, aki fantáziájával átalakítja a világot. Holz művével másrészt Ernst Haeckel példájának is eleget akart tenni, ennek eredménye a (Weltgedicht). 1903-ban készült el a (Lieder einer alten Laute – Költemények régi lanton), amely a barokk költemények stílusát utánozza. Ezt a kötetet később kibővítette és Dafnis címen jelentette meg a Piper kiadónál. Ez egyike lett a kevés anyagilag is jól jövedelmező írásainak. A dafnis kötet versei tartalmilag, stilisztikailag is a barokk költeményekhez hasonlítanak, elsősorban ünneplésről, évesről-ivásról és erotikáról van szó. Drámáinak témája is a művészet és a művészek voltak: naturalista kortársainak szatírája (Sozialaristokraten), a költő és a világ viszonyának bemutatása, akik a társadalom értetlenkedése ellen küzdenek (Sonnenfinsternis, Ignorabimus).

Kosztolányi Dezső szerint "a lírában a naturalizmust képviseli. Mint költő friss és jó szemű; öntudatos; elsőrendű elméleti ember, aki sokat írt és gondolkozott a művészet mivoltáról. Évekig harcolt a szabad, rímtelen vers jogáért." (Idegen költők anthológiája II., 1937, Révai, Budapest, 137. old.)

Fontosabb művei

• Klinginsherz!, 1883
• Das Buch der Zeit. Lieder eines Modernen, 1886
• Papa Hamlet, 1889 [Johannes Schlaf]fal közösen
• Die Familie Selicke, 1890 [Johannes Schlaf]fal közösen
• Die Kunst. Ihr Wesen und ihre Gesetze, 1891–92
• Sozialaristokraten, 1896
• Phantasus, 1898–99 (bővített és átdolgozott kiadások 1913, 1916, 1924–25)
• Revolution der Lyrik, 1899
• Die Blechschmiede. Lyrisch-satirisches Drama, 1902 (bővített és átdolgozott kiadások 1917, 1921, 1924)
• Johannes Schlaf. Ein notgedrungenes Kapitel, 1902
• Dafnis. Lyrisches Portrait aus dem 17. Jh. 1904
• Sonnenfinsternis, 1908
• Ignorabimus, 1913
• Die befreite deutsche Wortkunst, 1921

Források

• Thorsten Fricke: Arno Holz und das Theater. Biografie – Werkgeschichte – Interpretation. Aisthesis Berlag, Bielefeld, 2009. ISBN 978-3-89528-764-0
• Helmut Scheuer: Arno Holz im literarischen Leben des ausgehenden 19. Jahrhunderts. 1883–1896. Eine biographische Studie. Winkler, München, 1971
• Gesine Lenore Schiewer: Poetische Gestaltkonzepte und Automatentheorie. Arno Holz – Robert Musil – Oswald Wiener. Königshausen und Neumann, Würzburg, 2004, ISBN 3-8260-2399-4
• Gerhard Schulz: Arno Holz. Dilemma eines bürgerlichen Dichterlebens. Beck, München, 1974, ISBN 3-406-05377-7