Erich von Stroheim
Erich von Stroheim (Bécs, 1885. szeptember 22. – Párizs, 1957. május 12.) osztrák származású amerikai filmrendező, színész, többek között a világ legjobb 12 filmje közé sorolt Gyilkos arany (1924) című mű alkotója. Egész életében azt állította (talán hitte is), hogy osztrák kisnemes és lovastiszt, ezért illesztette nevébe a von szócskát.
| Erich von Stroheim | |
 | |
| Született | Erich Oswald Stroheim 1885. szeptember 22.[1][2][3][4][5] Bécs[6][7] |
| Elhunyt | 1957. május 12. (71 évesen)[7][3][4][5][8] Maurepas |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | Valerie Germonprez (1919–)[10] |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | rák |
| Sírhelye | Maurepas |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1914–1955 |
| Műfajok | némafilm |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erich von Stroheim témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és pályafutása
szerkesztésBécsi zsidó családban született. Apjának kalapgyára volt, Erich egy ideig ott dolgozott. 1909-ben költözött Amerikába. 1915-ben segédrendező lett D. W. Griffith mellett Hollywoodban.
1919-ben a Universal Pictures-höz szerződött. Filmjeinek írója, rendezője, főszereplője, díszlettervezője és vágója lett. Nagyon alapos volt a hiteles kosztümök, díszletek, és kellékek terén is, ezért rendre csúszott a határidőkkel és túllépett minden költségvetést. Filmjeiben a balszerencse, a kegyetlenség, a keserűség társadalombírálattal párosul. Első filmje, a Vak férjek sikert aratott. 1921-ben ezt követte a Szeszélyes asszonyok. Az 1924-ben készült 110 perces Gyilkos arany eredetileg 462 perc hosszú volt, de a producer Metro-Goldwyn-Mayer kegyetlenül megvágatta. Ma egy 239 perces restaurált változata is ismert.
Megfilmesítette A víg özvegy című Lehár-operettet. A Nászinduló c. filmje olyan hosszú lett, hogy az amerikai mozikban csak az első felét vetítették, míg a folytatást csak Európa látta (Mézeshetek címmel).
A Fox stúdió bízta meg elsőként hangosfilmmel, de a határidő és a költségvetés túllépése miatt végül szakítottak vele. Szerepelt Jean Renoir szintén a világ legjobb 12 filmje közé sorolt, A nagy ábránd (1937) című remekművében, ahol egy civilizált német tisztet alakított.
A második világháború után Franciaországban telepedett le és sikerfilmekben játszott. 1951-ben Golden Globe- és Oscar-díjra is jelölték legjobb mellékszereplőként Billy Wilder Alkony sugárút (1950) című filmjében nyújtott alakításáért.
Kitüntették a francia Becsületrenddel is.
Érdekesség
szerkesztés1935-ben egy magyar tárgyú regénye jelent meg (Paprika), ami egy cigánylányról szól.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ [19800035/120/15091 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Штрогейм Эрих фон, 2015. szeptember 28.
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. január 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ https://www.silentera.com/people/actresses/Germonprez-Valerie.html
- ↑ [19800035/120/15091 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Erich von Stroheim a PORT.hu-n (magyarul)
- Erich von Stroheim az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Erich von Stroheim az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Erich von Stroheim a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Sulinet
- Filmvilág
- American Society of Authors and Writers
- Bíró Yvette: Erich von Stroheim; Színháztudományi és Filmtudományi Intézet, Bp., 1957
