Wikipédia

Jens Stoltenberg

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 1.

Jens Stoltenberg (Hallgat hallgat) (Oslo, 1959. március 16. –)[41] norvég közgazdász, politikus, 2014-től 2024-ig a NATO főtitkára. Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt.

Jens Stoltenberg
Született1959. március 16. (65 éves)[1][2][3][4][5]
Oslo[6][3]
Állampolgárságanorvég
Nemzetiségenorvég
HázastársaIngrid Schulerud (1987. augusztus 14. – )[7]
Gyermekeikét gyermek:
Catharina Stoltenberg
SzüleiKarin Heiberg
Thorvald Stoltenberg
Foglalkozása
Tisztsége
  • deputy member of the Parliament of Norway (1989–1993)
  • államtitkár (1990. november 12. – 1991. november 22., Ministry of Climate and Environment)
  • a Storting tagja (1991. november 22. – 1993. szeptember 30.)
  • a Storting tagja (1993. október 1. – 1997. szeptember 30.)
  • Minister of Energy (1993. október 7. – 1996. október 24.)
  • Minister of Finance of Norway (1996. október 25. – 1997. október 17.)
  • a Storting tagja (1997. október 1. – 2001. szeptember 30.)
  • Prime Minister of Norway (2000. március 17. – 2001. október 19.)
  • a Storting tagja (2001. október 1. – 2005. szeptember 30.)
  • pártelnök (2002–2014, Munkáspárt)
  • a Storting tagja (2005. október 1. – 2009. szeptember 30.)
  • Prime Minister of Norway (2005. október 17. – 2013. október 16.)
  • a Storting tagja (2009. október 1. – 2013. szeptember 30.)
  • a Storting tagja (2013. október 1. – 2017. szeptember 30.)
  • NATO-főtitkár (2014. október 1. – 2024. október 1.)
  • vezérigazgató (2024. február – , Munich Security Conference)
Iskolái
Kitüntetései
  • European of the Year, Norway (2003)[8]
  • Child Health Prize (2005)[3]
  • Peer Gynt irodalmi díj (2012)[9]
  • Hal Kock Award (2012)[10]
  • Willy Brandt Medaille (2013)[11]
  • King Harald V's Jubilee Medal 1991–2016 (2016)[12]
  • Order of the Republic of Montenegro (2017)[13][14]
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 1st Class (2019. január 29.)[15]
  • Grand Cross of the Order of Vytautas the Great (2019. február 14.)[16]
  • Manfred Wörner Medal (2019. november 1.)[17]
  • Ewald von Kleist award (2022. február 11.)[18][19]
  • Gunnar Sønsteby Prize (2023)[20]
  • Henry A. Kissinger Prize (2023)[21]
  • Name of the Year (2023)[22]
  • Grand Cross of the Order of the Cross of Vytis (2023. június 23.)[23]
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2023. szeptember 4.)[24]
  • a Finn Oroszlán lovagrend nagykeresztje (2024)[25]
  • Belga Lipót-rend fősávja (2024. április 19.)[26]
  • Eric M. Warburg Award (2024. április 25.)[27]
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje (2024. május 20.)[28]
  • Order of Tomáš Garrigue Masaryk, class III (2024. május 30.)[29][30]
  • Department of Defense Medal for Distinguished Public Service (2024. július 8.)[31]
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (2024. július 9.)[32]
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (2024. július 30., 2024)[33][34][35]
  • Oranje-Nassau-rend lovagi nagykeresztje (2024. szeptember 26.)[36]
  • Order of the Polar Star - Commander's Grand Cross (2024. október 22.)[37][38]
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (2024. október 22.)[39]
Politikai pályafutása
PártMunkáspárt (1973–)[3][40]
A NATO 15. főtitkára
Hivatali idő
2014. október 1. – 2024. október 1.
ElődAnders Fogh Rasmussen
UtódMark Rutte
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2005. október. 17. – 2013. október 16.
királyV. Harald
ElődKjell Magne Bondevik
UtódErna Solberg
A Norvég Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2000. március 3. – 2001. október 19.
királyV. Harald
ElődKjell Magne Bondevik
UtódKjell Magne Bondevik
Jens Stoltenberg aláírása
Jens Stoltenberg aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jens Stoltenberg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

szerkesztés

Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett.[41]

1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt.[41]

Első miniszterelnöki időszaka

szerkesztés

2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen.

Második miniszterelnöki időszaka

szerkesztés

A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott.

 
Május 1-jei beszéde 2009-ben

A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös–zöld koalíció élén álló Stoltenberg-t, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is.[42][43]

A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”.[44]

2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról.[45]

A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett.[46]

NATO-főtitkárként

szerkesztés

2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba.[47] Eredetileg négy évre választották, majd 2017-ben és 2019-ben is újabb két-két évre újraválasztották.[48]

2022-ben a Norvég Központi Bank(wd) elnökévé nevezték ki.[49] Eredetileg az év őszén foglalta volna el új posztját azonban az orosz–ukrán háború miatt újabb egy évre újraválasztották a NATO főtitkárának, új pozíciójáról így lemondott. 2023-ban újabb egy évre újraválasztották.[50]

NATO-főtitkári tevékenységét a Donald Trump amerikai elnök hivatali ideje alatt az európai szövetségesekkel való, védelmi költségvetésekről szóló vita alatti sikeres közvetítés időszakát tekintve általában pozitívan ítélik meg.

Családja

szerkesztés

Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg (sz. Heiberg) szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van.[41]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b c d https://www.stortinget.no/no/Representanter-og-komiteer/Representantene/Representantfordeling/Representant/?perid=JES&tab=Biography, 2019. augusztus 29.
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Roglo
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  7. ↑ MADS A. ANDERSEN – LARS JOAKIM SKARVØY: Stoltenberg vil ikke vurdere om forloveren må gå. Verdens Gang, 2012. augusztus 16. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
  8. ↑ http://www.europeiskungdom.no/omoss/arets-europeer/
  9. ↑ https://peergynt.no/gallery/arets-peer-gynt/
  10. ↑ https://krogerup.dk/om-krogerup/hal-koch-prisen/
  11. ↑ WILLY-BRANDT-PREIS: Jens Stoltenberg ist der zweite Preisträger (német nyelven). Der Tagesspiegel, 2013. január 25. (Hozzáférés: 2024. október 29.)
  12. ↑ http://www.kongehuset.no/binfil/download2.php?tid=133159
  13. ↑ https://www.cdm.me/english/vujanovic-awarded-medal-montenegro-stoltenberg/
  14. ↑ https://en.vijesti.me/news-b/politika/77673/Vujanovic-awarded-Stoltenberg-with-the-Order-of-Montenegro-on-a-ribbon
  15. ↑ https://president.ee/et/teenetemargid/teenetemarkide-kavalerid/30924-jens-stoltenberg
  16. ↑ https://e-seimas.lrs.lt/portal/legalAct/lt/TAD/a8cc4243316411e98893d5af47354b00?positionInSearchResults=11&searchModelUUID=9656b006-686f-4285-86f2-971954ea25e0
  17. ↑ Bundesministerin der Verteidigung Annegret Kramp-Karrenbauer verleiht dem NATO-Generalsekretär Jens Stoltenberg die Manfred-Wörner-Medaille. Federal Ministry of Defence of Germany, 2019. november 1. (Hozzáférés: 2024. október 29.)
  18. ↑ Ewald von Kleist Award - Munich Security Conference (brit angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 22.)
  19. ↑ The Munich Security Conference Announces Its Awards for 2022 (brit angol nyelven), 2022. február 11. (Hozzáférés: 2024. október 29.)
  20. ↑ NRK: Jens Stoltenberg får Sønstebyprisen (bokmål norvég nyelven), 2022. december 12.
  21. ↑ Mikal Hem: Stoltenberg fikk Kissinger-pris (bokmål norvég nyelven), 2023. november 13. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.)
  22. ↑ Alf Bjarne Johnsen – Silje Lien Sveen – Tore Kristiansen (foto) – Annemor Larsen (foto) – Bjørnar K. Bekkevard (video): Jens Stoltenberg er «Årets navn» i VG 2023, 2023. december 20.
  23. ↑ https://e-seimas.lrs.lt/portal/legalAct/lt/TAD/987369d311fe11eea9b3de7dd350a34e?positionInSearchResults=0&searchModelUUID=c7c6a594-ef0c-4102-a66d-e2f34d5e1a79
  24. ↑ https://www.president.gov.ua/documents/5562023-48201
  25. ↑ Stubbilta erityinen kunnianosoitus (finn nyelven). (Hozzáférés: 2024. december 7.)
  26. ↑ https://www.belganewsagency.eu/nato-secretary-general-receives-belgiums-highest-honour
  27. ↑ https://www.atlantik-bruecke.org/events/eric-m-warburg-preisverleihung-fuer-jens-stoltenberg/
  28. ↑ https://www.vestnesis.lv/op/2024/97.14
  29. ↑ https://www.idnes.cz/zpravy/domaci/pavel-rad-tgm-generalni-tajemnik-jens-stoltenberg.A240528_114036_domaci_vlc
  30. ↑ https://www.hrad.cz/cs/pro-media/tiskove-zpravy/aktualni-tiskove-zpravy/prezident-republiky-udeli-statni-vyznamenani-jensi-stoltenbergovi-17895
  31. ↑ https://www.nato.int/cps/en/natohq/photos_227557.htm
  32. ↑ Hilde Nilsson Ridola: Jens Stoltenberg fikk presidentens frihetsmedalje (bokmål norvég nyelven), 2024. július 10. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.)
  33. ↑ Europa Press: El Gobierno otorga al secretario general de la OTAN y al embajador de Qatar condecoraciones al Mérito Civil, 2024. július 31. (Hozzáférés: 2024. október 22.)
  34. ↑ BOE-A-2024-15827 Real Decreto 829/2024, de 30 de julio, por el que se concede la Gran Cruz de la Orden de Isabel la Católica al señor Jens Stoltenberg.. (Hozzáférés: 2024. október 22.)
  35. ↑ BOE-A-2024-15827
  36. ↑ https://www.koninklijkhuis.nl/actueel/nieuws/2024/09/26/secretaris-generaal-van-de-navo-stoltenberg-ontvangt-ridder-grootkruis-in-de-orde-van-oranje-nassau
  37. ↑ Tio utländska medborgare tilldelas Nordstjärneorden (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 22.)
  38. ↑ https://kungligmajestatsorden.se/nyhetsarkiv/nyheter/2024-10-22-ordnar-till-tio-utlandska-medborgare
  39. ↑ Sverige og Tyskland hyller Jens Stoltenberg med ordener. (Hozzáférés: 2024. október 23.)
  40. ↑ https://www.workwithdata.com/person/jens-stoltenberg-1959, 2024. október 15.
  41. ↑ a b c d Carol Brennan: Jens Stoltenberg (angol nyelven). Encyclopedia of World Biography. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  42. ↑ Norvégia 2009: választás és törésvonalak (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. szeptember 29. [2010. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 15.)
  43. ↑ Maradnak a norvég vörös-zöldek. Kitekintő, 2009. szeptember 15. [2009. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 28.)
  44. ↑ Norway will stand firm, says PM Jens Stoltenberg. BBC News, 2011. július 27.
  45. ↑ -40 fokon emlékeztek meg Amundsen 100 évvel ezelőtti siker
  46. ↑ HVG, 2013.10.14.
  47. ↑ „Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 1.) 
  48. ↑ Meghosszabbították Jens Stoltenberg mandátumát | Híradó (hu-HU nyelven). hirado.hu. (Hozzáférés: 2023. július 13.)
  49. ↑ Stoltenberg geht: Nato sucht mitten in Russland-Krise neuen Generalsekretär (német nyelven). Die Presse, 2022. február 4. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
  50. ↑ 2024 októberéig meghosszabbították Jens Stoltenberg Nato-főtitkári megbízatását (magyar nyelven). telex, 2023. július 4. (Hozzáférés: 2023. július 13.)

Források

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Stoltenberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
Elődje:
Kjell Magne Bondevik 		Norvégia miniszterelnöke
2000–2001 		Utódja:
Kjell Magne Bondevik
Elődje:
Kjell Magne Bondevik 		Norvégia miniszterelnöke
2005 – 2013 		Utódja:
Erna Solberg
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jens_Stoltenberg&oldid=27486344”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy