Copa Libertadores
CONMEBOL Libertadores | |
Címvédő | Fluminense |
Legtöbb győzelem | Independiente (7 alkalommal) |
Adatok | |
Sportág | Labdarúgás |
Résztvevők | 38 (összesen) 32 (csoportkör) |
Kontinens | Dél-Amerika (CONMEBOL) Mexikó (CONCACAF) (meghívás) |
Alapítva | 1960 |
Honlap | Copa Libertadores |
A CONMEBOL Libertadores (ismert még Copa Libertadores de América-ként is) (portugálul: Copa Libertadores da América) egy labdarúgókupa, amit évenként játszanak a legjobb dél-amerikai klubok részvételével. Az utóbbi években Mexikó legjobb csapatai is részt vesznek rajta. A tornát a CONMEBOL szervezi. A jelenlegi bajnok a brazil Fluminense csapata.
A torna elnevezése a Libertadores szóból származik (portugálul és spanyolul felszabadítók), akik a legfőbb vezetői voltak a Latin-amerikai függetlenségi háborúknak: Simón Bolívar, Pedro I, José de San Martín, Antonio José de Sucre, Bernardo O'Higgins, José Miguel Carrera és José Gervasio Artigas. A csapatok a bajnoki címért versengenek, amit Hispano-Amerikában Sueño Libertadornak, Brazíliában pedig Projeto Tóquionak hívnak.
1998-tól 2007-ig a Copa Libertadorest a Toyota szponzorálta, ami miatt a rendezvény neve ebben az időszakban Copa Toyota Libertadores volt.
2012 óta a Bridgestone gumigyártó cég támogatja, ezért a jelenlegi hivatalos névbe belefoglalták a vállalat nevét is. A spanyol Banco Santander 2007. szeptember 27-én, aláírt egy szerződést a Confederación Sudamericana de Fútbollal, így a rendezvény főszponzora lett.
Selejtezők
[szerkesztés]A kezdetekben csak a Dél-amerikai jelentős szövetségek nemzeti bajnokai (név szerint Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Paraguay, Peru és Uruguay) játszhatott a Libertadores-kupában, de az 1970-es években mindegyik ország bajnokságának második helyezett csapata is részt vehetett, valamint Venezuela csapatai is. A résztvevők száma később 24-re, 28-ra, 32-re, majd 38-ra emelkedett.
A csapatok azzal kvalifikálhatják magukat a Libertadores-kupába, ha megnyerik a nemzeti bajnokságukat vagy az első néhány helyezett csapat valamelyikeként végeznek a bajnokságban. Brazília, Uruguay és Mexikó az egyetlen ország, ahol megrendeznek egy másik tornát is, amely feljogosít a Libertadores indulásra (Brazíliában Copa do Brasil 1989 óta; Uruguayban Liguilla 1974 óta; Mexikóban az InterLiga 2004 óta).
A kupa előselejtezővel kezdődik a legtöbb csapat számára, jelenleg 12 párosítást rendeznek oda-visszavágós rendszerben. A hat továbbjutó csatlakozik a többi csapathoz az első fordulóban, ahol négyfős csoportokra osztják szét őket. A csoportmérkőzések során bajnoki rendszerben játszanak, ahol mindegyik csapat megmérkőzik a többivel otthon és idegenben egyaránt. Minden csoportból a két legjobb csapat továbbjut a második körbe, ahol oda-visszavágós rendszert alkalmaznak. Ezt a lebonyolítási formát alkalmazzák a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben. 1960 és 1987 között az címvédő nem lépett be a küzdelmekbe az elődöntő szakaszáig (2 csoportkör volt mindegyiknél 3 csapattal), ami könnyebbé tette a címvédést.
A résztvevőket az alábbi módon választják ki:
- Az előző év bajnoka
- 5 csapat Argentína és Brazília képviseletében
- 3 csapat Bolíviából, Chiléből, Kolumbiából, Ecuadorból, Mexikóból, Paraguayból, Peruból, Uruguayból, és Venezuelából
Minden országból az alacsonyabban jegyzett csapat és a második legalacsonyabban jegyzett csapat az előselejtezőben kapcsolódik be, a győztesek csatlakoznak a többi 26 együtteshez a főtáblán.
Szabályok
[szerkesztés]Különbözik az európai klubrendezvényektől, a Copa Libertadores nem használja a hosszabbítást vagy az idegenben lőtt gól szabályát, hogy eldöntse a továbbjutót. 1960-tól 1987-ig az oda-visszavágós rendszerben a pontok döntöttek (2 pont járt a győzelemért, 1 pont a döntetlenért és 0 a vereségért), a gólkülönbséget nem vették figyelembe. Ha mindkét csapat azonos pontszámmal rendelkezett a két mérkőzést követően, akkor egy harmadik találkozót rendeztek semleges pályán. A gólkülönbséget csak akkor vették számításba, ha a harmadik mérkőzés is döntetlennel végződött. Ha a harmadik találkozó nem hozott azonnali döntést, akkor büntetőpárbajjal döntötték el a továbbjutót.
1988-tól 2004-ig az összesített gólkülönbséget nézték, amit azonnali büntetőpárbaj követett a második mérkőzés utáni összesített döntetlent követően. Számos esetben az eseményt különböző módon rendezték meg, ami az európai szabályokat követte. Például az idegenben lőtt gól szabálya miatt 2004-ben a kolumbiai Once Caldas volt a bajnok.
A 2005-ös kiírástól kezdődően a CONMEBOL elkezdte alkalmazni az idegenben lőtt gól szabályát, valamint a hosszabbítást, de csupán a döntőben. 2019-től a döntő egymérkőzéses, döntetlen esetén hosszabbítás, majd büntetőpárbaj dönt a győztes kilétéről.
Története
[szerkesztés]Tizenkét évvel a hivatalos Copa Libertadores előtt egy nemzetközi klubtornát alapítottak, melynek résztvevői leginkább a bajnokok voltak hét különböző Dél-amerikai országból. Ez a Bajnokcsapatok dél-amerikai bajnoksága volt 1948-ban, melyet Chilében, Santiagoban rendeztek bajnoki rendszerben, és ami a Vasco da Gama győzelmével ért véget. Ez volt a Copa Libertadores előfutára. Az első kupát az uruguayi Peñarol nyerte. 2005-ig 20 különböző csapat nyerte meg a sorozatot. A legsikeresebb klub az argentin Independiente, amely hét alkalommal volt győztes, sorozatban pedig négyszer nyert 1972 és 1975 között.
Az argentin Estudiantes volt az első klub, amely három egymást követő évben el tudta nyerni a kupát, 1968-ban, 1969-ben és 1970-ben. Ezzel a nagyszerű teljesítménnyel az Estudiantes lett ez első olyan csapat, amely örökre elhódította a kupát. Azóta az Independiente szintén megtarthatta a kupát. Az Estudiantes és az Independiente négy egymást követő alkalommal jutott be a döntőbe.
A rendezvény legsikeresebb góllövője az ecuadori Alberto Spencer. A Peñarol csatáraként játszott a 60-as években, 70 mérkőzésen 48 találatot ért el, a Barcelonában pedig 7 találkozón 6 gólt szerzett. Összesen 54 gólt lőtt a Copa Libertadoresben.
A torna döntői
[szerkesztés]Eredmények
[szerkesztés]Klubonként
[szerkesztés](Ahol a győztes és vesztes évek szerint van válogatva a táblázat, ott tartalmazza a győzelmek és vereségek évét is)
Országonként
[szerkesztés]- Argentína 25 alkalommal
- Brazília 22 alkalommal
- Uruguay 8 alkalommal
- Kolumbia 4 alkalommal
- Paraguay 3 alkalommal
- Ecuador 1 alkalommal
- Chile 1 alkalommal
Gólkirályok
[szerkesztés]Média
[szerkesztés]Ausztráliában a Copa Libertadores jelenleg a Setanta Sportson érhető el, míg az Egyesült Királyságban a Setanta Sports 2 sugározza.
További információk
[szerkesztés]- Copa Toyota Libertadores a CONMEBOL.com-on Hivatalos honlap.
- Copa Libertadores az ESPNdeportes-en
- Copa Libertadores eredmények az RSSSF.com-on
- Copa Libertadores 2012
- The winners of trophies in Europe and in South America (angol nyelven). [2007. december 29-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
- Toyota Libertadores Kupa, 1960–2002; szerk. Nagy Zoltán; Stadion, Balatonalmádi, 2003 (Stadion Hungary issue)