7,5 cm Panzerabwehrkanone 97/38
| 7,5 cm Pa.K. 97/38 | |
 | |
| PaK 97/38 kiállítva a Hämeenlinna Tüzérségi Múzeumban, Finnország. | |
| Gyártási adatok | |
| Típus | páncéltörő löveg |
| Ország |  Harmadik Birodalom |
| Gyártó | Rheinmetall |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1942-1945 |
| Alkalmazó ország | Harmadik Birodalom
 Románia |
| Háborús alkalmazás | Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,5 cm |
| Lőszer | 75 × 350 mm R |
| Tömeg | 1,19 t |
| Fegyver hossza | 4650 mm |
| Csőhossz | 2587 (csőszájfékkel) mm |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 10-14 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 570 m/s |
| Hatásos lőtávolság | 500 m |
| Oldalirányzás | 60° |
| Magassági irányzás | mínusz 10° plusz 18° [1] |
A 7,5 cm Panzerabwehrkanone 97/38 (rövidítve 7,5 cm Pa.K. 97/38, vagy 7,5 cm PaK 97/38, magyarul 7,5 cm-es páncéltörő löveg 97/38) egy német páncéltörő löveg volt, amit a Wehrmacht használt a második világháború alatt. A fegyver egy francia Canon de 75 modèle 1897 és egy német PaK 38 löveg ötvözete volt.
Fejlesztés
[szerkesztés]
A lengyelországi és franciaországi hadjárat alatt a Wehrmacht ezrével zsákmányolt a 75 mm Model 1897 lövegekből, amelyeket a francia Schneider fegyvergyár készített. Ezek a lövegek 7,5 cm FK 97(p) és 7,5 cm FK 231(f) néven kerültek szolgálatba a német hadseregnél, és az eredeti tábori tüzérségi feladatkörökbe osztották őket.
1941-ben, röviddel a Szovjetunió elleni invázió után a Wehrmacht egységei szembetalálkoztak az új szovjet harckocsikkal, mint a közepes T–34 és a nehéz KV-1 tankok. Vastag döntött páncélzatukkal kitudták védeni a legtöbb német páncéltörő fegyverek tűzét. Ez a helyzet jobb és erősebb fegyverek igényét jelentette a harctérre, amelyek képesek kilőni ezeket a páncélosokat még nagy távolságokról is. A németeknek volt használható tervezete a szovjet tankok ellen, mint a 7,5 cm PaK 40, de időbe telt amíg elegendő mennyiséget gyártottak belőle, ezért addig ideiglenes megoldásként néhány francia Canon de 75 modèle 1897 ágyú átépítésével jutottak használható páncéltörő fegyverekhez. A 75 mm-es ágyú széles körben elérhető volt, de az eredeti konfigurációban ezek a fegyverek nem voltak alkalmasak tankok elleni harcra mivel viszonylag alacsony kezdősebesség, a 6°-ra korlátozott kilövési szög és a megfelelő felfüggesztések hiánya miatt, amelyek korlátozták a vontathatóságát (10–12 km/h). Ezért úgy döntöttek a mérnökök, hogy az PaK 38 ágyútalpára helyezik a fegyvert amely megoldja a korlátozott döntési szög és gyenge mobilitási problémákat. A visszalökés enyhítése érdekében az ágyúra csőszájféket szereltek fel és az alacsony kezdeti sebesség kompenzálása érdekében egy kumulatív lövedéket (HEAT) használnak, amelynek hatékonysága független volt a kezdeti sebességtől és a távolságtól. A 7,5 cm Panzerabwehrkanone 97/38 gyártása el is kezdődött és 1941 novemberében az első példányokat le is szállították csapatpróbákra. A harctéri tapasztalatok után további 2854 darabot gyártottak 1942-ben, majd 1943-ban újabb 858 darabot.
Érdekességképpen, a francia löveg másik fő felhasználója a amerikai hadsereg volt, ahol hasonló tervezésű löveget készítettek ugyancsak hasonló célra, melyet 75mm Anti-tank gun on Carriage M2A3 névre kereszteltek.[2]
Gyártás
[szerkesztés]1942-ben 2854 darabot gyártottak, ezt 1943-ban további 858 darab követte.[3] Ezen felül 1943-ban 160 darab ágyút építettek a 7,5 cm PaK 40 alvázára (PaK 97/40). A gyártási költség 9000 birodalmi márka volt darabonként, összehasonlításként a PaK 40 költsége 12 000 birodalmi márka volt. A gyártást ezután leállították, mivel sokkal erősebb lövegeket készítettek kielégítő mennyiségben.
| Lőszer gyártása a Pak 97/38 löveghez, ezer darab | |||||
| Típus | 1942 | 1943 | 1944 | Teljes | |
| HEAT | 929.4 | 1388.0 | 264.5 | 2581.9 | |
Alkalmazás
[szerkesztés]A PaK 97/38 löveg 1942 nyarán érkezett a harcmezőre. A mérsékelt hatékonyság és a hatalmas visszarúgás ellenére szolgálatban maradt a háború végéig. Az alkalmazás gyakoriságát legkönnyebben a felhasznált muníció mennyiségével lehet illusztrálni: 1942-ben 37 800 HEAT-lövedék, 1943-ban 371 600 lövedék. Bizonyítékul fényképek állnak rendelkezésre, miszerint 1944-ben még mindig szolgálatban állt. 1945 március 1-jén a Wehrmacht 145 darab Pak 97/38 és FK 231(f) lövegekkel rendelkezett, de mindössze 14 darab szolgált a frontvonalon.
Tíz lövegcsövet a lövegpajzzsal próbaképpen a szovjet T-26 könnyűharckocsi alvázára szereltek, eredményképpen a 7,5 сm Pak 97/38(f) auf Pz.740(r) megnevezésű jármű jött létre. Ezeket az önjáró lövegeket az 563. páncéltörő zászlóalj 3. századába osztották be, mielőtt 1944 március 1-jén leváltották őket a Marder III önjáró lövegek.
A löveget a finn hadsereg is bevetette a folytatólagos háború alatt. A finnek a 7,5 cm-es tábori lövegeket 1940-ben vették a franciáktól, de csalódtak teljesítményükben, így 1943-ban a németekkel kötöttek egy megállapodást, hogy felújítsák a lövegeket PaK 97/38 típusokra. 46 darabot alakítottak át 1943 március-júniusa között. Ebből hetet elvesztettek harc közben, a többi a háború után egészen 1986-ig szolgálatban maradt.
1942 októberében öt-hat löveget a 3. és 4. román gyalogos hadosztály részére bocsátottak.[4]
Mind a kilenc hadosztály, amely a 8. olasz hadseregcsoportot támogatta, rendelkezett egy, hat löveggel felszerelt páncéltörő üteggel, amelyek 1942-ben a tüzérezredet támogatták. Az olasz megnevezés a Cannone da 75/39 volt.[5]
1942 novemberében a Magyar 2. hadsereg 43 darab PaK 97/38-ast kapott.[6]
Összegzés
[szerkesztés]A PaK 97/38 löveget zsákmányolt lövegcsövekből építették és használhatták hozzá a zsákmányolt francia és lengyel lőszert is. A kis tömeg, jó mobilitás és kielégítő páncéltörő teljesítmény a HEAT-lövedékeknek köszönhetően (a T–34-ket a legtöbb esetben képes volt kilőni, a KV harckocsik oldalpáncélját ugyancsak át tudta lőni) a löveget megfelelő páncéltörő fegyverré tették. Voltak viszont hátrányai, különösen az alacsony csőtorkolati sebesség. A löveg nem volt igazán páncéltörő fegyver, mivel csak a HEAT-lövedékekkel lehetett bevetni harckocsik ellen, ami azt jelenti, hogy elégtelen teljesítményt produkált. Amikor az átlagos páncéltörő lövedékeket használták hozzá nehéz volt vele kisebb mozgó célpontokat eltalálni, alacsony volt a hatásos lőtávolsága, nagyjából 500 méter, a HEAT-lövedékekkel is. A löveg erőteljes visszarúgása is hátrányos tényező volt, különösen amikor páncéltörő lövedéket használtak hozzá. Ezen kívül meg kell jegyezni, hogy a második világháborúban alkalmazott technológia a HEAT-lövedékek gyártására még kifinomulatlan volt, sok lövedék páncélátütő karakterisztikája jelentősen alulmaradt az elvártnál.
Lőszer
[szerkesztés]Nem tisztázott, hogy a németek gyártottak-e páncéltörő lövedékeket a PaK 97/38 löveghez. Kis mennyiségben lengyel páncéltörő lövedékeket is használtak.
A finn hadsereg helyileg gyártott lövedéket használt 75 psa - Vj4 megnevezéssel és valószínűleg régi francia lövedékeket 75 pspkrv 59/66-ps megnevezéssel. A 75 psa - Vj4 92 mm páncélzatot ütött át 300 méteren 90°-os dőlésszögben.[7]
A HEAT-töltetek nagyjából 90 mm páncélzatot ütöttek át 90°-os dőlésszögben vagy nagyjából 75 mm páncélzatot 60°-os dőlésszögben.
| Rendelkezésre álló lőszer[8] | |||||
| Típus | Modell | Tömeg, kg |
HE tömeg, g |
Csőtorkolati sebesség, m/s |
Lőtávolság, m |
| Páncéltörő lövedékek (AP) | |||||
| AP, lengyel | 7,5 cm K.Gr. Pz.(p) | 6.8 | 570 | 1500 | |
| Kumultatív lövedékek (HEAT) | |||||
| HEAT | 7,5 cm Gr.38/97Hl/A(f) | 4.4 | |||
| HEAT | 7,5 cm Gr.38/97Hl/B(f) | 4.57 | 450 | 1500 | |
| HEAT | 7,5 cm Gr.15/38Hl/B(f) | 4.4 | |||
| Robbanórepesz lövedékek (HE-Frag) | |||||
| HE-Frag, francia | 7,5 cm Sprgr.233/1(f) | 6.19 | 577 | 10 000 | |
| HE-Frag, francia | 7,5 cm Sprgr.230/1(f) | 5.44 | 545 | 7600 | |
| HE-Frag, francia | 7,5 cm Sprgr.231/1(f) | 5.44 | 557 | 7600 | |
| HE-Frag, francia | 7,5 cm Sprgr.236/1(f) | 6.6 | 10 000 | ||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 7,5 cm PaK 97/38: Páncéltörő löveg, Ellenséges ellátmány katalógusa (Hozzáférés: 2010. szeptember 9.)
- ↑ Zaloga, Delf - US Anti-tank Artillery 1941-45, i. m. 8. o.
- ↑ http://sturmvogel.orbat.com/GermWeapProd.html Archiválva 2009. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2009. február 19.)
- ↑ Third Axis, Fourth Ally, i. m. 87. o.
- ↑ Le Operazioni delle Unità Italiane al Fronte Russo (1941—1943), i. m. 629-630. o.
- ↑ http://www.sturmvogel.orbat.com/Hung2Army.html Archiválva 2007. november 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2009. február 19.)
- ↑ Finn hadsereg 1918-1945 között.
- ↑ Shirokorad A. B. - The God of War of the Third Reich.
Források
[szerkesztés]- Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 ISBN 0-385-15090-3
- Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two. 2nd corrected edition. Mechanicsville, PA: Stackpole Books, 1997 ISBN 1-85367-480-X
- Shirokorad A. B. - The God of War of the Third Reich - M. AST, 2002 (Широкорад А. Б. - Бог войны Третьего рейха. — М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-015302-3)
- Ivanov A. - Artillery of Germany in Second World War - SPb Neva, 2003 (Иванов А. - Артиллерия Германии во Второй Мировой войне. — СПб., Издательский дом «Нева», 2003., ISBN 5-7654-2634-4)
- Isaev A. - Antisuvorov. Ten Myths of World War II - M., Eksmo, Yauza, 2004 (А.Исаев. Антисуворов. Десять мифов Второй мировой. - М., Эксмо, Яуза, 2004., ISBN 5-699-07634-4)
- Kolomiets M. - Anti-tank Artillery of Wehrmacht 1939-1945 - "Frontovaya Illustratsiya" magazine, no. 1, 2006 (М.Коломиец. Противотанковая артиллерия Вермахта 1939-1945 гг. - журнал «Фронтовая иллюстрация», №1, 2006)
- Zaloga, Steven J., Brian Delf - US Anti-tank Artillery 1941-45 (2005) Osprey Publishing (New Vanguard 107), ISBN 1-84176-690-9.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 7.5 cm Pak 97/38 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
