Bálványosváralja
Bálványosváralja (Unguraș) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Bálványosváralja |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 407570 |
SIRUTA-kód | 59899 |
Népesség | |
Népesség | 1647 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1635 (2011)[1] |
Népsűrűség | 25,89 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 281 m |
Terület | 63,62 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 06′ 29″, k. h. 24° 03′ 26″47.108100°N 24.057100°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 29″, k. h. 24° 03′ 26″47.108100°N 24.057100°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bálványosváralja (románul Unguraș, németül Schlosswall) település Romániában Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Déstől 16 km-re délkeletre fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét a falu felett emelkedő középkori várról kapta.
Története
[szerkesztés]Bálványosváralja sorsa összefonódott a tőle keletre fekvő Bálványos vára történetével.
Nevét 1269-ben említették először, mikor István ifjabb király Balwanus birtokot és Németi falut s tartozékait Mikud comes-nek adományozta, és ezt az adományt 1270-ben meg is erősítette.
1270-ben Balvanus, 1291-ben Balwanius, 1332-ben Waraka (Waralya) 1808-ban Bálványosvárallya, Schlosswall, Ungurás néven írták.
1291-ben Balwanius-on - egy oklevél szerint - a désaknai hospesek nem fizettek sóvámot.
1333-ban magyar lakosságú egyházas helyként említették, tehát ekkor már temploma is volt.
1492-ben plébánosának Bideskúti Mihálynak nevét is említették.
1584-ben Varalja néven volt említve.
1643-ban református templomát újjáépítették, majd 1761-ben megújították.
1692-ben birtokos volt itt felesége révén Misztótfalusi Kis Miklós is.
Bálványos vára
[szerkesztés]Bálványos vára valószínűleg a tatárjárás után épült. 1269-ben Baluanus, 1308-ban Varallya néven említik. 1529-ben az erdélyi püspök megerősítette I. Ferdinánd számára, de még ebben az évben Farnosi Márton János király vezére elfoglalta. Nemsokára Gerendi Miklós visszafoglalta. 1537-ben az erdélyi vajda serege foglalta el és megerősítette. Valószínűleg 1538-ban rombolták le, köveit Szamosújvár építéséhez használták fel. A falunak 1910-ben 1672, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1992-ben társközségeivel együtt 3349 lakosából 1974 magyar, 1349 román, 24 cigány és 1 német volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- A falu keleti részén emelkedő várhegy tetején láthatók Bálványos várának csekély maradványai.
- A falunak 13. századi eredetű, többször átépített temploma van.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1821-ben Bartalus István zenetanár, zenetörténész, népdalgyűjtő.
- Itt született 1896-ban Lőrincz Ferencz orvos, parazitológus.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.