Bevetés az olasz partok ellen 1915 májusában
| Bevetés az olasz partok ellen 1915 májusában | |||
 | |||
| Konfliktus | I. világháború | ||
| Időpont | 1915. május 24. | ||
| Helyszín | Olasz partok | ||
| Eredmény | Osztrák-magyar győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Bevetés az olasz partok ellen 1915 májusában
Pozíció Olaszország térképén
| |||
 é. sz. 43° 41′ 09″, k. h. 13° 33′ 09″43.685833°N 13.552500°EKoordináták: é. sz. 43° 41′ 09″, k. h. 13° 33′ 09″43.685833°N 13.552500°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bevetés az olasz partok ellen 1915 májusában témájú médiaállományokat. | |||
Az olasz partok elleni első bevetésre 1915. május 24-én került sor az első világháború földközi-tengeri frontján. A támadást a Császári és Királyi Haditengerészet egységei hajtották végre, mivel az Olasz Királyság 1915. május 23-án hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Az összecsapás az osztrák-magyar erők győzelmével végződött.
Előzmények
[szerkesztés]1914. július 28-án a szarajevói merénylet következtében az Osztrák–Magyar Monarchia, a szerbekhez intézett, teljesítetlen követelései miatt hadat üzent Szerbiának. Ezt a nagyhatalmak vetélkedése miatt végül az első világháború kitörése követte. Az Olasz Királyság előbb passzív maradt, majd 1915. május 23-án hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. A hadüzenet megdöbbentette az osztrák–magyar hadvezetést, mivel az olasz fél közel három évtizede szövetségesnek számított. Tekintve, hogy az Olasz Királyi Haditengerészet maga több hajóval rendelkezett, mint az Osztrák–Magyar Monarchia, a hadvezetés megelőző csapást kívánt mérni az olaszokra. Az akció célja emellett az volt, hogy megzavarja az olasz szárazföldi egységek felfejlődését, amíg a Császári és Királyi Hadsereg csapatai elfoglalják a kijelölt állásaikat.[1]
Az összecsapás lefolyása
[szerkesztés]A hadiállapot beállta után a Császári és Királyi Haditengerészet teljes flottája kifutott, köztük a Tátra-osztály rombolói is. Az SMS Tátra és az SMS Csepel feladata Manfredonia kikötőjének bombázása volt. A láthatóság a sötétség és a csapadékos időjárás miatt rendkívül rossz volt. Ekkor egy hirtelen előbukkanó hajóról valaki olaszul átkiáltott az SMS Csepelre. A „Kik vagytok?” kérdésre Pitamić sorhajóhadnagy azt válaszolta, hogy az Indomito olasz romboló. Az olaszokat megtévesztette a csel és abban a tudatban távoztak, hogy saját egység mellett haladtak el.[2]
04 óra 15-kor a kötelék megérkezett Manfredoniába, ahol azonban nem találtak ellenséges hajókat. A köd okozta rossz látási viszonyok következtében nem sikerült a parton található katonai célpontok beazonosítása. Hamarosan megjelent a közelben egy csónak, amelynek tulajdonosa gyümölcsöket és élelmiszereket kívánt eladni. Vuković korvettkapitány a hozzá intézett kérdésekből megállapította a pályaudvar, a jelzőállomás és a gyárak elhelyezkedését és a csónak figyelmeztetése után közel 45 percen keresztül bombázta ezeket az objektumokat. A feladat végrehajtása után a találkozási pontnak kijelölt Vieste felé hajóztak, ahol a tervek szerint az SMS Lika és az SMS Orjen rombolókkal, valamint az SMS Helgoland cirkálóval kellett egyesülniük.[2]
Az SMS Helgoland feladata Barletta bombázása volt, melyet 04 óra 38 perckor szüntetett be. Hamarosan két olasz romboló jelent meg a közelben. Az SMS Helgoland azonnal tüzet nyitott a rombolókra, amelyek egyike sebességének köszönhetően délkeleti irányban el tudott menekülni. A másik olasz egység, a Turbine romboló Vieste irányában próbált biztonságba jutni. A Helgoland megkezdte a Turbine üldözését. 05 óra 10 perckor, Vieste közelében az olasz romboló a Tátra és a Csepel látómezőjébe került. A két osztrák–magyar romboló előbb saját egységnek nézte, a Helgoland rádióüzenete azonban tisztázta a helyzetet. A Helgoland üzenete a szintén ebben a körzetben feladatot ellátó és a közelben tartózkodó Lika és Orjen rombolóknak szólt.[2]
05 óra 45 perckor a Tátra és a Csepel tűzharcba bocsátkozott az olasz rombolóval. Az olasz egység helyzete azonban hamarosan kritikussá vált, tekintve, hogy az osztrák–magyar hadihajók minden irányból körülfogták. A Likán szolgálatot ellátó Jordanis fregatthadnagy a következő jelentést tette:[2]
Az ütegemmel 5200 méterről nyitottunk tüzet, és néhány sorozat után belőttük magunkat. Mi ketten (ti. a LIKA és a TURBINE) párhuzamos irányban haladtunk 30 csomó sebességgel, míg messze mögöttünk, az ellenfél sodorvonalában száguldott előre a Tátra és a Csepel. Ekkor egy 7 cm-es gránát eltalálta a TURBINE kazánházát. Fekete füst és gőz lövellt az ég felé, a hajó futása lelassult.
Rövidesen a Tátra is találatot ért el, melynek hatására az olasz hadihajó fedélzete és a gépházban található főgép szenvedett károkat. Ennek következtében az olasz romboló előbb lelassult, majd megállt. Az olasz parancsnok, Bianchi korvettkapitány ekkor kitűzte a megadást jelző fehér zászlót. Az osztrák–magyar rombolók előbb kimentették az olasz haditengerészeket (35 főt), majd a Tátra tíz gránát, a Lika pedig egy torpedó használatával elsüllyesztette az olasz hadihajót.[2]
Ez idő alatt Horthy Miklós a flotta északon elhelyezkedő egységeit vezette a Porto Corsini elleni támadásra.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 56-57. o. (2004). ISBN 963 855285 9
- ↑ a b c d e Veperdi András: Fejezetek a cs. és kir. rombolók világháborús tevékenységéből (I. Bevetés az olasz partok ellen 1915. május 24-én), Császári és Királyi Haditengerészet Egyesület, Hajózástörténeti Közlemények, 2006/2. szám (magyar nyelven). [2009. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 22.)
Források
[szerkesztés]- Veperdi András: Fejezetek a cs. és kir. rombolók világháborús tevékenységébõl, Császári és Királyi Haditengerészet Egyesület, Hajózástörténeti Közlemények, 2006/2. szám Archiválva 2009. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Bencsik Gábor:Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 59-60. o. ISBN 963 855285 9.
