Deinotherium

Deinotherium
Evolúciós időszak: Középső miocén - kora pleisztocén
Rajz a Deinotherium giganteum-ról; egy kijevi múzeumban levő csontváz alapján készítve
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Afrotheria Rend: Ormányosok (Proboscidea) Alrend: †Plesielephantiformes Család: †Kapafogú őselefántok (Deinotheriidae) Alcsalád: †Deinotheriinae Nem: †Deinotherium Kaup, 1829
Szinonimák
Dinotherium
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Deinotherium témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Deinotherium témájú kategóriát.

A Deinotherium az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül a fosszilis kapafogú őselefántok (Deinotheriidae) családjába tartozó nem.

Családjának a típusneme.

Tudnivalók

A Deinotherium (azaz magyarul „förtelmes szörny”) a valaha élt egyik legnagyobb szárazföldi emlős volt. Az állatok óriási méretűek voltak, marmagasságuk fajtól függően elérte a 3,59–4,01 métert, tömegük pedig a 8,8–13,2 tonnát. A D. proavum faj hímjeinek átlag marmagassága 3,65 méter, súlya pedig 10,5 tonna lehetett. Lehet, hogy az ormányuk nem volt olyan hosszú, mint a mai elefántok (Elephantidae) ormányai. Az agyaraik lehajoltak, befelé görbültek és az állkapocsból indultak. Az agyaraikat bizonyosan a fakéreg lehántására és a gumók kiásására használták. Mint a mai elefántok, ők is növényevők voltak. Az elefántoktól eltérően, a Deinotheriumoknak kisebb agyuk volt, ami arra következtet, hogy nem voltak olyan intelligensek. A kapafogú őselefántok különleges családja elég korán levált a többi ormányosok családjaitól. Ennek az ormányosnemnek a fajai Afrika, Ázsia és Európa területein barangoltak, középső miocén és kora pleisztocén korszakok között.

A Deinotherium indicum körülbelül 7 millió évvel ezelőtt halt ki, feltehetőleg ugyanazért, mint a Paraceratherium (az élőhelyek elsivatagosodása illetve a füves pusztaságok előretörése miatt). Európában még kitartott a Deinotherium giganteum, de számuk fokozatosan csökkent, majd eltűntek. Legfrissebb leleteiket Romániában találták meg. Afrikában a pliocén során még élt fajuk, együtt az első emberfélékkel (Hominidae). Itt körülbelül 1 millió évvel ezelőtt haltak ki, utolsó fajuk a Deinotherium bozasi volt.

Sok Deinotherium-maradványt találtak Kelet-Afrikában, a Hadarnál, a Laetolinál, az Olduvai-szurdoknál és a Turkana-tónál.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 6 faj tartozik:

• Deinotherium bozasi (Arambourg, 1934)
• Deinotherium giganteum (Kaup, 1829) - szinonimák: D. levius, D. gigantissimum; típusfaj
• Deinotherium indicum (Falconer, 1845)
• Deinotherium "thraceiensis" (Kovachev, 1964)
• Deinotherium proavum (Jourdan, 1861)
• Deinotherium proavum (Eichwald, 1831)

Források

• WALKING WITH BEASTS review by Karen Marais
• Paleobiology Database
• Carroll, R.L. (1988), Vertebrate Paleontology and Evolution, WH Freeman & Co.
• Colbert, E. H. (1969), Evolution of the Vertebrates, John Wiley & Sons Inc (2nd ed.)
• Harris, J.M. (1976) Evolution of feeding mechanisms in the family Deinotheriidae (Mammalia: Proboscidea). Zool. J. Linn. Soc. 56: 331-362
• Athanassios Athanassiou, On a Deinotherium (Proboscidea) finding in the Neogene of Crete Archiválva 2012. július 21-i dátummal a Wayback Machine-ben: abstract
• Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Dinotherium" . Encyclopædia Britannica (11th ed.). Cambridge University Press.
• Deinotherium Factfile - ABC