Elveszett jelentés

Elveszett jelentés (Lost in Translation)
2003-as amerikai–japán film
Rendező	Sofia Coppola
Producer	Sofia Coppola, Ross Katz
Vezető producer	Fred Roos Francis Ford Coppola
Műfaj	romantikus vígjáték független film filmdráma
Forgatókönyvíró	Sofia Coppola
Főszerepben	Scarlett Johansson, Bill Murray
Hang	Dolby Digital
Zene	Kevin Shields
Operatőr	Lance Acord
Vágó	Sarah Flack
Hangmérnök	Daniel Sperry
Jelmeztervező	Nancy Steiner
Díszlettervező	Towako Kuwajima, Tomomi Nishio
Gyártás
Gyártó	Focus Features,Tohokushinsha Film Corporation (TFC), American Zoetrope, Elemental Films
Ország	Amerikai Egyesült Államok, Japán
Nyelv	Angol, japán, (német, francia), magyar szinkron (Film-Sound Studio)
Forgatási helyszín	Japán Tokió Kiotó
Játékidő	102 perc
Költségvetés	4 000 000 $
Képarány	1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazó	Fantasy Film (DVD)
Bemutató	2003. február 19., 2004. március 11.
Korhatár	12 év (Magyarország)
Bevétel	119 000 000 $
További információk
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Elveszett jelentés témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Elveszett jelentés (Lost in Translation) Sofia Coppola 2003-ban bemutatott romantikus filmdrámája.

A Japánban játszódó kedves, romantikus történet az időeltolódás hatásaitól szenvedő és a nyelvi elszigeteltségtől időlegesen magányossá vált, rövid időre egymásra találó fiatal amerikai nő és középkorú férfi honfitársa váratlanul kialakuló barátságáról, már-már szerelméről szól. A nézők pedig törhetik a fejüket, mi az a szó, vagy mondat, esetleg gondolat, aminek a jelentése elveszett az angol nyelvvel birkózó, néha nem teljesen tökéletes japán alkalmi tolmácsok erőfeszítései közben. Vagy talán nem is ott.

A film a The Guardian brit napilap szakújságírói által 2010-ben összeállított minden idők legjobb filmjei lista romantikus film kategóriájában a 15. helyen szerepel.

Szereplők

Scarlett Johansson a bemutatón, a Torontoi Filmfesztiválon, 2003-ban.

• Charlotte – Scarlett Johansson (Haumann Petra)
• Bob Harris – Bill Murray (Epres Attila)
• Ms. Kawasaki – Akiko Takeshita
• Sajtóügynök – Kazuyoshi Minamimagoe
• Sajtóügynök – Kazuko Shibata
• Sajtóügynök – Take
• Concierge – Ryuichiro Baba
• Bellboy – Akira Yamaguchi
• Jazzénekes – Catherine Lambert
• Sausalito zongorista – François du Bois
• Sausalito gitáros – Tim Leffman
• Amerikai üzletember I. – Gregory Pekar
• Amerikai üzletember II. – Richard Allen
• John – Giovanni Ribisi (Barát Attila)
• Kereskedelmi igazgató – Diamond Yukai
• Suntory ügyfél – Jun Maki
• Premium Fantasy gésa – Nao Asuka (Báthory Orsolya)
• Reklámfotós – Tetsuro Naka
• Sminkes – Kanako Nakazato
• Charlie – Fumihiro Hayashi
• Hiroko – Hiroko Kawasaki
• Bambie – Daikon
• Kelly – Anna Faris (Szávai Viktória)
• Kelly tolmácsa – Asuka Shimuzu
• Ikebana oktató – Ikuko Takahashi
• Csapos a NY Barban – Koichi Tanaka
• Aerobic oktató – Hugo Codaro
• P Chan – Akiko Monô
• French Japanese Nightclub Patron – Akimitsu Naruyama
• Csapos a Nightclubban – Hiroshi Kawashima
• Hiromix – Hiromi Toshikawa
• Nobu – Nobuhiko Kitamura
• Nao – Nao Kitman
• Hans – Akira
• Kun – Kunichi Nomura
• Charlie barátja – Yasuhiko Hattori
• Mr. Valentine – Shigekazu Aida
• Kórházi recepciós – Kazuo Yamada
• Öreg bácsi – Akira Motomura
• Orvos – Osamu Shigematu
• TV műsorvezető – Takashi Fujii
• Tolmács a tévéműsorban – Kei Takyo
• Politikus – Ryo Kondo
• A politikus kisérője – Yumi Ikeda
• A politikus kisérője – Yumika Saki
• A politikus kisérője – Yuji Okabe
• Német vendég a szállodában – Dietrich Bollmann
• Német vendég a szállodában – Georg O.P. Eschert
• Carl West – Mark Willms
• Vonzó üzletasszony – Lisle Wilkerson
• Lydia Harris (hangja) – Nancy Steiner (Makay Andrea)

További magyar hangok: Kapácsy Miklós, Karácsonyi Zoltán, Szatmári Attila.

A történet

A híres amerikai színész Bob Harris Japánba utazik egy whiskey reklámfilm felvételére. Nehezen birkózik meg az időeltolódással és a nyelvi nehézségekkel egyaránt. Ugyanabban a szállodában száll meg, ahol egy fiatal amerikai nő, Charlotte, akinek férje reklámfotósként kapott kicsit hosszabb, két hetes munkát Japánban.

Bob mulatságosnak, néha egyenesen groteszknek látja az amerikai gyökerű kereskedelem központú kultúra Japánra adoptált változatát. Mintha a prototípus másolása közben ugyanaz a nyelvi nehézség okozott volna zavart néha, mint amit Bob állandóan tapasztal megérkezése óta. De lassan rá kell jönnie, az exportált globalizált portéka amerikai eredetijével lehet valójában a legfőbb probléma, nem a japán változatával. Az csak annyiban furcsa, hogy olyasvalami karikatúrájának látszik, ami önmagában is groteszk. Csak azt mindeddig ugyanúgy megszokta, hisz beleszületett, mint a japánok a japán változat furcsaságait, ami csak a külföldieknek szembetűnő és mulatságos.

Kevésbé elszigetelt környezetben minden hasonlóságuk ellenére az életkori különbségek miatt talán sosem kerültek volna közel egymáshoz. De egyik éjjel az alig enyhülő, időeltolódás okozta álmatlanságuk összehozza őket a szálloda bárjában. Mivel a férjnek vidékre kellett utaznia, együtt járják be a várost. Egyik este pedig Charlotte elhívja a férfit régi japán barátai bulijába.

Közben akaratlanul is egyre inkább belelátnak egymás életébe, elégedetlenségébe, magányába, titkolt elszigetelődésébe. A nő megpróbál valami útmutatást, vagy legalább vigaszfélét kiszedni az idősebb, tapasztaltabbnak látszó férfiből, de annak egyetlen biztatása csupán annyiból áll, hogy ne aggódjon, előbb-utóbb úgyis beleszokik az életbe. De közben észre sem veszik, mennyire közel kerültek egymáshoz. A férfi még egy ostobácska, fiataloknak szánt show-műsorban is vállal egy fellépést csakhogy oka legyen még pár nap maradásra. De a búcsúzásnál már óhatatlanul visszazökkennek saját kultúrájukban szokásos, beléjük nevelt, távolságtartó modorosságaikba. A reptérre indulva a férfiben hirtelen tudatosodik ennek fonáksága is. Épp amikor véletlenül és váratlanul megpillantja a nőt a tömegben. Megállíttatja a szálloda autóját, és utána ered, hogy a köztük kialakult kapcsolatnak megfelelően, a konvenciókat felrúgva a valódi érzelmeiknek megfelelően vegyen búcsút tőle.

A forgatási helyszínek

Shibuya (pár évvel a később, 2007-ben.)

A Fudzsi hegy (pár évvel a később, 2010-ben.)

• Park Hyatt Tokyo szálloda, Tokió. A szálloda New York bárja.
• Heian Shrine, Kiotó
• Shibuya kereszteződés, Shibuya-ku, Tokió
• Ryoan-Ji Templom, Kiotó-shi, Kiotó
• Rainbow Bridge, Minato, Tokió
• Shinjuku, Tokió
• Omotesando vasútállomás, Tokió
• Fudzsi hegy – Fuji-shi, Shizuoka (a vonatról nézve illetve a golfpálya hátterében)
• Nanzen-ji Templom, Kiotó (ahol Charlotte egy fiatal, esküvői ruhás japán párral találkozik)
• Jogan-ji Templom, Tokió (ahová Charlotte néz be pár pillanatra)
• Karaoke-kan, Shibuya, Tokió (Bob és Charlotte barátaival a karaoke bárban)
• Shabu-zen, Shibuya, Tokió (Egy un. shabu shabu étterem, ahová Bob és Charlotte együtt tért be)
• Kawaguchiko Country Club, Fujikawaguchiko, Yamanashi (Bob a filmben a golfpálya a 2. lyukától indult, South Nine)
• Az Orange Night Club jelenetet valójában az A.P.C. Harajuku Underground áruházban vették fel
• A nyugodt helyként megjelenő üzlet sem egy igazi üzlet, hanem a Hysteric Glamour irodája volt Sendagayában
• Sushi étterem, Daikanyama – Sushiya no Ichikan, Shibuya, Tokió (Sushi étterem ahová Bob és Charlotte szintén együtt ebédel)

Érdekességek

• A film felvételei 2002. szeptember 29. és november 8. között készültek.
• A forgatókönyvet Sofia Coppola önéletrajzi elemek felhasználásával készítette el. Huszas éveiben egy ideig Japánban élt. A film főszereplője is hasonló korú a forgatókönyv szerint, bár Scarlett Johansson a forgatáskor valójában jóval fiatalabb, még csak 17 éves volt.

John (Giovanni Ribisi) és Kelly (Anna Faris) alakját is volt férjéről, Spike Jonze filmrendezőről illetve az őt elcsábító Cameron Diazról mintázta.

Ahogy a filmben Bobnak Charlotte, annak idején Sophia Coppolának Fumihiro Hayashi, a legendás DUNE divatmagazin főszerkesztője mutatta meg Tokió másik arcát. Sophia Coppola akkoriban, az 1990-es években akárcsak Charlotte férje divatfotósként dolgozott náluk. Hayashi a filmben Charlie szerepét játszotta.

• Sofia Coppola Bob szerepére eleve Bill Murrayt képzelte el. Olyannyira, hogy nyilatkozata szerint valószínűleg a film nem készült volna el, ha a színész nem vállalja a szerepet. Ennek ellenére egészen a forgatás napjáig nem lehetett teljesen biztos benne, hogy meg fog jelenni, ugyanis csak szóban egyeztek meg.
• A Suntory whisky egy létező japán márka, és reklámfilmjeiben valóban amerikai hírességek szerepelnek. „Az egyik ilyenben Francis Ford Coppola, a film egyik executive producere is feltűnik, mely később lányát, Sofia Coppolát inspirálta az Elveszett jelentés című filmje megírásában. A film középpontjában egy amerikai színész áll, akivel egy Suntory-reklámot forgatnak Tokióban.”
• A whisky reklám felvételének jelenetében Bill Murray több híres színész stílusát imitálja. De Charlie Chaplin hasonló, emlékezetes jelenetét az Egy király New Yorkban (A King in New York, 1957) természetesen nem.
• A rajongók találgatásának tárgya lett, hogy mit súgott Bob Charlotte fülébe a befejező jelenetnél. Erre a talányra az alkotók és a színészek is rájátszottak később. Azonban a jelenetet nézve kétséges, hogy egyáltalán súgott-e valamit. Valószínűbbnek tűnik hogy nem.

Filmzene

Sofia Coppola elmondása szerint a filmhez azokat a dalokat válogatta, amiket a forgatókönyv írása közben hallgatott, és így a hangulatát befolyásolták. Ez a filmzene válogatás az egyik leghíresebb és legsikeresebb lett. A CD 2003. szeptember 9-én jelent meg az Emperor Norton Records kiadásában.

#	Cím	Szerző	Előadó	Hossz
1.	Intro/Tokyo			0:34
2.	City Girl	Kevin Shields	Kevin Shields	3:48
3.	Fantino	Sébastien Tellier	Sébastien Tellier	3:12
4.	Tommib	Tom Jenkinson	Squarepusher	1:20
5.	Girls	Tim Holmes, Richard McGuire	Death in Vegas	4:26
6.	Goodbye	Shields	Kevin Shields	2:32
7.	Too Young	Phoenix	Phoenix	3:18
8.	Kaze wo Atsumete	Takashi Matsumoto, Haruomi Hosono	Happy End	4:06
9.	On the Subway	Roger J. Manning Jr., Brian Reitzell	Brian Reitzell és Roger J. Manning Jr.	1:10
10.	Ikebana	Shields	Kevin Shields	1:38
11.	Sometimes	Shields	My Bloody Valentine	5:19
12.	Alone in Kyoto	Jean-Benoît Dunckel, Nicolas Godin	Air	4:47
13.	Shibuya	Manning, Reitzell	Brian Reitzell és Roger J. Manning Jr.	3:26
14.	Are You Awake?	Shields	Kevin Shields	1:35
15.	Just Like Honey	James McLeish Reid, William Reid	The Jesus and Mary Chain	11:02
16.	More Than This (A CD-n a 15. utáni, rejtett szám.)	Bryan Ferry	Bill Murray, valamint Roger J. Manning Jr. és Brian Reitzell	1:35
	A japán kiadásban ebben még: 50 Floors Up	Manning, Reitzell	Brian Reitzell és Roger J. Manning Jr.	(12:58)
			Teljes játékidőː	53:48 (65:11)

Díjak, jelölések

Sofia Coppola a bemutatón. Torontoi Filmfesztivál, 2003.

Oscar-díj (2004)

• díj: legjobb eredeti forgatókönyv – Sofia Coppola
• jelölés: legjobb film
• jelölés: legjobb rendező – Sofia Coppola
• jelölés: legjobb színész – Bill Murray

Golden Globe-díj (2004)

• díj: legjobb film (musical, vígjáték kategóriában)
• díj: legjobb színész – Bill Murray
• díj: legjobb forgatókönyv – Sofia Coppola
• jelölés: legjobb színésznő – Scarlett Johansson
• jelölés: legjobb rendező – Sofia Coppola

BAFTA-díj (2004)

• díj: legjobb színész – Bill Murray
• díj: legjobb színésznő – Scarlett Johansson
• díj: legjobb vágás – Sarah Flack
• jelölés: legjobb operatőri munka – Roberto Schaefer
• jelölés: legjobb rendező – Sofia Coppola
• jelölés: legjobb film
• jelölés: legjobb filmzene – Kevin Shields, Brian Reitzell
• jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv – Sofia Coppola

MTV Movie Awards (2004)

• jelölés: legjobb színész – Bill Murray
• jelölés: Áttörő előadást nyújtó színésznő – Scarlett Johansson

Sant Jordi-díj (2005)

• díj: legjobb külföldi színész – Bill Murray
• díj: legjobb külföldi színésznő – Scarlett Johansson

César-díj (2005)

• díj: legjobb külföldi film

Screen Actors Guild-díj (2004)

• jelölés: legjobb férfi főszereplő – Bill Murray

Independent Spirit (2003)

• díj: legjobb rendez

Fogadtatás

• A japán nézők és a japán kritika némi nehezteléssel fogadták a filmet. Ami inkább értetlenséggel vegyült, mert az ismert volt, hogy Sofia Coppola egyébként rokonszenvvel tekint az országra. Ezek szerint a japán nézők számára nem volt nyilvánvaló, hogy a film elsősorban amerikaiaknak szól, és kritikája is elsősorban Amerikára vonatkozik. Japánra legfeljebb csak annyiban, mint amennyire az az Amerikai minta ázsiai változatának tekinthető.

Ennek felismerését némileg megnehezíti, hogy a film nem ad megoldást a problémára, sőt azt sugallja, hogy az elidegenedett globalizált világ megváltoztathatatlan tény, és a két főszereplő csak a különleges körülmények hatására kerül ennyire közel egymáshoz. Máshol, más körülmények között semmiképpen.

John és Kelly példája viszont azt mutatja, hogy az erős céltudatosság illetve kellő intelligenciahiány elviselhetővé sőt kellemessé teszi ezt az elidegenedett globalizált világot is. A többieknek pedig marad a beletörődés és megszokás.

• A nézők egy része kifogásolta, hogy két nagyon jó anyagi helyzetben lévő ember szenvelgését mutatja be a film. Azonban ennek nyilvánvaló dramaturgiai funkciója, hogy egyértelműsítse, problémáikat nem az „amerikai álom” beteljesülésének elmaradása vagy késlekedése okozza, hanem maga a szintén gyakran emlegetett úgynevezett amerikai kultúra, amerikai életforma. Feltehetően ezt a dramaturgiai célt zárja rövidre, hogy az anyagi helyzetükkel nyilvánvalóan nincs gondjuk.

Mivel mindez a filmből is kis erőfeszítéssel, könnyen kivehető, és hasonló anyagi, társadalmi helyzetű szereplőkről sikeres filmek, tévésorozatok sokasága szól, valószínűbb, hogy sokaknak inkább az „amerikai álom”, „amerikai életforma”, exportjuk hatásainak ilyen tárgyalása, részleges megkérdőjelezése nem tetszett.

Dokumentumfilm

• Star Files (amerikai dokumentumfilm sorozat, Bill Murray-ról szóló epizód) benne pár perces werkfilm szerű rész az Elveszett jelentésről

Hasonló

• Simon mágus (magyar játékfilm, 1999, rendezte: Enyedi Ildikó)
• Egek ura (Up in the Air, amerikai romantikus dráma, 2009, rendezte: Jason Reitman)

További információk

• Hivatalos oldal
• Elveszett jelentés a PORT.hu-n (magyarul)
• Elveszett jelentés az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Elveszett jelentés a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Elveszett jelentés a Box Office Mojón (angolul)
• Gagyi Ágnes: Amerikai film a jelentés hiányáról – Sofia Coppola: Lost in Translation / Elveszett jelentés, filmtett, 2004. május 15.
• Moise Gabriella: Elveszve lenni Tokióban - Sofia Coppola: Lost In Translation / Elveszett jelentés, filmtett, 2004. szeptember 15.
• 10 dolog, amit nem tudtál az Elveszett jelentésről PORT.hu, 2024. március 29.
• Joe Queenan: A yen for romance (’Egy jen romantikáért’), Guardian, 2004. január 10., (angolul)
• Adam Nayman: We’ll Never Know Everything About ‘Lost in Translation’, (’Sohasem fogunk mindent megtudni az „Elveszett jelentés”-ről’), The Ringer, 2023. szeptember 26., (angolul)
• Morumotto Yoshida: “Lost in Translation” Sofia Coppola’s look at “Tokyo” (’Tokió ahogy Sofia Coppola láttatta az Elveszett jelentésben’), 2017.08.29., (japánul)