George Emil Palade

George Emil Palade
Született	1912. november 19. Jászvásár
Elhunyt	2008. október 8. (95 évesen) Del Mar, Kalifornia
Állampolgársága	román amerikai (1952–)
Foglalkozása	orvos, sejtbiológus
Iskolái	Bukaresti Egyetem Bogdan Petriceicu Hasdeu Főgimnázium
Kitüntetései	orvostudományi Nobel-díj (1974)
Sírhelye	Bucsecs-hegység
A Wikimédia Commons tartalmaz George Emil Palade témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

George Emil Palade (Jászvásár, 1912. november 19. – Del Mar, Kalifornia, 2008. október 8.) román-amerikai sejtbiológus. 1974-ben Albert Claude-dal és Christian de Duve-val közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat „a sejt strukturális és funkcionális szerveződését illető felfedezéseikért”.

Tanulmányai

George Palade 1912. november 19-én született a Román Királysághoz tartozó Jászvásáron. Apja Emil Palade filozófiaprofesszor, anyja Constanta Cantemir-Palade tanárnő volt. Rajta kívül két lány volt a családban, Adriana történész, Constanta pedig orvos lett. Az általános és középiskolát szülővárosában végezte, 1930-ban pedig – apja tanácsa ellenére, aki azt szerette volna, ha filozófiát tanul – beiratkozott a bukaresti Carol Davila Orvostudományi Egyetemre. Már diákkorában becsatlakozott az anatómiai laboratórium munkájába és szakdolgozata témájául is az orvosok között szokatlan témát, a közönséges delfin nefronjának anatómiáját választotta. Hatéves klinikai gyakorlat után, 1940-ben kapta meg az orvosdoktori címet.

Rövid belgyógyászi tevékenység után visszatért az anatómiához. A második világháborúban a román hadsereg katonaorvosaként szolgált. A háború után 1946-ban az egyetem anatómiaprofesszora tanácsára az Egyesült Államokba utazott tudását továbbfejleszteni. New Yorkban találkozott Albert Claude-dal, aki meghívta a Rockefeller Orvosi Kutatóintézetbe. 1952-ben megkapta az amerikai állampolgárságot.

Tudományos munkássága

George Palade iskolája Jászvásáron

Palade és Claude elsősorban a szövetek és sejtek elektronmikroszkópos vizsgálatával foglalkoztak. Mivel az első használható elektronmikroszkópokat csak közvetlenül a világháború előtt készítették, biológiai felhasználásuk újdonságnak számított és a kutatócsoport részletesen feltérképezte az eukarióta sejt belső szerkezetét. Palade feltárta a mitokondrium felépítését, kimutatta, hogy az addig mitokondrium-fragmentumoknak tartott mikroszómák a sejt belső transzportrendszeréhez tartoznak. Ő fedezte fel a riboszómákat. Tanulmányozta az idegsejtek közötti szinapszisok szerkezetét és új laboratóriumi technikákat dolgozott ki a szövetek mintaelőkészítésében és a sejtek frakcionáló centrifugálásában.

A 60-as években tovább dolgozott a sejtfrakcionáláson, munkacsoportja elkülönítette az endoplazmatikus retikulumban termelt anyagokat és aktiválásra váró enzimeket. Ezenfelül autoradiográfiás technikával követte a termelődő fehérjék szöveteken belüli útját és foglalkozott a hajszálerek falának áteresztőképességével. 1964-ben a svájci Ewald Weibellel közösen leírta a vérerek belső falának sejtjeiben a raktározó funkciókat ellátó Weibel-Palade testeket.

Későbbi pályafutása

1973-ban otthagyta a Rockefeller Egyetemet és a Yale Egyetemen kezdett dolgozni.

1974-ben addigi munkája elismeréseképpen Albert Claude-dal és Christian de Duve-val megosztva elnyerte az az évi orvostudományi Nobel-díjat. 1966-ban kitüntették az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díjjal, 1986-ban pedig a Nemzeti Tudományos Éremmel.

1990-ben a Kaliforniai Egyetem (San Diego) professzora lett. Több mint egy évtizedig szerkesztette a Journal of Biophysical and Biochemical Cytology tudományos folyóiratot.

Családja

George Palade 1941-ben vette feleségül Irina Malaxát. Egy fiuk (Philip) és egy lányuk (Georgia) született. Felesége 1969-ben elhunyt, Palade pedig a következő évben újra megházasodott, a szintén sejtbiológus Marilyn Gist Farquhart vette el.

George Emil Palade 2008. október 8-án hunyt el a kaliforniai Del Mar-ban, 95 éves korában.

Források

• George E. Palade – Biographical NobelPrize.org
• George E. Palade Notable Names Database
• George E. Palade Encyclopaedia Britannica