Latemar
| Latemar (Latemargruppe Gruppo del Latemar) | |
 | |
| A Latemar északról, a Karer-tó felől | |
| Magasság | 2842 m |
| Hely | Trentino-Dél-Tirol,  Olaszország |
| Hegység | Dolomitok |
| Relatív magasság | 1097 m |
| Legmagasabb pont | Diamantidi-torony |
| Típus | zárt hegycsoport |
| Elhelyezkedése | |
 Latemar
Pozíció az Alpok térképén
| |
 é. sz. 46° 22′ 00″, k. h. 11° 34′ 00″46.366667°N 11.566667°EKoordináták: é. sz. 46° 22′ 00″, k. h. 11° 34′ 00″46.366667°N 11.566667°E | |
Latemar
Pozíció Trentino-Alto Adige térképén
| |
 | |
| Térkép | |
 | |
| A Latemar a Dolomitok térképén | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Latemar témájú médiaállományokat. | |
 | |
|---|---|
 Nem található szabad kép.(?) | |
  | A Latemar térképe, helyi információs táblán |
A Latemar egy alpesi hegycsoport az észak-olaszországi Dolomitokban, Dél-Tirol és Trentino határán, az Eggen-völgy és a Fiemme-völgy között. Viszonylag kis kiterjedésű, félkörben hajló hegygerinc mentén sorakozó látványos csúcsokból áll. Legmagasabb kiemelkedése a Diamantidi-torony (2862 tszf. méter). A turisták által jól ismert összképét észak felől, a Karer-tó partjáról nézve mutatja.
Fekvése
[szerkesztés]A Latemar tömbje a Dolomitok nyugati részén emelkedik. Északnyugati része Dél-Tirol, délkeleti része Trentino területén fekszik, a megyehatár a hegycsoport főgerincén fut.
A Latemartól nyugatra a dél-tiroli Obereggen falu fekszik, amely Deutschnofen (Nova Ponente) község része. Innen érhetők el a Latemar nyugati lejtőin fekvő síközpont, a Ski Center Latemar pályái.
A hegységtől északra fekvő, legközelebbi település a dél-tiroli Welschnofen (Nova Levante) községhez tartozó Karersee (Carezza al Lago) falu, amely a Karer-tó (Lago di Carezza) partján fekszik. Ez az Eggen-völgyben, a Karer-hágó közelében fekvő kis erdei tengerszem a völgy legismertebb látnivalója, a megyeszékhelytől, Bozentől (Bolzano) mintegy 25 km-re.
Északkeleten a Karer-hágó képezi a határt a Latemar és a Rosengarten-hegycsoport között. Itt működnek a Karer-tavi síterület (Skigebiet Carezza – Karersee) völgyállomásai, ahonnan a Latemar északkeletei lejtőin kiépített pályákhoz lehet feljutni.[1]
A trentinói oldalon a Latemar lejtői a Fassa-völgyben (Fassatal / Val di Fassa) és annak folytatásában, a Fiemme-völgyben (Fleimstal / Val di Fiemme) végződnek. Délnyugaton fekszik az 1983 méter magas Pampeago-hágó (Reiterjoch / Passo di Pampeago), amely összeköti Eggen-völgyet a Fiemme-völggyel, ugyanakkor elválasztja a Latemar csoportjától a 2492 méter magas Zanggen-csúcsot (Pala di Santa), amely hivatalosan már a Fiemme-völgyi Alpokhoz sorolódik.
A hegylánc főgerincének nyomvonala patkót formáz, mely délkelet felé nyitott. Két szára a Sorda-völgyet (Valsorda) fogja közre, mely a Fiemme-völgy (Fleimstal) egyik északnyugati irányú oldalvölgye, egyben a hegycsoport vízgyűjtő területe.
A csoport legmagasabb csúcsai a főgerinc északi szárnyán emelkednek, amelynek északkeleti és északnyugati oldalain meredek sziklafalak szakadnak le a törmeléklejtőkig, amelyeken a sűrű Latemari-erdő (Latemarwald) és a Karer-tó is fekszik. A déli oldalon a Sorda-völgyi lejtők lényegesen enyhébb esésűek, törmelékkúpokkal és -dombokkal tarkítotva. A főgerincen átvezető átjárók: 2650 méteren a Nagy Latemar-csorba (Große Latemarscharte / Forcella Latemar Grande), és 2685 méter magasan a Rotlahn-csorba (Rotlahnscharte / Forcella dei Campanili). A 2616 méter magas Kirchtagweid-csúcsnál a gerinc délnek fordul, itt egy kiterjedt fennsík (Laste di Valsorda di sopra) fekszik. A fennsík nyugati irányból közelíthető meg az Erzlahnscharte (Forcella Forcellone) és Gamsstallscharte (Forcella dei Camosci) átjárókon keresztül. A Latemar gerincét a Feudo-csúcs (Cima Feudo) tömbje zárja le.
-
A Latemar északnyugat (Karneid) felől -
A Latemar nyugatról, a Mendel-hágóból nézve -
A Latemar keletről, az obereggeni sípályákról
Főbb csúcsai
[szerkesztés]| Magyar neve | Német neve | Olasz neve | Magassága (méter) |
|---|---|---|---|
| Diamantidi-torony (Nagy Latemar-torony, Nyugati Latemar-csúcs) |
Diamantiditurm (Großer Latemarturm, Westliche Latemarspitze) |
Cimon del Latemar (Torre Diamantidi) |
2842 |
| Latemar-csúcs (Keleti Latemar-csúcs) |
Latemarspitze (Östliche Latemarspitze) |
Schenòn del Latemar | 2800 |
| Eggen-völgyi csúcs | Eggentaler Horn | Corno d’Ega | 2799 |
| Cornon-csúcs | – | Col Cornon | 2757 |
| – | Schreppwand | Cima di Valsorda | 2752 |
| Erzlahn-csúcs | Erzlahnspitze | Cima del Forcellone | 2749 |
| Reiterjoch-csúcs | Reiterjochspitze | Paion | 2705 |
| Feudo-csúcs | – | Cima Feudo | 2672 |
| Valbona-csúcs | Valbonaspitze | Cima Valbona | 2663 |
Geológiája
[szerkesztés]
A hegycsoportot körülvevő Welschnofeni-fennsík alapvetően porfir anyagú, lankás felszíni formákkal, erdőkkel és alpesi mezőkkel (Alm) borítva. Jellege élénk ellentéte a belőle kiálló magas és meredek sziklahegyeknek.
A Latemar sziklacsúcsainak anyaga a Dolomitok Schlern (Sciliar) hegycsoportjában azonosított kőzetből, ún. Schlern-dolomitból áll, mely a földtörténeti Ladinium korszakban, a középső triász második felében, mintegy 230 millió éve keletkezett. A kőzet szerkezete erősen rétegzett, őstengeri eredetű lerakódások következtében.[2][3] A rétegekben felismerhetők az ősi ammoniták és kagylók lenyomatai. A Latemart alkotó kőzet a Marmolada csoport anyagával rokon, magnéziumban szegény, ellentétben a szomszédos Rosengarten hegycsoport erősen „dolomitizált” kőzetével. A kő szerkezete emiatt igen törékeny, falai hegymászásra kevésbé alkalmasak. A falak lábánál kiterjedt törmelékdombok és -katlanok alakultak ki.[4]
A hegység északi oldalán, a Karer-tó fölött fekszik a Geplänk nevű katlan, amely hegy- és sziklaomlások eredménye. Az egymásra halmozott sziklatömbök között halad a Labirintus nevű, kanyargós magashegyi túraösvény (Labyrinthsteig).[5] A formációhoz helyi legenda is fűződik, mely szerint a Geplänk fölötti hegycsúcsok sorfalát egy ott élő óriás pallér, a „Geplänkmaurer” építgeti, de a kőfal újra és újra leomlik, kövei a Karer-tóra néző lejtőkre zuhannak.[6]
Az itteni mészkő alapkőzetre jellemző a magmás kőzeteket tartalmazó telérek sűrű hálózata. Ez főleg bazaltféléket tartalmaz, melyek sötét színe élesen elkülönül az üledékes alapkőzettől. A telérek a középső triászból származnak, amikor a Dolomitokban erős vulkáni tevékenység zajlott.[7] A lágy magmakőzet felső rétegei gyorsan lepusztultak, így alakult ki a hegység erősen tagolt jellege. A magmatörmelék a szakadékok, folyosók és hasadékok aljában gyűlik össze.
Történelme
[szerkesztés]
A Latemar nevet először 1100 körül említik, a Brixeni Püspökség és a Tridenti Érsekség határleírásában.[8] Feltehetően a ladin nyelvű „cresta de Lac-te-mara” kifejezésből rövidült, ennek jelentése: „hegylánc a katlan-tavon túl”, mely utalás a Karer-tó fölötti, jól ismert látképre.[9] A német nyelvi háttér hívei a „Leitmayr” névből eredeztetik.[10] Előfordulnak magyarázatok más ladin és latin nyelvi gyökerekre is.[11]
A középkorban a hegyoldalakban bányászat folyt, ennek nyomai (aknák és tárók maradványai, régi kéziszerszámok) fennmaradtak. Helyi feljegyzésekből arra következtetnek, hogy a 15. századig ezüstöt, ólmot, rezet és vastartalmú érceket termeltek ki.[12] A Dolomitok egyik ismert legendája is említ egy Latemar nevű manót, a hegység kincseinek őrzőjét, akinek birodalmát a szomszédos Rosengarten hegység ura, Laurin király akarja elfoglalni.[13]
Az első két tudós, akik a 19. században a Latemart kutatták, a német Ferdinand von Richthofen (1833-1905) és az osztrák Edmund Mojsisovics (Mojsisovics Ödön, 1839-1907) volt.[14] A hegymászók kevéssé törődtek a hegycsoporttal, figyelmük az ekkoriban feltárt szomszédos Rosengarten hegycsoport felé irányult. Gustav Euringer augsburgi német hegymászó érte el elsőként a Latemar-csúcsot (1884-ben) és a Diamantidi-csúcsot (1885-ben). A Demeter Diamantidi és Ernst Platz hegymászó útjai nyomán itt is megindult a hegyi turizmus, 1896-ra megépült a Karer-hágóra vezető műút, majd az itteni szállodák is. Megindult a turizmus,[15] melyet Theodor Christomannos ügyvéd, helyi politikus, valamint Josef Pichler és Hanssepp Pinggera suldeni vállalkozók támogattak. Edward Theodore Compton (1849-1921) angol festő és hegymászó is ebben az időben járta be a Latemar vidékét, amelyet festményein megörökített.[16]
Az első világháború előtt a környék az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott, Tirol tartomány részeként. Az 1915–1918-as hegyvidéki háború frontvonala a Latemartól távolabb, délkeleten húzódott, közvetlen harctevékenység nem érte a vidéket. 1919-ben a környéket, Tirol déli felével és Trentino tartománnyal együtt a saint-germaini békeszerződés értelmében az Olasz Királysághoz csatolták. Jelenleg a Trentino-Dél-Tirol régióhoz tartozik.
1980-ban megnyitották az hegycsoport első alpesi menedékházát, a 2671 méter magasságban épült Latemar-menedékházat (Rifugio Torre di Pisa). 2009-ben a hegycsoportot az UNESCO az egész Dolomitokkal együtt a Világörökség részévé nyilvánította.[17]
-
A Valbona-csúcs és a Latemar-menedékház -
A Bivacco Rigatti bivakház -
Útjelző tábla a hegycsoportban -
A Torre di Pisa sziklatű
Alpinizmus, sport
[szerkesztés]A Latemar északi fala, ahogyan a Karer-tó felől látszik, a Dolomitok egyik legismertebb tájképe. Ennek ellenére a hegycsoport nem tartozik a hegymászók kedvelt céljai közé. Ennek fő oka a kőzet porlékonysága, különösen a szomszédos Rosengarten hegycsoporttal összevetve.[18] A csúcsok közül csak a Latemar-csúcsra visz kiépített mászóút, ezt sokan használják is. Átkelhetünk a hegység főgerincén, a Reiter-hágótól (Reiterjoch) a Latemar-csúcson át le a Karer-tóig jelzett túrautakon, vagy (1981 óta) egy vasalt mászóút beiktatásával. Erről az útvonalról letérve megmászható a Diamanti-torony is.
A Latemar-csoportban jelenleg két, személyzettel üzemelő menedékház működik. Egyik a Latemar-ház (Latemarhütte / Rifugio Torre di Pisa, 2671 méteren), a hegység keleti részén, a Valbona-csúcs közelében. Olasz nevét a közeli sziklatűről, a „pisai toronyról” kapta. A másik a Rifugio Passo Feudo, 2175 méter magasságban, a Latemar déli lejtőjén. A hegyjárók rendelkezésére áll még két bivakház, a Bivacco Rigatti, 2620 méteren, a Nagy Latemar-csorbában és a Bivacco Latemar A. Sieff, 2365 méteren, a Lastei di Valsorda nevű, erősen tagolt fennsík belsejében.
A hegység síközpontjai a Dolomiti Superski rendszer tagjai. Az északi és keleti lejtők a Karer-hágó–Fassa-völgy (Val di Fassa/Carezza) zónához tartoznak,[19] a nyugati lejtők a Fiemme-völgy–Obereggen (Val di Fiemme/Obereggen) zónához. Utóbbi zóna központja a Ski Center Latemar, amely magában foglalja a Pampeago-hágót, és a Predazzóból felvezető kabinos felvonót is.[20]
Közlekedése
[szerkesztés]A hegység nyugati része, Obereggen település és a Latemar Síközpont (Ski Center Latemar) az A22-es autópályáról, Bozen (Bolzano) felől az Eggen-völgyben haladó 241-es országúton, majd az abból Birchabrucknál (Ponte Nova) délnek leágazó 620-as úton közelíthető meg. A 620-as út a Lavazè-hágón át vezet Cavalese és a felső Fiemme-völgy felé. A Pampeago-hágó délről, Cavalese felől is elérhető közúton.
A 241-es út Birchabrucktól keletnek, Welschnofen (Nova Levante) felé halad tovább, felvezet a Karer-hágóra, ahonnan a Karer-tó és a Latemar északi lejtői elérhetők. Északkeletről, a Fassa-völgyből, a Canazei felől érkező 48-as főútvonal érinti a predazzói kabinos felvonó völgyállomását, amelyen át a Pampeago-hágóba lehet feljutni.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pistenplan Carezza Ski (német, olasz, angol nyelven). carezza.it. (Hozzáférés: 2022. szeptember 23.)
- ↑ Volkmar Stingl, Michael Wachtler. Dolomiten. Das Werden einer Landschaft (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia, 60. o. (1998). ISBN 88-7014-979-X
- ↑ Alfonso Bosellini. Geologie der Dolomiten (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia, 93. o. (1998). ISBN 88-7014-921-8
- ↑ Bruno Mahlknecht. Südtiroler Gebirgsführer 5. Rosengarten Welschofen-Karersee, ASIN B003TPXRLM (német nyelven), Bozen (Bolzano): Athesia, 74. o. (1978)
- ↑ Labyrinthsteig (német nyelven). Suedtirol.info. [2013. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 7.)
- ↑ Bruno Mahlknecht. Rosengarten – Welschnofen – Karersee (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia, 52–53. o. (1975)
- ↑ Alfonso Bosellini. Geologie der Dolomiten (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia, 104–105. o. (1998). ISBN 88-7014-921-8
- ↑ Hans von Voltelini (1889). „Beiträge zur Geschichte Tirols” (pdf). Zeitschrift des Ferdinandeums III/33 (Bez. 8.), 1–188. o. (Hozzáférés: 2022. szeptember 30.)
- ↑ Latemar (német nyelven). www.Eggental.com. [2014. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Christomannos 306. old
- ↑ Christomannos 306–307. old.
- ↑ Christomannos 316–317. old.
- ↑ Alexander Albrecht.szerk.: Löbl-Schreyer, Toni Hiebeler: König Laurein, Dolomiten in Farbe (német nyelven). München: Bechtermünz, 66–78. o. (1990). ISBN 3-927117-55-2
- ↑ Christomannos 301–302. old
- ↑ Christomannos 303. old.
- ↑ Christomannos 314. old.
- ↑ Dolomiten: UNESCO Welterbe (német, olasz, angol nyelven). Eggental.com. (Hozzáférés: 2022. szeptember 30.)
- ↑ Eugen E. Hüsler. Dolomiten-Klettersteige-Führer, 3 (német nyelven), Innsbruck: Denzel, 49. o. (1988). ISBN 3-85047-740-1
- ↑ Carezza Dolomites (angol nyelven). Dolomitisuperski.com. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
- ↑ Obereggen, Pampeago, Predazzo (angol nyelven). Dolomitisuperski.com. (Hozzáférés: 2022. október 2.)
Források
[szerkesztés]- Pascal Sombardier. Dolomitok, nemcsak hegymászóknak, Ford. Szilágyi Nóra, Budapest: Gulliver, 25-40. o. [1999] (2001). ISBN 963-9232-15-7
- ↑ Christomannos: Theodor Christomannos. Die Latemargruppe. Zeitschrift des Deutschen und Österreichischen Alpenvereins (német nyelven). München: Bruckmann, 300-324. o. (1900). Hozzáférés ideje: 2022. szeptember 22.
- Siegfried J. Schmidt. Das Latemar-Projekt (német nyelven). Bozen/Innsbruck/Wien: Turtleback StudienVerlag (1998). ISBN 978-3706512701
További információk
[szerkesztés]
- The Latemar Group (angol nyelven). Summitpost.org
