Raffaello Sanzio
| Raffaello | |
 | |
| Önarcképe | |
| Született | 1483. március 28. vagy április 6. Urbino |
| Meghalt | 1520. április 6. (37 évesen) Róma |
| Sírhely |
|
| Nemzetisége | olasz |
 | |
| Raffaello Sanzio aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Raffaello témájú médiaállományokat. | |
Raffaello Sanzio (gyakran Raffaello, más névváltozatban Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius) (Urbino, 1483. március 28. vagy április 6. – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja. Leonardo da Vincivel és Michelangelóval együtt alkotja a korszak nagy mestereinek hagyományos hármasságát.[2]
Életpályája
[szerkesztés]Gyermekkora
[szerkesztés]Raffaello művészcsaládban született, apja Giovanni Santi festő volt. Anyja, Magia di Battista Ciarla 1491-ben meghalt. Festészetet kezdetben apjától tanult, aki 1494-ben szintén elhunyt, a 11 éves Raffaello pedig árván maradt.
1496-ban Raffaello Perugiába került festőinasnak Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.
Firenzei évei
[szerkesztés]Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy Madonna). Ugyancsak firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekből az évekből származó további képei: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott a „virágzó városban”, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett különösen azután, hogy megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat lehozta a földre a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől.[3] Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusban alkotott.
Vatikáni évei
[szerkesztés]II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. A pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia, a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg, a segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a kisebb munkáival, hogy megfesse legnagyobb művét, az Az athéni iskola címűt.[4]
A freskón a háttér kulissza, nem valós helyszín. Az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Püthagorasz és mások. Raffaello önmagát is belefestette a képbe, amely kiegyensúlyozottságot, világosságot, fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. A mű befejezése után Raffaello folytatta a Stanzák freskóit. Ezeknél mélyebb, gazdagabb színekre törekedett. A 16. század első két tizedének ő az egyik legjobb portréfestője is.
X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg is a Vatikánban vannak. Témáik például: „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása”, Szent Pál Athénban prédikál.
Befejezte első építészeti tervét a Sant'Eliggio degli Oreficit, ami temetkezési kápolna volt.
A Stanzák festményei
[szerkesztés]A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész leghamarabb (1508–11 között), a Stanza della Segnaturát eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá az egyházi udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve (a segnatura régies kifejezés, magyarul aláírást jelent). Két óriási (az Athéni iskola és a Disputa a keresztény vallás diadala) és két kisebb falfestmény (a Parnasszus és az Erények) találhatók itt, a mennyezet és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a főmennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a Teológiát, Filozófiát, Költészetet és Jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.
Figyelemre méltó, hogy Az Oltáriszentség disputája c. festményre odafestette az Oltáriszentség imádói közé Gioralmo Savonarolát, akit II. Gyula pápa elődje, VI. Sándor égettetett meg a pápa bírálata miatt.[5]
Halála
[szerkesztés]A Krisztus színeváltozása című festményén dolgozott, amikor 1520. április 6-án, nagypénteken, talán éppen a 37. születésnapján halt meg. Giorgio Vasari életrajzíró művésztársa szerint halála két héttel az „állandó magas” lázzal járó betegség után, a „túlzott szeretet” miatt, az ismételt érvágások ellenére következett be. A későbbi történészek számos lehetőséget is felvetettek halála okára, így például egy fertőző betegség és a vérleadás kombinációját.[6] Tizenöt napig tartó akut betegsége alatt megvallotta a bűneit, megkapta az utolsó vallási szertartásokat és rendbe tette az ügyeit. Lediktálta végrendeletét és kérésére a Pantheonban temették el.[7]
Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: azt tizenhatezer dukátra becsülték.
Sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba zárták.
Művei (válogatás)
[szerkesztés]Korai évek (1496–1504)
[szerkesztés]- A lovag álma (National Gallery (London))
- Szent György legyőzi a sárkányt (Louvre)
- Mihály arkangyal legyőzi a sátánt (Louvre)
- Három grácia (Musée Conde, Chantilly)
- Madonna Conestabile (Ermitázs, Szentpétervár)
- Mária eljegyzése (Pinacoteca di Brera, Milánó)
Firenzei évek (1504–1508)
[szerkesztés]- Madonna del Granduca (A nagyherceg Madonnája; Pitti-palota, Firenze)
- Madonna del Cardellino (Tengelicés Madonna; Uffizi, Firenze)
- Madonna Terranuova (Berlin-Dahlem)
- Madonna Tempi (München)
- Madonna Giardiniera (A szép kertésznő; 1507; Louvre)
- Esterházy Madonna (Budapest)
- Szent Család a báránnyal (Prado, Madrid)
Római évek (1508–1520)
[szerkesztés]- Az athéni iskola (1509–1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
- Az Oltáriszentség disputája (Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
- Parnassus (1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
- Nő egyszarvúval (Galleria Borghese, Róma)
- X. Leó pápa képmása (1518–19; Uffizi, Firenze)
- Tommaso Inghirami bíborosnak, a Vatikáni Könyvtár prefektusának képmása (1513–1515; Pitti-palota, Firenze)
- Kardinális (1511; Prado)
- A halálomon vagyok (1519, Firenze)
Galéria
[szerkesztés]Arcképek
[szerkesztés]-
II. Gyula pápa (1511–1512) -
Francesco Maria della Rovere (1514), egykor a krakkói Czartoryski Múzeumban volt -
Baldassare Castiglione (1514–15) -
La Fornarina, valószínűleg Raffaello kedvese (1518–19) -
Női portré (1507)
Festmények
[szerkesztés]-
![Szent Család a báránnyal[8] (1504)](https://images.weserv.nl/?url=%2F%2Fupload.wikimedia.org%2Fwikipedia%2Fcommons%2Fthumb%2F7%2F72%2FRaffael_015.jpg%2F90px-Raffael_015.jpg&q=12&output=webp&max-age=110)
Szent Család a báránnyal[8] (1504) -
Szent György sárkánnyal (1505-1506) 28,5x21,5 cm olaj, Washingtoni Galéria -
-
![Ezékiel látomása[9] (1518)](https://images.weserv.nl/?url=%2F%2Fupload.wikimedia.org%2Fwikipedia%2Fcommons%2Fthumb%2F5%2F5c%2FRaffael_099.jpg%2F89px-Raffael_099.jpg&q=12&output=webp&max-age=110)
Ezékiel látomása[9] (1518) -
Folignói Madonna (1511), Vatikáni Múzeumok
![Szent Család a báránnyal[8] (1504)](http://clevelandohioweatherforecast.com//pFad.php?u=http%3A%2F%2Fhu.wikipedia.org%2Fwiki%2FF%25C3%25A1jl%3ARaffael_015.jpg)
![Ezékiel látomása[9] (1518)](http://clevelandohioweatherforecast.com//pFad.php?u=http%3A%2F%2Fhu.wikipedia.org%2Fwiki%2FF%25C3%25A1jl%3ARaffael_099.jpg)
Vatikáni stanzák
[szerkesztés]-
Justitia, az igazság istennője (tondo) -
Az athéni iskola (1509) -
Disputa (1508–1511) -
Nagy Leó pápa találkozása Attilával Róma falai előtt (1514) -
Parnasszus (1508-1511)
A félmilliólírás bankjegy
[szerkesztés]Raffaello portréja szerepelt az olasz líra legnagyobb címletű bankjegyének, az 1997 és 2001 között kibocsátott 500 000 lírásnak az előoldalán, a hátoldalon Az athéni iskola című festményének részlete látható.
-
Az 500 000 lírás bankjegy Raffaello portréjával. Mérete: 163 x 78 mm.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Raffaello Sanzio, Trasfigurazione, museivaticani.va
- ↑ A World History of Art. London: Macmillan Reference Books, 357. o. (1982). ISBN 978-0333235836. OCLC 8828368
- ↑ Raffaello életrajz
- ↑ Stanza della Segnatura
- ↑ Savonarola az Oltáriszentség disputája c. festményen. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
- ↑ (2021. január 1.) „The death of Raphael: a reflection on bloodletting in the Renaissance” (angol nyelven). Internal and Emergency Medicine 16 (1), 243–244. o. DOI:10.1007/s11739-020-02435-8. ISSN 1970-9366. PMID 32666175.
- ↑ Vasari , Life of Raphael from the Lives of the Artists
- ↑ Jól megfigyelhető az átlós szerkesztés, melynek segítségével a család három tagjának összetartozása meggyőzővé válik.
- ↑ Raffaello ezen a kis képen (olaj, fa; 40x30 cm) a bizánci fordított perspektívát keltette életre.
Források
[szerkesztés]- Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest, Magyar Helikon, 1973. Raffaello da Urbino festő és építész élete lásd 471-506. o.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Az érett reneszánsz. Budapest, Corvina Kiadó, 1986. Raffaello lásd 10-26. o. ISBN 963-13-2250-5
- Daniel Arasse: Raffaello látomásai; ford. Pataki Pál; Typotex, Budapest, 2013 (Képfilozófiák) ISBN 978-963-2792-81-1
További információk
[szerkesztés]
- Raffaello Santi
- Web Gallery of Art
- Az élvhajhász Raffaello halála
- Raffaello életrajz
- ART21, Titokzatos művészet – Raffaello: Az athéni iskola
- Ormós Zsigmond: Urbinoi Santi Rafael; Steger Ny., Temesvár, 1867
- Planche Gusztáv: Művészek csarnoka. Rafáel, Michel Angelo, Leonardo da Vinci; ford. Szász Károly; Franklin, Budapest, 1887 (Olcsó könyvtár)
- Wollanka József: Raffael; Lampel Róbert, Budapest, 1906 (Művészeti könyvtár)
- Raffaello festői életműve; előszó Michele Prisco, dokumentáció Pierluigi de Vecchi, kieg. Jean-Pierre Cuzin, ford. Hajnóczi Gábor; Corvina, Budapest, 1984 (A művészet klasszikusai)
- Vayer Lajos: Raffaello freskói a Vatikánban; Képzőművészeti, Budapest, 1987 (Remekművek)
- Ernst Ullmann: Raffaello; ford. Miklósi Judit; Corvina, Budapest, 1987
- Christof Thoenes: Raffaello, 1483–1520; ford. Solt Ágoston; Taschen–Vince, Köln–Budapest, 2006
- Kárpáti Zoltán–Seres Eszter: Raffaello. Rajzok Budapesten; kiállításrend. Kárpáti Zoltán, Seres Eszter, közrem. Vargyas Zsófia; Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2013
- Fodor Zoltán: Néztek, de nem láttok. Néhány Csontváry- és Raffaello-kép kompozíciójának szerkezeti elemzése; szerzői, Medgyesbodzás, 2016
- Brian Gray: Madonna. A zodiákus felfedezése Raffaello Madonna-sorozatában; ford. Balázs Árpád; Casparus, Solymár, 2017
