Vilkove

Vilkove
Vilkove címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Odesszai terület
Járás	Kilijai járás
Község	Vylkove Urban Hromada (2020. július 17. – )
Rang	város
Alapítás éve	18. század eleje
Polgármester	Mikola Tihonovics Dzjadzin
Irányítószám	68355
Körzethívószám	+380-4843
Népesség
Teljes népesség	7804 fő (2021)
Népsűrűség	22 297,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1,0 m
Terület	0,35 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 23′ 54″, k. h. 29° 35′ 25″45.398361, 29.590361
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilkove témájú médiaállományokat.

Vilkove (ukránul: Вилкове, románul: Vâlcov, oroszul: Vilkovo [Вилково]) város Ukrajna Odesszai területének Kilijai járásában. Korábban Vilkiv néven is ismert volt. A várost behálózó csatornák miatt „Ukrajna Velencéjének” is nevezik. Vilkovében található a Dunai bioszféra rezervátum központja.

Fekvése

A település a Fekete-tenger partvidékén, a Duna-delta ukrajnai részén, közvetlenül a román–ukrán határ mentén fekszik. A város az alapításakor közvetlenül a tengerparton helyezkedett el, de a Duna-delta folyamatos változása miatt napjainkban a tengerpart a településtől 6 km-re fekszik. A területi központtól, Odesszától 207 km-re fekszik. A város a T 1605 és a T 1628 autóutakon érhető el.

Története

A települést az 1708-as Bulavin-felkelés után a Kubány-vidékről az Oszmán Birodalomhoz tartozó Besszarábiába menekült kozákok alapították. A doni kozákok mellett zaporizzsjai kozákok és az Orosz Birodalomban üldözött óhitűek (lipovánok) is betelepedtek. Az alapítás évének 1746-ot tekintik. A település neve először Poszad Lipovanszke volt. 1762-ben kapott városi rangot. Besszarábiával együtt a város az orosz–török háborút lezáró 1812-es bukaresti békeszerződés értelmében az Orosz Birodalomhoz került. Az orosz fennhatóság időszakában a Besszarábiai kormányzóság Izmaili járásához tartozott.

1918-ban a területet Románia szerezte meg, a város 1940-ig Romániához tartozott. A Molotov–Ribbentrop-paktum alapján a Szovjetunió bekebelezte Besszarábiát. A szovjet fennhatóság azonban csak 1941-ig tartott, amikor a terület visszakerült Romániához. A második világháború alatt, 1941 és 1944 augusztus 24. között a város román fennhatóság alatt volt. A Szovjetunió által visszafoglalt terület az Ukrán SZSZK része lett.

Népessége

Lakossága a 2001-es népszámlálás idején 9426 fő volt. A lakosság többségét orosz nemzetiségűek (lipovánok) alkotják, a 2001-es állapot szerint ők adták a népesség 70%-át, míg az ukránok aránya 25% körüli volt. A moldávok és románok részaránya 3%, mellettük kisebb létszámban bolgárok, örmények, gagauzok is élnek ott.

Felekezeti megoszlás szerint a lakosság többségét alkotó lipovánok pravoszláv óhitűek. A lakosság többi része főként az Ukrán Ortodox Egyházat követi. A városban három templom található. Kettő az óhitűeké, egy az ortodoxoké.

Gazdasága

A Duna-delta mocsaras jellege miatt a hagyományos szántóföldi mezőgazdaság nem jelentős. Helyette a dunai és tengeri halászat, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztés, ezen belül is a szőlő- és epertermesztés jellemző. Fontos szerepet játszik a turizmus és a hajóépítés is. Vilkove területén tengeri kereskedelmi kikötő is működik.

A városi közlekedésben a kiterjedt csatornarendszer miatt fontos szerepet játszanak a csónakok. A jellegzetes helyi csónakok az egykori kozák csajkák mintáját követik.

Galéria

• 
  Vilkove 1935-ben
• 
  Gyalogos közlekedésre szolgáló pallók a mocsaras területen
• 
  A kozák csajkát utánzó helyi csónakok
• 
  A Dunai bioszféra rezervátum Vilkovénél

Források

• V. A. Szmolij (szerk.): Enciklopegyija isztoriji Ukrajini (1. kötet). NAN Ukrajini, 2003, p. 688
• I. Mjahcsenko: Enciklopegyija szucsasznoji Ukrajini, NAN Ukrajini, 2001–2016, : 944-02-3354-X

További információk

• Volkove az Ukrán Legfelsőbb Tanács adatbázisában (ukránul)