Windisch-Graetz Lajos

Windisch-Graetz Lajos
A Magyar Királyság közélelmezésügyi minisztere
Hivatali idő 1918. január 25. – október 25.
Kormányfő	Wekerle Sándor
Előd	Hadik János
Született	1882. október 20. 1882. október 10. Krakkó
Elhunyt	1968. február 3. (85 évesen) Bécs
Párt	Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja Nemzeti Munkapárt
Szülei	Dessewffy Valéria Ludwig von Windisch-Graetz
Foglalkozás	politikus köztisztviselő miniszter
Iskolái	Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia (–1904)

herceg Windisch-Graetz Lajos (más átírásban Windischgraetz, Windischgrätz vagy Windisch-Grätz) (Krakkó, 1882. október 10. – Bécs, 1968. február 3.) nagybirtokos, miniszter.

Élete

Nagyapja az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarok ellen küzdő osztrák hadvezér, Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz.

Katonai műszaki akadémiát végzett.

1904–05-ben részt vett az orosz-japán háborúban, Port Arthur eleste után katonai attasé volt a szentpétervári osztrák–magyar követségen, majd 1912-ben, Szófiában a török–bolgár háború idején. 1916–1918 között országgyűlési képviselő volt. IV. Károly király bizalmasa, tanácsadója, az Országos Közélelmezési Hivatal vezetője, 1918. január 25-től október 25-ig közélelmezési miniszter lett a Harmadik Wekerle-kormányban. Hivatali ideje alatt sikkasztásos ügybe („krumplipanamába”) keveredett, ami miatt a „burgonyaherceg” lett a gúnyneve. A közös hadügyminisztérium osztályfőnöke volt, majd az utolsó közös külügyminiszter, ifj. Andrássy Gyula első beosztottja lett 1918. október 25-től november 5-ig.

Az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra idején Svájcban élt emigrációban, ahol „Agence Centrale” néven royalista-antibolsevista beállítottságú hírügynökséget alapított. 1920-ban tért haza. Az Andrássy-párt programjával a sárospataki kerület legitimista képviselője a nemzetgyűlésben (1920–22), Károlyi Mihály perében a vád tanúja (1921).

A hírhedt frankhamisítási per fővádlottjaként 4 évi fogházra ítélték (1926), melynek felét elengedték. Ezután sárospataki birtokain élt. 1932-ben német állampolgárságot vett fel. 1933-tól V-99 fedőnéven a Gestapo ügynöke, Károlyi Mihálynét Berlinben sikertelenül próbálta lefogatni. A II. világháború alatt összekötő volt Berlin és Zágráb között.

A második világháború után Argentínába emigrált, ahonnan visszatérve előbb Franciaországban, majd Németországban, végül Ausztriában élt.

Művei

• Küzdelmeim. Windischgrätz Lajos naplójegyzetei; szerzői, Bp., 1920

• Vom roten zum schwarzen Prinzen (Berlin, 1920)
• Mémoires du prince (Paris, 1923)
• My Memoirs (Boston, 1921)
• Ein Kaiser kämpft für die Freiheit (Wien–München, 1957)
• Helden und Halunken. Selbsterlebte Weltgeschichte 1899–1964 (Wien–München, 1965)
• Küzdelmeim; jegyz., utószó Gali Máté; Szépmíves, Bp., 2018
• Hősök és csirkefogók. Megélt világtörténelem, 1899–1964; ford., jegyz. Nyizsnyánszki Ferenc; Szépmíves, Bp., 2019
• Egy császár harcol a szabadságért. Így kezdődött Magyarország kálváriája; ford., jegyz. Nyizsnyánszki Ferenc; Erdélyi Szalon Kiadó, Bp., 2021

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• https://mandiner.hu/cikk/20181130_windisch_graetz_lajos, idézi a következőt: ÁBTL, I.4.1-A-2128/2/26.