XI. Kónsztantinosz bizánci császár
| XI. Kónsztantinosz | |
 | |
| Bizánci császár | |
| Uralkodási ideje | |
| 1448. október 31. – 1453. május 29. | |
| Koronázása | Misztrász 1449. január 6. |
| Elődje | VIII. Ióannész |
| Utódja | nem volt |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Palaiologosz-ház |
| Született | 1405. február 8. Konstantinápoly |
| Elhunyt | 1453. május 29. (48 évesen) Konstantinápoly |
| Édesapja | II. Manuél bizánci császár |
| Édesanyja | Helena Dragaš |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Maddalena Katalin |
 | |
| XI. Kónsztantinosz aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz XI. Kónsztantinosz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
XI. (Boldog)[1] Kónsztantinosz, olykor XII. Kónsztantinosz,[2] magyarosan XI. Konstantin (görögül: Κωνσταντίνος ΙΑ' Δραγάσης Παλαιολόγος, (Konstantinápoly, 1404. február 9. vagy 1405. február 8. – Konstantinápoly, 1453. május 29.) az utolsó bizánci császár (1449–1453).
Élete
[szerkesztés]Kónsztantinosz II. Manuél és Jelena Dragaš szerb hercegnő nyolcadik gyermeke volt a tízből. Gyermekkorát Konstantinápolyban, szülői felügyelet alatt töltötte. 1443-ban Morea deszpotésze (azaz a Peloponnészoszi-félsziget helytartója) lett. Kétszer nősült: először az epiruszi olasz despota lányát, majd annak hirtelen halála után Leszbosz genovai urának gyermekét vette feleségül, azonban ő is meghalt, mielőtt gyermeket szülhetett volna férjének.
Amikor meghalt VIII. Ióannész, trónviszály robbant ki Kónsztantinosz és öccse, Démétriosz között, amelynek eldöntésére II. Murád szultánt kérték fel. Ő 1449-ben Konstantint tette a trónra, aki a bizánci–török kapcsolatok javítása érdekében megpróbálta feleségül venni távoli rokonát, II. Murád özvegyét, de nem járt sikerrel, mert az új szultán, a Hódító melléknévvel felruházott II. Mohamed el akarta foglalni Konstantinápolyt. A császár minden eszközt megragadott, hogy valamiféle katonai segítséget kapjon, ennek érdekében még a katolikus és ortodox egyházak egyesülését is kimondta 1452-ben. Ezzel azonban maga ellen hangolta alattvalóinak többségét. Miniszterét és hadvezérét, Lukasz Notarasz nagyherceget is veszélyesen eltávolította önmagától.
Az ostrom megkezdése előtt II. Mohamed szultán felajánlotta Kónsztantinosznak, hogy zavartalanul uralkodhat Moreában, ő azonban a hősi halált választotta. Az ostrom ellen, a falakon harcolva érte a halál. A győztes törökök napokig lándzsára tűzve hordozták levágott fejét. Később méltó temetést kapott. Egyes ortodoxok szentként tisztelik, noha hivatalosan nem avatták azzá. (Bővebben lásd: Konstantinápoly eleste.)
Bár Konstantinápoly elestével a Bizánci Birodalom megszűnt, a Kr. e. 753-ban alapított Római Birodalom nem ekkor tűnt el végleg. A moreai Münsztra városát és környékét Konstantin fivére, Tamás 1460-ig tartotta, míg a negyedik keresztes hadjárat óta létező Trapezunti Császárságot 1461-ben foglalták el az oszmánok.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2007. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 27.)
- ↑ Attól függően, hogy császárnak tekintik-e a megválasztott (XI.) Kónsztantinosz Laszkariszt († 1205).
Források
[szerkesztés]- ↑ Ostrogorsky: Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963 389 383 6
- Louis Bréhier: Bizánc tündöklése és hanyatlása. I-II. kötet. 1997. ISBN 9630479176
| Előző uralkodó: VIII. Ióannész |
Következő uralkodó: nem volt |
