Házi vízibivaly
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Indiai példány
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Háziasított | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Bubalus bubalis (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Házi vízibivaly témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Házi vízibivaly témájú médiaállományokat és Házi vízibivaly témájú kategóriát. |
A házi vízibivaly (Bubalus bubalis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj. Egyéb nevei: vízibivaly vagy házibivaly.
Rendszertani besorolása
[szerkesztés]Az évek során a különböző kutatók és szervezetek között - Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, stb. - számos vita folyt arról, a vad vízibivaly (Bubalus arnee) és a házi vízibivaly egy fajt alkot-e, vagy manapság külön fajoknak tekinthetők-e. Az őstulok (Bos primigenius) és szarvasmarha (Bos taurus) mintájára, manapság a legtöbben a két bivalyt külön, önálló fajnak tartják, ámbár nem mindenki.[1][2][3][4]
Története
[szerkesztés]Ez az állat Indiából, Dél-Ázsiából, valamint Kínából származik. Manapság Ázsián kívül nagy számban tartják Európában, Ausztráliában, Amerikákban és Afrika egyes országaiban.[5][6] Alaktanilag és viselkedésileg két típusát különböztetik meg: a folyami vízibivalyt (Indiában és ettől nyugatra) és a mocsári vízibivalyt (Asszám, Dél-Ázsia, Kína).[5][7]
Ennek az állatnak valószínű, hogy a vad vízibivaly az őse.[8] A törzsfejlődéses kutatások azt mutatták, hogy a folyami vízibivaly szelídítése 5000 évvel ezelőtt Indiában kezdődött, míg a mocsári vízibivalyé 4000 éve Kínában.[9][10] Kr. e. 2500 körül a meluhhák, az Indus-völgyi civilizációtól beszerzett állatokat eladták Mezopotámiában.[11] Egy akkád király írnokának a pecsétjén, egy bivalyáldozat van ábrázolva.[12]
Az egykori Mezopotámiából került át Európába, Spanyolországon és Görögországon keresztül ez az állatfaj. A Kárpát-medence területén először az avarok tenyésztették.
Ma a világon körülbelül 130-150 millióra tehető a házi vízibivalyok száma.[13] Az állomány 95%-a Dél-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában található. Hagyományosan sok bivalyt használnak még Egyiptomban is. Európában a dél-európai országok tartanak jelentős állományt.
Magyar házibivaly
[szerkesztés]A magyar házibivaly őse valószínűleg az indiai folyami vízibivaly lehetett. A bivaly első magyarországi említése Erdélyből a 11. századból származik, majd II. Béla király 1138-as dömösi prépostsági adománylevelében szintén szerepelnek bivalyok.[14] Magyarországon a bivalyt a 16. század óta tenyésztik.
A történelmi Magyarországon 1911-ben 155 192 bivaly élt. Elsősorban a mai Somogy és Zala vármegye nehezen járható, nedves, sáros területein használták ki munkaerejét. A második világháború előtt még Mezőhegyesen is volt egy értékes bivalytenyészet.
A második világháború utáni évtizedekben a bivaly tenyésztése a Kárpát-medencében szinte teljesen megszűnt. Napjainkban alig néhány tucatnyi állat őrzi a hajdani magyar bivalyállomány emlékét. A bivalytehenek kétharmada a nemzeti parkok területén, főleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Fertő–Hanság Nemzeti Park területén él. A kápolnapusztai bivalyrezervátum Magyarország legnagyobb állományának ad helyet, egyben génmegőrzési feladatokat is ellát. 1999 óta a tenyésztésszervezés feladatát a Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete látja el.
A bivalytenyésztésnek régi hagyományai vannak Erdélyben, ahol még ma is tenyésztik. A Kolozsvár melletti Méra a nádasmenti bivalytenyésztés központja. Itt 1950-ben 1500 bivalyt számoltak, ma ez a szám 140-re csökkent.[15] Kalotaszegen a bivalyt a „szegény ember marhájának” nevezték.
A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdő jellegzetes jelképe volt a borvízhordó bivalyszekér, amellyel az 1800-as években cserépkorsókban hordták az ásványvizet az udvarhelyi lakosoknak.[16] Az egyik legnagyobb erdélyi állományt az udvarhelyszéki Énlakán fejik.[17][18] A parajdi sóbányában bőrét a só felszínre emelésére használták, ugyanis ez volt az egyetlen bőrfajta, amely jól ellenállt a só maró hatásának.[19]
Kárpátalján Aknaszlatinán maradt nagyobb számban bivaly.
Megjelenése
[szerkesztés]A házi vízibivaly fej-testhossza 240-300 centiméter között mozog, ehhez hozzáadódik egy 60-100 centiméteres farok. A bika marmagassága 129-133 centiméter, míg a tehéné 120-127 centiméter; azonban 160 centiméter magas egyedek is ismertek. A faj átlagos testtömege 300-550 kilogramm között van, ámbár az ökröké elérheti az 500-800 kilogrammot is. Kivételesen nagy bikák is léteznek, melyek akár 1000-1100 kilogrammot is nyomnak. Szarvai a fajtától függően igen változatosak; a mocsári típusúé főleg sarlószerűen felfelé irányul, míg a folyamié bekunkorodó. Bőre fekete. A feketés-barna vagy szürkés színű szőrzete ritka, a fara kopasz; a lábai néha fehér „harisnyát” viselnek. Az újszülött borjú dús szőrzettel jön a világra.[20][5][21][22][23][24]
Állomány
[szerkesztés]1.  India |
111 |
2.  Pakisztán |
42 |
3.  Kína |
27 |
4.  Nepál |
5,1 |
5.  Fülöp-szigetek |
2,8 |
6.  Vietnám |
2,2 |
7.  Mianmar |
1,9 |
8.  Brazília |
1,5 |
9.  Banglades |
1,5 |
10.  Egyiptom |
1,2 |
| – | |
31.  Magyarország |
0,007 |
| .. | |
| Föld összesen | 203 |
A bivaly egy nagy testű, szarvasmarha-fajta, amelyet számos országban tartanak. A bivaly húsa, tejtermékei és bőre fontos mezőgazdasági termékek, és az állatokat a hústermelés, a tejelő állatok tartása, a mezőgazdasági munkák és a hátas állatok között is használják. 2021-ben a bivalyból több mint 40 országban tartottak, és az éves állomány nagysága meghaladta a 203 millió darabot.
A világ legnagyobb bivaly tartói közé tartozik India, Pakisztán, Kína, Nepál és a Fülöp-szigetek. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Indiában volt az éves világ bivaly állományának az 54%-a.
Életmódja
[szerkesztés]A bivaly igénytelenebb állat még a magyar szürkemarhánál is, mivel megeszi a sziki kákát, a nádat a szittyót és a mocsári füveket és edzett a gümőkórral szemben is.[5] A szarvasmarhánál nyugtalanabb, félénkebb, gondozójával szemben azonban engedelmes és jóindulatú. De kevesebb veszedelmesebb állat létezik a felingerelt bivalybikánál. Igaz, általában csak akkor támad, ha sarokba szorítják.[5]
Szaporodása
[szerkesztés]Az ivarérettséget általában 3 évesen éri el. Nincs meghatározott párzási ideje. A vemhesség fajtától függően 281-334 napig tart, ennek végén 1-2 borjú születik.[5] Ha megfelelően van tartva, akkor 30-40 évig is élhet.[5][26]
Hasznosítása
[szerkesztés]A bivaly hármas hasznosítású. Elsőrendű feladata a vontatás volt. Igavonó ereje 50%-kal nagyobb, mint a szarvasmarháé, ezért terméskövek, vastag fatörzsek vontatására és termőföldek feltörésére használták. Teje porcelánfehér színű, kellemes ízű, hamarabb alszik meg, mint a tehéntej és vitamintartalma is magasabb. Zsírtartalma eléri a 8%-ot, de a laktáció (szoptatás) során akár a 16%-ot is. 6 liter tejből 1 kg sajtot tudnak készíteni. Ismert, bivalytejből is készülő sajtfajták a mozzarella, feta és a cheddar. Húsa nem olyan értékes, mint a szarvasmarháé, sötét vörösesbarna, durva rostú, kevésbé porhanyós, viszont több foszfor és vas van benne. A bivalyborjúhús egyenértékű a marhaborjúéval.
Védettsége
[szerkesztés]A magyarországi bivalyállomány a törvényileg védett őshonos állataink közé tartozik.
Képek
[szerkesztés]-
Házi vízibivaly Thaiföldön -
Legelészés közben -
Dagonyázó bivalyok
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645–651. o. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006.
- ↑ FAO (2013). Breeds from species: Buffalo. Domestic Animal Diversity Information System, Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome.
- ↑ Minervino, A. H. H. (2020. december 7.). „Bubalus bubalis: A Short Story”. Frontiers in Veterinary Science 7, 570413. o. DOI:10.3389/fvets.2020.570413. PMID 33335917.
- ↑ Burton, J. A. (2005. december 7.). „The taxonomic status, distribution and conservation of the lowland anoa Bubalus depressicornis and mountain anoa Bubalus quarlesi”. Mammal Review 35 (1), 25–50. o. DOI:10.1111/j.1365-2907.2005.00048.x.[halott link]
- ↑ a b c d e f g Cockrill, W. R.. The water buffalo [archivált változat]. Rome: Animal Production and Health Series No. 4. Food and Agriculture Organization of the United Nations (1977). Hozzáférés ideje: 2021. február 9. [archiválás ideje: 2013. június 16.]
- ↑ Long, J. L.. Introduced Mammals of the World: Their History, Distribution and Influence. Collingwood, Australia: Csiro Publishing (2003). ISBN 9780643099166
- ↑ szerk.: Cockrill, W. R.: The husbandry and health of the domestic buffalo. Rome: Food and Agriculture Organization of the United Nations (1974)
- ↑ (1998) „Genetic diversity of Asian water buffalo (Bubalus bubalis): mitochondrial DNA D-loop and cytochrome b sequence variation”. Animal Genetics 29 (4), 253–264. o. DOI:10.1046/j.1365-2052.1998.00309.x. PMID 9745663.
- ↑ (2008) „Wild or domesticated: DNA analysis of ancient water buffalo remains from north China”. Journal of Archaeological Science 35 (10), 2778–2785. o. DOI:10.1016/j.jas.2008.05.010.
- ↑ (2020) „Asian water buffalo: domestication, history and genetics”. Animal Genetics 51 (2), 177–191. o. DOI:10.1111/age.12911. PMID 31967365.
- ↑ McIntosh, J.. The Ancient Indus Valley: New Perspectives. Santa Barabara: ABC-CLIO (2008). ISBN 9781576079072
- ↑ Khan, G., Church, S. K., Harding, R., Lunde, P., McIntosh, J., Stone, C. (2011). The First Civilizations in Contact: Mesopotamia and the Indus Archiválva 2019. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben. The Civilizations in Contact Project, Faculty of Asian and Middle Eastern Studies, University of Cambridge.
- ↑ Scherf, B. D. (2000). World watch list for domestic animal diversity. Third edition. Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome.
- ↑ A magyar bivaly[halott link] c. cikk a civilkorzo.ro honlapon. (A cikkben tévesen dömösi apátság szerepel prépostság helyett.)
- ↑ TV-tudósítás[halott link] (Erdélyi Magyar Televízió), Cikk az Archiválva 2013. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Erdélyi Napló c. folyóiratban.
- ↑ szekelyfold.info.ro. [2013. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
- ↑ A tulajdonos Kolumbán Gábor tenyésztő, aki a Duna Televízió Arcélek c. műsorában beszélt munkájáról.
- ↑ Tudósítás[halott link] a Hajnal-táj c. TV-műsorban
- ↑ Bivalytartás a Sóvidéken Archiválva 2014. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, Márton Béla írása remek történeti visszatekintéssel.
- ↑ (2018) „Body morphometric measurements in Murrah crossbred buffaloes (Bubalus bubalis)”. Journal of Applied Animal Research 46 (1), 1307–1312. o. DOI:10.1080/09712119.2018.1502669.
- ↑ Priyanto, D., Suradissastra, K. (2010). Ko-evolusi dan Panarchy: Integrasi Ternak Kerbau dalam Sistem Sosial Etnis Toraja Archiválva 2013. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben. Seminar dan Lokakarya Nasional Kerbau 2010
- ↑ (2002) „In vitro production of cattle-water buffalo (Bos taurus - Bubalus bubalis) hybrid embryos”. Zygote 102 (2), 155–162. o. DOI:10.1017/S0967199402002216. PMID 12056456.
- ↑ Wanapat, M.; Ngarmsang, A.; Korkhuntot, S.; Nontaso, N.; Wachirapakorn, C.; Beakes, G.; Rowlinson, P. (2000). A comparative study on the rumen microbial population of cattle and swamp buffalo raised under traditional village conditions in the northeast of Thailand. Asian-Australasian Journal of Animal Sciences 13 (7): 918–921.
- ↑ Wanapat, M.: Swamp buffalo rumen ecology and its manipulation. Proceedings Buffalo Workshop, 2001. [2017. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 9.)
- ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
- ↑ Barile, V. L. (2005). "Reproductive Efficiency in Female Buffaloes". pp. 77–108 in Borghese, A. (ed.) Buffalo Production and Research Archiválva 2013. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben. REU Technical Series 67. Inter-regional Cooperative Research Network on Buffalo, FAO Regional Office for Europe, Rome.
Források
[szerkesztés]- Történelmi állatfajtáink enciklopédiája, szerk.: Tőzsér János, Bedő Sándor, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Hortobágyi Nemzeti Park [1]
- Mezőhír [2]
- A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat
- Pallas nagylexikon
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Water buffalo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- A kápolnapusztai Bivalyrezervátum, bfnpi.hu
- Vízi bivaly - Water Buffalo, Guatemala Safari Park, videó,
- A magyar házi bivaly Archiválva 2021. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben. genmegorzes.hu
- Bivalyrezervátum, kisfilm a bivalyokról a YouTube-on [3]
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: 10.5962/bhl.title.542: 72.
- Thomas, O. (1911). The mammals of the tenth edition of Linnaeus; an attempt to fix the types of the genera and the exact bases and localities of the species. Proceedings of the Zoological Society of London 81(1): 120-158. DOI: 10.1111/j.1469-7998.1911.tb06995.x. BHL. Reference page.
- ICZN 2003. OPINION 2027 (Case 3010). Usage of 17 specific names based on wild species which are pre-dated by or contemporary with those based on domestic animals (Lepidoptera, Osteichthyes, Mammalia): conserved. Bulletin of Zoological Nomenclature 60(1): 81–85. BHL Reference page.
