A szalonzene olyan könnyed pódium-zenekari stílus, amely egyvelegeket, komolyzenei művek átiratait, önálló zenedarabokat szólaltat meg akusztikus hangszereken (szalonzenekar) és énekesek zenei kíséretét látja el. Önálló zenei műfaj, amely a ma divatos crossover zenetörténeti elődjének tekinthető.

A 19. sz. első felében a szalonzene az „egy társaságba való tartozást” reprezentáló, meghívásos zenehallgatási forma volt. Ebben az időben ugyanis csak a főúri kastélyok zeneszalonjaiban rendeztek hangversenyeket a főúri közönségnek.

Ilyen főúri kastélyokban aratott sikereket pl. Liszt Ferenc a bravúr-technikát, kiváló zongorajátékot igénylő parafrázisaival, amikor is a kor népszerű operáinak dallamait saját zenedarabjainak írta át, azaz „parafrazeálta”.

A 19. sz. második felében – a polgárosodás idejében – a szalonzene szórakoztató zenévé alakult, ahol nemcsak a főúri, hanem a nemesi és polgári szalonok zenéje is lett. A fürdőhelyeken pedig a szabadtéri zenepavilonok és az esti kaszinózás elmaradhatatlan és emblematikus zenei hangzásává vált, ahol népszerű operaáriák, ismert zeneművek szalonzenekari átirataival szórakoztatták a közönséget.

A nagyobb fürdőhelyeknek saját szalonzenekarai és zenei vezetői is lettek, akik saját szerzeményeikkel is kedveskedtek a fürdőző vendégeknek. Így a zenei átiratok mellett egyre inkább feltűntek a kifejezetten szalonzenekarra komponált művek is, mint pl: Pazeller Jakab karmester, aki Herkulesfürdő szalonzenekara számára komponálta a Herkulesfürdői emlék c. keringőjét.

A szalonzene nem csak a fürdőhelyeken lett emblematikus zenei hangzás, hanem a városokban, a kávéházakban és kabarékban is divatos zene lett.

A kávéházak tulajdonosai nemcsak gasztronómiai különlegességgel szolgáltak vendégeiknek, hanem esténként igényes zenei műsorral is csalogatták a közönséget.

Az európai nagyvárosok kávéházai olyannyira felkészültek voltak a zenei műsor-kínálatra, hogy saját, zenekari hangszerelést is tartalmazó szalonzenekari kottatárral is rendelkeztek.

Budapesten pl. az Ostende Kávéházban a cigányzenekarok mellett szalonzenekarok és tánczenekarok is adtak műsort. A kávéházi műsorok „sztárja” a kávéház énekese volt, aki a magyarnóták mellett operett-részleteket, nápolyi dalokat, bécsi keringőket, sanzonokat, románcokat is énekelt. (pl. Kalmár Pál, Sztáray Márton, Solti Károly)

Színházi műfajként kabarékban állta meg a helyét, ahol főleg sanzonok kerültek előadásra. Kiváló előadói voltak a műfajnak: pl. Medgyaszay Vilma, Solti Hermin, Sólyom Janka majd később Géczy Dorottya, Zsolnai Hédi stb.

Bergendy István

Ezekhez az énekesekhez szerző-gárda is kialakult, akik biztosították a legújabb slágereket, dalokat, sanzonokat, nótákat. pl.: Zerkovitz Béla, Kondor Ernő, Szirmai Albert, Kálmán Imre, Huszka Jenő, Buday Dénes stb.

A szalonzenekarok összetétele akusztikus hangszerekből állt: a zongora mellett a hegedűk és nagybőgő lettek a főhangszerek. Mivel az énekesek különböző nemzetiségű dalokat is műsorra vettek, ezért elkerülhetetlen lett, hogy pl. a magyar nyelven előadott francia sanzonok kíséretéhez harmonikát, vagy a nápolyi dalokhoz mandolint is szerepeltessenek a szalonzenekarban.

A szalonzenekari stílus az elektromos hangszerek megjelenésével egyre inkább kiszorult a pódiumokról, amelyet elősegített a kávéházak megszűnése is. Mindkét tényező azt eredményezte, hogy eltűnt a zenei palettáról az a zene és az a dal-irodalom, amelyet a szalonzenekarok és a szalonzenekarok által kísért dalok képviseltek.

A szalonzenekari hangzás feltámasztására Pere János dalénekes tett eredményes kísérletet 1990-ben, amikor hosszas ráhatással elérte a Magyar Hanglemezgyárnál, hogy készítsenek hanglemezt az ezekből a dalokból összeállított válogatásból.

Az elkészült lemezfelvétel (Herkulesfürdői emlék) dalanyaga bizonyíték arra, hogy nekünk magyaroknak ugyanazt jelenti a magyar nóta és csárdás, mint a bécsieknek a keringő, az orosznak a románc, a franciáknak a sanzon vagy az olaszoknak a nápolyi dal.

Sikeres magyar együttes volt (sokkal) később a Bergendy Szalonzenekar is.

A Fantázia Szalonzenekart Esze Jenő a Hungaroton felkérésére alakította meg kizárólag akusztikus hangszerekkel. Három hanglemezt készítettek (Herkulesfürdői emlék, Egy régi-régi dal mesél, Fehér orchideák) Pere János klasszikus szalonzenei és tánc-szalonzenei dalainak kíséretére.

pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy