Ugrás a tartalomhoz

Atharvavéda

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Védák
és a hozzájuk kapcsolódó iratok

Atharvavéda (Dévanágari: अथर्ववेद) a hinduizmus szent iratai közé tartozik, a védák része. Varázsénekeket tartalmaz, ezek a jadnyához, az áldozathoz kevésbé kötődő varázsigék. Feltételezett lejegyzési ideje i. e. I. évezred, védikus szanszkrit nyelven íródott.[1] A sruti irodalom része, kinyilatkoztatás, hallomás útján megismert tudás, amelyekről a legendák szerint a risik szereztek tudomást, és az idők folyamán hallomás útján adódott tovább.[2]

A hinduizmus minden ortodox irányzata a védákat öröknek és tévedhetetlennek tartja. A védák szövegéhez a különböző irányzatok különböző értelmezéseket fűznek, ez a hinduizmusban máig tartó természetes folyamat. A védák jelentősége a védikus áldozat, a jadnya elvégzéséhez adott útmutatás, illetve annak alapvető része. A jadnyától, illetve a védáktól az ősi indiaiak szerint minden függ, a világ teremtése is.[3]

A védikus gyűjteményeket (szamhitákat) mantráknak is nevezik, amelyek akkor is kifejtik hatásukat, ha a szöveget annak előadója nem is érti. Himnuszokat tartalmaznak, a rendkívül bonyolult áldozati szertartások során alkalmazzák őket. A legősibb a Rigvéda. A máig fennmaradt gyűjtemény a Sákala Védaiskola szövege, 1028 himnuszt tartalmaz. Az Atharvavéda sok, már a Rigvédában is szereplő himnuszt tartalmaz.[4]

Az Atharvavédában ráolvasások, igéző formulák, varázsigék vannak. A felépítése olyan, mintha a másik három védára épülne, mindháromból tartalmaz részleteket. Ennek a szamhitának a darabjai nem szerepeltek az áldozati szertartások folyamán, ott inkább ellenőrző, hibát megelőző szerepük volt. Az Atharvavéda az egyetlen a védák közül, amely nem csak a szertartások során felhasználandó varázsigéket tartalmaz, megtalálható benne például szerelmi igézet is.

Kialakulása

[szerkesztés]

A hindu mitológia szerint az ősidőkben, az aranykorban (Szatja-juga, az „igazság kora”) és az ezüstkorban (Tréta-juga) még egy, egységes véda létezett, a bronzkorban, a Dvápara-jugában vált négy részre, ún. szamhitákra. Ettől az időtől fogva tekinthető önálló műnek a Jadzsurvéda is.[5]

A védák kialakulásának vizsgálatát nehezíti, hogy a történeteknél, leírásoknál nem lényegi kérdés, hogy azok mikor történtek, a szövegrészek, himnuszok csoportosítása a jadnya, az áldozat elvégzésénél betöltött szerepük alapján történt. A védák nyelvének és tartalmának vizsgálatából az a következtetés vonható le, hogy keletkezésére nem egy időpontra tehető, hanem egy több évezredes folyamat során, későbbi betétek megjelenésével alakult ki. A Rigvédában szereplő csillagászati, éghajlati megfigyelések alapján keletkezése az i. e. 3. évezredre tehető, írásba foglalása kétezer évvel később történt. Az Atharvavéda lejegyzése ez után következett.[4][6] Az Atharvavéda kapcsolódott a védákhoz utoljára.[3]

Az áldozati szertartás, varázsigék

[szerkesztés]

A szertartások levezetése négy pap feladata. Az első, a hótar a Rigvéda himnuszaiból énekelve hívja az isteneket a szertartásra, a második, az udgátar a Számavéda dallamai közül a szertartásnak éppen megfelelőt énekli. A harmadik, az adhvarju, végzi a szertartás mozzanatait a Jadzsurvéda leírása alapján, az odatartozó varázsigéket mondva, a negyedik, a brahman, az Atharvavéda verseiből idéz, vigyáz a szertartás pontosságára. Az Atharvavéda varázsigéinek célja, hogy megelőzze a hibákat, vagy ha mégis hibázik valamelyik pap, annak ártó hatását semlegesítse.[4]

Az Atharvavédában a szertartások során felhasználandó varázsigék mellett megtalálható például szerelmi igézet is:


Ahogy a Nap az Eget és a Földet körbekeríti,
Úgy kerítem én is körbe a te lelked,
ó asszony, hogy engem szeress,
hogy tőlem el ne fordulj![1]

– )

Helye az indiai szent iratok között

[szerkesztés]

A hinduizmus legrégibb, legalapvetőbb szent iratai a Védák. Ez szűkebb értelemben a négy szamhitát, gyűjteményt jelenti, a Rigvédát, a Számavédát, a Jadzsurvédát és az Atharvavédát[7] Tágabb értelemben a Véda irodalomhoz tartoznak még a brahmanák és a szútrák. A brahmanák, a bölcseleti művek a védák értelmezésével foglalkoznak, a brahmanákhoz kapcsolódnak az áranjakák és az upanisadok is. A szútrák a különféle ismeretek tankönyvei. A szútra szó jelentése fonál, melyet követve lehet eljutni a tudásig. Jellegzetes kifejezés módja a tömörség.[8]

Az Atharvavédához egy brahmana (Gópatha) és két fontosabb upanisad (Prasna, Mundaka) tartozik.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Tenigl-Takács László India története, i. m. 29-30. o.
  2. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 27. o.
  3. a b Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 29. o.
  4. a b c dr. Baktay Ervin India bölcsessége, i. m. 217-228. o.
  5. Rácz Géza "Idő vagyok, világok pusztítója", i. m. 
  6. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 27-29. o.
  7. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 29. o.
  8. dr. Baktay Ervin India bölcsessége, i. m. 188-192. o.
  9. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a Hinduizmusba, i. m. 30. o.

Források

[szerkesztés]
  • A hinduizmus szent iratai. In Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a Hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. 27–29. o. ISBN 9637803866  
  • XIX. A hinduizmus vallásos irodalma. In dr. Baktay Ervin: India bölcsessége: Szanátana Dharma : Az Örök Törvény. (hely nélkül): KönyvFakasztó. 2003. 215–253. o. ISBN 9639302457  
  • A védikus hitvilág. In Tenigl-Takács László: India története. Budapest: Medicina-A tan kapuja buddhista főiskola. 1977. 33–38. o. ISBN 9632438248  
  • Rácz Géza. „"Idő vagyok, világok pusztítója"”. Vallástudományi szemle 1 (2006), Kiadó: Zsigmond Király Főiskola. 

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy