Claus Schenk von Stauffenberg
| Claus von Stauffenberg | |
 | |
| 1944-ben Albrecht Ritter Mertz von Quirnheimmel (jobbra) | |
| Született | 1907. november 15. Jettingen,  Német Birodalom |
| Meghalt | 1944. július 21. (36 évesen) Berlin,  Harmadik Birodalom |
| Sírhely | Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin |
| Állampolgársága | nemzetiszocialista Németország |
| Nemzetisége | Német |
| Fegyvernem | Wehrmacht |
| Szolgálati ideje | 1926 – 1944 |
| Rendfokozata | Ezredes |
| Csatái | II. világháború Lengyelországi hadjárat (1939) Franciaországi hadjárat (1940) Észak-afrikai hadjárat (1941–43) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | lőtt seb |
| Házastársa | Nina Schenk Gräfin von Stauffenberg (1933. szeptember 26. – )[1] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Caroline Gräfin Schenk von Stauffenberg Alfred Schenk von Stauffenberg |
| Iskolái | Eberhard-Ludwigs-Gymnasium |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Claus von Stauffenberg témájú médiaállományokat. | |
Gróf Claus Philipp Maria Schenk Graf von Stauffenberg (Jettingen, 1907. november 15. – Berlin, 1944. július 21.[2]) német ezredes, a porosz tisztikar tagja, aki 1939–43 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált, ez utóbbi hadszíntéren súlyos sebesülést szenvedett. 1944-től a németországi tartalék haderőnél volt vezérkari főnök. A háborús hős Stauffenberg rövidesen bekapcsolódott a Führer elleni összeesküvésbe. 1944. július 20-án ő vitte be a bombát Hitler titkos főhadiszállására, a kelet-poroszországi Rastenburg (ma Lengyelország, Kętrzyn) melletti erdőben lévő "Farkasodúba" (Wolfsschanze).[3] A sikertelen merénylet után letartóztatták, majd Berlinben három társával együtt kivégezték.
Élete
[szerkesztés]Claus von Stauffenberg Dél-Németország legrégebbi és legelőkelőbb, katolikus, arisztokrata családjában született 1907-ben.[4] Édesapja, Alfred Schenk von Stauffenberg gróf II. Vilmos württembergi király főudvarmestere (oberhofmarschall) volt.[5] Édesanyja Caroline von Üxküll-Gyllenbald grófnő, a napóleoni háborúk porosz hősének, Gneisenau tábornagynak unokája volt.[6] Claus nagyon közel állt nála két évvel idősebb bátyjához, Bertholdhoz, aki Stefan George költő köréhez tartozott. Később sokszor idézett a költőtől, s annak sorait tetteihez jeligeként használja. A hithű katolikus Claus 1933. szeptember 26-án Bambergben feleségül vette Nina von Lerchenfeld bárókisasszonyt, akitől két lánya és három fia született: Berthold (1934), Heimeran (1936), Franz Ludwig (1938), Valerie (1940), Konstanze (1945).
Stauffenberget 1926-ban osztották be a 17. Bamberg lovashadosztályba, ahol tehetséges katonaként szolgált. Később a berlini Katonai Akadémiára küldték, ahol vezérkari képzést kapott 1938-ig. Ezután a wuppertali 1. könnyű hadosztályhoz került, ahol Erich Hoepner altábornagy parancsnoklása alatt részt vett a Szudétákért folytatott harcokban. Hoepner ekkor már tagja volt annak az összeesküvő csoportnak, amely 1938 szeptemberében katonai puccsal akarta eltávolítani Hitlert (Septemberverschwörung). (Ennek a csoportnak volt tagja Erwin von Witzleben gyalogsági tábornok is, aki később, a Hitler elleni 1944-es összeesküvésben is részt vett, annak legmagasabb rangú tagjaként). Hitler váratlan diplomáciai sikere, a Szudétavidék békés megszerzését megengedő müncheni egyezmény megkötése 1938. szeptember 29-én az összeesküvőket arra indította, hogy letegyenek tervükről.
A franciaországi hadjárat idején Stauffenberg vezérkari tisztként szolgált. 1943-ban a 10. páncéloshadosztályhoz vezényelték, amelynek Erwin Rommel tábornok visszavonulását kellett volna fedeznie Észak-Afrikában. 1943. április 7-én Tunéziában a kocsija aknára futott és súlyosan megsebesült.[7] Stauffenberg elvesztette bal szemét, jobb kezét, és két ujját a bal kezén.[8] A többszörösen megsebesült Stauffenberget 1943. április 7-én, mielőtt a német sereget bekerítették volna Észak-Afrikában, visszaszállították Németországba. Három hónapot töltött a kórházban Münchenben. 1943 tavaszától meghatározó tényezőjévé vált a Hitler elleni küzdelemnek. Stauffenberg hamar eltávolodott a nemzetiszocialisták antiszemitizmusától. Miközben szembesült a német politika kelet-európai következményeivel, fel tudta becsülni a kárt, amit Hitler háborúja okozott Németországnak. Henning von Tresckow, Friedrich Olbricht tábornok és Fritz-Dietlof Graf von der Schulenburg főhadnagy hatásának köszönhetően Stauffenberg a katonai ellenállás központi személyiségévé vált. Fontos kapcsolatot épített ki polgári ellenállási csoportokkal, és Carl Friedrich Goerdelerrel és Ludwig Beckkel egyetemben ő koordinálta a merénylet tervét. Ekkor az ellenállók már készen álltak Párizsban, Bécsben, Berlinben. Stauffenberg a különböző csoportok és körök közös stratégiájának kialakítására törekedett. Felépülését követően a berlini Tábornoki Irodába került mint vezető beosztott. Stauffenberget a Hitler elleni merénylet és a sikeres hatalomváltás után magas poszt várta volna az új kormányban.
Részvétele a Hitler elleni merényletben
[szerkesztés]
1944. július 20-án 12 óra 42 perckor bomba robbant Adolf Hitler kelet-poroszországi, Wolfschanze nevű főhadiszállásának helyzetmegbeszélő barakkjában,[9] alig két méterre a Führertől és a Wehrmacht legfontosabb vezetőitől. Ezzel életbe lépett a Walküre hadművelet, amellyel vezérkari tisztek egy csoportja átvette volna a hatalmat. Az összeesküvés élén Stauffenberg ezredes állt, aki személyesen helyezte el a bombát az épületben, Hitler közelében. Aztán – a merénylet forgatókönyve szerint – Stauffenberg, akit adjutánsa telefonhoz hívatott, ezzel az ürüggyel távozott a helyszínről.[8] Pár perccel később, Heinz Brandt ezredes, miután véletlenül kétszer is belerúgott, türelmetlenül lehajolt a táskáért, és Hitler közeléből eltávolítva azt, a vaskos tölgyfa asztal lába mögé tolta.[10][11] Ráadásul Hitler a robbanás előtti pillanatban el is távolodott az asztaltól.[12] Ezen körülmények miatt (a zárt terű bunker helyett a kis ellenállást jelentő barakképületben történt a detonáció, aminek hatását lényegesen tompította az asztal, amely Hitler és a bomba közé került), Hitler és a jelenlévő tisztikar többsége megúszta könnyebb sérülésekkel. A sikertelen merénylet után az ellenállási mozgalom is megbukott, és az ezt követő megtorló akciókban több mint 5000 embert tartóztattak le, és 200-at ki is végeztek, köztük Stauffenberget is. Őt és három társát (Friedrich Olbricht tábornokot, Albrecht Mertz von Quirnheim ezredest, valamint Stauffenberg személyes szárnysegédjét, Werner von Haeften főhadnagyot) még a merénylet napjának éjjelén agyonlőtték Friedrich Fromm vezérezredes parancsára (akit később szintén kivégeztek). Stauffenberg volt az utolsó kivégzett (habár harmadik lett volna, ám Haeften önként állt a golyók útjába harmadikként), a gyilkos sortűz előtt így kiáltott fel: „Es lebe das heilige Deutschland!”, vagyis: „Éljen a szent Németország!”.[13]
Emlékezete
[szerkesztés]
Karaktere filmekben
[szerkesztés]A Hitler elleni merényletről több filmfeldolgozás (Megölni Hitlert!; Valkűr; Stauffenberg – A Valkűr hadművelet) is készült. A Valkűr című filmben karakterét Tom Cruise játssza.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ p63534.htm#i635335, 2020. augusztus 7.
- ↑ Uhl, Eberle (2006), 541;
- ↑ Wilczy Szaniec Archiválva 2019. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, wolfsschanze.pl
- ↑ A meghiúsult Walkür- hadművelet Archiválva 2016. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, nepszava.hu
- ↑ Stauffenberg, Claus Graf Schenk von, lexikon-der-wehrmacht.de
- ↑ Bernaś, Bernaś (1977), 78;
- ↑ Claus von Stauffenberg, jewishvirtuallibrary.org
- ↑ a b Uhl, Eberle (2006), 226;
- ↑ Uhl, Eberle (2006), 225-226;
- ↑ A Walkür-hadmüvelet – Merénylet Hitler ellen 1944. július 20., titzala.hu
- ↑ Egy asztalláb állt Hitler és a halál között hetven évvel ezelőtt, origo.hu
- ↑ Bernaś, Bernaś (1977), 93-94;
- ↑ Bernaś, Bernaś (1977), 107;
Források
[szerkesztés]- Matthias Uhl, Henrik Eberle. A Hitler-dosszié. Park Könyvkiadó, 590. o. (2006). ISBN 963-530-716-0
- F. Bernaś, J. M. Bernaś. Merénylet Hitler ellen. Kossuth Könyvkiadó., 122. o. (1978). ISBN 963-09-1006-3
- Christian von Krockow. A Valkűr-hadművelet. A Hitler elleni összeesküvés. Gabo Kiadó, 198. o. (2008). ISBN 978-963-689-265-4
- Ulrich Schlie. "Es lebe das heilige Deutschland": Ein Tag im Leben des Claus Schenk Graf von Stauffenberg. Ein biografisches Porträt. Verlag Herder Gmbh, 192. o. (2009). ISBN 978-345-129-875-2
- Peter Hoffmann. Stauffenberg: A Family History, 1905-1944. Mcgill-Queens University Press, 464. o. (2003). ISBN 978-077-353-544-2
További információk
[szerkesztés]- Hitlert keresnek a Stauffenberg-filmbe, mult-kor.hu
- Megosztja a németeket Stauffenberg emléke, mult-kor.hu
- 1944. július 20. Merénylet Hitler ellen, rubicon.hu
- Németországban megemlékeztek a Hitler elleni merénylet 70. évfordulójáról, diszpolgar.hu
