Epigráfia
Az epigráfia vagy felirattan (az elnevezés a görög: ἐπιγραφή (epigraphḗ) ’felirat’ szóból származik) a történelmi feliratokat tanulmányozó tudományág. Történelmi segédtudománynak is tekintik, mely az emlékműveken, agyagedényeken, kőtáblákon, márvány-, bronz- és egyéb kemény, maradandó felületeken rögzített feliratokat tanulmányozza.[1] A különböző technikákkal (vésés, festés, domborítás) készült írásokat osztályozza, pl. koruk, a kulturális kontextus, az írás grafémái alapján. Az epigráfia az archeológiai kutatások számára az elsődleges eszköz az írásbeliséggel rendelkező kultúrák tanulmányozásában.[2] Az ókori, kézzel, leggyakrabban tintával írott szövegek nem tárgya az epigráfia tudományának, ez a paleográfia tárgykörébe tartozik.[3] A tudományág a 16. századtól indult fejlődésnek.
-
Szanszkrit felirat a Brihadísvara-templomban, Tandzsávúr, India -
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Cambridge Enciklopédia. Maecena Kiadó, 378. o. (1992). ISBN 963 7425 65 9. Hozzáférés ideje: 2022. június 23.
- ↑ (2014) „OPEN-ACCESS EPIGRAPHY. Electronic Dissemination of 3D-digitized. Archaeological Material”, 12. o. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
- ↑ Brown, Julian. „What is Palaeography?”, Kiadó: UMassAmherst. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Kubinyi: Kubinyi András: Epigráfia. In Bertényi Iván (történész, 1939) (szerk): A történelem segédtudományai. Budapest: Osiris. 2001. 126–139. o. = A történettudomány segédkönyve I, ISBN 963 389 505 7
További információk
[szerkesztés]- Németh György–Kovács Péter: Bevezetés a görög és a római felirattanba; Gondolat, Budapest, 2011 (Electa)
