Ugrás a tartalomhoz

Homofil mozgalom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A homofil mozgalom a második világháború után Nyugat-Európában és Észak-Amerikában kialakult, a homoszexuálisok társadalmi elfogadásáért küzdő mozgalom volt. Bár a későbbiek során számos kritika érte túlzott konformizmusáért, tény, hogy a homofil szervezetek voltak a világ első melegszervezetei, és hogy az adott társadalmi környezetben már a mozgalom korlátozott célkitűzései is komoly ellenérzéseket, olykor retorziókat váltottak ki.

A mozgalom története

[szerkesztés]

Bár a homoszexuálisok társadalmi elfogadásáért indult mozgalmak a 19. század második felére vezethetőek vissza (ekkor indult meg a homoszexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözése elleni fellépés, amelynek vezéralakjai Kertbeny Károly, Karl Heinrich Ulrichs vagy Magnus Hirschfeld voltak), és a húszasharmincas években Európa több nagyvárosában volt pezsgő meleg és leszbikus élet, a nácik németországi hatalomra kerülése és a II. világháború kettétörte a kibontakozóban lévő melegmozgalmat.

A II. világháború vége után sorra jöttek létre Nyugat-Európa országaiban a homofil irányultságú szervezetek. Hollandiában 1946-ban hozták létre a máig működő Kulturális és Szabadidő Központot (Cultuur en Ontspanningscentrum – COC), amely a világ első meleg és leszbikus szervezete volt. Két évvel később Dániában Axel Axgil megalapította a Forbundet af 1948 nevű szervezetet. A Forbundet af 1948 svéd tagszervezete 1949-ben, norvég tagszervezete 1950-ben jött létre. A homofil elnevezést 1950-ben egymástól függetlenül kezdte el használni a holland Jaap van Leeuwen és a dán Helmer Fogedgaard. Céljuk az volt, hogy a homoszexuális túlzottan testiségre összpontosító elnevezés helyett az azonos neműek közti kapcsolat romantikus jellegét hangsúlyozó megnevezést találjanak.

1950-ben a Forbundet af 1948 svéd tagszervezete Szövetség a Szexuális Egyenlőségért (Riksförbundet för sexuellt likaberättigande – RFSL) néven függetlenné vált. Ugyanebben az évben az Egyesült Államokban megalapították a Mattachine Társaságot (Mattachine Society). 1952-ben jött lére a ONE, Inc., amelynek havilapja 1954-ben már több mint 16 000 példányban jelent meg. 1955-ben Bilitis Lányai (Daughters of Bilitis) néven megalakult az első leszbikus szervezet is. Franciaországban 1954-ben André Baudry Arcadie címmel indított melegeket megcélzó folyóirat, majd három évvel később megalakult a Latin Országok Irodalmi és Tudományos Klubja (Club Littéraire et Scientifique des Pays Latins), amelyet az alapító azonossága miatt gyakran szintén Arcadie néven emlegetnek. Nagy-Britanniában 1958-ban Társaság a Homoszexuális Törvény Reformjáért (British Homosexual Law Reform Society) néven alakult homofil szervezet.

A homofil szervezetek közös jellemzője volt, hogy rendkívül nagy figyelmet fordítottak a diszkrécióra. A Mattachine Társaság például különálló sejtekből állt, amelynek tagjai nem vagy alig ismerték egymást. A szervezetek gyakran érveltek úgy, hogy a homoszexualitás nem bűn, hanem veleszületett állapot, a homoszexuális emberek ezért szánalmat, nem pedig üldöztetést érdemelnek. A homofil összejövetelek vendégei gyakran voltak orvosok, pszichológusok, akik a tudomány álláspontját ismertették a homoszexualitás kérdéséről. A homofil mozgalom alapbeállítottságát Michael Sibalis kanadai történész így foglalta össze: „mivel a homoszexuálisokkal szembeni ellenérzés alapja botrányos és kicsapongó viselkedésük, a hatóságok és a közvélemény szimpátiáját úgy lehet megnyerni, ha a homoszexuálisok diszkrétnek, méltóságteljesnek, erkölcsösnek és tiszteletreméltónak mutatkoznak”.[1]

A hatvanas évek során az amerikai melegmozgalom fokozatosan átalakult, a meleg és leszbikus közösség láthatósága megnőtt, a szervezetek stratégiájában egyre nagyobb szerepet kaptak a polgárjogi mozgalom hagyományos eszközei, a felvonulások és sit-inek. A baloldali ihletettségű ellenkulturális mozgalmak előretörésével a mozgalom retorikája és követelései is átalakultak, az évtized végére a homofil mozgalom helyét átvette a meleg felszabadítási mozgalom.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Michael Sibalis: Gay Liberation Comes to France: The Front Homosexuel d’Action Révolutionnaire (FHAR). French History and Civilization. Papers from the George Rudé Seminar, 2005.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy