Központi Gazdasági Körzet

A Központi Gazdasági Körzet (orosz nyelven: Центральный экономический район, Centralnij ekonomicseszkij rajon), Oroszország 11 gazdasági körzetének egyike.

Részei, lakossága

Oroszország területének alig több mint 1%-ára terjed ki, de itt él az ország népességének ötöde. Ez az ország legsűrűbben lakott része.
Közel 250 városa van, a körzet városlakóinak több mint fele Moszkvában és agglomerációjában összpontosul. A fővároson kívül Jaroszlavl és Tula városok agglomerációja a legnagyobb. Az Oroszországi Föderáció alábbi szubjektumai alkotják:

Földrajzi áttekintés

A Központi Gazdasági Körzet a tajga és az erdős sztyepp határán fekszik és az egykori moszkvai orosz állam területeit, ősi városait foglalja magában. Ukrajnával és Fehéroroszországgal határos, Oroszországban az Északi, az Északnyugati, a Volga–Vjatkai, a Volgamenti és a Központi Feketeföldi Gazdasági Körzettel érintkezik.

Alföldi jellegű felszínét északon a Valdaj-hátság, északnyugaton a Szmolenszk–Moszkvai-hátság dombjai teszik változatossá, délen a völgyekkel szabdalt Közép-orosz-hátság északi része nyúlik be területére. Keleti felén a Mescsera mocsaras, zömmel már lecsapolt és megművelt vidéke húzódik. A hátságok jelentős vízválasztók, itt erednek Kelet-Európa nagy folyói: a Volga és mellékfolyója, az Oka; a Dnyepr és mellékfolyója, a Gyeszna; a Don; az Északi-Dvina. A körzet határain belül azonban csak a Volga, a Moszkva-folyó és az Oka egy része hajózható. A hajózást és a vízellátást is segítik a Volgán kialakított nagy víztározók, illetve a Moszkva-csatorna.

Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, az ősz csapadékos; a tél hosszú, de nem túlzottan hideg. Az uralkodó nyugati széljárást télen gyakran az északi hideg légtömegek betörése váltja fel.

Gazdaság

Jaroszlavl, a gumiabroncsgyár bejárata (2009)

Központi fekvése és történelmi okok miatt az ország legkorábban iparosodott és napjainkban is az egyik legfejlettebb iparral rendelkező körzete. Hagyományos iparágak voltak északon a textilipar, délen a Tula környéki vasércre települt vasipar. A 19. század közepén itt kezdődött a vasutak építése, ami tovább növelte a terület és Moszkva gazdasági szerepét.

A körzet nyersanyagokban szegény, természeti erőforrásai nem jelentősek. A Moszkvától délre húzódó barnaszén-medence készletei kimerülőben vannak, a kitermelt szenet inkább a vegyiparban hasznosítják. Az északon és keleten bőven előforduló tőzeg fűtőértéke csekély, hasznosítása helyi jelentőségű. A tulai vasérc tartalékai ma már jelentéktelenek. Számottevőek azonban a készletek foszforitból, amit helyben dolgoznak fel (Voszkreszenszk). A helyi építőanyag-ipar számára fontos a homok, az agyag és a nagy mennyiségben található gipsz kitermelése.

Bár helyben kevés az energia és a nyersanyag, a körzetben az iparnak szinte minden ága jelen van. A kőolaj és a földgáz vezetéken érkezik, a kőolajat Moszkvában, Rjazanyban, Jaroszlavlban dolgozzák fel. A villamosenergiát nagy vízerőművek (pl. Kosztroma) és jelentős részben atomerőművek állítják elő (Szmolenszk, Tver).

Az ipar szempontjából a körzetben nagyjából három terület különíthető el.

Északon az éghajlati tényezők és a talajok jellemzői miatt hagyományosan kialakult a lentermelés és az erre települt lenfeldolgozás. A textilipar legfontosabb központjai Ivanovóban, Kosztromában, Jaroszlavlban vannak. Jaroszlavlban fejlett a gépipar és a gumigyártás is. A lentermeléshez kapcsolódik a szarvasmarha tartás és a tejipar. A körzetben egyedül a Kosztromai területen jelentős az ipari méretű fakitermelés és -feldolgozás.
Délen jelentősebb súlyú a nehézipar. A szénbányászat, az acélipar (Tula), a gépipar mellett egyre nagyobb a szerepe a vegyiparnak (Novomoszkovszk, Scsokino). A déli termékeny csernozjom talajokon hagyománya van a növény-, főleg a gabonatermesztésnek.
A fővárosra és agglomerációjára is kiterjedő harmadik, központi területen az iparnak szinte minden ága jelen van. A gépipar vezető ágazat maradt, melyben nagy súllyal szerepel a közlekedési eszközök gyártása: dízelmozdonyok (Kolomna), vasúti kocsik (Brjanszk), metrókocsik (Mityiscsi), villanymozdonyok (Orehovo-Zujevo), gépkocsik gyártása (ZIL, Moszkvics). Vezető helyen állnak a szakképzett munkaerőt igénylő ágazatok: az űrkutatás és a hadiipar csúcstechnológiát képviselő vállalatai: űr- és rakétatechnika (Himki, Reutov, Koroljov), az atomerőművek berendezéseinek (Podolszk), elektrotechnika, műszeripar (pl. radarrendszerek építése, Szerpuhov). Az elektrokohászat központja Elektrosztal (a várost a kombinátról nevezték el), ahol többek között különleges hőálló ötvözeteket készítenek a repülőgépipar és az űrhajózás számára. Jelentős szerszámgépgyártás folyik Moszkván kívül többek között Ivanovóban (textilipari gépek), Rjazanyban; mezőgazdasági gépek készülnek Rjazanyban, Vlagyimirban, Tulában.

A régió több városa kapta meg az ún. „tudomány-város” címet (pl. Dubna, Koroljov), ahol tudományos intézetek, kutató-fejlesztő központok sora működik. Koroljov városban kapott elhelyezést az űrrepülések irányítóközpontja is.

A körzet egyik jellemzője a sűrű vasúti és közúti közlekedési hálózat. A legfontosabb autópályák és villamosított vasúti fővonalak Moszkvában találkoznak. A főváros repülőterei nemcsak a külfölddel, hanem az ország távoli vidékeivel is közvetlen összeköttetést biztosítanak a körzet számára.

Lásd még

Oroszország közigazgatási beosztása

Források

szerk.: A. V. Borodko: Nacionalnij atlasz Rosszii, I. kötet (orosz nyelven), Moszkva: Roszkartografija, 392. o. (2004). ISBN 5851202173
Rudl József. A Szovjetunió utódállamainak földrajza. Budapest–Pécs: Doalógus Campus Kiadó, 77-84. o. (1999)
Centralnij ekonomicseszkij rajon (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 10.)

Oroszország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap