Le Monde
| Le Monde | |
 | |
 | |
| Adatok | |
| Típus | napilap |
| Formátum | berliner |
| Ország | Franciaország |
| Alapítva | 1944. december 18. |
| Kiadó | Societe Editrice Du Monde |
| Főszerkesztő | Marie-Pierre Lannelongue |
| Szerkesztő | Jérôme Fenoglio |
| Nyelv | francia |
| Politikai ideológia | szociálliberalizmus |
| Székhely | avenue Pierre-Mendès-France |
| OCLC | 1758539 |
| ISSN | |
| A Le Monde weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Le Monde témájú médiaállományokat. | |
A Le Monde (magyarul: A Világ) francia napilap. Párizsban délutánonként jelenik meg, Franciaország más területein kicsit később, az esti órákban. Alapítója 1944-ben Hubert Beuve-Méry volt.[1]
Irányultsága, hitelessége
[szerkesztés]A lap magát középen állónak, pártoktól és kormányoktól függetlennek mondja magát,[1] ugyanakkor középtől balra állónak is jellemzik,[2] és az Institut français d'opinion publique (Ifop) 2012-ben készült felmérése szerint olvasóinak 63 százaléka baloldali.[3] Magyarországon leggyakrabban mint liberális napilapot jellemzik.[4] Mindazonáltal mértékadónak, alaposnak, hitelesnek tartják, a francia külügyminisztériumhoz fűződő hagyományos kapcsolatai révén kiszivárogtatott információkat is rendszeresen közöl.[1]
Története
[szerkesztés]Elődje az 1861-ben alapított Le Temp című napilap volt, amely azonban a második világháborúban kompromittálódott a német megszállás időszakában. A lap alapítására Charles de Gaulle kérte fel Beuve-Méryt, 1944-ben, aki a lap elindításához a teljes függetlenséget kötötte ki feltételként.[5] A lap létrehozásához magánszemélyek biztosították a pénzt, az első szám néhány hónappal Párizs felszabadítása után, 1944. december 19-én jelent meg. 1951-re alakult ki egy olyan részvénytársasági forma, ahol a lap dolgozói (újságírók, alkalmazottak, nyomdászok) birtokolták a részvények 28 százalékát.[6] 1954-ben Beuve-Méry és a magyar származású Honti Ferenc megalapították a hírlap külpolitikai magazinját, a hetente megjelenő Le Monde diplomatique-ot, melynek Honti lett a főszerkesztője 1973-as nyugdíjba vonulásáig. 1956-ban vásárolták meg első székházukat a rue des Italiensen, ahol 1989-ig volt a szerkesztőség. Ma Párizs XIII. kerületében, a Boulevard Auguste Blanqui 80 szám alatti modern irodaházban működik a lap. Hubert Beuve-Méry - aki nem főszerkesztő, hanem lapigazgató volt - 1969-ben ment nyugdíjba.
Példányszáma
[szerkesztés]A Le Monde nem a legnagyobb példányszámú napilap Franciaországban, tekintélye azonban túlnő a megjelenési adatokon. Korábban a külföldön legolvasottabb francia lapként tartották számon, a 2000-es években Franciaországon kívül 40 ezer példány kelt el, 2012-ben azonban már csak 26 ezer.[7]
Franciaországban kezdetben 150 ezer példányban jelent meg, 1958-ban 221 ezer, 1969-ben már közel félmillió példányt adtak ki,[1] az internet elterjedtével a Le Monde megjelenési számai is csökkenő tendenciát mutattak, 2018-ban már csak 288 ezer lapot nyomtattak.
Érdekesség
[szerkesztés]Azonos címmel 1860 és 1896 között megjelent már párizsi napilap.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Fülöp Géza – Gallyas Ferenc: Mit kell tudni a világ sajtójáról? Budapest: Kossuth Kiadó. 1972. 66. o.
- ↑ Grégory Piet – Sophie Wintgens – David Stans: La guerre à Gaza, de l'analyse du discours médiatique à l'analyse politologique: L'état et les relations internationales en question. (franciául) Bern: Peter Lang. 2010. 25. o.
- ↑ Philippe Cohen: La couleur politique des médias. Marianne, (2012. április 27.) arch Hozzáférés: 2019. május 23..
- ↑ Marinov Iván: Büdös a Le Monde az új MTI-nek. Urbanlegends (2011. január 23.) (Hozzáférés: 2019. május 22.)
- ↑ Clyde Thogmartin. The Golden Age and the War Years, The National Daily Press of France. Summa Publications, Inc, 113. o. (1998). ISBN 1-883479-20-7
- ↑ Jacques Thibau: Le Monde: Histoire d'un journal, un journal dans l'Histoire. (franciául) (hely nélkül): J.-C. Simoën. 1978. 239. o.
- ↑ Diffusion totale à l'étranger. www.ojd.com (2013. április 17.) arch