Ugrás a tartalomhoz

Malomipar

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A malomipar az emberiség történetének egyik legkorábbi iparága. A malomipar főként különböző gabonafélék lisztté őrlésével foglalkozik.

A malomipar mindmáig a föld legelterjedtebb iparága. A világon bárhol felfedezhető kezdetleges, vagy kiépült malomipar. A 19. század elején a malomipar alig haladta meg a háziipar vagy a kezdetleges kisipar jellegét, ez a reformkor időszakában változott meg. Magyarország mindig is ismert volt kiváló minőségű gabonájáról mely külföldön is keresett árucikk volt.

Magyarországon az első gőzmalmot gróf Széchenyi István védnöksége alatt a Soproni Gőzmalom Társaság létesítette 1836-ban. Bár a malom csupán rövid ideig működött, s nem sok gyakorlati haszon származott belőle, ennek ellenére felhívta a figyelmet a gépesítés és fejlesztés fontosságára. Az első összekötött rendszerű, angol–amerikai típusú műmalmot hazánkban Károlyi Lajos gróf nagysurányi birtokán 1835-ben helyezték üzembe. A Pesti Hengermalom építési munkáit 1839-ben kezdték meg, és 1841. szeptember 15-én helyezték üzembe Európa akkor egyik legkorszerűbb új malmát. József nádor a kezdetektől fogva támogatta a malom létrehozását, ezért az elkészült létesítményt hálából József Hengermalomnak nevezték el.

Története

[szerkesztés]

A malomipar története

[szerkesztés]
A Gizella-malom 2021-ben

A magyarországi malomipar története

[szerkesztés]

A magyar malomipari termelés hagyománya egészen a középkorig nyúlik vissza, mikor is ennek megvalósulása víz vagy állati erővel történt. 1860-ban már több mint 22 ezer malom volt. Ezek jórészt nagy folyókra települtek, jelentős hajómalom flottát alkottak.

A gőzgépek megjelenése fellendülést hozott az ágazat számára. A gőz energiája, a vízi adottságok megléte és a megnövekedett termelési kapacitás biztosította a kereskedelmi célra való termelést. Sok malom csak vámőrlést végzett, azaz a beadott gabonát őrölték le és cserébe a megrendelő az őrlemény egy részével fizetett. A környék ellátására egységesen szükség volt a vámőrlésre és a kereskedelmi célú őrlésre is. Egy 1906-os malomipari összeírásból kiderül, hogy a korabeli üzemek közül csak szerény 1% végzett kereskedelmi célú termelést.

Magyarország külkereskedelmének jelentős részét tette ki a gabonaexport. A nagyobb haszon jegyében növelték a szántóföldek területét, ezzel ösztönözve a malmokat nagyobb teljesítményre.

Az export liszt formájában történt. Mivel Európában ez az időszak a demográfiai átmenet korszaka, Nyugat-Európának és az osztrák tartományoknak is nagy szüksége volt az élelmiszerre a lakossági igények kielégítése gyanánt. Ennek kiszolgálása pedig nagy méretékű városiasodást eredményezett az említett területeken. A magyar búzának szüksége is volt a felvevőpiacokra, hiszen hazai viszonylatban nem dominált a búzaliszt felhasználása. Keleti Károly 1887-es becslése aszerint a búzakenyér fogyasztás csupán 31%-os volt; Magyarországon elsősorban a rozs- és kétszersült termékek részesültek előnyben. A Habsburg Birodalom és Magyarország 1867-ben egyezményt kötött. Így fellendült a szeszipar, a cukoripar és a malomipar.

A magyar búza piaci helyzetét jelentősen javította az 1851-es vámunió, amellyel vámmentesen elérhetővé váltak az osztrák és cseh piacok. Az 1860-as évek európai gazdaságpolitikája is kedvező hatással bírt, a gazdasági liberalizmus keretein belül, belga, angol, holland és svájci piaci kapcsolatokat létrehozva. A szállításhoz fejlett infrastruktúrára volt szükség. 1830-tol a dunai gőzhajózás kiemelkedő szerepet töltött be a szállításban, akárcsak az 1870-es években bekapcsolódó vasút, a fő útvonalak kiépülésével. Az 1840 és 1875 között hozott törvényi passzusok által, pedig a jogi akadály is elhárult a szabad kereskedelmet illetően.

A már említésre került gőzgépek megjelenésével, tőke és vállalkozói kedv által jöttek létre az első gőzmalmok Magyarországon. A szükséges „összetevőket” megtalálhatjuk a korabeli társadalmi rétegek körében. Jelentős tőke koncentrálódott Pest-Budán a kereskedő rétegeknél, vállalkozási kedv jellemezte az iparosokat. Werther Frigyes eredetileg szesz és gépgyáros volt, de mégis gőzmalmot alapított, akár csak Haggenmacher Henrik. A gőzmalmok alapításának feltételei közül természetesen nem hagyható ki a nyersanyagellátás, keresleti igény, a megfelelő szállítási feltételek és az állam támogató szerepe sem.[1]

A magyarországi malomipar az 1850-es évekre tömegtermelő iparággá vált. 1860-ban kezdődött a szerkezeti átalakulás, melynek eredménye részvénytársaságok létrejötte volt. Egyre többen látták meg az ágazatban saját boldogulásuk lehetőségét.

Pest-Budán félmilliós alaptőkével jöttek létre malmok, ezek működtetése, időről időre való modernizálása, felszerelése és a dolgozók bérének kifizetése nagy terhet rótt a tulajdonosokra. Ezért két lehetőségük volt, vagy eladták azt az államnak vagy pedig társulásokat hoztak létre hasonló helyzetben lévőkkel. Ez határozta meg az 1860-as évek második felét, amit „gründolási láznak” nevezünk.

1867 előtt csupán öt malom részvénytársaság működött, a Pesti Hengermalom, a Budai Gyárudvar Rt., az Első Budai Gőzmalom Rt., a Pannon Gőzmalom és a Concordia Gőzmalom Rt. 1868-ban számos új részvénytársasági alapokon nyugvó majom jött létre, az Union Gőzmalom, az Erzsébet Gőzmalom, a Pesti Molnárok Gőzmalma. A társulások sikereit igazolja, hogy az 1868-tol alakult 14 malomból 13 részvénytársaságkánt működött. Egyedül Haggenmacher Henrik volt egyéni vállalkozó. Az 1873-as gazdasági válság jelentős változásokat idézett elő. Számos malom még előtte csődbe ment (Union Gőzmalom). A válság évében bezárt a Blum-féle gőzmalom és a Pesti Árpád-féle malom is. A létező 14 gőzmalomból 9 élte túl a depresszió időszakát.

1875 után további öt gőzmalom létesült, Józsefvárosban (1), Ferencvárosban (3) és Lágymányoson (1). Az egyik leghíresebb a Hendrick & Strauss cég által alapított Soroksár úti malom (Királymalom). Schmidt & Császár malma a Józsefvárosban köleskása előállításra szakosodott. 1893-ban pedig megalapították a Hungária malmot.[2]

A válság jelei

[szerkesztés]

Az 1880-as évektől kezdődően fokozatosan csökkent az alapítások száma. Ennek oka a piac nyersanyaggal való telítettségében keresendő. Az orosz, argentin és amerikai gabona ebben az időben jelent meg Európában. A túl sok termék jelenléte csökkentette az árakat ez általa liszt árát is, ezt nevezzük agrárválságnak. Amerikában minneapolisi gyárak komoly vetélytársaivá váltak a hazai termelésnek. A hatalmas, eddig még kihasználatlan földek művelésbe vonása, a teljesen automatizált őrlési technológia és a fejlett infrastruktúrában rejlő lehetőségek kihasználása révén könnyen eljutottak Európába. Magyarország helyzetét tovább nehezítette az 1880-as években Európa országaiban bevezetett protekcionista gazdaságpolitika, növelve ezzel a külkereskedelem költségeit. A magyar termék az amerikaival szembeni versenyképességének megőrzéséhez több lehetőség kínálkozott.

Felmerült, hogy mérsékelni kellene a nyersanyag árát, fejleszteni az őrlési technológiát vagy csökkenteni a szállítási költséget.

1880-as évek végére és 1890-re a magyar gabona lassan piacait vesztette, de a Monarchián belül még mindig kiemelkedő fontosságú maradt az osztrák és cseh területek ellátása szempontjából. 1890-től a külföldi piacok visszaszerzésére jelentős fejlesztési hullám indult. Azonban az innovációk ellenére sem sikerül újra helyzetbe hozni a hazai gabonát. Ráadásul az irdatlan mennyiségű terméket a Monarchia piaca nem tudta hasznosítani: túltermelés mutatkozott, ezért kénytelenek voltak termelési korlátozásokat bevezetni.

A malmok, fennmaradásuk érdekében, fúzióra léptek egymással, a Pannónia beolvadt az Erzsébet Gőzmalomba, a Pesti Molnárok üzeme és a Sütők malma szintén összeolvadt. Állami támogatásokat kértek a nyersanyag olcsóbb beszerzése és a szállítási költségek mérséklése formájában. Ezek az intézkedések Baross Gábor minisztersége idején valósultak meg a vasúti szállítás reformja révén.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Klement, i. m. Gunst, i. m. 
  2. Klement, i. m. Fónagy, i. m. 
  3. Klement, i. m. 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Karch László–Pénzes István: Malomipari gépek 1.; Mezőgazdasági, Budapest, 1986
  • Rajki Árpád: Malomipari munkásmozgalmak. A magyarországi malomipari munkások mozgalmai és a malomipar helyzete, 1839–1949; Gabona Tröszt, Budapest, 1989
  • Műszaki innovációk sorsa Magyarországon. Malomipar, vaskohászat, textilipar; szerk. Endrei Walter; Akadémiai, Budapest, 1995
  • Útmutató a malomipar jó higiéniai gyakorlatához; szerk. Berczeli Attila; Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége, Budapest, 2007
  • Klement Judit: Hazai vállalkozók a hőskorban. A budapesti gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében; ELTE Eötvös, Budapest, 2012 (Talentum sorozat)
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy