Perlasz
| Perlasz (Перлез / Perlez) | |
 | |
| A római katolikus és a görögkeleti templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23260 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Rendszám | ZR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3383 fő (2011)[1] |
| Népsűrűség | 38 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 63 m |
| Terület | 100,3 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 12′ 17″, k. h. 20° 22′ 32″45.204722°N 20.375556°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 17″, k. h. 20° 22′ 32″45.204722°N 20.375556°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Perlasz témájú médiaállományokat. | |
Perlasz (szerbül Перлез / Perlez, németül Perlas) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben.
Fekvése
[szerkesztés]Nagybecskerektől délre, a Béga mellett, Óécska, Rezsőháza és Farkasd közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Perlasz helyén egykor Szige nevű falu állt, mely az 1717 évi kincstári összeírásban Sige néven szerepelt, és ekkor 30 ház állt itt. Később az 1723-1725-ös gróf Mercy-féle térképen is a lakott helyek között tüntették fel, a nagybecskereki kerületben. A település közelében Sánc-nak nevezett erődítvényt is emeltek, melyet az 1761-es térképen Szige fölött találhatunk meg.
Az új helység; Perlasz nevét Gróf Perlas-ról, a temesvári kincstári tartományi igazgatóság elnökéről kapta, aki 1752 után a Sáncz alján új helységet telepített.
Perlasz első lakosai a Tisza-Maros vidékéről beköltözött szerbek voltak.
1766-ban a kamara Perlasz határának egy részét a tiszai és a marosi határőröknek engedte át, majd 1767-ben, a német-bánáti határőrezred megalakításakor az egyik század székhelye lett, de 1770-ben a szerb ezrednek engedték át.
1775-1778. között a volt kikindai kiváltságos kerületből a volt tisza-marosvidéki szerb határőrcsaládok költöztek ide.
A török háború kitörésekor, amikor II. József 1787. év végén hadait a határon felállította, hadiközépponttá és a sereg egyik hadosztályának székhelyévé lett.
Perlasz az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a szerb felkelők hadműködésének középpontjaként, több véres ütközet színhelye lett:
1848. szeptember 2-án Kiss Ernő, a bánsági magyar hadak vezére, 4000 emberével véres küzdelem után bevette a perlaszi sáncokat, melyeket Drakulics szerb felkelővezér parancsnoksága alatt, mintegy 5000 ember védett. A győzelem után a magyar sereg bevonult a városba, melynek lakossága fehér zászlóval fogadta.
1848. szeptember 11-én a Vetter Antal alezredes vezérlete alatt álló magyar had és a Sztratimirovics vezérlete alatt álló szerbek között ismét összeütközés volt, mely a magyarok vereségével végződött.
1849. tavaszán ismét a szerb felkelők egyik főtáborhelye lett. 1849 tavaszán és nyarán a honvédsereg több ízben intézett támadást a perlaszi sáncok ellen, de mindannyiszor sikertelenül. 1849 május 24-én Bene honvédezredes támadta meg Knicsanin szerb felkelővezér egyik osztályát, 1849 június 26-án pedig 900 nemzetőr; július 14-én pedig Derra honvédőrnagy 1100 emberével intézett támadást a szerb felkelők ellen, de mindegyik esetben sikertelenül.
1910-ben 4949 lakosából 317 magyar, 777 német, 3220 szerb volt. Ebből 1597 római katolikus, 3241 görögkeleti ortodox, 61 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4528 | 4623 | 4881 | 4458 | 4283 | 3880 | 3818[2] | 3383[3] |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 3333 | 87,29 |
| Cigányok | 83 | 2,17 |
| Jugoszlávok | 70 | 1,83 |
| Magyarok | 62 | 1,62 |
| Horvátok | 44 | 1,15 |
| Szlovákok | 16 | 0,41 |
| Macedónok | 12 | 0,31 |
| Bolgárok | 9 | 0,23 |
| Montenegróiak | 8 | 0,20 |
| Ukránok | 6 | 0,15 |
| Románok | 5 | 0,13 |
| Bunyevácok | 4 | 0,10 |
| Szlovének | 2 | 0,05 |
| Németek | 2 | 0,05 |
| Muzulmánok | 1 | 0,02 |
| Albánok | 1 | 0,02 |
| Egyéb/Ismeretlen[4] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus temploma - 1770-ben épült
- Görögkeleti temploma - 1808-ban épült, 1886-ban új tornyot kapott. A templom ikonosztázának a képei Uroš Predić bánáti szerb festő alkotása.
Jegyzetek
[szerkesztés]
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements.. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. у Републици Србији: Старост и пол – Подаци по насељима / 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia: Age and sex – Data by settlements. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-028-8 Hozzáférés: 2021. november 1. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye
- A Pallas nagy lexikona
