Ugrás a tartalomhoz

Pudgalaváda

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

A pudgalaváda (szanszkrit; kínai: 補特伽羅論者, pinjin: Bǔtèjiāluō Lùnzhě) a korai buddhista iskolák közé tartozott. I.e. 280 körül vált külön a sthavira nikája vonaltól. A pudgalaváda csoportjába sorolják a vátszíputríja nikája és a szammitíja nikája iskolákat.

Pudgala azaz "személy"

[szerkesztés]

A pudgalaváda követői azt vallották, hogy a nincs ugyan átman (lélek), viszont létezik a pudgala azaz "személy", sem ugyanaz sem különböző a szkandáktól. A "személyen" keresztül magyarázták a karmát, újraszületést és a nirvánát. Más iskolák általában azt vallják, hogy a "személy" csak egy címke, tehát névleges valóság.

A pudhala elmélet bírálata

[szerkesztés]

A pudgalaváda követőinek nézőpontját hevesen bírálták a théravāda (a théraváda támadása a pudgala ellen megtalálható a Kathá-vatthu című szövegben), a szarvásztiváda és a madhjamaka irányzatok. Peter Harvey egyetért a bírálatokkal, ugyanis a páli kánonban nem található a személyhez hasonló koncepció.[1]

Kapcsolat a szammitíja iskolával

[szerkesztés]

A pudgalaváda iskolák közül az egyik legelismertebb a szammitíja iskola volt. Étienne Lamotte Hszüan-cang kínai utazó írásait kutatva úgy találta, hogy a szammitíja iskola lehetett a legnépszerűbb nem-mahájána iskola Indiában, majdnem kétszer akkora mint a sorban mögötte álló.[2] Később az arányokat túlzónak találta és lecsökkentette.[3] Az iskola hosszú időn át jelen volt Indiában, de a Buddhizmus hanyatlásnak indult és ez az iskola sem maradt életben.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Peter Harvey, The Selfless Mind. Curzon Press, 1995, pages 34-38.
  2. Lamotte, Etienne. History of Indian Buddhism. 1988. pg 539-544
  3. Cousins, L. S. "Person and the Self." in: Williams, Paul (ed.), Buddhism: Critical Concepts in Religious Studies, Vol. 2, 2005; pgs 84-101

Hivatkozások

[szerkesztés]
  • Priestley, Leonard (1999). Pudgalavāda Buddhism: The Reality of the Indeterminate Self. Toronto: Centre for South Asian Studies, University of Toronto.
  • Thích, Thiện Châu (1984) The Literature of the Pudgalavādins, Journal of the International Association of Buddhist Studies 7 (1), 7-16
  • Thích, Thiện Châu (1987) Les réponses des Pudgalavādin aux critiques des écoles bouddhiques, Journal of the International Association of Buddhist Studies 10 (1), 33-54
  • Thích, Thiện Châu, Boin-Webb, Sara (1999). The literature of the Personalists of early Buddhism, Delhi: Motilal Banarsidass
  • Internet Encyclopedia of Philosophy article on 'Pudgalavāda'
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy