R–11 (rakéta)

	R–11
	Harci rész nélküli R–11M rakéta a hordozó-indító járművén
NATO-kód	SS–1B Scud–A
Funkció	Harcászati-hadműveleti ballisztikus rakéta
Tervező	OKB–1
Szolgálatba állítás	1957
	Méret- és tömegadatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	10,70 m
Törzsátmérő	0,88 m
Indulótömeg	4400-6500 kg
Hasznos teher tömege	600-950 kg
	Repülési jellemzők
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hatótávolság	150-700 km
CEP	4000 m
	Fokozatok
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Fokozatok száma	1
	A Wikimédia Commons tartalmaz R–11 témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a ballisztikus rakétáról szól. Hasonló címmel lásd még: Tumanszkij R–11.

Az R–11 (NATO-kódja: SS–1A, GRAU-kódja: 8A61) és az R–11M (NATO-kódja: SS–1B Scud A, GRAU-kódja: 8K11) szovjet harcászati-hadműveleti ballisztikus rakéta, melyet az 1950-es évek második felére fejlesztettek ki Viktor Makejev vezetésével az OKB–1 tervezőirodában, nagyrészt a zsákmányolt második világháborús német ballisztikus rakétákra (mindenekelőtt a V–2-re) alapozva. Az egyszerű felépítésű, egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta hagyományos- vagy atomtöltetet hordozhatott. Szállító és indító járműve az ISZU–152 önjáró lővegen alapuló 8U218 lánctalpas harcjármű.

A világ számos országába exportálták. Sok helyen gyártották is, több országban ezen rakéta (gyakran illegális) gyártása és továbbfejlesztése teremtette meg az alapot az önálló rakétagyártáshoz. Észak-Koreában és Iránban is gyártják. Irak az irak–iráni háborúban és az öbölháborúban tömegesen vetette be a rakétákat, melyek hatótávolságát helyben megnövelték.

A rakéta előkészítése az indításra sok időt vesz igénybe, pontatlan, emiatt csak tömegpusztító fejrésszel lenne alkalmazható hatásosan, a Szovjetunióban a TR–1 Tyemp és az R–400 Oka rakéták váltották le. A Magyar Néphadseregben az 1990-es évek elejéig állt rendszerben 9 komplexum (24 rakétával), egy vegyes fegyverzetű rakétadandárban, Luna–M rakétákkal együtt.^[1]

Jegyzetek

↑ Sárhidai, Gyula: A Magyar Honvédség rakétaegységének leszerelése. Haditechnika, 1991 (Hozzáférés: 2008. november 8.)^{[halott link]}

Források

Az R–11 a gyártó Enyergija vállalat honlapján Archiválva 2009. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz R–11 (rakéta) témájú médiaállományokat.

[1] Sárhidai, Gyula: A Magyar Honvédség rakétaegységének leszerelése. Haditechnika, 1991 (Hozzáférés: 2008. november 8.)^{[halott link]}

[1]

Sablon:Ballisztikus rakéták m v sz Ballisztikus rakéták
	UGM–27 Polaris UGM–73 Poseidon LGM–30 Minuteman UGM–96A Trident I (C4) LGM–118A Peacekeeper UGM–133A Trident II (D5)
(NATO-kód)	2K6 Luna 9K52 Luna–M 9K720 Iszkander 9M72 Iszkander OTR–21 Tocska R–5 R–7 Szemjorka (SS–6 Sapwood) R–11 R–12 Dvina R–14 Csuszovaja R–15 R–16 (SS–7 Saddler) R–17 R–21 R–29 R–30 Bulava R–36 (SS–9 Scarp) R–36M (SS–18 Satan) R–39 R–300 Elbrusz OTR–23 Oka RSZ–26 Rubezs RSZ–28 Szarmat RSZD–10 Pionyer RT–2PM Topol (SS–25 Sickle) RT–2UTTH Topol-M RT–15 RT–23 Mologyec (SS–24 Scalpel) TR–1 Tyemp UR–100
	V–2
	EXTRA Jericho I, II és III LORA Predator Hawk
	Prithvi I Prithvi II Prithvi III Agni I Agni II Agni III Agni IV
	Tephodong–1 Tephodong–2 Kvaszong–14
Levegő-föld rakéták Légiharc-rakéták Páncéltörő rakéták Ballisztikus rakéták Robotrepülőgépek Légibombák

R–11 (rakéta)

Változat állapota

Jegyzetek

Források

További információk

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.