Ugrás a tartalomhoz

Rezgőkör

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rezgőkör (vagy RLC-áramkör) olyan passzív elemekből (tekercsből, kondenzátorból és ellenállásból) álló elektromos áramkör, amely külső energia hatására rezgésbe, oszcillációba hozható. Megkülönböztetnek soros és párhuzamos rezgőköröket aszerint, hogy bennük a tekercs és a kondenzátor soros illetve párhuzamos kapcsolásban áll-e.

Az eszköz oszcilláló működése azon alapul, hogy a benne található tekercs és kondenzátor egymással periodikusan energiát cserél, míg az áramkörbe helyezett ellenállás csillapító jellegű, disszipatív hatást fejt ki.

Működése

[szerkesztés]

A két áramköri elem - a tekercs és a kondenzátor - képes energiát felvenni egy külső energiaforrásból, amit később le is tudnak adni. A kondenzátornak elektromos energiára van szüksége az elektromos erőtér (elektromos mező) felépítéséhez (a kondenzátor feltöltéséhez), ami aztán a kisülésnél felszabadul. Ugyanígy a tekercsnek is szüksége van elektromos energiára, amely a mágneses erőtér (mágneses mező) felépítéséhez kell. A mágneses erőtér megszűnése közben ez az energia szabadul fel.

Ha a két összekapcsolt áramköri elem bármelyikével energiát közlünk, akkor az energia elkezd "ingázni" a két áramköri elem között. A tekercs és a kondenzátor felváltva működik energiaforrásként és energiatárolóként. Az „ingázás” eredménye az elektromos rezgés, amely egy oszcilloszkópon vizuálisan is megfigyelhető.

A feltöltött kondenzátor a tekercsen keresztül kisül. Ezalatt a tekercsben az áram mágneses erőteret hoz létre, amíg az elektromos tér a kondenzátorban meg nem szűnik. A kisülési folyamat végén az összes energia a mágneses erőtér formájában a tekercsben van. Ahogy megszűnik az áram, a mágneses erőtér elkezd összeomlani, és az ez által indukált feszültség áramot indít, ami által a kondenzátor ellentétes irányban ismét feltöltődik.

Ideális esetben, amikor a rezgőkörnek nincs vesztesége, az összes energia a kondenzátorban lenne, és ezután az egész folyamat ellentétes irányban ismét lezajlik. Ennek az eredménye egy csillapítatlan rezgés lenne.

A valóságban ideális rezgőkör nem létezik, a tekercsnek van ellenállása, a kondenzátornak meg vesztesége, ezért a rezgési folyamat közben mindig egy kevés energia hővé alakul, ami miatt a rezgés amplitúdója folyamatosan csökken. Az így kialakuló rezgés csillapodó. Ha csillapítatlan rezgést akarunk létrehozni (pl. egy adóhoz), akkor a megfelelő időpillanatban kívülről pótolni kell a rezgőkör hiányzó energiáját.

Párhuzamos rezgőkör

[szerkesztés]
Párhuzamos rezgőkör

A rezgőkör eredő impedanciája:

Az eredő impedancia imaginárius és a frekvenciától (f) függ. Ha f =0 (egyenáram), akkor a kondenzátor (C) szakadást jelent, míg a tekercs (L) rövidzárt, vagyis az áram végtelen nagy. A másik határesetben f =∞, ekkor a kondenzátor rövidzárnak tekinthető, az induktivitás pedig szakadást, így az áram megint végtelen nagy. A frekvencia változásával az eredő impedancia induktív, ha az f kisebb, mint a sajátfrekvencia és kapacitív jellegű lesz a ha nagyobb. Az impedancia abszolút értéke:

Amikor a nevező zérus, akkor

Ez a frekvencia, a rezgőkör sajátfrekvenciája, amely egyben a rezonanciafrekvencia. Ez az egyetlen frekvencia, amikor a rezgőkör magára hagyva is képes rezegni. A legnagyobb amplitudó a rezonanciafrekvencián áll elő.

Ez a Thomson-képlet.

A valóságban mindig veszteséggel kell számolni.[1]

Soros rezgőkör

[szerkesztés]
Soros rezgőkör

Ha f =0 (egyenáram), akkor a kondenzátor (C) szakadást jelent, míg a tekercs (L) rövidzárt, vagyis az áram zérus. A másik határesetben f =∞, ekkor a kondenzátor rövidzárnak tekinthető, az induktivitás pedig szakadást, így az áram megint zérus . Ha az f kisebb, mint a sajátfrekvencia, akkor az eredő impedancia kapacitív lesz, ha nagyobb, akkor induktív lesz.

A soros rezgőkör impedanciája a rezonanciafrekvencián a legkisebb. A soros rezgőkör sem létezik ideális (veszteségmentes) kivitelben[2]

Sávszélesség

[szerkesztés]

Ha egy nagyfrekvenciás erősítő munkaellenállása egy rezgőkör, akkor az nemcsak egy frekvencián erősít, hanem a rezonanciafrekvenciára szimmetrikus tartományban; megegyezés szerint ahol a feszültség nem csökken a maximális érték 70%-a alá, azt a tartományt sávszélességnek nevezik.

Soros rezgőkör sávszélessége:

Párhuzamos rezgőkör sávszélessége:

ahol a a rezgőkör körjósága, a rezonancia-körfrekvencia.

Szűrők

[szerkesztés]

Az elektronikus áramkörökben a szűrők egy kijelölt frekvenciatartományt elnyomnak, míg másokat átengednek. A rezgőkörök – a frekvenciafüggő tulajdonságaik miatt - kiválóan használhatók szűrőknek.

Alul- és felüláteresztő szűrőket különböztetünk meg. Az aluláteresztő szűrő olyan áramkör, amely egy meghatározott frekvenciánál kisebb frekvenciájú jelet (kis csillapítással) átereszt, míg a kijelölt határfrekvencia felett nagy csillapítással elnyomja a jelet. A felüláteresztő szűrő olyan áramkör, amely egy meghatározott frekvenciánál nagyobb frekvenciájú jelet (kis csillapítással) átereszt, míg a kijelölt határfrekvencia alatt nagy csillapítással elnyomja a jelet. A soros és a párhuzamos rezgőkörök, illetve ezek kombinációi erre a célra megfelelnek.

Jósági tényező

[szerkesztés]

Rezgőkörök és rezgőkörrel modellezhető áramkörök jellemzője a jósági tényező, jele Q. A jósági tényezőt rezonanciafrekvencián szokták számolni.

Értékét úgy határozzuk meg, hogy a rezgőkör rezonancia-frekvenciájának és a rezonáns sávszélességnek a hányadosát vesszük. A minél jobb jósági tényező érdekében nyilvánvalóan jobb a nagyobb frekvencia és egyúttal a minél kisebb sávszélesség.

Példa az LC körök alkalmazására

[szerkesztés]

Az alábbi táblázat LC köröket mutat be, különféle kapcsolásban, egyforma L és C értékekkel:

Kapcsolás Bode diagram Ellenállás Típus
nagy Szelektív áteresztő,

rezgőkör

kicsi
nagy Szelektív záró,

szívókör

kicsi

Rádiótechnikában jól alkalmazható számítások a Thomson-képlettel[3]

[szerkesztés]

A Thomson-képletbe alap SI mértékben kell megadni az értékeket, viszont a kapacitás és induktivitás alapegységei viszonylag nagyok. A gyakorlatban mH és μF nagyságrendű értékeknél nagyobbakat ritkán kell használnunk, így a képletbe nagyon kis értékekkel kell számolnunk, ami megnehezítheti a képlet alkalmazását, és könnyen véthetünk számoláskor hibát. A gyakorlatban jól alkalmazhatóak, és sokat könnyítik a számolást a Thomson-képlet átrendezett formái:

Tomson-képlet számítása nomogram segítségével[3]

[szerkesztés]

A nomogramok használata megkönnyíti a Tomson-képlettel való számolást. A nomogramok használata különösen a számológépek megjelenése előtt volt elterjedt. Ha a Tomson-képlet két tényezőjét ismerjük, az alábbi ábra segítségével megkaphatjuk a harmadik tényezőt oly módon, hogy a megfelelő számegyeneseken vonalzóval összekötjük a két ismert értéket, a harmadik érték pedig leolvasható a vonalzó és a megfelelő számegyenes metszéspontján.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Simonyi Károly: Villamosságtan II, Akadémiai Kiadó, 1957
  • Simonyi Károly: Elméleti Villamosságtan, Tankönyvkiadó, 1991

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Simonyi Károly: Villamosságtan II. (hely nélkül): Akadémia Kiadó. 1957. 509–514. o.  
  2. Simonyi Károly: Villamosságtan II. (hely nélkül): Akadémia Kiadó. 1957. 509–517. o.  
  3. a b Karl-Heinz Schubert (DM2AXE).szerk.: Magyari Béla (YR5MB, HA5-052): Rádióamatőrök Műhelykönyve ford.: Taróczi Jenő (HA5-132):. Műszaki Könyvkiadó Budapest. ETO: 621.689.62.007.72 (1968) 
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy