Ugrás a tartalomhoz

Szeleukeia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szeleukeia
Alapítási. e. 305
Megszűnés165
Terület5,6 km²
Elhelyezkedése
Szeleukeia (Irak)
Szeleukeia
Szeleukeia
Pozíció Irak térképén
é. sz. 33° 08′ 14″, k. h. 44° 31′ 02″33.137222°N 44.517222°EKoordináták: é. sz. 33° 08′ 14″, k. h. 44° 31′ 02″33.137222°N 44.517222°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleukeia témájú médiaállományokat.

Szeleukeia (görög Σελεύκεια, egyes magyar szövegekben Szeleukia, latinosan Seleucia) jelentős város volt Mezopotámiában a Szeleukida, pártus és szászánida birodalmak idején, a Tigris folyónál Ktésziphónnal szemben, a mai Irak Bagdad kormányzóságában .

Nevét Szeleukosz Nikatórról, az első szeleukida uralkodóról kapta, aki Kr. e. 305-ben megnagyobbíttatta a város helyén korábban is létezett települést, és a székhelyévé tette. Több azonos nevű város közül a legnagyobb volt. Ezektől néha "a Tigrisnél lévő Szeleukeia" néven különböztették meg.

A nesztoriánus egyház zsinati szövegei Szalík (szír nyelven ܣܠܝܩ), vagy néha Máhozé (ܡܚܘܙ̈ܐ) néven emlegetik Szeleukeia-Ktésziphónt. A szászánidák a keleti várost Ver-Ardasírnak nevezték, az arabok Bahuraszírnak.

Története

[szerkesztés]

A szeleukidák idején

[szerkesztés]

Szeleukeiát 305 körül alapították. A pontos dátum nem bizonyított, 302 és 307 közt több évszám is felmerült. Alapítás alatt a már korábban ezen a helyen álló város megnagyobbítását és fővárossá emelését értjük. Az alapító Szeleukosz Nikatór egyike volt a Diadokhoszoknak, azaz Nagy Sándor azon hadvezéreinek, akik a király halála után a meghódított területeket felosztva uralkodókká váltak. Szeleukosz nem sokkal később Antiokheiaába (a mai Szíria északi részébe) tette át a székhelyét, de Szeleukeia addigra már jelentős kereskedelmi, kulturális és regionális központtá vált. Görögök, szírek és zsidók lakták.[1]

A város azon a helyen állt, ahol a Tigris találkozott a folyót az Eufrátesszel összekötő jelentős csatornával és így Szeleukeia mindkét nagy vízút kereskedelmébe bekapcsolódhatott. A Kr. e. 3. és 2. században a nagy hellenisztikus városok egyike volt. Alexandriához volt mérhető, és nagyobb lehetett Antiokheiánál is. Városfalai az ásatásokból kiolvashatóan legalább 550 hektárt kerítettek körbe. Ennek alapján a lélekszáma kezdetben több, mint százezres lehetett, és később még nagyobb. Agglomerációjával együtt félmilliós lélekszámú lehetett.

Polübiosz a peligánesz szót használja Szeleukeia vezetőire, ami makedón gyarmatra utal. Pauszaniasz[2] feljegyzi, hogy Szeleukosz babiloniakat is letelepített itt. Az ásatások megerősítik, hogy a városnak jelentős nem görög kultúrájú népessége volt.

Kr. e. 141-ben az I. Mithridatész vezette Pártia elfoglalta a várost, és Szeleukeia a birodalmuk nyugati fővárosa lett. Tacitus leírása szerint Szeleukeia még a pártus uralom alatt is hellenisztikus város maradt. Ókori szövege állítása szerint 600 ezer lakója volt, és 300 fős szenátus irányította. A nyugati világ egyik legnagyobb városa volt: csak Róma, Alexandria, és esetleg Antiokheia lehetett népesebb.

Kr. e. 55-ben sorsdöntő csatát vívott Szeleukeia közelében az Aulus Gabinius római vezér, Szíria kormányzója által is támogatott pártus uralkodó, III. Mithridatész és a korábban trónfosztott II. Orodész. Az uralkodót legyőzték, és ismét Orodész lett a király.

Kr. e. 41-ben mintegy ötezer babilóniai zsidót mészároltak le Szeleukeiában (Josephus, Ant. xviii. 9, § 9).[3]

117-ben mezopotámiai hódítása közben Traianus római császár felégette Szeleukeiát. A következő évben azonban utóda, Hadrianus visszadta a várost a pártusoknak. A város ekkor pártus stílusban épült újjá. Avidius Cassius római hadvezér 165-ben teljesen leromboltatta a várost.[4]

A szászánidák idején

[szerkesztés]

Több, mint hatvan évvel később I. Ardasír az Újperzsa Birodalom alapítója új várost építtetett a folyónál, Veh-Ardasír néven. Erről sokáig azt hitték, hogy Szeleukeia helyén épült, de olasz ásatások azt tárták fel, hogy nem az egykori Szeleukia vagy Ktészifón volt a helyszín.

Az első századtól Mezopotámiában már voltak keresztény templomok, és az új Szeleukeia a 3. és 4. században jelentős keresztény központ volt.

Szeleukeia a 4. századi Tabula Peutingeriana térképen.

A keresztényeket gyakran üldözték, I. Jazdagird uralkodásáig (399-421), aki vallásbékét hirdetett, majd uralkodása utolsó éveiben visszatért a keresztényüldözéshez.

A régészeti leletek tükrében

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Seleucia - LoveToKnow 1911 Archiválva 2008. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  2. (1,16)
  3. [1]
  4. 'The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, by Edward Gibbon. [2019. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 14.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Seleucia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy