Tőhangváltás
A nyelvészetben a tőhangváltás olyan morfofonológiai jelenség, amely abban nyilvánul meg, hogy a szótőnek egynél több hangbeli változata van, azaz beszédhang vagy beszédhangok csoportja szabályszerűen váltakozik más beszédhanggal / beszédhangok csoportjaival, vagy ezek hiányával a toldalékolás során. Egyedül vagy toldalékkal társulva jelzi a szó alaktani kategóriáit, azaz nyelvtől függően a számot, a nemet, az esetet, az igealakot stb., illetve megkülönbözteti a képzett szót az alapszótól.[1][2][3][4]
Az egymással váltakozó hangokat vagy hangcsoportokat olykor infixumnak tekintik, azaz belső flexió, illetve szóalkotás eszközének, például az angol nyelvben a sing ’énekelni’ ~ sang ’énekelt’ (ige) ~ sung ’(el)énekelt’ (melléknévi igenév) ~ song ’ének’ szavak magánhangzóit.[5]
Ha a váltakozás nincs toldalék hozzáadásával egybekötve, mint az előző példában, akkor függetlennek nevezik, ha pedig toldalék hozzáadása váltja ki, akkor kombinatorikus, azaz hangtanilag okozott váltakozásról van szó.[2]
Nyelvtől függően a váltakozás létrejöhet magánhangzók között, mint a fenti példában, magánhangzó és félhangzó között, magánhangzó és kettőshangzó között, kettőshangzók között, magánhangzó és mássalhangzó között, mássalhangzók vagy mássalhangzócsoportok között, valamint létezik magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozás együtt is. Olyan esetek is vannak, amikor beszédhang vagy hangcsoport zérussal váltakozik.
A tőhangváltások olyan hangváltozások, amelyek a nyelv pillanatnyi állapotában történnek. Egyesek történeti hangváltozások következményei. Például a román nyelvben ilyen az [o] ~ [o̯a] váltakozás. A kettőshangzó a román nyelv kifejlődésének a folyamatában jött létre a latinból. Ez kombinatorikus változás volt, a következő szótagban levő [a] okozta, amely a románban [ə][6] lett, pl. latin porta > román poartă ’kapu’. A mai románban is ez a váltakozás kombinatorikus, tehát, ha a következő szótagban nincs [ə], a kettőshangzó visszavált [o]-ra: poartă ~ porți ’kapuk’.[4]
A tőhangváltás általában, és különösen a független tőhangváltás elsősorban az ún. flektáló nyelvekre jellemző, de mivel a nyelvtípusok nem exkluzívak, más típusú nyelvekben is megtalálható.
Tőhangváltás néhány flektáló nyelvben
[szerkesztés]- magánhangzó ~ magánhangzó: répéter ’ismételni’ ~ il/elle répète ’(ő) ismétel’, il/elle peut ’(ő) tud, bír’ ~ il/elle put ’(ő) tudott, bírt’;[7]
- magánhangzó ~ félhangzó: il/elle loue [lu] ’kibérel’ ~ nous louons [lwɔ̃] ’kibérelünk’, il/elle tue [ty] ’öl’ (ige) ~ nous tuons [tɥɔ̃] ’ölünk’, il/elle lie [li] ’(össze)köt’ ~ nous lions [ljɔ̃] ’összekötünk’;[8][9][10]
- mássalhangzó ~ mássalhangzó: neuf ’új’ (hímnem) ~ neuve ’új’ (nőnem);[7]
- mássalhangzó ~ zérus: ils/elles battent ’vernek’ ~ il/elle bat ’(ő) ver’, étudiante ’egyetemista (lány)’ ~ étudiant ’egyetemista (fiú)’ (a szóvégi t-t nem ejtik ki ezekben a szavakban).[7]
A román kitűnik az újlatin nyelvek közül a összetett tőhangváltás-rendszerével. Ezek lehetnek:
- magánhangzó ~ magánhangzó: fată ’lány’ ~ fete ’lányok’, fac ’csinálok’ ~ făcut ’(meg)csinált’ (melléknévi igenév);[3]
- magánhangzó ~ kettőshangzó: negru ’fekete’ (hn.) ~ neagră ’fekete’ (nn.);[3]
- magánhangzó ~ zérus: usuc ’szárítok’ ~ uscăm ’szárítunk’;[4]
- kettőshangzó ~ kettőshangzó: băiat ’fiú’ ~ băieți ’fiúk’;[4][11]
- mássalhangzó ~ mássalhangzó: pot ’tudok, bírok’ ~ poți ’tudsz, bírsz’, brad ’fenyő’ ~ brazi ’fenyők’;[3]
- mássalhangzó ~ zérus: rămân ’maradok’ ~ rămâi ’maradsz’;[4]
- mássalhangzó-csoport ~ mássalhangzó-csoport: muscă ’légy’ ~ muște ’legyek’;[3]
- egyidejű magánhangó- és mássalhangzó váltakozás: carte ’könyv’ ~ cărți ’könyvek’, toți ’mind(ahány), az összes’ ~ tuturor ’mind(ahány)nak, az összesnek’.[3]
A románban nemcsak két szegmens között lehet váltakozás egyazon paradigmában, hanem három között is, pl. să vadă ’lásson’ ~ văd ’látok’ ~ vede ’lát’, port ’viselek’ ~ poartă ’visel’ ~ purtăm ’viselünk’ , rămas ’maradt’ (melléknévi igenév) ~ rămăsei ’maradtam’ ~ rămân ’maradok’.[4]
- mássalhangzó ~ mássalhangzó: Srbija ’Szerbia’ ~ srpski ’szerb’;
- magánhangzó ~ mássalhangzó: beo ’fehér’ (hn.) ~ bela ’fehér’ (nn.), pepeo ’hamu’ ~ pepela ’a hamu vmije’ (birtokos eset);
- magánhangzó ~ zérus: borac ’harcos’ ~ borcu ’a harcosnak’ (részes eset).
A német nyelvben: Haus ’ház’ ~ Häuser ’házak’ ~ Häuschen ’házacska’;[13]
A latin nyelvben: facio ’csinálok’ ~ feci ’csináltam’ ~ efficio ’megcsinálok’;[2]
A spanyol nyelvben: hace ’csinál’ ~ hice ’csináltam’ ~ hecho ’megcsinált’ (melléknévi igenév);[14]
Az arab nyelvben: kitab ’könyv’ ~ katib ’írnok’ ~ kataba ’(ő) írt’.[15]
A magyar nyelvben
[szerkesztés]A magyar az ún. agglutináló nyelvek csoportjába tartozik ugyan, de megtalálhatók benne is egyes, a fentiekhez hasonló jelenségek, bár a magyarban mind kombinatorikus jellegűek.
Egyes toldalékok hozzáadása bizonyos szavak tövében a toldalékhoz legközelebbi magánhangzó mennyiségi változását okozza, tehát hosszú ~ rövid váltakozásról van szó. Az a/á és az e/é esetében ezen kívül a magánhangzó artikulációja is megváltozik. Példák:[16]
| víz | vizek | analízis | analizál |
| tűz | tüzek | miniatűr | miniatürizál |
| út | utak | úr | urizál |
| tő | tövek | pasztőröz | pasztörizál |
| ló | lovak | agónia | agonizál |
| kéz | kezek | prémium | premizál |
| nyár | nyarak | kanális | kanalizál |
A fentinél általánosabb jelenség a tővégi a és e váltása á-ra, illetve é-re a legtöbb toldalék előtt: alma ~ almás, medve ~ medvét.[17]
Egyes szavak esetében magánhangzó ~ zérus váltakozás létezik, pl. bokor ~ bokrok, fürödtem ~ fürdik, terem ~ termet,[18] fekete ~ feketít.[19]
Kivételesen egyes igék tövében van mássalhangzó-váltakozás és mássalhangzó ~ zérus váltakozás, például eszünk ~ ehet ~ evés.[20]
A toldalékok első mássalhangzójához való tővégi mássalhangzók hasonulása is az effajta jelenségek közé tartozik. Ellentétben például a szerb nyelv helyesírásával ezeket a magyar helyesírás nem tükrözi. Példák: meleg [mɛlɛg] ~ melegtől [mɛlɛktøːl], zsák [ʒaːk] ~ zsákban [ʒaːgbɒn], szív [siːv] ~ szívtől [siːftøːl], ad [ɒd] ~ adhat [ɒthɒt].[21]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Bussmann 1998, 48. o.
- ↑ a b c Dubois 2002, 30. o.
- ↑ a b c d e f Constantinescu-Dobridor 1980, 28. o.
- ↑ a b c d e f Bidu-Vrănceanu 1997, 38–39. o.
- ↑ Bussmann 1998, 3. o.
- ↑ Közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó.
- ↑ a b c Fjodorov 2008, 25–26. o.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 43. o.
- ↑ A francia nyelvészetben a [j] nem mássalhangzónak, hanem félhangzónak tekintett.
- ↑ Grevisse – Goosse 2007, 35. o.
- ↑ A román nyelvészetben is a [j] félhangzónak tekintett.
- ↑ Klajn 2005, 29–39. o.
- ↑ Bussmann 1998, 1240. o.
- ↑ Kattán-Ibarra – Pountain 2005, 429. o.
- ↑ Sala 1981, 24. o.
- ↑ Siptár 2006, 15. o.
- ↑ Siptár 2006, 17. o.
- ↑ Siptár 2006, 19. o.
- ↑ Kiefer 2006, 45. o.
- ↑ Bokor 2007, 261. o.
- ↑ Siptár 2006, 23. o.
Források
[szerkesztés]- (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
- Bokor József. Szóalaktan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 254–292. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
- (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Mic dicționar de terminologie lingvistică (Nyelvészeti terminusok kis szótára). Bukarest: Albatros. 1980
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 27.)
- (franciául) Fjodorov, V. A. Теоретическая фонетика французского языка. Учебно-методическое пособие для вузов (A francia nyelv elméleti hangtana. Taneszköz az egyetemek részére). Voronyezs: A Voronyezsi Állami Egyetem kiadó- és nyomdaközpontja. 2008 (Hozzáférés: 2023. június 27.)
- (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9 (Hozzáférés: 2023. június 27.)
- (angolul) Kattán-Ibarra, Juan – Pountain, Christopher J. Modern Spanish Grammar. A practical guide (Modern spanyol grammatika. Gyakorlati kézikönyv). 2. kiadás. London / New York: Routledge. 2005. ISBN 0-203-42831-5 (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
- Kiefer Ferenc. 3. fejezet – Alaktan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 34–49. o. (Hozzáférés: június 27.)
- (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2023. június 27.)
- (románul) Sala, Marius – Vintilă-Rădulescu, Ioana. Limbile lumii. Mică enciclopedie (A világ nyelvei. Kis enciklopédia). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1981
- Siptár Péter. 2. fejezet – Hangtan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 14–33. o. (Hozzáférés: 2023. június 27.)
