Download the full version of the ebook at

https://ebookgate.com

Learning Statistics Using R 1st Edition

Randall E. Schumacker

https://ebookgate.com/product/learning-statistics-
using-r-1st-edition-randall-e-schumacker/

Explore and download more ebook at https://ebookgate.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

A beginner s guide to structural equation modeling 3rd

Edition Randall E. Schumacker

https://ebookgate.com/product/a-beginner-s-guide-to-structural-
equation-modeling-3rd-edition-randall-e-schumacker/

ebookgate.com

Using Spanish Vocabulary R. E. Batchelor

https://ebookgate.com/product/using-spanish-vocabulary-r-e-batchelor/

ebookgate.com

Statistics for Censored Environmental Data Using Minitab

and R Statistics in Practice 2nd Edition Dennis R. Helsel

https://ebookgate.com/product/statistics-for-censored-environmental-
data-using-minitab-and-r-statistics-in-practice-2nd-edition-dennis-r-
helsel/
ebookgate.com

Learning Disabilities New Research 1st Edition Soren V.

Randall

https://ebookgate.com/product/learning-disabilities-new-research-1st-
edition-soren-v-randall/

ebookgate.com
Discovering Statistics Using IBM SPSS Statistics 6th
Edition Andy Field

https://ebookgate.com/product/discovering-statistics-using-ibm-spss-
statistics-6th-edition-andy-field/

ebookgate.com

Statistics Using Technology Second Edition Kathryn Kozak

https://ebookgate.com/product/statistics-using-technology-second-
edition-kathryn-kozak/

ebookgate.com

A Guide to Doing Statistics in Second Language Research

Using SPSS and R 2nd Edition Jenifer Larson-Hall

https://ebookgate.com/product/a-guide-to-doing-statistics-in-second-
language-research-using-spss-and-r-2nd-edition-jenifer-larson-hall/

ebookgate.com

Using multivariate statistics 5. ed., 8. print Edition

Tabachnick

https://ebookgate.com/product/using-multivariate-
statistics-5-ed-8-print-edition-tabachnick/

ebookgate.com

The Quantum of Explanation Whitehead s Radical Empiricism

1st Edition Randall E. Auxier

https://ebookgate.com/product/the-quantum-of-explanation-whitehead-s-
radical-empiricism-1st-edition-randall-e-auxier/

ebookgate.com
LEARNING STATISTICS
USING R
 Earl L. McCallon
January 20, 1936, to August 31, 2012
A friend, colleague, mentor, and business partner
who enjoyed teaching statistics
to thousands of students.
LEARNING STATISTICS
USING R

Randall E. Schumacker
The University of Alabama
FOR INFORMATION: Copyright  2015 by SAGE Publications, Inc.

SAGE Publications, Inc.

All rights reserved. No part of this book may be
2455 Teller Road reproduced or utilized in any form or by any means,
Thousand Oaks, California 91320 electronic or mechanical, including photocopying,
E-mail: order@sagepub.com recording, or by any information storage and retrieval
system, without permission in writing from the
SAGE Publications Ltd. publisher.
1 Oliver’s Yard
55 City Road
London EC1Y 1SP Printed in the United States of America
United Kingdom
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
SAGE Publications India Pvt. Ltd. Schumacker, Randall E., author.
B 1/I 1 Mohan Cooperative Industrial Area Learning statistics using R / Randall E. Schumacker,
Mathura Road, New Delhi 110 044 The University of Alabama.
India
pages cm
SAGE Publications Asia-Pacific Pte. Ltd. Includes bibliographical references and index.
3 Church Street
ISBN 978-1-4522-8629-7 (pbk. : alk. paper) —
#10-04 Samsung Hub ISBN 978-1-4833-1332-0 (web pdf) —
Singapore 049483 ISBN 978-1-4833-2477-7 (epub)

1. R (Computer program language) 2. Statistics—Data

processing. I. Title.

QA276.45.R3S38 2014
519.50285′5133—dc23   2013031343

Acquisitions Editor: Vicki Knight This book is printed on acid-free paper.

Assistant Editor: Katie Guarino
Editorial Assistant: Jessica Miller
Production Editor: Brittany Bauhaus
Copy Editor: QuADS Prepress Pvt. Ltd.
Typesetter: C&M Digitals (P) Ltd.
Proofreader: Jeff Bryant
Indexer: Naomi Linzer
Cover Designer: Cristina Kubota
Marketing Manager: Nicole Elliott 14 15 16 17 18 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
BRIEF CONTENTS

About the Author xviii

Preface xix
Acknowledgments xxii

PART I. INTRODUCTION AND BACKGROUND 1

1. R Basics 2

2. Research Methods 34

3. Probability 41

4. Sampling and Populations 55

PART II. STATISTICAL THEORY AND INFERENCE 63

5. Population Distributions 64

6. Sampling Distributions 89

7. Statistical Distributions 99

PART III. DESCRIPTIVE METHODS 125

8. Graphing Data 126

9. Central Tendency and Dispersion 147

PART IV. STATISTICAL METHODS 171

10. Hypothesis Testing 172

11. Chi-Square Test for Categorical Data 207

12. z Test for Differences in Proportions 223

13. t Test for Mean Differences (Two Groups) 244

14. F Test for Mean Differences (Three or More Groups) 270

15. Correlation Tests of Association 330

16. Linear Regression Tests of Prediction 353

17. Multiple Regression 382

18. Logistic Regression 448

19. Log-Linear Regression 481

PART V. REPLICATION AND VALIDATION OF

RESEARCH FINDINGS 523
20. Replication of Statistical Tests 524

21. Synthesis of Research Findings 559

Glossary of Terms 579

Glossary of Packages, Functions, and Commands Used in the Book 587
Appendix A: Statistical Tables 593
Appendix B: Guide for Selecting a Statistical Test 602
References 604
Author Index 609
Subject Index 611
DETAILED CONTENTS

About the Author xviii

Preface xix
Acknowledgments xxii

PART I. INTRODUCTION AND BACKGROUND 1

1. R Basics 2
Introduction to R 2
Download and Installing R 2
Getting Help 4
Online Documentation 5
Updating the R Software Version 5
Loading, Installing, and Updating R Packages 5
Running R Functions 6
Input, Process, and Output in R Script Files 7
Input 8
Process 19
Output 24
RStudio 28
Summary 29
Exercises 32
True or False Questions 32
Note 33
Web Resources 33
2. Research Methods 34
What Are Research Methods? 34
Levels of Measurement 35
Types of Variables 36
The Research Process 37
Summary 39
Exercises 39
True or False Questions 40
3. Probability 41
Infinite Probability 41
Joint Probability 44
Additive Probability 45
Multiplication Probability 47
Conditional Probability 48
Permutations and Combinations 50
Factorial Notation 51
Permutations 51
Summary 53
Exercises 53
True or False Questions 54
Web Resources 54
4. Sampling and Populations 55
Sample Versus Population 55
Generating Random Numbers 56
Random Sampling 58
Summary 61
Exercises 61
True or False Questions 62
Web Resources 62

PART II. STATISTICAL THEORY

AND INFERENCE 63
5. Population Distributions 64
Central Limit Theorem 64
Why Is the Central Limit Theorem
Important in Statistics? 66
Types of Population Distributions 66
Binomial Distribution 67
Uniform Distribution 72
Exponential Distribution 74
Normal Distribution 76
Population Type Versus Sampling
Distribution 81
Summary 87
Exercises 88
True or False Questions 88
Web Resources 88
6. Sampling Distributions 89
Introduction to Sampling Distributions 89
Properties of Sample Statistics as Estimators of
Population Parameters 90
Uniform Sampling Distribution 90
Role of Confidence Intervals and Confidence
Levels in Statistics 93
Sampling Distribution of the Mean From a
Normal Population 95
Summary 96
Exercises 97
True or False Questions 97
Web Resources 98
7. Statistical Distributions 99
z Distribution 99
t Distribution 106
F Distribution 112
Hartley Fmax Test 114
F Functions 115
Chi-Square Distribution 118
Relationship Between z, t, F, and Chi-Square
Statistical Distributions 121
Exercises 123
True or False Questions 124
Note 124
Web Resources 124

PART III. DESCRIPTIVE METHODS 125

8. Graphing Data 126
Basic Graph Functions 126
Pie Chart 126
Bar Chart 127
Histogram 129
Ogive 130
Stem-and-Leaf Plot 132
Scatterplot 135
Box-Whisker Plot 138
ggplot2 Package 140
Displaying Frequency Distributions 142
 Summary 145
Exercises 145
True or False Questions 146
Web Resources 146
9. Central Tendency and Dispersion 147
Central Tendency 147
Factors That Affect Central Tendency 150
Addition, Multiplication, and Outliers 151
Missing Values (NA = Missing Value) 152
Dispersion 153
Factors That Affect Dispersion 155
Addition, Multiplication, and Outliers 155
Sample Size Effects 156
Data Transformations 158
Missing Data 158
Outliers 159
Restriction of Range 160
Transforming Data Values 160
Graphical Display of Data Transformations 165
Summary 168
Exercises 169
True or False Questions 169
Web Resources 170

PART IV. STATISTICAL METHODS 171

10. Hypothesis Testing 172
Research Questions and Statistical Hypotheses 172
Directional and Nondirectional Statistical Hypotheses 174
Hypothesis Testing 176
Research Steps 179
Type I Error 181
Type II Error 183
Confidence Intervals and Confidence Levels 189
Criteria for Statistical Tests 192
Statistical Assumptions 192
Selecting Power, Sample Size, Alpha, and Effect Size 196
Effect Size Values for Statistical Tests 199
Creating Sample Size and Power Plots 201
Interpretation of Hypothesis-Testing Results 202
Summary 204
 Exercises 205
True or False Questions 206
Web Resources 206

11. Chi-Square Test for Categorical Data 207

Chi-Square Example 208
Interpreting the Chi-Square Statistic 210
Hypothesis-Testing Steps 211
Chi-Square Test 214
Chi-Square Distribution Plot 216
Chi-Square Simulation 217
Basic Chi-Square Example 219
Summary 220
Exercises 221
True or False Questions 221
Web Resources 222

12. z Test for Differences in Proportions 223

Single-Sample z Test 224
Independent-Samples z Test 229
Dependent-Samples z Test 233
R prop.test() Function 238
Single-Sample Proportion Test 239
Two-Independent-Samples Proportion Test 239
R Commands for Area Under the Normal Curve 240
Summary 241
Exercises 241
True or False Questions 242
Web Resources 243
13. t Test for Mean Differences (Two Groups) 244
R t.test() Function 245
Single-Sample t Test 246
Single-Sample t Test: rnorm() Function 251
Single-Sample t Test: Sample Data 252
Independent t Test 253
Independent t Test: rnorm() Function 257
Independent t Test: Sample Data 258
Dependent t Test 259
Dependent t Test: Sample Data 260
Dependent t Test: t.test() Function 263
Violation of Assumptions 264
 levene.test() Function 264
t.test() Function 266
Summary 267
Exercises 268
True or False Questions 269
Web Resources 269
14. F Test for Mean Differences (Three or More Groups) 270
Concept of Analysis of Variance 270
One-Way Analysis of Variance 273
Five-Step Hypothesis-Testing Approach 277
R aov() Function 280
Tukey Post Hoc Test 282
Analysis of Covariance 285
R lm() Function 288
Analysis of Covariance Function 289
Venn or Ballentine Diagram 291
Adjusted Means in Analysis of Covariance 292
Fixed Factor Analysis of Variance 294
Fixed Analysis of Variance Examples 294
The Sixth Step in Hypothesis Testing 304
Saving the Data File and R Script Files 308
Repeated Measures Analysis of Variance 308
R aov() Function 310
One-Way Repeated Measures Analysis of Variance 312
Fixed Factor Repeated Measures Analysis of Variance 315
Equality of Group Variance Assumption 318
Hartley’s Fmax Test 319
Levene’s Test 320
Types of Sums of Squares 321
Access R Data Sets 323
Summary 324
Exercises 325
True or False Questions 328
Web Resources 329
15. Correlation Tests of Association 330
Pearson r 331
Correlation and Levels of Measurement 333
R cor.test() Function 335
Pearson Correlation 335
Spearman Correlation 338
 Kendall tau Correlation 339
Phi Correlation 340
R assocstats() Function 340
Phi and Chi-Square Formula 341
Point-Biserial/Biserial Correlation 342
ltm Package 342
biserial.cor() Function 342
Summary 343
Factors Affecting the Pearson Correlation 344
Pearson r in Statistics 345
Test of Significance 346
Explanation 347
Prediction 347
Correlation Function 349
Summary 351
Exercises 351
True or False Questions 352
Note 352
Web Resources 352
16. Linear Regression Tests of Prediction 353
Gauss-Markov Theorem 353
Linear Regression Equation 354
Linear Regression by Calculator 357
Graph of the Fitted Regression Line 362
Linear Regression Function 363
Linear Regression With Standard Scores 364
R Functions for Linear Regression 366
Linear Regression With Intercept 367
Linear Regression Without Intercept 368
Linear Regression Example 368
Interpretation of Linear Regression Output 370
Hypothesis Testing in Linear Regression 373
Linear Regression and Analysis of Variance 377
Summary 378
Exercises 380
True or False Questions 381
Web Resources 381
17. Multiple Regression 382
Multiple Regression With Two Predictors 382
Venn or Ballentine Diagram 382
 Part and Partial Correlation 382
Multiple Regression Example:
Unstandardized Solution 391
Multiple Regression Example:
Standardized Solution 395
Multiple Regression Summary Table 401
Nonlinear Regression 402
Nonlinear Regression Example 402
Multiple Linear Regression Only 405
Quadratic Regression Only 407
poly() Function 408
fitted() Function 409
Test of Difference Between Two Multiple
R-Squared Values 411
Interpretation of Regression Results 412
Multiple Regression With Nominal and Continuous
Predictors 413
Contrast: contr.treatment 414
Contrast: contr.sum 417
Contrast: contr.helmert 418
Interpreting Different Contrast Types 421
Multiple Regression Function 421
Multiple Regression With Repeated Measures 423
Creating Repeated Measures Data Set 424
Multiple Regression Repeated Measures Function 426
Selecting Predictor Variables 429
Applied Multiple Regression Example 430
Structure Coefficients 434
Commonality Analysis 435
Interpreting Multiple Regression Through
Multiple Lenses 437
Summary 444
Exercises 445
True or False Questions 446
Note 447
Web Resources 447
18. Logistic Regression 448
Introduction 448
Assumptions 449
Logistic Regression Equation 450
Probability, Odds, Log Odds, and Logit 451
 Probability 451
Odds and Logits 452
Odds Ratio Versus Risk Ratio 453
Model Fit 454
Chi-Square Difference Test 455
Hosmer-Lemeshow Goodness-of-Fit Test 456
R-Squared Analog Tests 456
Predicted Group Membership 457
Logistic Regression Coefficients 458
Wald Chi-Square Test 458
AIC and BIC Tests 458
Standardized Coefficient 458
Confidence Intervals 459
Effect Size Measures 459
Applied Example 459
Selecting Variables 460
Handling of Missing Data 461
Coding the Dependent Variable 462
Checking for Nonzero Cell Counts 464
Logistic Regression Analysis 465
Confidence Intervals 466
Wald Chi-Square Test of Coefficient Significance 466
Model Fit 468
Predicted Probabilities 473
Journal Article 475
Conclusions 476
Summary 478
Exercises 479
True or False Questions 479
Web Resources 480
19. Log-Linear Regression 481
Introduction 481
Brief History 481
Simpson’s Paradox 482
Chi-Square Distribution 483
Assumptions 483
Chi-Square Test of Independence 484
Chi-Square Goodness-of-Fit Test 485
Likelihood Ratio 486
Log-Linear Equation for Chi-Square and
Log-Likelihood Statistics 487
 Measures of Association 488
Partitioning the Chi-Square 490
Standardized Residuals 491
Log-Linear Models 491
Data Frame or Contingency Table 492
Log-Linear Equation 492
Saturated Model 493
Estimating Parameters 493
Model Fit 497
Summary of Log-Linear Regression R Commands 499
Applied Log-Linear Example 500
Titanic Data Set Description 500
Log-Linear Analysis 503
Revised Log-Linear Analysis 507
Interpretation of Log-Linear Model 508
Summary 519
Exercises 520
True or False Questions 520
Web Resources 521

PART V. REPLICATION AND VALIDATION

OF RESEARCH FINDINGS 523
20. Replication of Statistical Tests 524
Cross-Validation 524
Two Separate Random Samples 525
Sample A Estimates Applied to Sample B 526
Replication by Sampling 527
R Functions for Cross-Validation 528
CVlm() Function 528
R crossval() Function 530
R2 Shrinkage Function 531
Summary 532
Jackknife 533
Jackknife Example Without Outlier 534
Jackknife Example With Outlier 535
Comparison of Two Jackknife Examples 537
R jackknife() Function 538
Summary 540
Bootstrap 541
Bootstrap Procedures 541
Basic Bootstrap Example 543
 Nonparametric Bootstrap 545
Parametric Bootstrap 548
Summary 553
Cross-Validation Exercises 554
True or False Questions (Cross-Validation) 555
Jackknife Exercises 556
True or False Questions ( Jackknife) 556
Bootstrap Exercises 556
True or False Questions (Bootstrap) 557
Web Resources 557

21. Synthesis of Research Findings 559

Meta-Analysis 559
Comparison of the Fisher and Chi-Square Approaches 560
Fisher Meta-Analysis Function 561
Converting Various Statistics to a Common Metric 562
Converting Various Statistics to Effect Size Measures 562
Effect Size 562
Comparison and Interpretation of Effect Size Measures 563
Sample Size Considerations in Meta-Analysis 565
Meta-Analysis Function 566
R Functions for Meta-Analysis 567
compute.es() Package 567
Statistical Significance Versus Practical Interpretation 570
Summary 575
Exercises 576
True or False Questions 577
Web Resources 578

Glossary of Terms 579

Glossary of Packages, Functions, and Commands Used in the Book 587
Appendix A: Statistical Tables 593
Appendix B: Guide for Selecting a Statistical Test 602
References 604
Author Index 609
Subject Index 611
ABOUT THE AUTHOR

Dr. Randall E. Schumacker is Professor of Educational Research at The University of Alabama.

He has written and coedited several books, including A Beginner’s Guide to Structural Equation
Modeling (third edition), Advanced Structural Equation Modeling: Issues and Techniques,
Interaction and Non-Linear Effects in Structural Equation Modeling, New Developments and
Techniques in Structural Equation Modeling, and Understanding Statistics Using R. He was the
founder and is now Emeritus Editor of Structural Equation Modeling: A Multidisciplinary Journal,
and he established the Structural Equation Modeling Special Interest Group within the American
Educational Research Association. He is also the Emeritus Editor of Multiple Linear Regression
Viewpoints, the oldest journal sponsored by the American Educational Research Association
MLR:GLM SIG (Multiple Linear Regression: General Linear Models Special Interest Group). He has
conducted international and national workshops, has served on the editorial board of several
journals, and currently pursues his research interests in measurement, statistics, and structural
equation modeling. He was the 1996 recipient of the Outstanding Scholar Award and the 1998
recipient of the Charn Oswachoke International Award. In 2010, he launched the DecisionKit App
for the iPhone, iPad, and iTouch, which can assist researchers in making decisions about which
measurement, research design, or statistic to use in their research projects. In 2013, he received
the McCrory Faculty Excellence in Research Award.

xviii
PREFACE

T his book was written as a text for use with any introductory and/or intermediate statistics
courses taught at the undergraduate level in the core curriculum or at the graduate level
in psychology, business, nursing, education, and related academic areas. The chapters
are ordered along the lines of topics covered in a statistics course. Each chapter covers specific
content in statistics and builds on previous learning to enrich the student’s use and application
of statistics in research. The chapters provide discussion, explanations, and examples that
include R functions. The chapter exercises reinforce the understanding of the content in the
chapters. The author has provided historical references about the statistics covered in the chap-
ters; a glossary of terms; a glossary of R packages, functions, and commands used in the book;
answers to the chapter exercises; and answers to the true/false questions in each chapter.
The early chapters in the textbook offer a rich insight into how probability forms the basis
for the statistical procedures in the behavioral sciences. This is followed by chapters that explain
how random sampling and probability form sampling distributions of statistics, which are used
in hypothesis testing. In the middle chapters, the chi-square, z, t, F, r, and R (coefficient of
determination) statistics are described and explained. The final chapters cover replicability of
statistical tests and synthesis of research findings. This includes cross-validation, jackknife, and
bootstrap procedures, which are conducted when a researcher does not replicate his or her
research study. The final chapter covers the basics of meta-analysis, which is a procedure used
to synthesize or combine findings in several research studies. The final chapter also discusses
statistical significance versus practical interpretation, which completes the book.
The chapters are designed to provide a clear understanding of statistics and related con-
cepts. The content of each chapter is appropriate for any undergraduate- or graduate-level
statistics course. Computational skills are kept to a minimum by including R functions in script
files that run the examples provided in the chapters. Students are not required to master writing
of R functions; rather, a brief explanation of how the functions work and the program output
are included in each chapter. Using R in teaching statistics is great because students do not have
to purchase the software and can install the software on their own computer, whether Mac or
PC. R is a free statistical package that has an extensive library of functions, which offers flexi-
bility in computing statistics and writing one’s own functions. There are also many useful tips
and websites that further explore and explain how to use R commands and functions.

● ORGANIZATION OF THE TEXT

The chapters of the book are organized in a logical progression of topics in an elementary sta-
tistics course (Part I), which then leads to topics in an intermediate statistics course (Part II). The

xix
Another random document with
no related content on Scribd:
csufoltuk őt a „félfülü rektor“-nak. Ő nem haragudott ránk, egyetlen
egyszer ütött a suttyomban, elfojtott vihogásokkal gunyolódó
gyermeksereg közé, engem elcsipett, térdére ültetett s meghuzva a
fülemet, igy szólt:
– Hány éves vagy, te füles?
– Tiz! – zokogám ijedtemben.
– Akkor még korán van, – felelt ő, s eleresztett.
Tünődtem, hogy mi van korán? A büntetés? Bizonyosan erős
büntetést szánt nekem, s még gyöngélli hozzá a testemet. Biztosat
akartam tudni.
– Rektor bácsi, mi van korán? – kérdeztem biztos távolságból.
– A história.
– Miféle história?
– Az én félfülemé.
– A mi megmaradt?
– A mi nincs meg.
Nem is mondta el négy esztendeig. Akkor már nem csufoltam őt,
ő se nevezett fülesnek. Eléje könyököltem, s ő hátratolta
házisapkáját, hogy jól megnézhessem a fület, a mely nincs ott.
– Husz esztendős volt ez a fül, velem együtt, – kezdé a rektor, –
mikor elbucsuztam tőle. Ugy gondoltam, hogy illik résztvennem a
haza megmentésében, s beállottam honvédnek. Még ez a legelején
történt, s én az első tiz honvédzászlóaljba jutottam. Vittek le a
Bácskába, a rácok ellen. Damjanich alatt lettem katonává, a mi
annyit tesz, hogy jó katonává lettem. Ő nem szerette messziről az
ellenséget. Még arra is haragudott, a ki a puskaport föltalálta. Ideálja
az ó-kori harc volt: kézitusában ember-ember ellen. Egyszer lőttünk,
s aztán rohamra mentünk. Innen Erdélybe vittek, Bem alá. Egy éjjeli
hátrálás alkalmával oláh fölkelők kezébe kerültem, kiket egy század
osztrák katona támogatott. Hegyi utakon Janku vezér elé vezettek, a
ki a havasok királyának nevezte magát. Egy nagy pajtában dőzsölt,
osztrák tisztekkel és oláh tribunokkal. Egy nemesi udvar minden
elrabolt ezüstje, porcellánja, kristályüvegje ott csillogott az asztalon.
A kisérő alvezér a társaság elé vezetett bennünket, Janku fölállt és
végignézett rajtunk.
– Meg fogtok halni, – rikácsolt németül, vérszomjasan.
– Majd megboszul Bem tábornok, – felelt hidegen egy honvéd-
főhadnagy, Erdély egyik legelőkelőbb családjából.
– Bem fut, – kiáltott Janku, az asztalra ütve, – s nem gondol
veletek. Ti függni fogtok.
– Kegyelem! – kiáltott egy gyermeki hang, s zászlóaljunk kis
dobosa, egy fiatal gyerek, odaesett Janku lábai elé, – kegyelmezz
ifju életemnek. Én nem is harcoltam ellenetek.
– Mind ilyen a magyar. Gyáva kutyák, – hangzott Janku ajkáról, –
nincs bennük semmi a rómaiból. Mi vagyunk a Mucius Scaevolák
vére, ti pedig a kutyafejü tatárok ivadéka.
Én dühömben reszkettem. Engem is lelkesitett az iskolában
Mucius Scaevola példája, ki a Róma ellen támadó Porsenna előtt
tüzbe tette a kezét. Azt sem tudva, mi teszek, hirtelen előléptem s
rákiáltottam Jankura:
– Csalódol, országos haramia, nők és gyermekek gyilkosa! Lásd
bennem a szabadságáért küzdő magyar nemzet leghitványabb tagját
s jegyezd meg, hogy valamennyi különb nálam.
Ezzel élesre fent zsebkésemmel lemetszettem ezt a fület s azon
véresen odadobtam a zsivány fényes asztalára. Bolond dolog volt,
belátom, de hát fiatal voltam s akkor, fiam, bolond idők jártak,
nálamnál öregebb emberek is megbolondultak.
 – Lásd, mire képes a magyar, – mondám Jankunak, vagyis inkább
nyögtem, mert a nagy fájdalomtól félig elájultam, – s a magyart
akarod te legyőzni?
A rektor elhallgatott.
– Hát aztán mi történt? – kérdém.
– Azt hittem, hogy másnap reggel fölébredve, lelkem lekukucskál
a mennyország valami hasadékán, s ott látja félfületlen testemet egy
fán lógni. De nem ez történt. Egy osztrák főtiszt pártfogásába vett,
társaimmal együtt, s kijelentette Jankunak, hogy ha csak hajunk
szála görbül, ő az osztrák katonákkal szétvereti az egész oláh hordát.
Még a fülemet is gyógyittatta. Egy hét mulva pedig katonai födözet
alatt mindnyájunkat visszaküldött Bemnek, azzal az üzenettel, hogy
az a félfülü ember fölér egy egész batallion katonával.
Persze fogolytársaim elmondották Bem apónak az egész históriát,
fölfujva azzal, hogy én ekképp megmentettem az ő életüket. Az öreg
kirukoltatta az egész zászlóaljat, engem nyilvánosan megölelt,
megcsókolt s igy szólt:
– Kedves fiam! Ha volna egy fölösleges fülem, azt neked adnám;
de mivel az nincs, adok egy érdemjelet (ezzel a mellemre tüzte) s
adok még egy csókot.
Föl is terjesztett hadnagynak. De mire a kinevezésem megjelent
a hivatalos lapban (a hivatalos lapok már akkor lassuak voltak),
akkor már egy muszka golyóval a combomban, osztrák fogságban
ültem.
– Aztán mi lett?
– Aztán besoroztak közkatonának; de elbocsátottak, mert
sántitottam.
… Ez volt a rektor bácsi története. Szinte szégyeltem, hogy
nekem két fülem van, s mindig tisztelettel néztem néhai fülének hült
helyére.
 Sok ilyen fületlen embert a hazának, majd ha készül ránk a
muszka.
 A FÜST.
Még az édesanyám konyhájának füstjénél is (ott a síkon
távolban!) becsesebb az a füst, mely orrunk alól csavarodik és
orrunkat csavarja. Ez szivarból vagy pipából szokott fakadni s még a
levegőnél is könnyebb, mert fölfelé száll, mint a borban a gyöngy,
melyről oly szépen szól a dal. Szóljon hát egy tárca a füstről s az ő
kellemes tulajdonságairól, melyek oly kedveltté teszik.
Voltak korszakai az életemnek, mikor a dohányzásról le akartam
szokni. Erre geniális módot próbáltam meg. Azt, hogy sokkal többet
szivaroztam a rendesnél. Fejem megfájdult, étvágyam elromlott,
nyelvem fölhólyagzott, ugy, hogy végre képtelen voltam szivarozni.
Betegen pihenőt tartottam. Rá se tudtam nézni a dohányra jó ideig.
Igy aztán magamhoz tértem. Rábeszéltem magamat arra, hogy a
dohányzás kárhozatos élvezet, mely rombolja a szervezetet. S
elhatároztam, hogy többet ajkam dohánynyal nem jön érintkezésbe.
A száj eléggé megteszi a maga kötelességét, csók, beszéd, evés,
fütty, furulyázás, pisszegés, mind általa történik, nem kell tehát
munkával tulterhelni. Várjuk meg, mig egy német föltalálja a füllel
vagy szemmel való szivarozást s aztán folytassuk a dohányzást. A
rómaiak nem szivaroztak s nagyra vitték. Lukullus ebédjei örök
hirnevüek, pedig végül sohase gyujtottak szivarra a vendégek.
Ilyen okoskodással igyekeztem elcsititani hallatlan sóvárgásomat
a szivar után. Ellenem szegődtek azonban orrom és szemem.
Mindenütt szivarozó, pipázó embereket láttam, a mint
összecsucsoritott szájjal, édes boldogsággal bocsátották ki magukból
a kékes füstkarikákat. Minden szivarvég, melyet körülöttem rágyujtás
előtt megropogtattak, éles tőrként döfte át szivemet. A trafikok előtt
könnyhullatás közt rohantam el. Néha rárontottam valamely kiskoru
suszterinasra, a ki talált szivarvéget füstölt. Kiragadtam a kezéből s
eltapostam a szivart. Ne legyen még ő neki is több élvezete, mint
nekem. Orromat bosszantotta a kávéházi füst. Mert a legvastagabb
szivarfüst is kellemes, élvezetes dolog, ha közepette az ember maga
is szivarozik; de ha csak mások csinálják, te meg koplalva nézed,
akkor kiállhatatlan és gyötrelmes. Okoskodásaim visszafelé kezdték
megtenni utjokat agyvelőmben. Igaz ugyan, hogy a száj tul van
terhelve munkával; de hát a szivarozás nem munka, hanem élvezet a
szájnak. Ő szopogatja a szivart, vagy a pipát, ő kapja legelőször a
frissen fejt füstöt; sok dolgáért igazán megérdemli ezt a kis pikáns
szórakozást. A szivar az ő orfeuma, nem lehet ezt megvonni tőle. Az
a bizonyos német, a kitől a föntemlitett találmányt vártam, halálom
után fog bizonyára megszületni s igy én nem számithatok az ő
leleményességének áldásaira. És a rómaiak? Sokra vitték az igaz, de
meg is bukott a birodalmuk, bizonyosan: mert nem szivaroztak.
Marad még önargumentumaim közül a Lukullus. No, ugyan hires
ebédek lehettek azok, érdemes róluk beszélni, mikor rá se
gyujthattak utána az emberek. Almával fejezték be a szegények az
ebédet. Almával, a mely se nem füstöl, se nem csip, egy közömbös,
hideg, semleges eledel. Milyen nyomoruság ez egy töltött csibukhoz
képest! Lukullus csak kora tökéletlenségének köszönheti nagyságát.
Azt mondják, hogy rontja a szervezetet. Természetes, ha valaki
mértéktelenkedik. Hisz az evés csak jó dolog, sőt szükséges is, mint
azt a cigány lovának szomoru esete bizonyitja; de a ki szertelenül
eszik, beteggé lesz.
De miért is ne szivarozzam? A szegény deficites hazának óriási
jövedelme van az emberek dohányzásából. Mi jogon
merészelhetném én az állam jövedelmét csökkenteni? Nem
hazafiatlansággal vádolnának-e polgártársaim? Aztán a trafikokból
hány szegény család él meg becsületesen. Az államnak is, meg a
társadalomnak is haszna van az én szivarozásomból, mért ne
tegyem?
A pipa, az már egészen más, ahhoz külön temperamentum kell.
Megülepedett embereknek való, a kik ráérnek gondosan megtömni,
gondosan kiszívni, gondosan kipiszkálni a pipát. Lesni, hogy a
habosfehérség hogyan megy át olajsárgába, mutogatni a sikerült
szivás pompás eredményét, s irigyeltetni a pipás emberek serege
által: ez állandóbb, konzervativebb foglalkozás, mint a szivarozás. A
szivarozás nem füződik állandó tárgyakhoz (a szipka alárendelt
szerepet játszik), mig a pipa valóságos butordarab. Vidéken birtokos
házaknál a pipatórium olyan szerepet játszik, mint grófi kastélyokban
a fegyvertár. A nagyapák cimeres, ezüstkupakos pipái egy sorban
őriztetnek, s az unoka mély kegyelettel csak szűzmagyar dohányt
mer belőle szívni. Trafik annak nem hatol ódon öbleibe. Legendák
füződnek egyes családi pipákhoz. A rombadőlt pátriárkális korszak
egy még ép maradványa a magyar pipázás, melynek megvan a
maga határozott nemzeti jellege, különböző minden más nemzet
pipázásától. A pipázás hűséget, ragaszkodást jelent az ősi
tradiciókhoz; a szivarozás, az a modern kor, mely gyári szivarokkal
elárasztja a világot; idegesen leharapjuk a végét, elszivjuk, a füst
elszáll a levegőbe, a megmaradt véget a sárba dobjuk, aztán
következik a másik szivar: semmi maradandóság az egész
eljárásban. Ha pedig jó dohányt kapok, előveszem a nagyapám
pipáját, melyet 1809-ben, a győri futáskor kilőttek a szájából, s
nemcsak pipázom, hanem eltünődöm a családi és történeti
emlékeken.
A szivarozással tehát támogatom a hazát, a pipázással pedig a
nemzeti jelleg föntartásához járulok hozzá. A pipázáshoz azonban
nincs elég türelmem. Inkább magyar nadrággal óvom a nemzeti
jelleget. Ehhez nem kell türelem – csak magyar nadrág.
De miért ne szivarozzam, mikor az az elmét és szivet nemesiti? A
füstnemissza, hidegszáju emberek rendesen türelmetlenek,
idegesek, mert az életnek agyonütésre szánt perceit csak
fojtogatják, de nem tudják kivégezni.
Tessék a borbélynál szivar nélkül bevárni, mig rád kerül a sor.
Tizszer kibujsz a bőrödből és ugyanannyiszor visszabujsz
türelmetlenségedben. Tessék a légyotton forró szivvel és hideg
szájjal várakozni az imádottra. Képtelen tortura. Ellenben az égő
szivar csillapitja az idegeket s a füstfelhőkből boldogságának
mennyországa kandikál a várakozóra. Vagy mit csinál az ember, ha
ebéd után látogatóba jön az anyósa, szemrehányást tenni, hogy a
feleségét mért nem vitte el a jogászbálba. A szivaros ember ilyenkor
rágyujt egy britanikára s a vastag füst az anyóst menekülésre
kényszeriti.
Mert a szivar fegyver is, ha jól fölhasználja az ember. Égő
szivarral meghiusithatok egy rablótámadást, ha idejében kisütöm
vele a támadó szemét. Szivarral mindig visszavívhatók a feleség
elvesztett kegyei. Ha friss csipkefüggönyt huznak föl az ablakra, a
férj nem szivarzik abban a szobában. A hamut mindig a hamutartóba
és sohasem melléje veri. Sokszor hangoztatja az ember, hogy most
minő keveset szivarozik. Mindezt az asszonyka gyöngéd figyelemnek
veszi s rögtön konstatálja, hogy „csakugyan már nem is olyan
dohányszagu“. Ha sokat találunk költeni s a menyecske észrevevén,
neheztel, a szivarok drágulását hozzuk föl okul. E jelenet után rögtön
el engedjük aludni a szivarunkat s egy félóra mulva tüntetőleg ujra
meggyujtjuk. Az asszonyka konstatálja, hogy spórolunk s áldja a
szivarozást, mely alkalmat ád a férjnek a takarékosság
megtanulására.
Igen praktikus szidni azokat, a kik pipálnak s pipáik tömege által
otthon maradandóvá, kipusztithatatlanná teszik a dohányszagot. Az
asszonyka erre titokban hálát ad az Istennek, hogy az ő férje csak
szivarozik. Koronkint citálandó Petőfiből a legény, a kinek égő pipája
elaludott, alvó szive ellenben meggyuladott. A sziv és a dohányzás
ez uton gyöngéd kombinációba hozandó egymással, mintha szerelem
és szivarozás el se lehetne egymás nélkül. A szivarozó férj mennyire
megkönnyiti a feleség helyzetét születés- és névnapokon,
karácsonkor és ujesztendő napján.
Semmi fejtörés az ajándékok miatt: szivartárca, stilszerü
hamutartó, száz darab szivar, kétszáz darab szivar: s kész a
meglepetés. Mig a nem szivarozó férjnél a többé nem szokatlan
papucscsal kimerül a feleség minden leleményessége. Legfölebb a
himzett házisapka marad még hátra.
 Mindebből kitünik, hogy a házasélet egyensulyát csakis a
szivarozás tartja fönn. Amerika fölfedezése, vagyis a dohány
behozatala előtt sokkal több boldogtalan házasság volt. A keresztes
háborukat is a férjeiktől szabadulni vágyó menyecskék inditották.
S miért fogadta el oly gyorsan az egész világ a dohányzást? A ki
az emberi jellemet mélyebben ösmeri, megadja rá az igazi feleletet:
azért, mert el volt tiltva. Egyes kormányok halállal büntették
dohányzó alattvalóikat: semmit se használt. Lám, a derék, becsületes
krumpli, melyet mindenképp pártoltak, terjesztettek, tenyésztettek a
kormányok, alig tudott gyökeret verni Európában. Azok az általa az
éhhaláltól megmentett százezrek most is áldanák emlékét, ha
minden krumpli dacára régen meg nem haltak volna. Mert bizony a
végleges haláltól a krumpli se mentett meg senkit.
Az lett a vége okoskodásaimnak, hogy rágyujtottam egy
regalitászra s azóta rágyujtok megint mindennap vagy tizre. A
krumpliról már leszoktam, de a szivarozásról nem tehetem. Házas
ember vagyok és hazafi.
 ALKOTMÁNYOS LUMPOLÁS.
A lumpolásnak igen sokféle válfajai vannak, mint azt
valamennyien tudjuk, a kik elmultunk tizennyolc és még nem
vagyunk hatvan évesek. Az első lumpolásnak megfelel az első
szivarozási kisérlet, melynek következménye tengeri betegség és
apai intelem, legtöbbnyire pipaszárral. Ez első kisérlet után a nebuló
hoszabb ideig bolondnak tart mindenkit, a ki szivarozik s huzódik a
nők felé, a kik nem szivaroznak. Ez egy szelid korszak, melynek az
vet véget, hogy az ifju fölfedezi a bort. Először csak messziről
bámulja, hogyan képesek egészen korrekt izlésü emberek abból a
fanyar és savanyu italból egész éjszaka inni, a nélkül, hogy
szomjasak volnának. Sokan még komplikálják az ízét holmi
savanyuvizekkel, a becsületes, tiszta, szintelen és ragyogó vizet
legföljebb arra használják, hogy a kutból zavaros fejükre huzassák.
Még a tisztességtelen megjelenésü pezsgő, mely azzal állit be, hogy
kirugja a háza oldalát, a maga ifjui rakoncátlanságában jobban
megnyeri az ő tetszését. Főképp, ha a hab mögül előgyöngyöző ital
édességét megkóstolja. De e mögött a kellemes íz mögött is
észreveszi, hogy az ital csípi a torkát s könnyeket csal a szemébe.
Még a magyar pezsgő is, pedig az lehetőleg hasonlóvá tétetik a
sárga cukorral föleresztett vizhez, melybe brauze-pulvert fojtanak.
De annyi jóravaló embert lát az ifju minden kényszeritő ok nélkül
huzamosan és nagy mértékben borozni, még az éji nyugalomnak, a
józanságnak, a jó gyomornak rovására is, hogy végre gondolkozóba
esik. Eszébe jut, hogy hajdanában az özönviz, mely az emberiséget
elpusztitotta, szintén vizből volt s ugyanekkor Noé apánk, a kit okos
embernek tudunk, gondosan megmentette a venyigét, mely a bort
megtartotta az utókor számára. Aztán a viz szükséges ital, az igaz,
de vannak kártékony tulajdonságai is. Igy pl. bele lehet fuladni, a mi
nagy hibája. Városok elpusztulhatnak tőle. Valami kevés hasznot hajt
az által, hogy szabályozni szokták, de ez csak a vállalkozók és
kormánybiztosok haszna. Befagyott állapotában szép mulatságot
nyujt a korcsolyázóknak, de el is lehet rajta esni. S hogy ilyen
állapotban is csak szolgája a nemesebb italnak, mutatja az, hogy
beléje szokták hüteni a tüzes bort és indulatos pezsgőt.
Denique, a viz jó, de csak kivülről. Fürdésre mindig nagyon
alkalmas, ivásra ritkán. Hisz, ha az Uristen azt akarná, hogy
mindenki mindenütt vizet igyék, csak nem teremtette volna a
tengerek tömérdek vizeit ihatatlanokká? Az óceánok tiltakoznak a
vizivás ellen. Aztán meg mi a viz? A halak levegője. A mi benne
becsesebb rész, azt a hal beszivja s a maga javára földolgozza.
Hagyjuk meg nekik a maguk elemét.
Mikor a fiatal ember idáig ért, akkor elméletben már kész lump;
hátra van még a gyakorlat.
Ehhez nem kell egyéb, mint az első párbaj, vagy az első
szerelem.
A párbajt követi a kibékülési lakoma, hol volt ellenfeleit
becsületbeli kötelessége az asztal alá inni. Az első pohár bor
savanyu, a második keserü, a harmadik olyan, mint a viz, a negyedik
kábultság, az ötödik betegség, a hatodik a kezdet. Ezután látja az
ifju, hogy a bor nem is bor, hanem hathatós bizonyiték a föld forgása
mellett; nap, mely a késő éji órák ellenére bearanyozza a világot;
jókedv, lelkesülés, örök-barátság, örök-ifjuság, harcias hangulat.
Persze, hogy e mellett a bor összes savanyusága semmivé törpül, sőt
édesnek tetszik. Még a macskáról nevezett keserv, mely nyomon
követi az ivást, az se rombol le semmit a bor érdemeiből.
Ezek az ifjukor édes lumpolásai, a mikor brudert iszik az ember a
cigánynyal s eloltogatja az égő lámpásokat. De nagyon jó
abbahagyni, mielőtt az ember kifogy a cigányokból és a lámpákból.
S az első szerelem? Ez rendesen boldogtalanul végződik. Az
ember meg akar halni, tehát iszik. Még pedig nem vizet, beleugorván
a Dunába, hanem bort, óvatosan, poharakból. A bor ilyen szerelmes
állapotban feledés. Egypár egészséges becsipés kijózanitja az ifjut.
Kitombolja magát. A bor elhiteti velünk, hogy az imádott lény (ki
pedig semmit se tud szenvedéseinkről) hűtlen, csalfa teremtés, a ki
hitegetett és rászedett. A bor ezt ránk disputálja s lassankint
kijózanodunk.
Jön aztán az érettebb kor, a mikor az ember ötven forintnál
többet keres havonkint és tiz forint adónál többet fizet évenkint. S az
állam megengedi neki, hogy ezt a tiz forintját kiélvezze. Ennek az
élvezetnek többféle nemei vannak: a szavazás és a lumpolás.
Mindakettő alkotmányos jog választások idején. A legöregebb
családapák, a kik szokva voltak a kilencórai lefekvéshez, most
ilyenkor hagyják el békés otthonukat s gyakorolják alkotmányos
jogaikat, féléjszakán keresztül. Megható viszontlátást rendeznek a
fölkelő nappal, melyet a mult választás óta nem láttak. Minden
pártvacsorán kimenőt parancsol a polgári kötelesség. A feleség előtt
nem kell politikai szint vallani, mert az élesszemü asszony
figyelemmel kiséri a lapokat, s mikor a Kossuth-párt vacsorája van,
akkor a kormánypárti családapa nem szabadulhat hazulról. Otthon, a
családban, legjobb pártonkivülinek lenni, akkor a feleség mindenüvé
elereszti, hogy a férj választhasson magának a vacsorákon pártot. S
aztán ott vannak még a bizottságok, választmányok áldásos ülései.
Mindmegannyi titulus a kitérésre a rendes kerékvágásból. A választó
polgár a választás napja előtt négy hétig élvezi azt, a mit a
megválasztott képviselő élvez öt esztendőn keresztül, a mikor is
mindenre, a mit tesz otthon, ráfogja, hogy képviselői kötelessége
volt megtenni. „Te sokat ittál, János“ mond a feleség.
„Harminckétszer köszöntötték fel szeretett jelöltünket.“ „Hol a
tegnapi 30 forintod, János?“ „A haza oltárán. Zászlóköltségre
adtam.“ „A fehér nadrágodnak vége; leöntötték vörös borral.“
„Népszerü alak vagyok. Vállaikra emeltek s igy öntöttek le.“ „Ma éjjel
sárosan jöttél haza.“ „A gaz ellenpárt sárral megdobált.“ „De a
harisnyád is sáros.“ „A gazok, még azt sem kimélték.“
 A leggondosabb feleség nem képes annyi kérdést intézni a
férjhez, a mennyire egy szakavatott választópolgár meg ne tudna
felelni. Azért ajánlom a menyecskéknek, hogy ne kérdezősködjenek,
ne tudakozódjanak, hanem elégedjenek meg azzal, hogy a t. Ház –
az ő kedvükért – ugyis meghosszabbitotta három évről öt évre a
képviselői mandátumot. Minden öt évben egy fehér nadrágot pedig
bátran föl lehet áldozni a hazának.
 AZ EGY ÉLŐ.
Egy öreg asszonynál voltam ma látogatóban. Óriási, rideg, népes
bérháznak két kicsiny szobájában lakik. Ablakából beteges
platánokra, gyönge, falak közt nőtt, senyvedt sárga gyepre s
vizhordó szolgálókra nyilik kilátása. Magasan, fönn, egy darab az
égből is ide látszik. Éppen annyi, hogy esténkint egy-két csillag
elférjen rajta, s biztatólag leragyogjon a szűk udvar sápadt, fáradt
lakóira.
Ez a mindennapi látköre az öreg Lendvaynénak, kinek dicsősége
egykor beragyogta az egész országot.
Ő az egyetlen élő szereplője annak az előadásnak, melylyel ötven
év előtt a Nemzeti Szinházat megnyitották.
Mind meghaltak, a kik akkor oldala mellett hirdették a magyar
színművészet diadalát. Alakjuk, járásuk, hangjuk, halhatatlan
alkotásaik mind elvesztek a semmiségbe. Már az előttünk élt
nemzedék sem ismerte őket, a mainak pedig éppen semmi fogalma
nincs nagyságukról.
Egy van közülök, a ki köztünk él, járkál, megőrizve szelleme
frisseségét, bár a természet törvényei arcán, alakján kérlelhetetlenül
érvényesültek.
Ez Lendvayné.
Milyen pusztulás volt ez ötven év alatt körülötte! Egy tele temető
azokból, a kik dicsőségének osztályosai voltak, s a kik sikereinek
tapsoltak. Régi fényes világa rombadőlt, s ő visszavonultan, néma
emlékei társaságában megujitja maga előtt a mult kedves képeit.
 Barátságos, majdnem kokett szobába lépünk az előszobából.
Piros-fehér csíkos butorok, tükrök, hires művésznők arcképe, régi
szekrények, renaissance-iróasztal, ódon óra, a művésznő saját
arcképe Szigligeti Rózsá-jában, s nehéz szőnyegek az ablakokon.
Mindjárt látjuk, hogy egy igazi művésznő lakásában vagyunk.
– No, ugy-e, hogy fölkeresnek most engem, a kit annyira
elfelejtettek, – szól a barátságos üdvözlet után, hátra simitva haját s
barna szemeivel derülten nézve rám.
Megkértem, hogy beszéljen valamit a régi időkről. Beszélni
kezdett s én hallgatám. Belemelegedett, szemei ragyogtak s hevesen
gesztikulált. Nem volt elbeszélésében rendszer, nem voltak fejezetek,
részek, sőt pont sem. Pestről egyszerre Győrben termett, onnan
Pozsonyban találtuk magunkat. Öt éves korában játszott
gyermekszerepeiről áttért legnagyobb alkotásaira, dicsőségének
ecseteléséről szenvedéseinek elbeszélésére. Nem tudnám megirni, a
mit elbeszélt, mert könyvekből kellene kiegészitenem, hogy
érthetővé tegyem. De megható volt látni a nagy nemzeti küzdelmek
kezdetének e szemtanuját, a ki dicsőségről, harcról, szerelemről
regél a szürke magányosságban, harctalan nyugalomban,
szerelemtelen öregségben.
Előszedte apró ereklyéit, egy nyakkendőt, melyet a Párisi naplopó
cimszerepében hordott, a nemzeti szinü karkötőt, melyet a Nemzeti
Szinház megnyitásakor Árpád ébredésé-ben, mint „szinésznő“ viselt.
Ez az egyetlen ereklyéje, mely e nevezetes előadásról birtokában
maradt. Egyszerre csak egy finom kis tőr került a kezébe.
– Ezt szoktam Romeo és Juliá-ban használni, ezzel öltem meg
mindig magamat. A mai szinész-nemzedék meg se tudja magát ölni.
Fölemelkedett, kezébe fogta a tőrt, pár lépést tett előre, hátra,
szemeiben ifjui tüz ragyogott: a régen hamvadó üszök alól kivillant a
szikra, s ő játszott. Egyszerre egy heves mozdulattal a tőrt keblébe
mártotta. Aztán leeresztette kezeit, s a tőrt félretette.
 – Fáradt vagyok már, nem nekem való a komédia.
Elővett egy művésziesen kifaragott kis fakanalat, melyen egy N.
betü volt s „1850“-es dátum.
– Ezt Nyáry Pál faragta nekem, mikor rab volt az Ujépületben.
Egy skatulyából száraz virágokat szedett elő: Angliában,
Belgiumban, Olaszországban tett nagy külföldi utiemlékei ezek. Egy
a milánói dómból vett márványdarabbal vannak lenyomtatva.
Jelentéktelen emlékek, ha egy idegen ember végignéz rajtuk, de
az agg művésznő szivében mindenik az átélt dicsőségnek,
boldogságnak, vidám életnek édes visszhangját kelti föl.
Bucsut vettem Lendvaynétól s elhagytam a barátságos kis
remetelakot, mely felé még egyszer irányul most a visszaemlékező
figyelem.
Kiléptem a „Kerepesi-udvar“ kapuján; szembe velem a Nemzeti
Szinház palotájából, éppen a végzett főpróba után, tódult ki a zajos
szinészsereg… Látogatást tettem a csöndes Multnál, most előttem
zsibongott a zajos Jelen. Végignéztem az őszi verőfényben ragyogó
Kerepesi-uton… Hát a Jövő?
 WILHELM.
A velencei Szent Márk-téren, a Florian-kávéház előtt ültem egy
csöndes szeptemberi délutánon. A szomszéd asztalhoz egy fiatal pár
telepedett le. Az ur sebbel-lobbal megivott egy feketét, a
feleségének egy adag fagylaltot rendelt és azzal elrohant. Az asszony
követte tekintetével, a mig el nem tünt, azzal elővett egy piros
könyvet a zsebéből és elkezdett olvasni, miközben gépies
mozdulatokkal ette a fagylaltot.
Egyszer csak megpillantotta a téren ugráló galambokat. Mintha
valami eszébe jutott volna, lapozgatni kezdett a vörös könyvben, s
ugy látszik, meg is találta, a mit keresett. Ez a valami a galambokra
vonatkozhatott, mert tekintete ujra rájuk esett, aztán körülnézett a
kávéházban. Egy kis habozás után megszólitotta a pincért németül.
A pincér olaszul bocsánatot kért, s megjegyezte, hogy nem tud
németül. Itt megemeltem a kalapomat és fölajánlottam a
szolgálatomat.
Az asszony nyugodtan rám nézett és szólt:
– Csak két kiflit akarok venni, hogy a galambokat az előirás
szerint megetessem.
– Agosto, hozzon két kiflit.
Az asszony a két kiflivel lement a lépcsőkön a térre és
fölmorzsolta a galamboknak. Ezalatt megnéztem a piros könyvet.
Hideg futott végig rajtam: a Meyer-féle utikönyvek közül való volt, s
ezt a cimet viselte:
Öt nap Velencében.
 Azonnal megnéztem. A galambokra vonatkozólag körülbelül azt
az utasitást adja, hogy azokat minden utasnak, a ki tart magára
valamit, meg kell etetnie.
Az asszony a teljesitett kötelesség öntudatával arcán tért vissza a
helyére. Ezenfelül az a boldogság is meglátszott rajta, hogy sikerült a
program egyik pontját lemorzsolnia.
Kötelességemnek tartottam továbbra is foglalkozni vele.
– Ugy-e, az a férje volt, a ki az imént elment?
– Az volt.
– Bizonyosan nászuton vannak.
– Igen, uram, Wilhelm és én nászuton vagyunk.
(Berlinben minden utcát és Poroszországban minden férfit vagy
Wilhelmnek, vagy Friedrichnek, vagy Friedrich-Wilhelmnek hivnak.)
– Régóta?
– Két hete. Óh, de egész Olaszországot bejártuk már. Oly sok
szép dolgot láttunk. Még mint vőlegény és menyasszony megvettük
a könyveket és összeállitottuk a programot. Wilhelm oly nagyszerüen
kiismeri magát… Minden templomban és minden képtárban voltunk…
Nem kérdezhetnek semmit otthon, Magdeburgban, a mire azt
mondanók, hogy nem láttuk… Ezek a Meyer-féle könyvek oly
pompásak. Mindenre kiterjed a figyelmük. Wilhelm mindig azt
mondta, ki tudja, mikor jövünk le megint. És az ut olyan sokba kerül,
hát nem szabad elmulasztani semmit. A Pitti-palota, a vatikáni
képtár, a Szent Péter-templom, a fórum, a kapitólium, Pompéji…
mindezt meg kell nézni…
És az asszony szépen, jó emlékezőtehetséggel, elsorolta nekem a
már többször emlitett Meyer ur nézeteit Olaszország főbb városainak
látnivalóiról.
– És hogy tetszik önnek Velence?
 – Nagyon érdekes. Láttam a Szent-Márk-templomot, a Rialto
hidját, a Desdemona palotáját… olyan kedves…
– De ugy látszik, ki van már fáradva.
– Borzasztó fáradt vagyok. Magdeburgból Olaszországba utazni,
ez már magában véve fárasztó. És itt az a sok járás-kelés egész nap,
estére már alig állunk a lábunkon.
– És a kedves férje most hol van?
– Elment a Colleoni-szobrot megnézni… itt van, nézze, a
tizennegyedik lapon… azután valószinüleg megnézi a temetőt…
Wilhelm fáradhatatlan, de én már kidültem. Hiába csufolt, nem birt
rávenni, hogy vele tartsak. Egy kicsit kipihenem magamat. Szegény
kis Wilhelmem (Männchen-nek nevezte) most kénytelen egyedül
mászkálni.
Dühbe jöttem. Ez a szép, szőke, hamvas szempilláju, egészséges,
kerekded, üde, mézesheteit élő asszony még sajnálja ezt a
nagycsontu pomerániai gránátost, ezt a norddeutscher allgemeiner
fajankót, a ki egyedül hagyta.
– Nagyságos asszonyom, – feleltem félig suttogva, miközben nem
rá, hanem a kék ég végtelenségébe néztem, – engem másféle föld
termett, mint az ön férjét. Más föld, melyen szilajabbak,
bolondabbak, meggondolatlanabbak a férfiak és szenvedélyesebbek
az asszonyok. De nálunk sohse bocsátanák meg egy férfinak, ha a
mézeshetek alatt igy magára hagyná a feleségét.
A szép asszony tiszta tekintetét rám emelte.
– De uram, Wilhelm nekem örök hűséget esküdött s igy emberi
számitás szerint harminc-negyven esztendeig… vagy vegyük az
átlagot: huszonöt esztendeig.
Hideg futott végig rajtam. Ez az asszony, a ki a német
statisztikából a házasságok átlagát citálja, borzadálylyal töltött el.
 – Wilhelm és én különben is régen ismerjük egymást. Öt évig járt
házunkhoz és öt évig minden este nálunk vacsorált. De csak hat
hónap előtt kapott olyan állást, hogy megházasodhatott.
Még jobban dühbe jöttem.
– Hogyan? Öt esztendeig kurizált önnek és mikor végre elvette,
vasutra ül és városról-városra rohan, idejét hordárokkal, kocsisokkal,
konduktorokkal és pincérekkel való veszekedésben töltve? Hurcolja
önt templomokba, képtárakba, végigeteti önnel a Bedeckert s mikor
ön végre kimerülve leroskad, itt hagyja és ő tovább szalad az olasz
chablont végig csinálni?… Aljas és csodálatraméltó dolog. Benne van,
a mi a német nemzetet nagygyá és kellemetlenné teszi. Óriási
hidegvér, önfegyelem, iskolázottság, párosulva ridegséggel,
szárazsággal, az eredetiség hiányával. Mi lesz velünk, ha a kifáradt
francia géniusz, mely az egész világot ellátta eszmékkel, irányokkal,
jelszavakkal, elejti a vezetést, s ez az impozáns, nehéz, hideg, önző
német ül ránk a maga izléstelenségével, köznapiságával? Ha ez a
Wilhelm most ide jön, leütöm.
Ekkor vettem észre, hogy az asszony kérdőleg néz rám.
Én ugyanis ezt a tirádát nem mondtam el, csak mérgemben
sebesen végiggondoltam. Hol is hagytuk el?
– Képzelem, boldogok voltak, mikor végre egymáséi lettek.
– Nagyon boldogok voltunk. Képzelheti, mikor annyi várakozás
után végre családot alapithat az ember.
Családot alapithat? Nagyon kedves. Miről beszéljek még vele?
Talán meg lehetne penditeni, hogy gyermekeit mire fogja
kereszteltetni? Miért ne? Ő nagysága oly objektiv lény, – nem nő,
hanem valami elvont fogalom, – hogy bátran lehetne vele ilyesmiről
beszélgetni.
Lassan-lassan lecsillapodtam. Hátha neki van igaza? Hátha ez a
szerelem, nem pedig az, mely szöktetéssel kezdődik és két év mulva
válópörrel végződik?
 Wilhelm nyugodtan mászkálhat a temetőben: ez nem fog egy
cigánynyal megszökni.
 A NEVELŐ.
Életemnek tizedik esztendejét sohase felejtem el.
Nyilt eszü, eleven fiu voltam s mindent élesen megfigyeltem a mi
házunkban, annak táján és falunkban történt.
Egyszerre csak az ünnepnapok kezdtek nagyon csöndesek lenni.
A cigány nem huzta a korcsmában, kurjongatás, verekedés nem volt,
a legények esti dalolgatása megszünt. A templomban csak öreg
embereket és asszonynépséget láttam. Aztán a tiszteletes ur a
szószékről nagyon szépen elmondta, hogy milyen boldog, a kinek
legényfia van, s az asszonyok sirtak hozzá szépen.
Egyszer az isteni tisztelet után megkérdeztem az anyámat:
– Ugy-e, te nem vagy boldog, édesanyám?
– Miért, te bohó?
– Mert nincsen legényfiad, én meg csak kis gyerek vagyok.
– Majd megnősz te is, kis fiam.
Aztán egy napon nem találtam Jóskát, a béresgyereket. Soká,
nagyon soká nem láttam, egyszer hazakerült, de féllába fából volt.
Többet nem lovagolhattam a hátán szegénynek.
Mikor megkérdeztem, hogy hol hagyta a lábát, azt felelte, hogy
megette a nímet.
– Hát miért adta oda neki?
– Nem kérte az, csak elvette.
 – Hát aztán maga mit vétett neki?
– Nem vétettem én semmit, csak éppen azt mondtam, hogy ez a
láb az én lábam, azt én nem hagyom.
(Később ötlött az eszembe, hogy a Jóska lábának a története az
egész szabadságharc története. Hej, sokáig nem tudtuk mi
visszakapni azt a lábat!)
Hát a szegény Badár Peti! Legerősebb legény a faluban, a ki
félkézzel emelte a legnehezebb zsákot. Mikor megint találkoztam
vele, házuk előtt sütkérezett a napon. Katonasipka a fejében, mankó
mellette. Csak nagy keservesen tudott odább vánszorogni, ha járkáló
kedve támadt. Mellén egy nagy ezüstmonéta ragyogott a
napsugárban.
– Ejnye, be szép ezüstpénzt akasztottak a mellire. Hol kapta?
– Ott, ifiurka, a hol azt a golyót a hátam közepibe.
– Mutassa.
– Dejszen hiába mutatnám én azt, keresték már késfokával,
harapófogóval, még se találták meg. A’ bizony már most bennem
lakik örökre.
– Hát aztán hogyan került oda az a csúf golyó?
– Belelütte a nímet.
– Fájt-e nagyon?
– Hogy fáj-e? Annyi ideig voltam tűle hótt, hogy már magam se
hittem, hogy eleven legyek.
– Hát aztán mitől gyógyult meg?
– Ettül-e! – és rábökött a villogó érdemjelre. – Mikor odagyütt az
ágyamhoz az óbester ur, sok fényes iszturakkal, aztán azt mondta,
hogy aszongya: Peti fiam, vitéz katona voltál, derék magyar ember,
becsületére váltál az apádnak, meg a hazádnak, viseld ezt a
monétát, s légy rá kevély. Megcsókoltam a medáliát, meg az óbester
kezit, azóta nem bánt a nímet golyóbisa. Hajitsa meg ifiurkám azokat
a ludakat, mert kimennek az udvarunkból.
Az érdemjeles hős nem birta elhajitani a rögöt, egykor mázsás
zsákot emelő kezével. Teste végigroskadt a padon, az érdemrend
ezüstje megvillant, s e sugár összecikkázott a hadi tüzzel, mely
szemeiből villogott.
Szaladtam haza.
– Apám, miért hagyják, hogy a német golyót ültessen a szegény
Badár Peti hátába? Hát nem volt elég neki a Jóska féllába? A Peti
még libát se tud őrizni, a Jóska meg akár ma elmehet koldulni, a
szentiványi koldusnak sincs több féllábánál.
– Hadd el kis fiam, az a hiányzó fél láb nagyobb becsületet szerez
a Jóska gyereknek, mint a mennyit a két lába egész életében
szerzett volna; a Peti meg büszkébb lehet egy olyan ezüstpénzre,
mintha száz zsákot föl tudna emelni egyszerre. A haza védelmében
lettek nyomorékok.
Sokat gondolkoztam e fölött. Mi az a haza? A házunk, a kertünk,
a falu, a nyirfaerdő, a pajtáskert, a patak, a templom, a
szántóföldek, legelők, a kukoricás, a szilvás, szóval az egész Ukk,
végig a türjei, gógánfai meg a jánosházi határig? Talán még a nap,
csakhogy az minden este elfekszik valahol a türjei dombokon tul;
nem, ez nem, a csillagok tartoznak még a hazához, mert azok
minden este fölöttünk, ugyanazon a helyen ragyognak s nem
fordulnak el hütlenül a türjei dombok felé; én egyebet nem láttam
még a hazából.
Kértem az apámat, mondja meg, ez-e a haza?
– Itt a haza! – felelt ő, s megkopogtatta a szivem tájékát.
(Hej bizony nagy sokáig ott volt a haza, elrejtve mélyen a
sziveink fenekén!)
 Lassanként mégis csak többen kezdtünk járni az isteni tiszteletre.
Már legények is kezdtek járogatni. De milyen legények? Az öreg
emberek támogatták őket.
És még boldog volt az az öreg, a kinek volt kit támogatni,
ölelgetni. Be sokan jártak boldogtalanabbak az édesanyámhoz, a kik
sirtalan halottjukat siratták, kinek még fejfájára se borulhattak.
Nyárutója volt, fecskék búcsúztak az eresztől, falevelek a fától;
rövidebb volt a nap, hüvösebb az est; őszi alá szántottak a mezőn,
szedték a gyümölcsöt, sokat lövöldöztek a szőlőben, mert már rájárt
a madár.
Ekkor érkezett a legszomorubb csapat; ispánunk vezette. Mintha
betegek lettek volna, pedig semmi bajuk se volt. Se kezük, se lábuk
nem hiányzott, se felkötve nem volt. Bevánszorogtak a faluba
zajtalanul, mintha lopni jöttek volna, a kutyák vonitva bujtak előlük,
a nép összesereglett, mindenki örült a maga hazatértjének, de a
hazatértek nem örültek az otthon találtaknak. Mintha a leboruló est
árnyai lettek volna, szétsuhantak a házak között.
Ispánunk persze apámhoz ment.
Én utána siettem. Mire utólértem, már a tornácon álltak, apám,
anyám s Károly bácsi (az ispán.)
Sirtak mindahárman. Világost siratták. Károly bácsi zsebébe nyult
s elővett belőle egy olyan ezüstpénzt, a milyen a Badár Peti mellét
verdeste; sokáig csókolgatta; aztán kigombolta a kabátját s egy
nemzetiszin zászlót csavart le a derekáról, leteritette a
tornácasztalra, s ráborulva zokogott, mint a hogy még férfit nem
láttam zokogni.
– Fiam, elveszett a haza, – szólt hozzám édesapám.
Én önkéntelenül a szivemhez kaptam, mintha onnan kiszakitottak
volna valamit. A mint a magas tornácról eltekintettem a messze
tájra, ott nem vettem észre semmi változást; a falu nyugodtan
feküdt, a vacsoratüz füstje kóválygott a házak fölött, tul rajtuk az