Sárpatak
Nem tévesztendő össze a Maros megyei Marossárpatak és a szlovákiai Tapolysárpatak településekkel
| Sárpatak (Șapartoc) | |
 | |
| Sárpatak látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Község | Fehéregyháza |
| Rang | falu |
| Községközpont | Fehéregyháza |
| Irányítószám | 547029 |
| SIRUTA-kód | 114658 |
| Népesség | |
| Népesség | 25 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 10 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 524 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 14′, k. h. 24° 51′46.233333°N 24.850000°EKoordináták: é. sz. 46° 14′, k. h. 24° 51′46.233333°N 24.850000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sárpatak (románul: Șapartoc vagy Șarpotoc, németül: Scharpendorf) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Segesvártól tíz kilométerre délkeletre, erdős hegyekkel körülvett völgyben fekszik. Hátrányos helyzetét nagyrészt az okozza, hogy a községközpont Fehéregyházával nem köti össze kiépített út.
Története
[szerkesztés]Először 1231-ben említették, Sarpotoc néven. 1449–1555-ben a Sárpataki család birtokolta. Katolikus lakossága kezdetben szász lehetett.[2] A középkor végén itt volt a Segesvárszékben lakó ortodoxok esperesi központja.[3]
A 16–17. században magyar lakossága református, majd unitárius, aztán ismét református vallásra tért. 1777-ben alakult meg római katolikus gyülekezete, majd 1779-ben a többség jogán nekik ítélték a templomot. A híveket 1856-ig ferencesek gondozták.[4]
1786-ban 414 lakosát és 4 papját számolták össze. A lakosok 74%-a volt zsellér, 21%-a pedig nemes. 1801-ben református egyháza egyesült a fehéregyházival, hogy közösen eltarthassanak egy papot. 1848-ban a római katolikusok önálló plébániává alakultak.
A településen gróf Teleki Domokosnak kastélya is állt. Fehér vármegyéhez, 1765 és 1876 között Felsőfehér vármegyéhez, azután Nagyküküllő vármegyéhez tartozott.
A 20. század második felében a községközpontjától elvágott faluból a legtöbben Fehéregyházára és Segesvárra költöztek.
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 413 lakosából 202 volt magyar, 200 román és 11 cigány nemzetiségű; 211 ortodox 119 református és 81 római katolikus vallású.
- 1900-ban 607 lakosából 352 volt magyar, 247 román és 8 német anyanyelvű; 247 ortodox, 202 római katolikus, 137 református, 11 zsidó és 7 evangélikus vallású.
- 2002-ben 43 lakosából 29 volt magyar és 14 román nemzetiségű; 24 római katolikus, 14 ortodox és 3 református vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ Binder Pál: Átfedések az erdélyi fejedelemség szász és magyar protestáns egyházmegyéiben. Europa Balcanica – Danubiana – Carpathica. 2/a. Bp., 1995, 115–129
- ↑ Gheorghe Baltag: Sighișoara: istoria Sighișoarei de la întemeierea orașului pânǎ în 1945. Cluj, 2004, 230. o.
- ↑ Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Cluj-Kolozsvár, 1927, 196. o.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Maros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
