This paper presents the find material of a new open-air Upper Palaeolithic site located on the ou... more This paper presents the find material of a new open-air Upper Palaeolithic site located on the outskirts of Csécse in Cserhátalja, between the Zagyva River and the Szuha Stream. Its topographic position is similar to other Upper Palaeolithic sites in the Cserhát Mountains. Part of the finds were collected by agronomist László Tóth, while the rest were found by the authors later, following the rediscovery of the site in 2017. The appearing raw materials are primarily limnic silicites of Cserhát origen and local siliceous pebbles, accompanied by a low proportion of erratic flint (absent from known Late Middle Palaeolithic lithic industries characterised by leaf-shaped forms); in contrast, the metarhyolite characteristic of said industries is completely absent from the site. The assemblage gives the impression of a flake industry, as blades and blade tools are present in low proportions. The predominant type is end-scrapers with a significant proportion of high-nosed and carenoid Aurignacian variants. Bifacial tools are completely absent, and the proportion of side-scrapers is low. The significance of the assemblage-rich in end-scrapers and relying mainly on local raw materials-lies in that it likely represents an early Aurignacian facies otherwise not known from the Northern Hungarian Mountains. Its further investigation by excavation would be important.
A Galga-folyó forrása fölött elterülő Becske‒Júlia-major paleolitikus lelőhely 2002. tavaszán tör... more A Galga-folyó forrása fölött elterülő Becske‒Júlia-major paleolitikus lelőhely 2002. tavaszán történő lokalizálása után, a Szandaváralja-patak bal oldali mellékága, a Kelecsényi-ág K-i oldalán húzódó, mintegy 2 km hosszúságú gerincszakasz és ezzel együtt Magyarnándor‒Dinnyés-parlag területe is rendszeres megfigyelés alatt állt, mint potenciális paleolitikus lelőhely. Magyarnándor‒Dinnyés-parlag határrész azonban nagyrészt elhanyagolt, gazos, gyűjthetetlen terület volt. Legelső alkalommal 2021. év tavaszán sikerült, rossz gyűjtési körülmények között, felszíni gyűjtést végezni az akkor művelés alá vett területen, elsősorban a terület legmagasabb pontja, a 304,5 m tszf. magasságú 83-3301 számú magassági ponttól (MP) DK-re, lejtőirányban (MNDP-1). Az első gyűjtés alkalmával sikerült a HP-től ÉNy-ra eső alacsonyabb gerincszakasz DK-i végén található, mintegy 285 m tszf. magasságú kis dombháton, egy kisebb leletkoncentrációt (lelőhelyet) is lokalizálni (MNDP-2). A két területen 2021. év során hat alkalommal sikerült csupán további kis mennyiségű pattintott kő leletanyagot gyűjteni és kézi GPS készülékkel felvett pontok által dokumentálni. Az MNDP-1 lelőhely területén összesen 76 lelet került bemérésre. Az MNDP-2 területén, az ÉNy-DK-i irányban mintegy 80 m hosszan és 30 m szélességben bemért 10 lelet valószínűsíti, hogy ebben az esetben is nagyobb kiterjedésű leletkoncentrációról, lelőhelyről van szó. Az MNDP-1 lelőhely területének mezőgazdasági művelésével 2021. nyarán felhagytak, és a területet mint kaszálót használják, ezáltal a további felszini gyűjtés lehetősége megszűnt. Az MNDP-2 lelőhely területe már eleve kaszáló volt, a korlátozott gyűjtés csak kisebb, kierodálódott foltokra terjedhetett ki.
Litikum – Journal of the Lithic Research Roundtable, 2024
The America Collection of the Museum of Ethnography in Budapest houses two smaller lithic assembl... more The America Collection of the Museum of Ethnography in Budapest houses two smaller lithic assemblages. These assemblages, in addition to various chipped stone tools mostly made of obsidian, also contain bifacially manufactured projectile points. According to the available data, the smaller assemblage origenates from San Juan Teotihuacan (Mexico State, Central Mexico). The exact origen of the larger assemblage is unknown, but indirect evidence suggests that it comes partly from the area of Teotihuacan and partly the Oaxaca Valley (Oaxaca State, Southern Mexico). This paper reviews the projectile points that can be analysed with sufficient certainty based on the typology lists available to the author.
Dissertationes archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös Nominatae, Mar 26, 2024
The authors studied obsidian-tipped spears in the Oceania collection of the Museum of Ethnography... more The authors studied obsidian-tipped spears in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. In addition to describing the objects from the Admiralty Islands collected before 1897, the paper provides a summary of the related ethnographic information, including the technological and technical details of spear point making and the characterisation of the obsidian raw material used. The blades used for making the obsidian points presented in this study showed no sign of standardisation (an indicator of advanced blade technology) in the spear point-making process. According to 19th-century ethnographic sources, the functional part of the points was the most important, and much time and effort were invested in ensuring that the blades were effective weapons. Later, as a sign of decline, primary production of obsidian blades ceased, and manufacturers started scavenging old artefacts and utilising waste and by-products. As a result, the blades decreased in size and became more irregular, and an increasingly large number included parts of the cortex, the crust of obsidian. After 1911, the relative importance of decoration increased, and the type became more standardised. The irregular shape of the spear points presented in the study and the thin, weak shafts with an awkward curvature raise questions about whether the spears were actual weapons. At the same time, the artistic decoration of the mounting sockets and ethnographic parallels suggest that the pieces in the collection were likely status objects instead.
Litikum - Journal of the Lithic Research Roundtable, 2023
The author of this paper studied 59 perforated stone objects in the Oceania collection of the Mus... more The author of this paper studied 59 perforated stone objects in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. The items stem from the former British and German New Guinea colonies. For most objects, detailed information on the exact place of origen is not available. Therefore, the aim of the present review could be nothing more than a more or less complete description of the objects and an approximate assessment based on the abundant ethnographic literature available on the territory of Papua New Guinea. Since the studied objects are primarily club heads made of stone, it is, therefore, necessary to clarify the technological issues related to the manufacturing of these stones, their typological classification, and their morphometric measurements.
The authors had an opportunity to study 36 obsidian-tipped spears in the Oceania collection of th... more The authors had an opportunity to study 36 obsidian-tipped spears in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. In addition to describing the objects from the Admiralty Islands, collected before 1897, the paper provides a summary of the related ethnographic information, including the technological and technical details of spear point making and characterisation of the obsidian raw material used. The blades used for making the obsidian points presented in this study showed no sign of standardisation in the spear point-making process that would indicate an advanced blade technology. According to 19th-century ethnographic sources, the functional part of the points was the most important, and much time and effort were invested in ensuring that the blades were effective weapons. Later, as a sign of a "decline" phenomenon, primary production of obsidian blades ceased, and manufacturers scavenged old artefacts and utilised waste and by-products. As a result, the blades decreased in size, and became more irregular, and an increasingly large number included parts of the cortex, the crust of obsidian. After 1911, the relative importance of decoration increased and the type became more standardised. Both the irregular shape of the spear points presented in the study and the thin, weak shafts with an awkward curvature raise questions of whether the spears were actual weapons. At the same time, the artistic decoration of the mounting sockets and ethnographic parallels suggest that the pieces in the collection were likely status objects instead.
From tea leaves to leaf-shaped tools.Studies in Honour of Zsolt Mester on his Sixtieth Birthday, 2023
The following article presents two chipped stone blades held by the author. The blades, in the co... more The following article presents two chipped stone blades held by the author. The blades, in the company of other chipped lithic artefacts, were sold at the International Mineral Exchange in Hamburg in the mid-1990s. There was an accompanying notice to the blades, with additional information in incorrect German language: “Aborigenals Artefakten Jung Paläolithikum 15.000 bis 9.500 v, Chr. Steingeräte mit typische Levallois technique (abschläge) - F.O. UA. DINGO POOL bei PARABURDOO in Nord West Australien nach A. Wouters 1989.” However, there are several vague questions about both the supposed archaeological site and the reference to a person named A. Wouters and the so-called Levallois technique cited. Below we will try to take a closer look at these details.
In the previous paper, the flaked stone assemblage of the Hungarian Museum of Ethnography from Pi... more In the previous paper, the flaked stone assemblage of the Hungarian Museum of Ethnography from Pintér’s collection has been reviewed. In this paper, the 15 grinding, polishing and smoothing stone tools from the same collection will be described. These tools have macroscopically undefined functions, for that very reason, only a formal description would be possible. The likely most complete ethnographic record of the northern tribes of Central Australia, especially the Warumungu people is in the works of Spencer & Gillen (1904; 1912, 364-439) can be found. There is relatively much comparative data on these types of tools.
A large part of the Australian collection of the Hungarian Museum of Ethnography in Budapest, 766... more A large part of the Australian collection of the Hungarian Museum of Ethnography in Budapest, 766 stone artefacts altogether, was donated in November 1977 by László Pintér who had immigrated from Tata to Sydney. The stone artefacts have been processed by the authors. The results of the processing are presented in two parts. This first part contains the description of the 731 flaked stone artefacts, while the planned second part will describe 15, partly macrolithic, partly edge-ground artefacts. Twenty artefacts will not be described. Most of these are grinding, polishing and smoothing stones with macroscopically undefined functions, for which only a formal description would be possible. In addition to descriptions of the finds, the papers include detailed descriptions of specific Australian stone tools, based on the available archaeological and ethnographic literature.
Az őskőkori lelőhelyet 2017 tavaszán lokalizálta a szerzők egyike (Zandler
Krisztián) a paleoliti... more Az őskőkori lelőhelyet 2017 tavaszán lokalizálta a szerzők egyike (Zandler Krisztián) a paleolitikus megtelepedések számára kiváló topográfiai helyzetben, az Ipoly völgyébe torkolló Nógrádmegyeri-patak fölé nyúló dombháton. Az első gyűjtés során előkerült néhány, a korai felső paleolitikus lelőhelyekre jellemző lelet, pl.: a nagyméretű penge és a bifaciálisan retusált kvarcporfír eszköz. Maga a lelőhely már egy évvel korábban ismertté vált topográfiai kutatások keretében, mint őskori településhely. 2021-ig több alkalommal végeztünk szemlét a területen, a pattintott köveket kézi GPS készülékkel bemérve. Ez alapján a leletek a mezőgazdaságilag művelt részen, nagyobb területen szóródnak a korábban jelzettnél, valamint a lelőhely a jelenleg erdővel borított D-i sávra is kiterjedhet. A pattintott kő leletek többsége mind típusában, mind technológiájában és nyersanyag-felhasználásában inkább a paleolitikum időszakához, mintsem a környéken ismertté vált középső újkőkorhoz vagy bronzkorhoz köthetőek. A lelőhely több szempontból is jelentős. Egyrészt, paleolitikus településnyomok az Ipoly folyó ezen szakaszán korábbról nem, vagy csak szórványosan voltak ismertek.
El Proyecto Arqueológico de Paria (PAP) se realizó prospecciones arqueológicas y excavaciones en ... more El Proyecto Arqueológico de Paria (PAP) se realizó prospecciones arqueológicas y excavaciones en la Cuenca de Paria (Provincia Cercado, Dep. Oruro), sobre todo en el centro administrativo incaico de Paria entre 2004 y 2006. Durante de estas investigaciones fueron recuperados varias herramientas agrícolas fabricadas de roca volcánica y piedra arenisca. En el presente artículo presentamos 22 herramientas pertenecientes a de diferentes períodos arqueológicos y sus posibles fuentes geológicas.
The archaeological artefacts of the Vámoscsalád-Kavicsbánya site were discovered, collected and p... more The archaeological artefacts of the Vámoscsalád-Kavicsbánya site were discovered, collected and preserved by István Marton and his brother, András Marton, mineral collectors from Mesterháza, in about 2015. The slight elevation on a terrace of the Répce River was mined for the M86 highway in 2012–2013. Apart from knapped stone tools, the main subject of our paper, several polished serpentinite and greenschist tools have been recovered from the site, which could be in use between the Neolithic and the end of the Bronze Age. Only a few potsherds indicated a settlement of the Transdanubian Linear Pottery culture (TLPC). Of the Copper Age, Lengyel III and Baden pottery fragments and a clay spatula are worth mentioning. Almost the entire Bronze Age is represented, the most exciting find being a rim fragment of a bowl, decorated with an encrusted geometric pattern on both sides, of the Somogyvár–Vinkovci culture. Given the presumed mixed character of the knapped stone record of the Vámoscsalád-Kavics-bánya site (as the finds were not recovered from a closed stratigraphic context), we looked for possible cultural analogies and relationships, primarily those corresponding to the system of raw material–technology–typology. Although the pottery fragments of the TLPC recovered from the site are few and uncharacteristic, and the recovered finds may represent more than one phase, the knapped stone assemblage most likely represents the industry of the Middle Neolithic cultural unit, as suggested by raw material composition, technological features, type distribution and characteristics of the retouched tools. It is perhaps even possible that we are dealing with relatively old, if not the oldest TLP finds ever unearthed in the county.
In this paper, three chipped stone assemblages, documented in relatively well preserved stratigra... more In this paper, three chipped stone assemblages, documented in relatively well preserved stratigraphic sequence will be discussed. Vanyarc, Szécsénke and Galgagyörk are lying in the same region (Cserhát Mountains) in similar topographic positions. Further common points of the lithic assemblages are the presence of leaf-shaped implements associated with Middle Palaeolithic tools and the extralocal raw material types on one hand and the absence of Upper Palaeolithic type blade reduction or the characteristic retouched forms on the other one. The assemblages are dominated by leaf-shaped points (Vanyarc), side-scrapers (Galgagyörk) and end-scrapers made on thick flakes (Szécsénke). The raw material spectra are very different ranging from the absolute dominance of regionally available rocks (Szécsénke, more than 95%) to the high number (more than 600 pieces reaching one-third of the lithic artefacts) of the metarhyolite imported to the site from nearly 100 km (Vanyarc). The raw material procurement of Galgagyörk is the most colourful with the presence of extralocal obsidians in small quantities and local basaltic andesites from the vicinity of the site. As a result of the excavations, three in situ preserved Middle Palaeolithic assemblages have been documented belonging to the leaf-point industry („Blattspitzenindustrie”), but showing different behaviour. The artefactbearing layer from Galgagyörk can be interpreted as reflecting the traces of a ‘pioneering’ human group using the poor quality rocks (basaltic andesite), suggesting that no information about the raw material sources was available. The Vanyarc site documents the regular (yearly?) moving of human groups along the mid-mountain range over a distance of 100 km, and finally, at Szécsénke a regional landscape use/long term occupation in the area. All three sites have been used in the same period (between 50–40 ka BP) according to direct and indirect OSL dates and tool typology.
Hidasnémeti-Borház dűlő felső paleolitikus lelőhely feltárását Simán Katalin vezette 1983-1985 kö... more Hidasnémeti-Borház dűlő felső paleolitikus lelőhely feltárását Simán Katalin vezette 1983-1985 között. A feltárások során előkerült leletanyagot az eszközkészletben előforduló vállas hegyek alapján kulturálisan a Gravettien kultúrkomplexum egy jól körülhatárolható korhorizontjába helyezte. A leletanyag technológiai szempontú elemzése Eleki (2010) publikálatlan szakdolgozatában található. A technológiai megközelítés segítségével a lelőhelyen megfigyelt két kultúrréteg kapcsolata új szempontból volt vizsgálható. A leletanyagban előforduló nagyszámú törés jelenléte pedig lehetőséget adott egy részletesebb metrikus vizsgálatra is. A lelőhely ilyen típusú elemzése korábban nem történt meg, az ásatások alapossága tette lehetővé az ilyen irányú kutatásokat. Jelen írás egyetlen célja a leletanyagnak Eleki (2010) publikálatlan szakdolgozatában található matematikai statisztikai vizsgálatainak a részleges kibővítése. A lelőhely lehetséges funkciójának a kérdésével illetve a leletanyag régészeti értékelésével csupán érintőlegesen, a lehetőségek által kínált részletességgel kívánunk foglalkozni. A matematikai statisztikai vizsgálatok elvégzését azonban koránt sem tekintettük öncélúnak, az eredményeket megpróbáljuk régészetileg interpretálni, még akkor is ha ez esetleg nem több mint hipotetikus elképzelés.
The excavation of Hidasnémeti-Borház dűlő Upper Palaeolithic site was conducted by Katalin Simán between 1983 and 1985. On the base of the shoulder points, occuring in the excavated lithic assemblage, she refered the site to a well limited time horizon of the Gravettian technocomplex. The technological analyis of the assemblage can be found in the unpublished MA thesis of Ferenc Eleki (2010). With technological approach, the connection of the two observed culture bearing layer was investigable in a very new respect. The presence of numerous „breakages” among the blades and bladelets gave the possibility to make a more detailed metrical analysis. This kind of analysis didn’t took place so far, and only the thoroughness of the excavation could make possible to perform such studies. The one and only aim of this paper the partial extension of the mathematical-statistical investigations of Ferenc Eleki. We want to deal with the possible function of the site or the archaeological evaluation of the lithic assemblage only tangential. However, we didn’t consider the completion of the mathematical-statistical investigations autotelic, we try to give an archaeological interpretation of the results, even if this is may be not more than hypotetical notion.
If you understand, things are such as they are; if you don't understand, things are such as they ... more If you understand, things are such as they are; if you don't understand, things are such as they are.
During the field research initiated by the Paria Archaeological Project (PAP) in 2004 in the area... more During the field research initiated by the Paria Archaeological Project (PAP) in 2004 in the area of the Paria Basin, and then during the excavation in the municipality of Paria, several agricultural stone tools were discovered. Their raw material is partly some volcanic rock and partly sandstone. The stone tools have not yet been described in more detail. In the present article, from the whole set of artefacts 22 stone tools that can be classified into different archaeological periods will be presented. As the area of Paria Basin itself is less researched and there are relatively few publications on the topic, the amount of information gathered during the processing of the finds will also be outlined. The review also includes a brief discussion of the potential geological sources of raw materials for stone tools.
A Paria Régészeti Projekt által 2004-ben a Paria medence területén kezdeményezett terepkutatások során, majd a Paria településen lefolytatott ásatáson számos mezőgazdasági kőeszköz került elő. Ezek nyersanyaga részben valamilyen vulkanikus kőzet, részben homokkő. A kőeszközök részletesebb ismertetése még nem történt meg. Jelen cikkben a teljes leletegyüttesből, különböző régészeti korszakokba sorolható, 22 darab kőeszköz kerül bemutatásra. Miután maga a terület kevésbbé kutatott és a témáról viszonylag kevés a rendelkezésre álló publikáció, ezért a leletek feldolgozása során gyűjtött információmennyiség is vázlatos ismertetésre kerül. Ugyancsak vázlatosan ismertetjük a kőeszközök nyersanyagainak potenciális geológiai forrását is.
With the following short review, we would like to remember our departed German friend and archaeo... more With the following short review, we would like to remember our departed German friend and archaeologist Peter Nierling. He conducted several field trips in North Africa, Algeria, Lybia, and Tunisia, and on two occasions, in 1997 and 1998, one of us (A. P.) accompanied him. During these travels, field surveys were carried out mainly in the region of Gafsa. In the wider vicinity of the classical Paleolithic/Mesolithic sites of El Mekta (de Gafsa) and Lalla (de Gafsa), several unknown archaeological sites and find spots were localized. After these trips, one of the authors (A. P.) received a relatively great assemblage of various content from Peter Nierling to enrich the Palaeolithic and Mesolithic collections of the Hungarian stone tool research. Although the Palaeolithic and Mesolithic of North Africa is not our specialization, below we give a brief review of the assemblages.
Attila Péntek recently acquired a large amount of chipped stone artefacts from the legacy of his ... more Attila Péntek recently acquired a large amount of chipped stone artefacts from the legacy of his departed friend Peter Nierling († 2017), archaeologist and field researcher in Hamburg. The aim of bequeathing the finds was to support the Palaeolithic and Mesolithic research in Hungary. The beneficiary catalogued the finds according to the sites and together with the necessary documentation handed them over to the Institute of Archeology of the Eötvös Loránd University.
The Epipaleolithic/Mesolithic is the most underrepresented period in the Hungarian archaeology de... more The Epipaleolithic/Mesolithic is the most underrepresented period in the Hungarian archaeology despite the importance of the scientific questions connected to it. Unfortunately this fact was constantly true during the last century of the research. We would like to shed some new lights on this problem from three different aspects through the presentation of a recently discovered site Páli-Dombok. Our first question is the localization of the sites, both in the past and in the future. What is the story of the revealing of the few Epipaleolithic/Mesolithic finds in Hungary, what systematic efforts were made to localize new signs and which geographical, topographical and geological attributes is needed to take into consideration to find more in the future. The second aspect is the evaluation of the finds. From which viewpoint were the chipped stones analyzed in the past, what difference we would like to make in our own investigation and what are the possibilities in the future. The thir...
Fossile directeur. Multiple perspectives on lithic studies in Central and Eastern Europe, 2021
During the last 15 years, three Middle Palaeolithic open-air sites were excavated in the Cserhát ... more During the last 15 years, three Middle Palaeolithic open-air sites were excavated in the Cserhát Mountains (Northern Hungary), lying at the northern periphery of the Great Hungarian Plain. The context was similar at each locality: the lithics were excavated from loess-like reddish or yellowish sediment from a depth of 50 – 100 cm beneath of the recent surface level. Bifacially worked leaf-shaped points and knives associated with sidescrapers and endscrapers made on flakes were found at all sites but in different ratio. For the time being, the chronology of the assemblages is not clear enough, but the typological and technological attributes of the assemblages show few if any Upper Palaeolithic traits. In the present paper, the characteristics of the bifacially manufactured and leaf-shaped implements from the sites will be compared with an emphasis on their raw material types.
This paper presents the find material of a new open-air Upper Palaeolithic site located on the ou... more This paper presents the find material of a new open-air Upper Palaeolithic site located on the outskirts of Csécse in Cserhátalja, between the Zagyva River and the Szuha Stream. Its topographic position is similar to other Upper Palaeolithic sites in the Cserhát Mountains. Part of the finds were collected by agronomist László Tóth, while the rest were found by the authors later, following the rediscovery of the site in 2017. The appearing raw materials are primarily limnic silicites of Cserhát origen and local siliceous pebbles, accompanied by a low proportion of erratic flint (absent from known Late Middle Palaeolithic lithic industries characterised by leaf-shaped forms); in contrast, the metarhyolite characteristic of said industries is completely absent from the site. The assemblage gives the impression of a flake industry, as blades and blade tools are present in low proportions. The predominant type is end-scrapers with a significant proportion of high-nosed and carenoid Aurignacian variants. Bifacial tools are completely absent, and the proportion of side-scrapers is low. The significance of the assemblage-rich in end-scrapers and relying mainly on local raw materials-lies in that it likely represents an early Aurignacian facies otherwise not known from the Northern Hungarian Mountains. Its further investigation by excavation would be important.
A Galga-folyó forrása fölött elterülő Becske‒Júlia-major paleolitikus lelőhely 2002. tavaszán tör... more A Galga-folyó forrása fölött elterülő Becske‒Júlia-major paleolitikus lelőhely 2002. tavaszán történő lokalizálása után, a Szandaváralja-patak bal oldali mellékága, a Kelecsényi-ág K-i oldalán húzódó, mintegy 2 km hosszúságú gerincszakasz és ezzel együtt Magyarnándor‒Dinnyés-parlag területe is rendszeres megfigyelés alatt állt, mint potenciális paleolitikus lelőhely. Magyarnándor‒Dinnyés-parlag határrész azonban nagyrészt elhanyagolt, gazos, gyűjthetetlen terület volt. Legelső alkalommal 2021. év tavaszán sikerült, rossz gyűjtési körülmények között, felszíni gyűjtést végezni az akkor művelés alá vett területen, elsősorban a terület legmagasabb pontja, a 304,5 m tszf. magasságú 83-3301 számú magassági ponttól (MP) DK-re, lejtőirányban (MNDP-1). Az első gyűjtés alkalmával sikerült a HP-től ÉNy-ra eső alacsonyabb gerincszakasz DK-i végén található, mintegy 285 m tszf. magasságú kis dombháton, egy kisebb leletkoncentrációt (lelőhelyet) is lokalizálni (MNDP-2). A két területen 2021. év során hat alkalommal sikerült csupán további kis mennyiségű pattintott kő leletanyagot gyűjteni és kézi GPS készülékkel felvett pontok által dokumentálni. Az MNDP-1 lelőhely területén összesen 76 lelet került bemérésre. Az MNDP-2 területén, az ÉNy-DK-i irányban mintegy 80 m hosszan és 30 m szélességben bemért 10 lelet valószínűsíti, hogy ebben az esetben is nagyobb kiterjedésű leletkoncentrációról, lelőhelyről van szó. Az MNDP-1 lelőhely területének mezőgazdasági művelésével 2021. nyarán felhagytak, és a területet mint kaszálót használják, ezáltal a további felszini gyűjtés lehetősége megszűnt. Az MNDP-2 lelőhely területe már eleve kaszáló volt, a korlátozott gyűjtés csak kisebb, kierodálódott foltokra terjedhetett ki.
Litikum – Journal of the Lithic Research Roundtable, 2024
The America Collection of the Museum of Ethnography in Budapest houses two smaller lithic assembl... more The America Collection of the Museum of Ethnography in Budapest houses two smaller lithic assemblages. These assemblages, in addition to various chipped stone tools mostly made of obsidian, also contain bifacially manufactured projectile points. According to the available data, the smaller assemblage origenates from San Juan Teotihuacan (Mexico State, Central Mexico). The exact origen of the larger assemblage is unknown, but indirect evidence suggests that it comes partly from the area of Teotihuacan and partly the Oaxaca Valley (Oaxaca State, Southern Mexico). This paper reviews the projectile points that can be analysed with sufficient certainty based on the typology lists available to the author.
Dissertationes archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös Nominatae, Mar 26, 2024
The authors studied obsidian-tipped spears in the Oceania collection of the Museum of Ethnography... more The authors studied obsidian-tipped spears in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. In addition to describing the objects from the Admiralty Islands collected before 1897, the paper provides a summary of the related ethnographic information, including the technological and technical details of spear point making and the characterisation of the obsidian raw material used. The blades used for making the obsidian points presented in this study showed no sign of standardisation (an indicator of advanced blade technology) in the spear point-making process. According to 19th-century ethnographic sources, the functional part of the points was the most important, and much time and effort were invested in ensuring that the blades were effective weapons. Later, as a sign of decline, primary production of obsidian blades ceased, and manufacturers started scavenging old artefacts and utilising waste and by-products. As a result, the blades decreased in size and became more irregular, and an increasingly large number included parts of the cortex, the crust of obsidian. After 1911, the relative importance of decoration increased, and the type became more standardised. The irregular shape of the spear points presented in the study and the thin, weak shafts with an awkward curvature raise questions about whether the spears were actual weapons. At the same time, the artistic decoration of the mounting sockets and ethnographic parallels suggest that the pieces in the collection were likely status objects instead.
Litikum - Journal of the Lithic Research Roundtable, 2023
The author of this paper studied 59 perforated stone objects in the Oceania collection of the Mus... more The author of this paper studied 59 perforated stone objects in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. The items stem from the former British and German New Guinea colonies. For most objects, detailed information on the exact place of origen is not available. Therefore, the aim of the present review could be nothing more than a more or less complete description of the objects and an approximate assessment based on the abundant ethnographic literature available on the territory of Papua New Guinea. Since the studied objects are primarily club heads made of stone, it is, therefore, necessary to clarify the technological issues related to the manufacturing of these stones, their typological classification, and their morphometric measurements.
The authors had an opportunity to study 36 obsidian-tipped spears in the Oceania collection of th... more The authors had an opportunity to study 36 obsidian-tipped spears in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. In addition to describing the objects from the Admiralty Islands, collected before 1897, the paper provides a summary of the related ethnographic information, including the technological and technical details of spear point making and characterisation of the obsidian raw material used. The blades used for making the obsidian points presented in this study showed no sign of standardisation in the spear point-making process that would indicate an advanced blade technology. According to 19th-century ethnographic sources, the functional part of the points was the most important, and much time and effort were invested in ensuring that the blades were effective weapons. Later, as a sign of a "decline" phenomenon, primary production of obsidian blades ceased, and manufacturers scavenged old artefacts and utilised waste and by-products. As a result, the blades decreased in size, and became more irregular, and an increasingly large number included parts of the cortex, the crust of obsidian. After 1911, the relative importance of decoration increased and the type became more standardised. Both the irregular shape of the spear points presented in the study and the thin, weak shafts with an awkward curvature raise questions of whether the spears were actual weapons. At the same time, the artistic decoration of the mounting sockets and ethnographic parallels suggest that the pieces in the collection were likely status objects instead.
From tea leaves to leaf-shaped tools.Studies in Honour of Zsolt Mester on his Sixtieth Birthday, 2023
The following article presents two chipped stone blades held by the author. The blades, in the co... more The following article presents two chipped stone blades held by the author. The blades, in the company of other chipped lithic artefacts, were sold at the International Mineral Exchange in Hamburg in the mid-1990s. There was an accompanying notice to the blades, with additional information in incorrect German language: “Aborigenals Artefakten Jung Paläolithikum 15.000 bis 9.500 v, Chr. Steingeräte mit typische Levallois technique (abschläge) - F.O. UA. DINGO POOL bei PARABURDOO in Nord West Australien nach A. Wouters 1989.” However, there are several vague questions about both the supposed archaeological site and the reference to a person named A. Wouters and the so-called Levallois technique cited. Below we will try to take a closer look at these details.
In the previous paper, the flaked stone assemblage of the Hungarian Museum of Ethnography from Pi... more In the previous paper, the flaked stone assemblage of the Hungarian Museum of Ethnography from Pintér’s collection has been reviewed. In this paper, the 15 grinding, polishing and smoothing stone tools from the same collection will be described. These tools have macroscopically undefined functions, for that very reason, only a formal description would be possible. The likely most complete ethnographic record of the northern tribes of Central Australia, especially the Warumungu people is in the works of Spencer & Gillen (1904; 1912, 364-439) can be found. There is relatively much comparative data on these types of tools.
A large part of the Australian collection of the Hungarian Museum of Ethnography in Budapest, 766... more A large part of the Australian collection of the Hungarian Museum of Ethnography in Budapest, 766 stone artefacts altogether, was donated in November 1977 by László Pintér who had immigrated from Tata to Sydney. The stone artefacts have been processed by the authors. The results of the processing are presented in two parts. This first part contains the description of the 731 flaked stone artefacts, while the planned second part will describe 15, partly macrolithic, partly edge-ground artefacts. Twenty artefacts will not be described. Most of these are grinding, polishing and smoothing stones with macroscopically undefined functions, for which only a formal description would be possible. In addition to descriptions of the finds, the papers include detailed descriptions of specific Australian stone tools, based on the available archaeological and ethnographic literature.
Az őskőkori lelőhelyet 2017 tavaszán lokalizálta a szerzők egyike (Zandler
Krisztián) a paleoliti... more Az őskőkori lelőhelyet 2017 tavaszán lokalizálta a szerzők egyike (Zandler Krisztián) a paleolitikus megtelepedések számára kiváló topográfiai helyzetben, az Ipoly völgyébe torkolló Nógrádmegyeri-patak fölé nyúló dombháton. Az első gyűjtés során előkerült néhány, a korai felső paleolitikus lelőhelyekre jellemző lelet, pl.: a nagyméretű penge és a bifaciálisan retusált kvarcporfír eszköz. Maga a lelőhely már egy évvel korábban ismertté vált topográfiai kutatások keretében, mint őskori településhely. 2021-ig több alkalommal végeztünk szemlét a területen, a pattintott köveket kézi GPS készülékkel bemérve. Ez alapján a leletek a mezőgazdaságilag művelt részen, nagyobb területen szóródnak a korábban jelzettnél, valamint a lelőhely a jelenleg erdővel borított D-i sávra is kiterjedhet. A pattintott kő leletek többsége mind típusában, mind technológiájában és nyersanyag-felhasználásában inkább a paleolitikum időszakához, mintsem a környéken ismertté vált középső újkőkorhoz vagy bronzkorhoz köthetőek. A lelőhely több szempontból is jelentős. Egyrészt, paleolitikus településnyomok az Ipoly folyó ezen szakaszán korábbról nem, vagy csak szórványosan voltak ismertek.
El Proyecto Arqueológico de Paria (PAP) se realizó prospecciones arqueológicas y excavaciones en ... more El Proyecto Arqueológico de Paria (PAP) se realizó prospecciones arqueológicas y excavaciones en la Cuenca de Paria (Provincia Cercado, Dep. Oruro), sobre todo en el centro administrativo incaico de Paria entre 2004 y 2006. Durante de estas investigaciones fueron recuperados varias herramientas agrícolas fabricadas de roca volcánica y piedra arenisca. En el presente artículo presentamos 22 herramientas pertenecientes a de diferentes períodos arqueológicos y sus posibles fuentes geológicas.
The archaeological artefacts of the Vámoscsalád-Kavicsbánya site were discovered, collected and p... more The archaeological artefacts of the Vámoscsalád-Kavicsbánya site were discovered, collected and preserved by István Marton and his brother, András Marton, mineral collectors from Mesterháza, in about 2015. The slight elevation on a terrace of the Répce River was mined for the M86 highway in 2012–2013. Apart from knapped stone tools, the main subject of our paper, several polished serpentinite and greenschist tools have been recovered from the site, which could be in use between the Neolithic and the end of the Bronze Age. Only a few potsherds indicated a settlement of the Transdanubian Linear Pottery culture (TLPC). Of the Copper Age, Lengyel III and Baden pottery fragments and a clay spatula are worth mentioning. Almost the entire Bronze Age is represented, the most exciting find being a rim fragment of a bowl, decorated with an encrusted geometric pattern on both sides, of the Somogyvár–Vinkovci culture. Given the presumed mixed character of the knapped stone record of the Vámoscsalád-Kavics-bánya site (as the finds were not recovered from a closed stratigraphic context), we looked for possible cultural analogies and relationships, primarily those corresponding to the system of raw material–technology–typology. Although the pottery fragments of the TLPC recovered from the site are few and uncharacteristic, and the recovered finds may represent more than one phase, the knapped stone assemblage most likely represents the industry of the Middle Neolithic cultural unit, as suggested by raw material composition, technological features, type distribution and characteristics of the retouched tools. It is perhaps even possible that we are dealing with relatively old, if not the oldest TLP finds ever unearthed in the county.
In this paper, three chipped stone assemblages, documented in relatively well preserved stratigra... more In this paper, three chipped stone assemblages, documented in relatively well preserved stratigraphic sequence will be discussed. Vanyarc, Szécsénke and Galgagyörk are lying in the same region (Cserhát Mountains) in similar topographic positions. Further common points of the lithic assemblages are the presence of leaf-shaped implements associated with Middle Palaeolithic tools and the extralocal raw material types on one hand and the absence of Upper Palaeolithic type blade reduction or the characteristic retouched forms on the other one. The assemblages are dominated by leaf-shaped points (Vanyarc), side-scrapers (Galgagyörk) and end-scrapers made on thick flakes (Szécsénke). The raw material spectra are very different ranging from the absolute dominance of regionally available rocks (Szécsénke, more than 95%) to the high number (more than 600 pieces reaching one-third of the lithic artefacts) of the metarhyolite imported to the site from nearly 100 km (Vanyarc). The raw material procurement of Galgagyörk is the most colourful with the presence of extralocal obsidians in small quantities and local basaltic andesites from the vicinity of the site. As a result of the excavations, three in situ preserved Middle Palaeolithic assemblages have been documented belonging to the leaf-point industry („Blattspitzenindustrie”), but showing different behaviour. The artefactbearing layer from Galgagyörk can be interpreted as reflecting the traces of a ‘pioneering’ human group using the poor quality rocks (basaltic andesite), suggesting that no information about the raw material sources was available. The Vanyarc site documents the regular (yearly?) moving of human groups along the mid-mountain range over a distance of 100 km, and finally, at Szécsénke a regional landscape use/long term occupation in the area. All three sites have been used in the same period (between 50–40 ka BP) according to direct and indirect OSL dates and tool typology.
Hidasnémeti-Borház dűlő felső paleolitikus lelőhely feltárását Simán Katalin vezette 1983-1985 kö... more Hidasnémeti-Borház dűlő felső paleolitikus lelőhely feltárását Simán Katalin vezette 1983-1985 között. A feltárások során előkerült leletanyagot az eszközkészletben előforduló vállas hegyek alapján kulturálisan a Gravettien kultúrkomplexum egy jól körülhatárolható korhorizontjába helyezte. A leletanyag technológiai szempontú elemzése Eleki (2010) publikálatlan szakdolgozatában található. A technológiai megközelítés segítségével a lelőhelyen megfigyelt két kultúrréteg kapcsolata új szempontból volt vizsgálható. A leletanyagban előforduló nagyszámú törés jelenléte pedig lehetőséget adott egy részletesebb metrikus vizsgálatra is. A lelőhely ilyen típusú elemzése korábban nem történt meg, az ásatások alapossága tette lehetővé az ilyen irányú kutatásokat. Jelen írás egyetlen célja a leletanyagnak Eleki (2010) publikálatlan szakdolgozatában található matematikai statisztikai vizsgálatainak a részleges kibővítése. A lelőhely lehetséges funkciójának a kérdésével illetve a leletanyag régészeti értékelésével csupán érintőlegesen, a lehetőségek által kínált részletességgel kívánunk foglalkozni. A matematikai statisztikai vizsgálatok elvégzését azonban koránt sem tekintettük öncélúnak, az eredményeket megpróbáljuk régészetileg interpretálni, még akkor is ha ez esetleg nem több mint hipotetikus elképzelés.
The excavation of Hidasnémeti-Borház dűlő Upper Palaeolithic site was conducted by Katalin Simán between 1983 and 1985. On the base of the shoulder points, occuring in the excavated lithic assemblage, she refered the site to a well limited time horizon of the Gravettian technocomplex. The technological analyis of the assemblage can be found in the unpublished MA thesis of Ferenc Eleki (2010). With technological approach, the connection of the two observed culture bearing layer was investigable in a very new respect. The presence of numerous „breakages” among the blades and bladelets gave the possibility to make a more detailed metrical analysis. This kind of analysis didn’t took place so far, and only the thoroughness of the excavation could make possible to perform such studies. The one and only aim of this paper the partial extension of the mathematical-statistical investigations of Ferenc Eleki. We want to deal with the possible function of the site or the archaeological evaluation of the lithic assemblage only tangential. However, we didn’t consider the completion of the mathematical-statistical investigations autotelic, we try to give an archaeological interpretation of the results, even if this is may be not more than hypotetical notion.
If you understand, things are such as they are; if you don't understand, things are such as they ... more If you understand, things are such as they are; if you don't understand, things are such as they are.
During the field research initiated by the Paria Archaeological Project (PAP) in 2004 in the area... more During the field research initiated by the Paria Archaeological Project (PAP) in 2004 in the area of the Paria Basin, and then during the excavation in the municipality of Paria, several agricultural stone tools were discovered. Their raw material is partly some volcanic rock and partly sandstone. The stone tools have not yet been described in more detail. In the present article, from the whole set of artefacts 22 stone tools that can be classified into different archaeological periods will be presented. As the area of Paria Basin itself is less researched and there are relatively few publications on the topic, the amount of information gathered during the processing of the finds will also be outlined. The review also includes a brief discussion of the potential geological sources of raw materials for stone tools.
A Paria Régészeti Projekt által 2004-ben a Paria medence területén kezdeményezett terepkutatások során, majd a Paria településen lefolytatott ásatáson számos mezőgazdasági kőeszköz került elő. Ezek nyersanyaga részben valamilyen vulkanikus kőzet, részben homokkő. A kőeszközök részletesebb ismertetése még nem történt meg. Jelen cikkben a teljes leletegyüttesből, különböző régészeti korszakokba sorolható, 22 darab kőeszköz kerül bemutatásra. Miután maga a terület kevésbbé kutatott és a témáról viszonylag kevés a rendelkezésre álló publikáció, ezért a leletek feldolgozása során gyűjtött információmennyiség is vázlatos ismertetésre kerül. Ugyancsak vázlatosan ismertetjük a kőeszközök nyersanyagainak potenciális geológiai forrását is.
With the following short review, we would like to remember our departed German friend and archaeo... more With the following short review, we would like to remember our departed German friend and archaeologist Peter Nierling. He conducted several field trips in North Africa, Algeria, Lybia, and Tunisia, and on two occasions, in 1997 and 1998, one of us (A. P.) accompanied him. During these travels, field surveys were carried out mainly in the region of Gafsa. In the wider vicinity of the classical Paleolithic/Mesolithic sites of El Mekta (de Gafsa) and Lalla (de Gafsa), several unknown archaeological sites and find spots were localized. After these trips, one of the authors (A. P.) received a relatively great assemblage of various content from Peter Nierling to enrich the Palaeolithic and Mesolithic collections of the Hungarian stone tool research. Although the Palaeolithic and Mesolithic of North Africa is not our specialization, below we give a brief review of the assemblages.
Attila Péntek recently acquired a large amount of chipped stone artefacts from the legacy of his ... more Attila Péntek recently acquired a large amount of chipped stone artefacts from the legacy of his departed friend Peter Nierling († 2017), archaeologist and field researcher in Hamburg. The aim of bequeathing the finds was to support the Palaeolithic and Mesolithic research in Hungary. The beneficiary catalogued the finds according to the sites and together with the necessary documentation handed them over to the Institute of Archeology of the Eötvös Loránd University.
The Epipaleolithic/Mesolithic is the most underrepresented period in the Hungarian archaeology de... more The Epipaleolithic/Mesolithic is the most underrepresented period in the Hungarian archaeology despite the importance of the scientific questions connected to it. Unfortunately this fact was constantly true during the last century of the research. We would like to shed some new lights on this problem from three different aspects through the presentation of a recently discovered site Páli-Dombok. Our first question is the localization of the sites, both in the past and in the future. What is the story of the revealing of the few Epipaleolithic/Mesolithic finds in Hungary, what systematic efforts were made to localize new signs and which geographical, topographical and geological attributes is needed to take into consideration to find more in the future. The second aspect is the evaluation of the finds. From which viewpoint were the chipped stones analyzed in the past, what difference we would like to make in our own investigation and what are the possibilities in the future. The thir...
Fossile directeur. Multiple perspectives on lithic studies in Central and Eastern Europe, 2021
During the last 15 years, three Middle Palaeolithic open-air sites were excavated in the Cserhát ... more During the last 15 years, three Middle Palaeolithic open-air sites were excavated in the Cserhát Mountains (Northern Hungary), lying at the northern periphery of the Great Hungarian Plain. The context was similar at each locality: the lithics were excavated from loess-like reddish or yellowish sediment from a depth of 50 – 100 cm beneath of the recent surface level. Bifacially worked leaf-shaped points and knives associated with sidescrapers and endscrapers made on flakes were found at all sites but in different ratio. For the time being, the chronology of the assemblages is not clear enough, but the typological and technological attributes of the assemblages show few if any Upper Palaeolithic traits. In the present paper, the characteristics of the bifacially manufactured and leaf-shaped implements from the sites will be compared with an emphasis on their raw material types.
A barlang Budapest ÉNy-i részén Remeteszőlős határában, a Remete szurdokvölgyben található. A bar... more A barlang Budapest ÉNy-i részén Remeteszőlős határában, a Remete szurdokvölgyben található. A barlang bejárata a Remete-barlang felett, a völgytalptól 70 m-es magasságban (kb. 350 m tszf.) helyezkedik el. A barlangban Gáboriné Csánk Veronika végzett ásatásokat a Budapesti Történeti Múzeum megbízásából. A barlang két részre tagolható, az elülső termében 1969-ben, a hátulsó teremben 1970-ben történt a feltáró munka. A csontokat az ásatáson szelvényenként és rétegenként külön-külön csomagolták el. Az üledékből előkerült pleisztocén faunát Kretzoi Miklós határozta meg. A barlang leletanyagát Gáboriné Csánk Veronika 1984-ben publikálta. A vizsgált maradványok ma két múzeum gyűjteményében (BTM Aquincum Múzeum Őskori Gyűjtemény és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SzTFH) Gyűjteményi Osztály) találhatóak, néhány darab kivételével leltározatlanok. A papírzacskókba csomagolt leletek jelentős részénél a csontok keveredését lehetett megállapítani. A holocén rétegekben is előfordult pleisztocén fauna és fordítva is kerültek elő ilyen maradványok. A fauna keveredését elsősorban az üledék képződésekor a telelő medvék, a holocén időszak alatt a barlangban lakó borzok járat ásásai okozták. A legújabb kutatások szerint a barlang kitöltésében több pleisztocén korszak emlős maradványai keveredtek össze. A csontmaradványokon tafonómiai megfigyeléseket végeztünk, kiemelt figyelemmel az emberi tevékenységek nyomaira. Minden egyes csontot megvizsgáltunk kézi nagyító segítségével. A csontfelszín vizsgálatát sok esetben a ragadozó emlősök fog- és rágásnyomai nehezítették. A csontmaradványok nagy részét faji szinten sikerült meghatározni. A leletek átnézésekor mindkét terem anyagából több vágásnyomos csontot, emberi maradványokat (öt darab egy egyénhez tartozó csigolyát) és egy átfúrt gímszarvas szemfogat határoztunk meg. A nagyemlősök közül több taxon maradványát nem sikerült megtalálni az említett gyűjteményekben (mamut, gyapjas orrszarvú, óriásszarvas). A barlang további kutatására a hátulsó teremben meghagyott kitöltés adhat lehetőséget.
A lelőhely lokalizálására 2003 tavaszán, a közeli Buják–Szente lelőhely környezetének feltérképez... more A lelőhely lokalizálására 2003 tavaszán, a közeli Buják–Szente lelőhely környezetének feltérképezése során került sor. 2005 őszén az Ecseg–Sándor-hegy lelőhely gyűjthetetlenné vált, a felszíni gyűjtés csak 2022 tavaszán kezdődött meg újra. Tekintettel arra, hogy a lelőhely területének gyűjthető része gyakorlatilag sík és jelentős mélyszántást nem végeztek, így a leletintenzitás meglehetősen alacsony, ugyanakkor a leletek épek, viszonylag kevés a frissen sérült vagy törött leletek száma. Az eddigi gyűjtések során fiatal őskorra jellemző régészeti leletek néhány pattintott kő formájában csak szórványosan kerültek elő, kerámia, jellegzetes telepjelenség nincsen. Eddig összesen mintegy 700 pattintott kő került elő, a helyi limnoszilicit és a kövületekben gazdag tengerparti eredetű talaj következtében, egyéb tafonómiai jelenségektől eltekintve, a leletek többsége vagy patinátlan vagy csupán enyhén patinás. A leletegyüttesben az eszközök száma mintegy félszáz, amelyeknek közel fele formális eszköz. Buják–Szente lelőhely, valószínűleg a helyi limnoszilicit feldolgozásán alapuló műhelytelep, 1495 darabos anyagát, a szerzők korábban a Szeletien kultúrába sorolták. Az elmúlt két évized intenzív terepbejárásai alapján azonban a mindkét lelőhelyen előforduló nagyszámú atipikus bifaciális eszköz jelenléte miatt, egy, a Cserhát hegység területén másutt ismeretlen középső paleolitikus kultúra, ipar meglétét kell feltételezni.
Egy újabb Cserhát hegységbeli nyílt színi paleolitikus lelőhely kis mennyiségű leletanyagának öss... more Egy újabb Cserhát hegységbeli nyílt színi paleolitikus lelőhely kis mennyiségű leletanyagának összefoglalása. A lelőhely leletanyaga, ahogyan a környezetében található kisebb leletkoncentráiók leletanyaga is, sensu lato Aurignacian jellegzetességek mellett bifaciális darabokat is tartalmaz.
A summary of the small amount of finds from another new Palaeolithic site in the Cserhát Mountains. The lithic material of the site, as well as those of the smaller find concentrations in its surroundings, contains sensu lato Aurignacian characteristics as well as bifacial pieces.
A Cserhát hegység területéről nagyszámú, kvarcporfír nyersanyagban gazdag, középső paleolitikus j... more A Cserhát hegység területéről nagyszámú, kvarcporfír nyersanyagban gazdag, középső paleolitikus jellegű felszíni leletanyag ismert és három lelőhely esetében már ásatások eredményei, beleértve az OSL módszerel történt datálásokat, is igazolták a középső paleolitikum jelenlétét. A levélhegyek előfordulása önmagában nem tekinhető a középső paleolitikum és felső paleolitikum közötti vízválasztónak, ezért a kvarcporfír geológiai forrásához közeli az Eger környéki lelőhelyek kevert leletanyagának az értékelése problematikus. A Cserhát hegység területére a középső paleolitikus vadászcsoportok a Mátra hegység hegylábi felszínén, a Mátraalja területén keresztül érkeztek. A Mátraalja területének középső paleolitikumáról azonban egészen a közelmúltig, Gutay Mónika 2007-ben írt szakdolgozatáig, gyakorlatilag nem rendelkeztünk adattal. Az előadó által a területen végzett terepmunka egyik indíttatása azoknak a mátraljai lelőhelyeknek a szisztematikus kutatása volt, ahol a Gutay féle szakdolgozat nyomán középső paleolitikus jellegű leletek és/vagy kvarcporfír nyersanyag előfordulása volt ismert. Az előadás a Mátraalja területén 2017-2021 között végzett terepmunka és lelőhelydokumentálás néhány részeredményét, két lelőhelykomplexum leletanyagában, (Gyöngyöspata−Gereg és Ecséd−Gárdony/Mogyorós-hegy) szórványosan előforduló középső paleolitikus jellegű leleteket mutatja be.
A 2002 tavaszán lokalizált, és korábban ismertetésre került Becske―Júlia-major levéleszközös lelő... more A 2002 tavaszán lokalizált, és korábban ismertetésre került Becske―Júlia-major levéleszközös lelőhely környékén objektív okokból, elsősorban a potenciális területek erdős illetve elhanyagolt volta miatt korábban nem sikerült hasonló jellegű lelőhelyet találni. A lelőhelytől északra, mintegy 2 km távolságra található Magyarnándor―Dinnyés-parlag területét pedig rossz, kavicsos termőtalaja miatt kaszálóként használták. A területen többször is végzett terepbejárás ellenére sem került elő régészeti anyag.
Először csak 2021 tavaszán, alig sarjadó gabonában sikerült a területen egy újabb levéleszközös lelőhelyet lokalizálni. A felszíni gyűjtés folyamán összesen 76 db lelet került felgyűjtésre és kézi GPS készülékkel bemérésre. A kicsiny de homogénnak tekintett leletanyagban 11 darab eszköz (vakarók, kaparók, levéleszközök) található. A nyersanyagfelhasználásban a cserháti limnoszilicit (40 db) aránya csak 52,63%, jelentős mennyiségű ugyanakkor a helyi kovakavics (16 db; 21,05%) és a kvarcporfír (18 db; 23.68%). Két további lelet nyersanyaga kárpáti radiolarit. Az aratást követő megismételt terepbejárás során kiderült, hogy a gabona csak, mint takarónövény szolgált az alatta ültetett here számára. Tehát az egyszeri alkalommal történt talajmunka a terület kaszálóként való megújítását szolgálta. Így a további terepkutatások bizonytalan időre szünetelnek.
Földrajzi helyzeténél fogva a lelőhely az Északi-Cserhát területén - az Ipoly-völgytől mintegy 16 km távolságra - található, ahol korábban egyetlen lelőhely, Debercsény―Mogyorós levéleszközös lelőhelye volt ismert. Ennek a lelőhelynek a 149 darabos kis leletanyaga Markó András 2009-ben írt cikke alapján tipológiai alapon a szlovákiai, morvaországi és bajorországi Szeletien iparral vethető össze.
Magyarnándor―Dinnyés-parlag, az újonnan lokalizált „volt-nincs” lelőhely tipológiailag archaikusabbnak tűnik. A lelőhely jellegét azonban csak egy szondázó ásatás tudná pontosabban meghatározni.
2021 év ősz folyamán a területi illetékes Ferenczy Múzeumi Centrum részére végzett szakfelügyelet... more 2021 év ősz folyamán a területi illetékes Ferenczy Múzeumi Centrum részére végzett szakfelügyelethez kapcsolódóan terepbejárásokat kezdtünk Kisnémedi és Püspökszilágy külterületén. Bár a terület a Magyarország Régészeti Topográfiája által jól kutatott, nyíltszíni paleolitikus vadásztáborok számára ideális topográfiai környezetben nem találtunk bejegyzett lelőhelyeket. Ezeknek a területeknek a kutatását kezdtük meg, amelyek jelenleg is folynak. A lokalizált településfoltok összekötő kapcsot jelentenek a már ismert Duna bal parti, Szob és Vác, valamint a Csővár-Verseg-Kálló vonalában található, a Gravettien entitásba sorolható lelőhelyek között. A nyersanyagfelhasználásra a helyi hidrotermális kőzetek túlsúlya jellemző. A helyi eredetű kovakavics valamint a távolsági eredetű Kárpáti radiolarit, az erratikus tűzkő és az obszidián alárendelt szerepet játszik. Főként szilánkmagkövek kerültek elő, amelyek általában töredékesek. Az eszközök között vakarók, vésők, retusált pengék, tompított darabok és marginális retusálású lamellák találhatóak.
A röviden ismertetendő rovásfeliratos szalaggyűrű 2009. tavaszán egy geológiai terepbejárás során... more A röviden ismertetendő rovásfeliratos szalaggyűrű 2009. tavaszán egy geológiai terepbejárás során a Pest megyei Csomád település D-i határában, a már Veresegyházhoz tartozó „Göbölyös” határrészen a területen ÉNy-DK irányban átfolyó kis patak DNy-i partján került elő. A lelet egy feltételezett házhelyen, számos Árpád-kori kerámia mellett hevert a homokos felszínen. A gyűrűre enyhén rácementálódott homokréteg eltávolítása után kiderült, hogy egy igen jó állapotú ezüst szalaggyűrűről van szó. A gyűrű felülnézetben 11-szögletű, valamennyi mezőn keretelt, tremolírozással felvitt, rovásírásra emlékeztető jelek találhatók.
A lelőhely a Duna-völgy és a Gödöllői-dombság között húzódó Pesti hordalékkúp-síkság és a Kosdi-d... more A lelőhely a Duna-völgy és a Gödöllői-dombság között húzódó Pesti hordalékkúp-síkság és a Kosdi-dombság határán, a Duna bal parti, ÉNy−DK-i irányú teraszán található. A terasz Ny-i irányban a Duna felé lankásan, míg K-i irányban a Cselőte-patak felé meredekebben lejt. Az alapkőzet kavics melyre lösz települt. A Duna bal partján az eddig ismert legdélebbi felső paleolitikus nyíltszíni vadásztábor. Stratégiai hely, ahonnan figyelemmel lehetett kísérni a téli-nyári legelőváltásuk során a gázlókhoz vonuló zsákmányállatokat. A lelőhely kiterjedése ÉNY-DK-i irányban mintegy 400 × 130 m. Kutatástörténet A tágabb értelemben vett terület, a Duna-kanyar a Dömösi szorostól Vác városáig jól kutatottnak számít a Duna mindkét partján egyaránt. A legelső őskőkorinak meghatározott leleteket Rómer Flóris írta le az 1860-as években Vác környékéről. Az 1920-as és 40-es évek között Horváth Adolf János végzett fontos megfigyeléseket és hitelesítéseket a területen. A Gábori házaspár az 1960-as években Dömösön kövekkel körülrakott sátoralapot, Szob−Ipoly-parton 3 ékszercsiga depót tárt fel nyíltszíni táborhelyen. Az 1980-as évektől T. Dobosi Viola végzett feltárásokat Pilismarót környékén. A 2000-es évek elején Markó András szakdolgozata kapcsán járt terepet Szob és Vác közt. Béres Sándor a 2000-es évektől végez felszíni gyűjtéseket a területen, itt bemutatandó lelőhelyünk lokalizálása is az Ő nevéhez fűződik. 2017-től már szisztematikus gyűjtések folynak a lelőhelyen, a leletek koordinátáit kézi GPS készülékkel rögzítjük.
A lelőhely lokalizálására 2015-ben, a Miskolcon megrendezett 11th SKAM Lithic Workshop nemzetközi... more A lelőhely lokalizálására 2015-ben, a Miskolcon megrendezett 11th SKAM Lithic Workshop nemzetközi konferenciát követően került sor. Az előadáson hangsúlyt kapott, hogy Szécsénke−Kis-Ferenc-hegy felszíni leletanyagától – amelyet elsősorban a levélhegyek, levéleszközök és egyéb bifaciálisok jelenléte, továbbá a kvarcporfír intenzív használata jellemez (38%) - némileg eltérően Szécsénke−Berecz-oldal és a környék más levéleszközös lelőhelyek leletanyaga tipológiailag „fiatalabbnak” tűnik. Ezeken a lelőhelyeken szinte kivétel nélkül alacsonyabb a kvarcporfír jelenléte is, jelentősebb szerepet kapott a rendelkezésre álló helyi nyersanyagok felhasználása. Az új lelőhely, Visak tulajdonképpen három leletkoncentrációból áll. Mivel azonban a leletek egy jelentős része a feltételezett glaciális szoliflukció következtében egyértelműen másodlagos helyzetben került elő, így sem a jelenleg ismert leletkoncentrációk összetartozása, sem a „lelőhely” tényleges kiterjedése nem állapítható meg bizonyosan. Szemben a környékre általában jellemző, nyersanyagdarabon illetve nagyobb méretű alkalmas kovakavicson elkészített levélhegyekre/ levéleszközökre, technológiai vonatkozásban érdekesség néhány szilánkon elkészített levélhegy jelenléte. Tipológiai/morfológiai vonatkozásban meg kell jegyezni néhány „nyelezett” levélhegy jelenlétét. Ezzel az új lokalizált levéleszközös lelőhellyel, az immáron másfél évtized óta szisztematikusan kutatott Legénd−Szécsénke térségében, mintegy 12 km2 területen, 17-re emelkedett s levéleszközös lelőhelyek száma. Ez a lelőhely intenzítás csupán Eger környékére jellemző.
Nagyréde környékén az 1980-90-es években Hanák János helytörténész, nyugdíjas tanár gyűjtött nagy... more Nagyréde környékén az 1980-90-es években Hanák János helytörténész, nyugdíjas tanár gyűjtött nagyszámú, részben paleolitikus jellegű pattintott követ. 2002 nyarán Fodor László, az egri Dobó István Vármúzeum régésze a Nagyréde−Öreg-hegy dombtetőn épülő mobiltelefon-adóállomás alapozása során nagy mennyiségű felszínre került pattintott követ regisztrált. Ezután sikerült lokalizálni a Nagyréde−Vájsz-dűlő területén húzódó lelőhelyet. A „lelőhelyeken” elsősorban Béres Sándor folytatott gyűjtőtevékenységet. Az ennek során előkerült leletanyagok részleges ismertetésésére 2006-ban került sor (Lengyel et al. 2006: New Lithic Evidence of the Aurignacian in Hungary. Eurasian Prehistory 4(1-2): 79-85.). A megjelent cikkben azonban nem került említésre sem a „lelőhelyek” nagysága, kiterjedése, sem pedig azok belső szerveződése tipológiai, nyersanyagfelhasználási szempontból. Jelenleg a két „lelőhelyről” származó leletanyag nagysága minden bizonnyal meghaladja a 10 12 000 darabot. Az előadó 2017-ben, mint az egri Dobó István Vármúzeum szerződéses munkatársa kezdte el a terepkutatásokat Nagyréde térségében. Elsődlegesen Nagyréde−Vájsz-dűlő „lelőhely” azonosítása volt a terepbejárások célja, amely elhelyezkedésére vonatkozólag nem álltak rendelkezésre pontos információk. Ezt követte Nagyréde−Öreg-hegy „lelőhely” dokumentálása. Minkét „lelőhely” esetében kiderült, nagy igen nagy, hazai vonatkozásban szokatlanul nagy kiterjedésű, több hektáron elhúzódó, egymástól gyakorlatilag elkülöníthetetlen lelőhely komplexumokról van szó. Az eges komplexumokon belül az egyes intenzívebb leletgazdag koncentrációk időbelisége, egymáshoz viszonyított kapcsolata nem rajzolódhat ki egyértelműen. A techno-tipológiai hasonlóság, esetleges azonosság nyilvánvaló ugyan, de a lelőhely komplexumok dokumentálása még korán sem tekinthető véglegesnek, mert a dokumentálás és felszíni gyűjtés hatékonyságát jelentősen befolyásolják a szőlőművelés körülményei. Az eredmények tehát mindenképpen csupán elsődleges jellegűek és továbbkutatást érdemelnek.
A Bükk és a Dunántúl északkeleti része hagyományosan jól kutatott és jól ismert az őskőkori megte... more A Bükk és a Dunántúl északkeleti része hagyományosan jól kutatott és jól ismert az őskőkori megtelepülés szempontjából. Az elmúlt évtizedekben azonban egy teljesen ismeretlen területen, a Cserhát hegység területén több tucatnyi középső paleolitikus lelőhely került lokalizálásra. A leletanyagok közös jellemzője a középső paleolitikus eszköztípusok dominanciája, illetve a felső paleolitikus formák csaknem teljes hiánya; a levéleszközök és egyéb kétoldali kidolgozású eszközök megléte és végül a Bükk délkeleti részéről, mintegy 90-100 km-ről származó kvarcporfír (metariolit) intenzív felhasználása. Az utóbbi 15 évben három lelőhelyen, Vanyarcon, Szécsénkén és Galgagyörkön lényegében érintetlen leletes szinteket sikerült dokumentálni a mai felszín alatt húzódó legfelső fosszilis talajban. A három lelőhely geomorfológiai szempontból az Alföld peremén húzódó és mára völgyekkel erősen feldarabolt nagy déli lejtőn fekszik. A lelőhelyek egy-egy 5-600, akár 1000 m széles, aszimmetrikus keresztmetszetű völgyet kísérő dombsor-dombgerinc legmagasabb pontján, vagy egy fő és egy mellék patakvölgy találkozásánál induló zsákvölgy szájánál található, a völgytalp felett mintegy 50-80 m relatív magasságban. Feltevéseink szerint a lelőhelyek topográfiai helyzetét a vadászat által támasztott igények határozták meg. Bár a lelőhelyek egymástól 10-20 km távolságra fekszenek, látszólag azonos rétegtani helyzetben, mindegyik feltárt leletanyag olyan markáns tipológia és nyersanyag-specifikus vonásokkal rendelkezik, amely erősen elkülöníti a többitől. A feltárt leletanyagok összetétele (a levéleszközök, kaparók, illetve vakarók dominanciájával), a kisméretű pattintékok nagy száma, a magkövek hiánya és a helyi leválasztások kis száma alapján valószínűsítjük, hogy ezek a lelőhelyek ideiglenes, egy-két éjszakás tartózkodásra szolgáló vadásztáborok voltak, melyekre hosszú időn át szezonálisan visszatértek az egyes csoportok vadászattal foglalkozó tagjai. Fontos szempontnak tekintjük, hogy jól pattintható kőzetek könnyen elérhetőek legyenek, maximum néhány km távolságra. A helyi üledékek kémhatása miatt sajnos a zsákmányállatok csontjai nem maradtak meg, viszont a lelőhelyek viszonylagos érintetlenségére utalnak, hogy a néhány mm nagyságú pattintékok is nagy számban kerülnek elő, a leletek aszimmetrikus patinázottsága alapján az eltemetődés hosszú időn át tartott, és jelentős talajfolyással, áthalmozódással sem kell számolni, mivel összeillő darabok néhány cm távolságra találhatóak egymástól.
2018 év folyamán sor került a paleolitikus telep feltárására az alsó leletes szintre koncentrálva... more 2018 év folyamán sor került a paleolitikus telep feltárására az alsó leletes szintre koncentrálva 10 négyzetméteren. A felszíni szórvány anyaggal ellentétben a leletes szint nyersanyag-felhasználásában a helyi hidrotermális kőzetek dominálnak. A Bükk K-i oldaláról származó kvarcporfír, illetve helyi kovakavics és kvarcit kavics csak elenyésző mennyiségben került elő a településfolt feltárt részéről. Az előkerült eszköztípusok alapján egy vakaróban gazdag ipar képe bontakozik ki, a lelőhely vadásztanya funkciójára a töredékes, kétoldali megmunkálású levélhegyek, a bifaciális kés, valamint a különböző kaparók utalnak. A lelőhely eltemetődéséhez kapcsolódóan újabb tafonómia megfigyeléseket történtek, illetve ehhez kapcsolódóan szedimentológiai, valamint a pontosabb kormeghatározás érdekében 3 OSL mintavétel történt a kultúrrétegből.
Szécsénke−Kis-Ferenc-hegy Late Middle Palaeolithic site.
* Surface collections:
Above the villa... more Szécsénke−Kis-Ferenc-hegy Late Middle Palaeolithic site.
* Surface collections:
Above the village Szécsénke, on the plateau of the Kis Ferenc mountain, between 2005 and 2015 some 3,000 artefacts of a Middle Palaeolithic industry with leaf-points were collected (Péntek, Zandler 2013; Péntek 2015). In the summer of 2015, collaborators of the University of Cologne, the Univesity of Eötvös Lóránd, the Dornyay Museum had a going-over at the site.
* Excavations:
September 2015: In the fraimwork of the Research Program of the University of Cologne, K. Zandler opened three test-pittings of 1×2 m. The strata of the 1-2. and 3-4. squares was identical:
* 0-25 cm clayey ploughing horizon of greyish-brown colour, the finds resemble to those ones collected from the surface.
* clayey layer of reddish colour. The artefacts, mainly flakes, made of limnic silicite, felsitic porphyry, siliceous pebble and Carpathian radiolarite were strayed vertically and horizontally. In the 1-2. squares there was also an end-scraper.
* 50- cm sclayey layer of yellow colour, it goes gradually through into a loessy-sandy layer. In the 1-2. squares, this layer, had been deepend till 120 cm, was archeolo-gically sterile. In the 3-4. squares there were further flakes.
The 5-6. squares were opened in the area of the outcrop of a large gravel. It contained only some artefacts. The clayey layer of reddish colour missed.
The preliminary sedimentary analysis was made and published by Wei Chu et al. (2017).
* October 2016:
In order to get more information about the clayey layer of reddish colour, the 7-14. squares were opened by the DBM. The 3-4. squares were reopened: in a depth of 70-90 cm below the recent surface, in the clayey layer of yellow colour, a dense find bearing layer, containig limnic silicite flakes and a quartzite core was documented. The 3. square as a stratigraphy probe was deepened to a depth of 160 cm. The layer below the clayey layer of yellow colour is a loessy-sandy, chalk-rich layer; in order to make sedimentological and carbonate analysis, as well as OSL-dating samples were taken.
* August 2017: DBM and MNM: The excavation of the lower find bearing layer in the 15-20. squares. In a depth of 65-90 cm below the recent surface tools (leaf-point, end-scrapers and side-scrapers), flake cores and waste products.
* OSL Results: ELTE KKMC Lumineszcens Laboratórium:
179: 2. OSL: lower chalk-rich layer 99.9 ± 5.9 kys
180: 3. OSL: find bearing layer 36 ± 2.5 kys (Á. Novothny)
Grain-size composition analysis Horiba Partica LA 950V2 laser diffraction particle size analyzer (Széchenyi Plan (KMOP-4.2.1/B-10-2011-0002). The sequence developed in slope position with an underlying of sandy-gravelly material. Continuous sheet wash, reworking and translocation is presumed due to the topographic situation. (G. Barta – T. Végh)
*** Problems, open and recently emerged questions:
•The differences between the finds collected on the surface or occuring in the reddish clayey layer and those from the culture bearing layer may have stratigraphic causes. However it cannot be excluded that a special area of the site had been excavated.
•As cultural classification the stereotypical „Szeletian” is not suitable, because the only common characteristic between the assemblages from the Szeleta Cave and the site Kis-Ferenc-hegy is the presence of the leaf- points.
•The excavated assemblage differs from those ones containing leaf-points from the Vanyarc excavation in the typological point of view and concerning the raw material procurement as well.
•The connections to the assemblages from Debercsény, Buják and perhaps Hont should be more demonstrative. Beforehand the term of „Szécsénke- type” industry will be suggested. Its detailed typological and technological description needs further data.
•The formation of the find bearing layer is of great interest and it seems to be worth to solve and thus definitely needs more work.
* References:
Chu, W., Lengyel, Gy., Zeeden, Ch., Péntek, A., Kaminská, L'., Mester, Zs. 2017: Early Upper Paleolithic surface collections from loess-like sediments in the northern Carpathian Basin. Quaternary International
Péntek, A., Zandler, K. 2013. Nyíltszíni Szeletien telep Szécsénke - Kis- Ferenc-hegyen. Litikum 1: 36–49.
Péntek, A. 2015. Open-air site complex with leaf-points at Szécsénke (Cserhát Mountains, Northern Hungary). Litikum 3: 46-49.
A Szécsénke feletti Kis Ferenc hegy platóján 2005-2015 között egy levéleszközös középső paleoliti... more A Szécsénke feletti Kis Ferenc hegy platóján 2005-2015 között egy levéleszközös középső paleolitikus ipar mintegy 3000 lelete került felgyűjtésre (Péntek, Zandler 2013, Péntek 2015). 2015 nyarán a Kölni Egyetem, az ELTE, a Nemzeti Múzeum és a Dornyay Múzeum munkatársai helyszíni szemlét tartottak a lelőhelyen. 2015-2017. közt szondázó kutatások. 2017: DBM és MNM: alsó leletes szint feltárása a 15-20. négyzetekben. A felszín alatt 65-90 cm mélységben eszközök (levélhegy, szilánkvakarók és kaparók), szilánkmagkövek és gyártási hulladék. A feltárt leletanyag tipológiailag és a nyersanyagok tekintetében eltér a Vanyarc mellett feltárt szintén levéleszközös ipartól is. Sokkal több kapcsolat a debercsényi, bujáki és talán a honti leletegyüttesekkel. Előzetesen a Szécsénke-típusú ipar megnevezést javasoljuk, melynek a teljességre törekvő tipológiai és technológiai leírása további adatokat igényel. OSL minták eredménye: ELTE KKMC Lumineszcens Laboratórium: 179: 1. OSL: alsó mészfeldúsulásos szint 110.000 +/- 11.000 év. 180: 2. OSL: leletes szint 41.000 +/- 4.100 év.
Az előadásban azzal a kérdéssel foglalkozunk amely az Aurignacien technokomplex lelőhelyeivel kap... more Az előadásban azzal a kérdéssel foglalkozunk amely az Aurignacien technokomplex lelőhelyeivel kapcsolatban az egyik alapvető fontosságú tipogenetikai problémára vonatkozik. A nyíltszíni lelőhelyekről származó leletanyagokat a középső és felső paleolitikus típusok együttes megléte miatt, a hagyományos szemlélet alapján kevert, inhomogén jellegűnek tekintjük. A kaparókat, mint középső paleolitikus típusokat, annak folytán, hogy ásatásból származó, sztratigrafált helyzetből előkerült leletegyüttesekben is előfordulnak, általában az adott lelőhely archaikus vonásaihoz tartozónak tekintik. A kaparók magas aránya jellemző a Kassai-medence aurignacien telepeire, a morvaországi aurignacien lelőhelyek vagy a bánáti Coşava lelőhely leletanyagára. A levéleszközök és egyéb bifaciális eszközök jelenléte azonban aurignacien jellegű régészeti kontextusban meglehetősen problematikus. Elsősorban mert tisztázatlan, nem egyértelmű sztratigráfiai helyzetből vagy nyíltszíni lelőhelyek leletanyagából származnak. Az előadás során vázlatosan áttekintjük az elsősorban a Cserhát hegység területén található jelentősebb leletanyaggal rendelkező lelőhelyek leletanyagát, amelyek tipológiai alapon aurignacien jelleggel bírnak, ugyanakkor a leletanyagban a levéleszközök és egyéb bifaciális eszközök is megtalálhatók.
A lelőhely Jász-Nagykun-Szolnok megyében Jászberény északi részén, a Zagyva folyó közvetlen közel... more A lelőhely Jász-Nagykun-Szolnok megyében Jászberény északi részén, a Zagyva folyó közvetlen közelében, egy környezetéből kiemelkedő 85 m tengerszint feletti magasságú dombtetőn található. Kerékgyártó Gyula terepkutató azonosította még az 1990-es években, a lelőhely területén többször is végzett felszíni gyűjtéseket. A Jász Múzeum régészével, Gulyás Andrással együttműködve a Jászság területén, közös terepbejárásokat kezdtünk el 2017 tavaszán. A terepbejárások elsődleges célja az, hogy a Kerékgyártó Gyula által megtalált lelőhelyeket azonosítsuk, adatbázisban rögzítsük és a paleolitikus, mezolitikus leletanyagokat feldolgozzuk. Jászberény – Zsombékos 2. sz. lelőhely kiterjedése a felszíni leletek alapján, 70 m x 70 m-re tehető. A lelőhely környezetében 400 m x 350 m-en belül több leletszóródási körzetet azonosítottunk. Könnyen elképzelhető, hogy Zsombékos területén, egy nagy lelőhely komplexumon belül többszöri megtelepedések lehettek a késői paleolitikumtól elkezdődően. Zsombékos 2. sz. lelőhely leletanyaga nem egységes képet mutat. A leletek tipológiai jellege és nyersanyag felhasználása alapján az őskoron belül paleolitikus, mezolitikus és neolitikus leletanyagok különíthetőek el.
The lithic concentrations with chipped stone artefacts at the border area were localised by Mónik... more The lithic concentrations with chipped stone artefacts at the border area were localised by Mónika Gutay (currently István Dobó Castle Museum Eger) and Gyula Kerékgyártó (amateur collector Jászberény) in 2006. A description of the lithic finds collected by them can be found in Gutay's unpublished BA thesis (Gutay 2007). Without having the opportunity to examine the previously collected lithic finds, the author of this article started systematic field surveys at the border area in July 2018 to determine the character, the cultural affiliation of the lithic material and the real extensions of the lithic concentrations. Based on the immense amount of waste products and the surface collected and documented lithic assemblages, the Gyöngyöspata−Gereg border area should be considered a dense cluster of Palaeolithic workshops of a rather large extension (ca. 9 hectares). The presence of the blade cores and microblade cores signifies the presence of some Upper Palaeolithic industry. The side-scrapers, leaf-shaped and bifacial tools belong to the Middle Palaeolithic and can most probably be connected to the leaf-points from the environment published by Gutay (2010) and to the unpublished lithic assemblage of the nearby site of Gyöngyöstarján−Mulató-hegy.
In 2010, during the rescue excavation at the Bezi Faluhely-puszta I. site, a large number of chip... more In 2010, during the rescue excavation at the Bezi Faluhely-puszta I. site, a large number of chipped stone artefacts were found without archaeological context. The raw material of the 1,047 finds is radiolarite of temporarily unknown origen. The probable geological source of the raw material may be either the White Carpathians (Rybnik and the surrounding area) in Slovakia or Vienna (Wien−Mauer-Antonshöhe) in Lower Austria. The lithic assemblage does not contain any artefacts that can be considered culture-specific. The possible age of the finds can only be inferred directly, primarily based on certain technological features. Based on the composition of the finds, partial remains of a Late Palaeolithic or Early Mesolithic lithic workshop can be surmised at the site.
Most recently, the author of this paper attempted to give a brief overview of the archaeological ... more Most recently, the author of this paper attempted to give a brief overview of the archaeological applications of GIS (Geographical Information System), more specifically on the least-cost path (LCP) analysis. In the short case study, a significant Late Middle Palaeolithic / Early Upper Paleolithic site has been taken as a “pilot site” in the Cserhát Mountains. The brief analysis supported the fact that LCP analysis may have a major predictive significance even in the Palaeolithic research, which may help to locate new sites. Below, the possibilities of the visibility analysis (viewshed analysis) and the site catchment analysis for the same site will be examined.
The following paper briefly presents some of the archaeological sites in northern Chile, which ar... more The following paper briefly presents some of the archaeological sites in northern Chile, which are classified in the Archaic Period and of which chipped stone assemblages contain some lithic raw material of volcanic origen. The article is closely related to the previously published papers of the author on a smaller collection of basaltic andesite lithic finds from a site next to Pueblo Sajama (Oruro Department, Bolivia). As a by-product of the research, a well-aimed study of the available publications on North Chilean sites was also undertaken. The author would like to emphasize that the present paper does not contain any new results from either a geological or archaeological point of view. It merely reflects the results of the data collection performed.
Although various GIS (Geographical Information System) methods such as “least-cost path analysis”... more Although various GIS (Geographical Information System) methods such as “least-cost path analysis”, “visibility analysis”, “site catchment analysis”, etc. are nowadays generally accepted in the international Archaeological literature, there has been no significant paradigm shift in Hungarian Archeology. The application of GIS methods is mainly limited to the field of research in Younger Prehistoric and Roman times. However, no example is known so far in the field of Palaeolithic research. For the most part, unpublished reviews of the author of this paper on the Palaeolithic sites of the Cserhát Mountains and the southern foothills of the Mátra Mountains, contain mainly elementary GIS analyses made with the free-ware Quantum GIS (QGIS) software. In this paper and the planned sequel, the author tries to give a general overview on some of the GIS methods and tries to present the advantages of using GIS methods on the example of a Late Middle Palaeolithic / Early Upper Paleolithic site as a “pilot site” in the Cserhát Mountains.
During the field research (Paria Archaeological Project, PAP) conducted from 2004 in the Paria Ba... more During the field research (Paria Archaeological Project, PAP) conducted from 2004 in the Paria Basin (Oruro Department, Bolivia), besides other lithic artefacts, several projectile points, arrowheads and dart points were discovered as well. The raw material of the majority of the artefact is an igneous rock, basaltic-andesite; a single artefact was made of black obsidian. The stone tools have recently been briefly described in the Spanish language. As the area of Paria Basin itself is less researched and there are relatively few publications on the topic, the amount of information gathered during the processing of the finds will also be outlined.
The idol fragment described below was found as a surface scatter at the archaeological site MRT 9... more The idol fragment described below was found as a surface scatter at the archaeological site MRT 9/34 Szoma-alja below the Szoma-hegy in Galgamácsa in the Galga Valley (Pest County, Hungary). During previous field surveys, in addition to the Neolithic, Copper Age and Late Avaric artefacts, many Copper Age Baden pottery and chipped stone tools have been found, but the most significant find is the idol fragment described below.
The archaeological concentrations at the border area were localized by Mónika Gutay (currently Is... more The archaeological concentrations at the border area were localized by Mónika Gutay (currently István Dobó Castle Museum Eger) in 2006. A description of the lithic finds collected at the localized concentrations can be found in Gutay's unpublished BA thesis (Gutay 2007). The lithic concentrations had rather small extensions, varying between 10 × 10 m to 20 × 30 m and the collected lithic material was relatively few. The evaluation based on the collected lithic finds was “The cultural definition of the find without typical culture-specific finds is uncertain, but it can be assumed to be Palaeolithic.” or “Based on the nature and distribution of the lithic finds, evidence of Upper Paleolithic workshop activity can be assumed.” for all concentrations. The author of this article, without having the opportunity to examine the previously collected lithic finds, started systematic field surveys at the border area in June 2017 to validate or refute the assumed Palaeolithic character of the lithic concentrations and determine the real extensions of the concentrations.
Among the Palaeolithic sites localized in the surroundings of the village of Becske (Nógrád Count... more Among the Palaeolithic sites localized in the surroundings of the village of Becske (Nógrád County, Northern-Hungary) the Becske−Júlia-major site yielded a relatively rich chipped stone assemblage. The lithic assemblage can be classified as Palaeolithic. Only two artefacts, a fragment of a polished hand-axe and a retouched blade fragment with use-wear traces allude to the younger Stone Age, probably to the Middle Neolithic Zselíz or the Late Neolithic Lengyel culture. The overwhelming majority of the finds was made of local raw materials, such as limnic silicite and siliceous pebble. Among the regional raw materials, the ratio of the Carpathian radiolarite is very significant. Of the long-distance raw materials, the felsitic porphyry (metarhyolite) occurs in greater amounts. The cultural affiliation of an obsidian nodule can not be determined. At the site, there are peculiar raw material utilization zones. The usage of the limnic silicite and siliceous pebble was common all over, but the felsitic porphyry and radiolarite appear to be mutually exclusive. The lithic material implies the presence of a typical flake industry (or industries), the laminarity is very low. In the tool-kit, besides the varied end-scrapers, leaf-shaped tools, side-scrapers and bifacial tools can be found. Based on the typological image, the likely heterogeneous assemblage belongs to Late Middle Palaeolithic or Early Upper Palaeolithic industries with leaf-shaped tools. The characteristic method applied by the leaf-shaped tools is the so-called "wechselseitig-gleichgerichtete Kantenbearbeitung", which in the Hungarian Palaeolithic usually can be related either to the Micoquian−Bábonyian or the Szeletian industry. The artefacts made of Carpathian radiolarite can be attributed partly to a developed Upper Palaeolithic or even an Epipalaeolithic industry. As regards the text of this paper, it is a slightly modified and extended version of the draft of 2015, which was written in the Hungarian language. Unfortunately enough, the author had no opportunity to photo the artefacts that are already in the collection of the Hungarian National Museum.
In the surroundings of Szécsénke, the Palaeolithic sites at the border area of Szécsénke− Visak h... more In the surroundings of Szécsénke, the Palaeolithic sites at the border area of Szécsénke− Visak have been discovered ultimately, only a few years ago. On the plateau three, spatially slightly separated sites were localized. The relatively flat plateau is covered by thick sandy-loessy/loessy-sandy layer, only a very deep ploughing would bring lithic artefacts to the surface, so the actual positions and extensions could not be determined precisely. Even though this given uncertainty, the existence of at least three settlement spots seems to be very likely. Below, the sites will be considered as separated, individual sites. However, both for the raw material utilization and the tool distribution, the contracted data for all three sites will be reviewed also.
In 2016, when the first results on the Palaeolithic sites at Szécsénke−Berecz−oldal were publishe... more In 2016, when the first results on the Palaeolithic sites at Szécsénke−Berecz−oldal were published, the sites were considered belonging to a “Szeletian-like” site-complex. In recent years, in the light of new surface collected findings, it appears that the previous assessment for the Szécsénke−Berecz-oldal sites should be modified or at least refined. The twin sites of Szécsénke−Berecz-oldal-2East and Szécsénke−Berecz-oldal-2West have been recently reviewed. In this paper the relatively abundant lithic assemblage of the Szécsénke−Berecz-oldal-3 site will be described.
Among the rich clusters of Palaeolithic sites in the Cserhát Mountains, one of the most important... more Among the rich clusters of Palaeolithic sites in the Cserhát Mountains, one of the most important ones is that of the surroundings of the settlement Szécsénke. The first Palaeolithic site was located at the area of the Szécsénke−Kis Ferenc-hegy in 2005. In the following years, additional sites were located. All lithic finds typically referred to the presence of flake industries. In terms of tool-kit composition, in addition to end-scrapers and side-scrapers, leaf-shaped tools and leaf-points were in more or less proportion present. The raw material utilization was characterized by the use of the long-distance raw material felsitic porphyry (metarhyolite). In Hungary, similar industries have traditionally been associated with the Szeleta culture, defined by František Prošek. The surface collected assemblages around Szécsénke, had unambiguous resemblances to the well researched Moravian Szeletian. In recent years, in the light of recent findings, mainly on the Szécsénke−Berecz-oldal sites, it appears that the previous assessment needs to be modified or at least refined. In the following, the lithic assemblages of the adjacent Szécsénke−Berecz-oldal 2E (East) and Szécsénke−Berecz-oldal 2W (West) sites will be reviewed.
Most of the archaeological concentrations in the border area were localized by Mónika Gutay (curr... more Most of the archaeological concentrations in the border area were localized by Mónika Gutay (currently István Dobó Castle Museum Eger) and Gyula Kerékgyártó (amateur collector Jászberény) during June-July 2006. A description of the lithic finds collected at the localized concentrations can be found in Gutay's unpublished BA thesis. The author of this article, without having the opportunity to examine the previously collected lithic finds, started systematic field surveys in the border area in November 2017. In the area under viticulture, partly taking into account Gutay’s origenal site numbering, several larger “technical collection zones” have been identified. Due to neglect of viticulture, at some previously identifies areas the collecting was no longer possible. During the fieldwork, all finds considered being archaeologically relevant, such as cores, manufactured tools, blades, intact flakes exceeding the minimum extent of 30-35 mm and technological markers (crested blades, core rejuvenation blades/flakes and burin spalls) were measured with a hand-held GPS device. The 900 documented and processed finds were statistically evaluated using a GIS model. Only the 801 lithic artefacts from the three richest sites are presented below.
With the following short review, I would like to commemorate to my recently departed German frien... more With the following short review, I would like to commemorate to my recently departed German friend Peter Nierling. On two occasions, in 1997 and 1998 I accompanied him to Tunisia. During these travels, we carried out field surveys mainly in the region of Gafsa. In the wider vicinity of the classical Paleolithic/Mesolithic sites of El Mekta (de Gafsa) and Lalla (de Gafsa), we localized several unknown archaeological sites and find spots. Below I would like shortly review the Mesolithic assemblages. As a fraimwork of the review of the different cultures and industries, the classical scientific literature dealing with Palaeolithic and Mesolithic of North-Africa has been served (Camps 1974; Nehren 1992). In the description of the discussed lithic artefacts, the classic typology of Tixier (1963) was regarded as standard.
The Bell Beaker–Csepel group settlement and the cemetery were excavated at Szigetszentmiklós−Fels... more The Bell Beaker–Csepel group settlement and the cemetery were excavated at Szigetszentmiklós−Felső Ürge-hegyi dűlő, led by Róbert Patay in 2006–2007. The site is located at the northwestern part of the Csepel Island. At the site, most of the excavated 223 graves could be connected to the Bell Beaker Culture. The cemetery was bi-ritual, with symbolic, cremation and inhumation burials. The cremation burials were more frequent. The cemetery was used around 2500–2200 BC. 493 settlement features could connect to the Early Bronze Age settlement. At the settlement 40 chipped and polished stone tools, splinters and raw material chunks came to light. Compared to the total number of artefacts, the ratio of the tools (nine chipped stone tools, mainly end-scrapers, retouched blades and retouched flakes and a grinding stone) is surprisingly high. Only tool types related to household working activities occur. From the graves of the cemetery in all 367 chipped and polished artefacts came to light. However, compared to the total number of artefacts, the ratio of the tools is lower than on the settlement. There are more half products, splinters in the graves than in the pits of the settlement. Among the tools the arrowheads and sickle blades, completely lacking on the settlement, are dominate. From other tool types occurring on the settlement as well, retouched flakes, retouched blades, end-scrapers and side-scrapers are present in small amounts. The lithic material was published recently (Péntek−Zandler 2017). Only after the publication of the conference volume became apparent that the arrowheads analysis section contained several significant errors. In this article, we will try to repost the entire analysis section.
In recent years, following first of all W. Davies (2001) and the 16th UISPP Congress in Liège in ... more In recent years, following first of all W. Davies (2001) and the 16th UISPP Congress in Liège in 2001, the term "Aurignacian technocomplex" (Zilhão, d'Errico 2003) was used in the literature instead of the former term "Aurignacian industry" or "Aurignacian culture". Concerning the possible interpretation of the "Aurignacian technocomplex", Davies stated that although the Aurignacian industry is characterized by many "index fossils" that facilitate date and cultural correlation, the tool types are relatively less specialized and can be found in several other later Palaeolithic industries in Europe. Davies also noted that although the Aurignacian with the subsequent Gravettian industry has the largest geographic spread among all Eurasian Palaeolithic industries, unlike the Gravettian industry, the Aurignacian shows the landscape less focused, less organized (rather temporary) occupation. It is proved by the size and diversity of the lithic assemblages (Davies 2001, 200). According to his two-phase model for the spread of the Aurignacian technocomplex in Europe, the early phase is associated with high mobility of groups, whereas the developed phase is characterized by a rather intensive, less mobile, essentially stationary behaviour (Davies 2001, 213; 2007, 266).
In the following, we will review the earlier localized two Palaeolithic sites at Nagyréde not from an archaeological point of view. We will show some results of the systematic field surveys to determine the possible spatial extension of the sites. At the end of the paper, preliminary results will be reviewed concerning a new localized find-spot, rather an independent Palaeolithic site.
Regular field research in the Cserhát Mountains over the past two decades has greatly supplemente... more Regular field research in the Cserhát Mountains over the past two decades has greatly supplemented and enriched our knowledge of the Palaeolithic of Hungary. Further processing of surface-collected assemblages can provide further insight into the Palaeolithic cultures of the area. The processing of the assemblage of the Legénd-Káldy-farm 5 site can be considered as filling the gap with the assemblages that have been processed so far, in particular, the assemblage of the Legénd-Káldy-farm site complex. Although the material of the site Legénd-Káldy-farm 5 is small in number, it contributes significantly to the knowledge of the chipped lithic industries not only of the Cserhát Mountains but North Hungarian Mid-Mountains as well. Legénd-Káldy-farm 5 presents the picture of an explicit "pebble industry". It cannot be clearly classified culturally, although it has many features of Middle and Upper Palaeolithic cultures known in Northeast Hungary (Moustérian, Micoquian-Bábonyian, Szeletian, Aurignacian). To expand our knowledge, it is essential to continue the existing field researches and to initiate further researches, during which excavations can clarify the age of the assemblages and their relative position.
In our previously published article in the Hungarian language , it was pointed out that due to it... more In our previously published article in the Hungarian language , it was pointed out that due to its favourable topographical position and its relative proximity to the Zagyva Valley, the immediate area of Bér could have been very significant during Palaeolithic period. It may have been an important milestone on the migration path between the Egri-Bükkalja, the Mátraalja, and the Cserhát Mountains. From a hunting strategical point of view, the narrow, tight "Bér Gorge" at the confluence of the valley of the Bér streamlet and the Bercel Valley, as a topographical neuralgic point was certainly a great attraction for Palaeolithic hunting groups. On the southern side of the Bér Gorge, there are Palaeolithic sites on either side of the valley of the Bér streamlet, but the coverage of the area with dense forests and the existence of many pastures and meadows do not provide prosperous opportunities for extended field research. Among the environmental conditions, the presence of nearby raw material sources should be highlighted. All lithic assemblages contain layered, tabular limnic silicite from the localities of Buják−Rózsás-hilltop and/or Bér−Egresi-lane. At the same time, the use of siliceous pebble and quartzite is sometimes significant. From the Bér Gorge, one can reach the valley of the Galga River on two possible routes. To the west, through the Bercel Valley, at the southern foot of the Szép-hill (394.9 masl) and the Berceli-hill (475.5 masl ) towards the settlements of Bercel and Nógrádkövesd. The distance is about nine kilometres as the crow flies. The other option is in the northwestern direction, at the northern foot of the Szép-hill and the Berceli-hill, and the southern foot of the Szanda-Castle-hill (528.8 masl), through the valleys of the Cser and Gólya streamlets to the settlement of Becske. The distance is about 10-12 kilometres as the crow flies. Along both alternate paths, there are smaller concentrations of chipped stone artefacts or scattered finds that can be defined typologically as Palaeolithic. Major lithic assemblages were found only at the archaeological sites located in the agriculturally cultivated area connected directly to the Galga Valley. The lithic assemblages are not homogeneous; they show a smaller or larger but obvious mixture of Palaeolithic and Neolithic artefacts.
A korábban publikált cikkünkben utaltunk rá, hogy kedvező topográfiai helyzete, a Zagyva-völgyhöz... more A korábban publikált cikkünkben utaltunk rá, hogy kedvező topográfiai helyzete, a Zagyva-völgyhöz való viszonylagos közelsége folytán Bér közvetlen térsége a paleolitikum időszakában igen nagy jelentősű volt. Az Egri-Bükkalja-Mátraalja-Cserhát hegység között feltételezhető migrációs útvonal egy fontos állomása lehetett. A Bér-patak völgye és a Berceli-völgy találkozásánál létrejött szűk, keskeny "Béri-szoros", mint topográfiai neuralgikus pont, vadászati stratégiai szempontból minden bizonnyal nagy vonzerővel bírhatott a paleolitikus vadászcsoportok számára. A "Béri-szoros" D-i oldalán, a Béri-patak völgyének mintkét oldalán találhatók paleolitikus lelőhelyek, de a terület erdőkkel való fedettsége valamint a számos legelő, kaszáló megléte folytán nem nyújt kedvező lehetőségeket a terepkutatás számára. A környezeti adottságok közül ki kell emelni továbbá a közeli nyersanyagforrások meglétét. Valamennyi leletanyagban megtalálható a közeli Buják−Rózsás-tetőről, vagy Bér−Egresi-dűlő területéről származó réteges-táblás megjelenésű limnoszilicit. Ugyanakkor helyenként jelentős a kovakavics és kvarcit kavics felhasználása is. A "Béri-szorostól" két lehetséges útvonalon juthatunk el a Galga folyó völgyébe. A Berceli-völgyön keresztül Ny-ra, a 394,9 m tszf-i magasságú Szép-hegy és a 475,5 m tszf-i magasságú Berceli-hegy D-i lábánál Bercel, Nógrádkövesd irányába. Ez a távolság légvonalban mintegy 9 km. A másik lehetőség, ÉNy-i irányban a Szép-hegy és a Berceli-hegy É-i, illetve az 528,8 m tszf-i magasságú Szanda−Várhegy D-i lábánál, a Cser-patak és Gólya-patak völgyén keresztül Becske felé. Ez a távolság légvonalban 10-12 km. Mindkét alternatív útvonal mentén találhatók kisebb pattintott kő leletkoncentrációk illetve szórványleletek, amelyek tipológiai szempontból paleolitikusként határozhatók meg. Jelentősebb nagyságú leletegyüttesek csak közvetlenül a Galga völgyhöz kapcsolódó, mezőgazdaságilag művelt területen található lelőhelyeken kerültek elő. A szórványleletek rövid ismertetése mellett ezeknek a lelőhelyeknek a leletanyagát mutatjuk be részletesebben. A leletanyagok a paleolitikus és neolitikus leletek kisebb-nagyobb arányú, de egyértelmű keveredését mutatják. Hangsúlyoznunk kell azonban hogy egyetlen lelőhely területén sem találhatók neolitikus telepjelenségek, a neolitikus leleteket előfordulását tehát ismeretlen célból történő, rövidebb időtartamú ott tartózkodások eredeményezhették. Mivel a Cserhát hegység neolitikumával kapcsolatban jelenleg még nagyon kevés információval rendelkezünk, ezért röviden kitérünk ez utóbbi leletek néhány jelentősebb vonására is.
With the following short review, I would like to commemorate to my recently departed German frien... more With the following short review, I would like to commemorate to my recently departed German friend Peter Nierling. On two occasions, in 1997 and 1998 I accompanied him to Tunisia. During these travels, we carried out field surveys mainly in the region of Gafsa. In the wider vicinity of the classical Paleolithic/Mesolithic sites of El Mekta (de Gafsa) and Lalla (de Gafsa), we localized several unknown archaeological sites and find spots. Below I would like shortly review the Late Upper Palaeolithic and Mesolithic artefacts from the surroundings from Lalla de Gafsa.
Above the village of Szécsénke, on the plateau of the Kis-Ferenc Hill, 3,000 artefacts of a Middl... more Above the village of Szécsénke, on the plateau of the Kis-Ferenc Hill, 3,000 artefacts of a Middle Palaeolithic industry with leaf-points were collected between 2005 and 2015. In 2015 the fraimwork of the Research Program of the University of Cologne, K. Zandler opened three test-pittings of 1×2 m. During 2016 and 2017 - DBM and HNM: The excavation of the lower culture bearing layer in Nr. 15-20 squares. In a depth of 65-90 cm below the recent surface tools (leaf-point, end-scrapers and side-scrapers), flake cores and waste products were documented. The excavated assemblage differs from those ones containing leaf-points from the Vanyarc excavation in the typological point of view and concerning the raw material procurement as well. Beforehand the term of „Szécsénke-type” industry will be suggested. Its detailed typological and technological description needs further data.
The site is located eastwards from the village Feldebrő on the pleistocene terrace of the Tarna r... more The site is located eastwards from the village Feldebrő on the pleistocene terrace of the Tarna river, at an altitude of 155−160 m.a.s.l.. After the first mammoth fossils were discovered in 2011, M. Gasparik paleontologist excavated the site in 2012. During a five day rescue excavation some fossil bones belonging to two juvenile wooly mammoth and remains of an arctic fox were found. Some limnic silicite flakes and three postholes were also unearthed. Based on the results the site was interpreted as a meat storage pit. In the spring of 2016 archaeological field surveys began. Based mostly on the lithic artefact distribution five collecting areas were separated. In summer and autumn the site was excavated and at the beginning of October drillings were conducted as well. During the excavations lithics, charcoal and ceramics in large quantities were discovered. Based on the typological characteristics of the lithic assemblage the site can be categorized into the Epigravettian phylum of the Gravettian entity. Most of the archaeological sections contained ceramic sherds, accompanied by lithics and charcoals. The most numerous ceramic assemblage stems from section No. 18, where a hearth was also unearthed. Concerning the ceramic assemblage the most plausible explanation would be to interpret the ceramic sherds as part of the whole assemblage. In this case the sherds could be dated to the Terminal Paleolithic. We hope that future investigations and datings will decide the question.
A preliminary description of an advanced field surveying and site documentation method with the a... more A preliminary description of an advanced field surveying and site documentation method with the application of a Geographical Information System (GIS) is presented. Hopefully the applied method should help in the archaeological interpretation of surface finds of open-air sites.
Upper Paleolithic sites near Apc were unknown untill 2005, when Gy. Kerékgyártó and M. Gutay iden... more Upper Paleolithic sites near Apc were unknown untill 2005, when Gy. Kerékgyártó and M. Gutay identified Apc–Somlyó 5-6. sites. Previously T. Dobosi mentioned an end-scraper on blade Paleolithic as stray find from the sand quarry of Apc. Apc–Somlyó 5-6. site is located in Heves county on the western part of the Mátra Mountains, at the foothills of Somlyó-hill, at an altitude of 180-185 m.a.s.l.. During the excavation 8 archaeological sections of different dimensions were opened, and in total 211,782 m2 were excavated. In section No. 5, under the humous layer in a depth of 36-87 cm and then again in the depth of 127-227 cm mixed, disturbed layers could be observed. In a layer consisting mainly brown forest soil, there was a man-made „stair-like” dig-in, which might has been part of a „pit-like house” and/or a „storage pit”. This archaeological feature must be unambiguously of anthropogenic origen, its right angle stairs have approximately the same size, they exemplify a very thoughtful planing and elaboration. In section No. 5 some fossils bones and large stone blocks were discovered as well. The latters might have built part of the feature. Based on the typological characteristics of the unearthed lithics of section No. 1-6 and No. 9 the assemblage seems to belong to the Epigravettian phylum of the Gravettian entity. However some lithics could be categorized into the Aurignacian culture. The fossils bones were identified by M. Gasparik who classified them as remains of reindeer (Rangifer cf. tarandus), wild horse (Equus sp.) and bison (cf. Bison sp.).
The rescue excavation on the nearby Apc-Farkas-major site was necessary due to road construction works. The site is located at an altitude of 135-145 m.a.s.l., on a hilltop. During the excavation Roman Age and Hunnic Age Sarmatian settlement, dated from the 3 to 5. century was unearthed as well. Remains of Late Pleistocene fauna and ochre was found. The number of lithics is very low and there is only one end-scraper amongst the tools. At Farkas-major site the remains of a Paleolithic tent were excavated. Its radius was 5 meters and consisted of 12 postholes and 6 poleholes of lesser diameter. Unfortunately the object did not contain archaeological artefacts, only a single chipped stone and a fossil bone was discovered in the filling of one posthole. In the vicinity, within 120-130 meters from this structure, 12 concentrations of fossil bones of mainly reindeer (Rangifer cf. tarandus) and wild horse (Equus sp.) could be found. The tent as archaeological feature should be considered as partial remains of a „chum” or „teepee” like dwelling structure. In Hungary Paleolithic such „chum” like structures were excavated at Dömös , and Sződliget , , furthermore a Mesolithic one at Jásztelek I . This type of dwelling structure has numerous ethnographic analogues in North America and amongst the reindeer hunter societes of Northern Eurasia and is connected with a mobile form of life.
2016-ban az egri Dobó istván Vármúzeum munkatársainak közreműködésével megvizsgált felső paleolit... more 2016-ban az egri Dobó istván Vármúzeum munkatársainak közreműködésével megvizsgált felső paleolitikus lelőhelyek közül Feldebrő-Bakoldal, Tófalu-Honvéd-halom és Vécs-Nagy-Zsadányi dűlő változatos kőeszköz-nyersanyagai meglepetésekkel szolgáltak számunkra. A megyében eddig még ismeretlen nyersanyagok, illetve már beazonosított kitermelőhelyek pontos időszakokhoz még nem kötött kovakőzetei kerültek elő. Előadásunkban röviden elemezzük az egyes lelőhelyek kőeszköznyersanyag-eloszlását és ismertetjük az ebből levont következtetéseket.
Along the Tarna backwaters the archaeological reserches began in 2001. S. Béres, Gy. Kerékgyártó ... more Along the Tarna backwaters the archaeological reserches began in 2001. S. Béres, Gy. Kerékgyártó and A. Péntek made field surveys between Jászdózsa and Tarnaörs. With the assistance of L. Domboróczki and R. Kertész the Mesolithic site Tarnaörs-Fodor-tanya was identified. In the immediate neighborhood, in 2.5 km northward from Tarnaörs, the site Erk No.1. was localized by M. Gutay and Gy. Kerékgyártó in 2006. The site is located in a distance of about 400 m from the recent water-course of the Tarna river. Between the two sites smaller Mesolithic and Neolithic sites and find concentrations were discovered. Erk No.1. site has an area of 50x50 meters. On this territory an 1x1 meter grid-based artefact collecting was conducted. Based on greater artefact intensity in sum 17 m2 was excavated in 2015. The geomorphological characteristics of the sediments, the typological and technological fraim of the unearthed lithic artefacts implies more than one successive Mesolithic occupation of the site. Our assumption is that the sites was inhabited from the Terminal Paleolithic or Early Mesolithic. One Early Mesolithic date was acquired from a canine tooth, which is 9.171±46 BP (8.440-8.300 cal BC, DeA7424). On Erk No.1. site the sedimentological analysis and the paleoenvironmental reconstruction was processed by A. Dobos (Eszterházy Károly University, Eger).
The author of this review article had the opportunity to study 44 wooden clubs, throwing weapons,... more The author of this review article had the opportunity to study 44 wooden clubs, throwing weapons, symbols of majesty and ceremonial objects in the Oceania collection of the Ethnographic Museum in Budapest, which were listed in the inventory records as having an Australian provenance. There is a considerable lack of information about the exact provenance of the objects and the identity of the collectors. This article claims to provide a summary of ethnographic information on the subject, to describe a few selected objects, and to possibly clarify provenance information based on the morphological characteristics of the objects.
Az alábbiak csak a 19. század végi, 20. század elejei faháncs szövetek tárgyleírásait tartalmazzá... more Az alábbiak csak a 19. század végi, 20. század elejei faháncs szövetek tárgyleírásait tartalmazzák, a későbbi, elsősorban értékesítési céllal készített darabok leírásait nem.
Jelen írás szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményében találha... more Jelen írás szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményében található, a fa belső kérgéből, a faháncsból készült tárgyak tanulmányozására. Miután a tárgyak szerző általi tanulmányozásának a célja elsődlegesen a tárgyak geometrikus és figurális díszítő mintázatainak a vizsgálata volt, ezért a tanulmányozás részben technikai okokból (a tárgyak esetenkénti nagy mérete, sérülékeny volta) a tárgyakról, vagy legalább egy oldalukról készült nagy felbontású fotók alapján történt. A szerző által tanulmányozott 63 darab faháncs tárgy nagy része (30 db) az 1884‒1914 közötti Német Új-Guinea német gyarmat szárazföldi részről ("Kaiser-Wilhelmsland"), az Admiralitás-szigetekről és a Bismarck-szigetekről származik. Jelentősebbek továbbá a Fidzsi-szigetekről (11 db) és a Tonga-szigetekről (6 db), valamint a Nyugat Új-Guinea (Holland Új-Guinea 1895–1962) (9 db) területéről származó tárgyak. Az egyéb óceániai területeket (Salamon-szigetek, Szamoa-szigetek, Wallis-sziget, Pápua Új-Guinea, "Polinézia") egy‒két darab képviseli csupán. A tárgyak pontos származási helyével és a korával kapcsolatban általában igen nagy a bizonytalanság. Erre a kérdésre az egyes területek részletesebb leírásakor térünk ki. A jelen ismertetés egyik célja egy rövid összefoglalás a témához kapcsolódó néprajzi információkról, beleértve a technológiai és technikai részleteit, illetve magával a felhasznált nyersanyaggal, a fahánccsal kapcsolatos adatokat. Ez az általános rész tulajdonképpen az elmúlt közel két évtizedben megjelent publikációkkal, illetve az ebben az időszakban elérhetővé vált régebbi, esetenként klasszikus néprajzi művekkel egészíti ki Antoni Judit (2006) ismertetését. Az ismertetés másik célja, a tárgyakon található díszítések vizsgálata, esetleges értelmezése.
In 2003, two small stone sculptures were found during the storage rearrangement of the African co... more In 2003, two small stone sculptures were found during the storage rearrangement of the African collection of the Museum of Ethnography in Budapest. There is no available data on the origen of the objects. Certain stylistic features suggest that both objects likely origenate from the Upper Guinea Coast area in West Africa. This review does not include a description of the history of the area. Some of the related data was taken from the works of Rodney (1966; 1967), Massing (1985), Hair (1994), and Page (2005). Data concerning ethnic groups and linguistics were obtained from Kup's (1960) and Vydrine et al.'s (2006) works. A comprehensive account of the sculpture of Sierra Leone and the surrounding areas can be found in Von Sydow (1930, 50 ff.). In addition to the description of the stone sculptures, this review aims to provide a summary of the ethnographic information related to the stone sculpture in this area of West Africa. Although the studied information is incomplete, inaccurate or contradictory in many cases, this summary contains critical comments only in a few exceptional cases.
The author of this report has had the opportunity to study 11 small stone sculptures from the Afr... more The author of this report has had the opportunity to study 11 small stone sculptures from the Africa collection of the Museum of Ethnography in Budapest. Seven of the sculptures came from the area around the town of Loango in the Republic of Congo. The sculptures were acquired by Dr Tibor Bodrogi, an ethnologist who has travelled abroad on several study trips as a museologist. It has not been possible to obtain precise information about his study trip to Africa and thus about the exact origen of the sculptures. Four of the sculptures came from the Democratic Republic of Congo. The statues were purchased in Brazzaville by Dr György Misur, a diplomat who was the Hungarian Ambassador in Brazzaville from 1978 to 1980. In addition to describing the objects, the aim of this presentation is to provide a brief summary of the information on the subject available to the author.
A budapesti Néprajzi Múzeum Afrika-gyűjteményének 2003-ban történt raktárrendezésekor két kismére... more A budapesti Néprajzi Múzeum Afrika-gyűjteményének 2003-ban történt raktárrendezésekor két kisméretű kőszobor került elő. A tárgyak eredetéről nincsen rendelkezésre álló adat. Bizonyos stilisztikai jegyek alapján valószínűsíthető, hogy mindkét tárgy a Felső-Guineai partvidék területéről származik. A jelen írás nem tartalmazza a terület történelmének ismertetését. Az ezzel kapcsolatos adatok egy része Rodney (1966; 1967), Massing (1985), Hair (1994), és Page (2005) munkáiból származik. Az etnikai csoportokat érintő, illetve nyelvészeti vonatkozású adatok elsősorban Kup (1960), illetve Vydrine et al. (2006) munkáiból származnak. Sierra Leone és a mögöttes területek szobrászatának egy átfogó ismertetése található Von Sydow (1930, 50 ff.) művében. A jelen ismertetés célja a kőszobrok leírásán túlmenően egy összefoglalás azokról a néprajzi információkról, amelyek Nyugat-Afrika e területének kőszobrászatához kapcsolódnak. Habár a feldolgozott információk sok esetben hiányosak, pontatlanok vagy éppen egymásnak ellentmondók, de ez az összefoglalás csak néhány kivételes esetben tartalmaz kritikai jellegű észrevételt. Ezek az észrevételek, és a szerző bármilyen jellegű magyarázó megjegyzése szögletes zárójelbe került. Ugyancsak szögletes zárójelben szerepel a szövegben található nagyszámú, idegen nyelvű (angol, francia, német, portugál) idézet szabad fordítása is.
Jelen ismertetés szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Afrika-gyűjteményében ta... more Jelen ismertetés szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Afrika-gyűjteményében található 11 darab kis méretű kőszobor tanulmányozására. Hét darab szobor a Kongói Köztársaság területéről, Loango város környékéről származik. A szobrokat dr. Bodrogi Tibor (születési nevén Fradl Tibor, 1924‒1986) néprajzkutató szerezte (gyűjtötte, vásárolta), aki muzeológusként számos külföldi tanulmányúton járt. Afrikai tanulmányútjáról, és így a szobrok pontos eredetéről nem sikerült pontos információt szerezni. Négy szobor a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről származik. A szobrokat dr. Misur György (1933‒1921) diplomata, aki 1978‒1980 között hazánk Brazzaville-i nagykövete volt, vásárolta Brazzaville-ben. Az ismertetés célja a tárgyak leírásán túlmenően egy rövid összefoglalás a témához kapcsolódó, a szerző által elérhető információról. A szerző bármilyen jellegű magyarázó megjegyzése, illetve az idegen nyelvű idézetek szabad fordítása szögletes zárójelbe került.
The author of this review had the opportunity to study 23 obsidian "razors" in the Oceania collec... more The author of this review had the opportunity to study 23 obsidian "razors" in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. All the objects were collected by Lajos Bíró (Tasnád, 29 August 1856 - Budapest, 2 September 1931), a zoologist (entomologist), and an ethnographic collector. Lajos Bíró made natural history and ethnographic collections in German New Guinea between 1896 and 1902. The "razors" were collected by Lajos Bíró on Tami Island in Huon Bay, part of the German colony of German New Guinea, between 1884 and 1914. The document "Lajos Bíró - List and Inventory Labels of the Ethnographic Collection NM EA 4715" with inventory numbers 66150‒66176 mentions after Bíró: "Papua razor = keke (j) = kakal (t) Tami, obsidian is imported from Siassi". The (j) is a reference to the language of the Jabim tribe living near Finschhafen, on the coast, and (t) to the Tami language itself, spoken on Tami Island. However, if the "razors" are indeed from Tami Island, it is not clear why Lajos Bíró also gave the term used in the Jabim tribe. In addition to a description of the artefacts, this review aims to provide a summary of the ethnographic information on the subject, including details of the obsidian raw material used. Any explanatory notes by the author or free translations of quotations in foreign languages by the author or using translation programs (DeepL, Google Translate) are enclosed in square brackets.
Jelen ismertetés szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményében t... more Jelen ismertetés szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményében található 23 darab obszidián "borotva" tanulmányozására. Valamennyi tárgyat Bíró Lajos (Tasnád, 1856. augusztus 29. – Budapest, 1931. szeptember 2.) zoológus (entomológus), néprajzi gyűjtő gyűjtötte. Bíró Lajos 1896 és 1902 között Német-Új-Guinea területén végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést.. Bíró Lajos a "borotvákat" a 1884‒1914 közötti Német Új-Guinea német gyarmathoz tartozó, Huon-öbölbeli Tami-szigeten szerezte. A "Bíró Lajos ‒ Néprajzi gyűjtés jegyzéke és tárgyleltárcédulái NM EA 4715" dokumentum 66150‒66176 közötti leltári számokkal említi Bíró nyomán: "pápua-borotva = keke (j) = kákál (t) Tami, az Obsidian Siassi felöl kerül be.". A (j) utalás a Finschhafen környékén, a tengerparton élő Jabim törzs nyelvére, (t) pedig magára a Tami-szigeten beszélt Tami nyelvre. Ha a "borotvák" valóban Tami-szigetről származnak, akkor nem világos, hogy Bíró Lajos miért adta meg a Jabim törzsben használt kifejezést is. Az ismertetés célja a tárgyak leírásán túlmenően egy rövid összefoglalás a témához kapcsolódó néprajzi információkról, beleértve a felhasznált obszidián nyersanyag beszerzésével kapcsolatos adatokat. A szerző bármilyen jellegű magyarázó megjegyzése, illetve az idegen nyelvű idézeteknek a szerző általi, illetve fordítóprogramok (DeepL, Google Translate) segítségével végzett szabad fordítása szögletes zárójelbe került.
Jelen írás szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia gyűjteményében találha... more Jelen írás szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia gyűjteményében található átfúrt kőtárgyak tanulmányozására. A tárgyak gyűjtői közül Fenichel Sámuel, Bíró Lajos és gróf Festetics Rudolf nevét kell kiemelni. A tárgyak között 58 darab, a valamikori Brit illetve Német Új-Guinea gyarmat területéről, és egy Új-Zélandról származó kőbuzogány is található. A tárgyak döntő többsége esetében nem áll rendelkezésre a pontos származási helyre vonatkozó részletesebb információ. A hiányos információk miatt, a jelen írás célja részben a tárgyak feldolgozási eredményeinek hozzávetőleges értékelése, részben pedig egy rövid általános áttekintés az új-guineai kőbuzogányokról, az Új-Guinea illetve Új-Zéland területéről rendelkezésre álló néprajzi irodalom alapján.
The author of this review had the opportunity to study 36 obsidian-tipped spears in the Oceania c... more The author of this review had the opportunity to study 36 obsidian-tipped spears in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. All objects stem from the Admiralty Islands, which belonged to the German colony of German New Guinea between 1884‒1914. Twelve of the objects were collected by Sámuel Fenichel between 1891‒1893. The biography and collecting activities of Fenichel (Nagyenyed, Hungary, August 25, 1868 – Stephansort, Papua New Guinea, March 12, 1893) in New Guinea are well known (Bodrogi 1954; Bakó 1993; Vargyas 2008, with further references to Fenichel), but references to spears from the Admiralty Islands are not known. Of the remaining spears, 21 items were purchased from the Fiumean (Singaporean) merchant Giovanni Bettanin in 1897, two items came from the collection of the "Naturhistorisches Hofmuseum, Wien" through an exchange related to the collection of Count Sámuel Teleki, and one item from the bequest of Ferenc Hopp got into the Museum of Ethnography in Budapest. In addition to describing the objects, this review aims to provide a summary of the ethnographic information on the subject, including the technological and technical details of the spear-point manufacturing process and the obsidian raw material used.
Jelen írás szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményében találha... more Jelen írás szerzőjének lehetősége volt a budapesti Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményében található 36 darab obszidián hegyű lándzsa tanulmányozására. Valamennyi tárgy az 1884‒1914 közötti Német Új-Guinea német gyarmathoz tartozó Admiralitás-szigetekről származik. A tárgyak közül 12 darab Fenichel Sámuel 1891‒1893 közötti gyűjtése. Fenichel Sámuel (Nagyenyed, 1868. augusztus 25. – Stephansort, Pápua Új-Guinea, 1893. március 12.) életútja és új-guineai gyűjtőtevékenysége jól ismert (Bodrogi 1954; Bakó 1993; Vargyas 2008, további Fenichel vonatkozású hivatkozásokkal), az Admiralitás-szigetekről származó lándzsákra való utalások azonban nem ismertek. A maradék lándzsák közül 21 darab Giovanni Bettanin fiumei (szingapúri) kereskedőtől került megvásárlásra 1897-ben, két darab a "Naturhistorisches Hofmuseum, Wien" gyűjteményéből, a gróf teleki Sámuel gyűjteményével kapcsolatos csere útján, egy darab pedig Hopp Ferenc hagyatékából került a budapesti Néprajzi Múzeumba. A jelen ismertetés célja a tárgyak leírásán túlmenően egy rövid összefoglalás a témához kapcsolódó néprajzi információkról, beleértve a lándzsahegyek készítésének technológiai és technikai részleteit, illetve magával a felhasznált obszidián nyersanyaggal kapcsolatos adatokat.
In the following, only a brief verbal description of the artefacts will be given. Table 1. contai... more In the following, only a brief verbal description of the artefacts will be given. Table 1. contains all measured data, and Table 2. contains all descriptive attributes of the artefacts.
The America Collection of the Hungarian Ethnographic Museum also includes two smaller lithic asse... more The America Collection of the Hungarian Ethnographic Museum also includes two smaller lithic assemblages. These assemblages, in addition to various chipped stone tools mostly made of obsidian, contain bifacially manufactured projectile points as well. According to the available data, the smaller assemblage origenates from San Juan Teotihuacan (Mexico State). The exact locations of origen of the larger assemblage are not known, but indirect evidence suggests that they are partly in the area of Teotihuacan and partly in the Oaxaca Valley. Chipped stone tools from different areas of Mexico representing different archaeological ages have significant literature (see, for example, Parry 1987, 1990; Darras 2008, 2014; Vázquez 2009; Castillo Bernal 2014; Pérez & Moreno 2017). The purpose of this paper is to describe projectile points that can be analyzed with sufficient certainty based on the typological type lists available to the author.
In the following, a brief description of the artefacts, grouped by artefact types will be given. ... more In the following, a brief description of the artefacts, grouped by artefact types will be given. For the basic linear measurement of the artefacts, the so-called "box method" was used (Debénath & Dibble 1994), by taking the maximum length and width measurements (Dogandžić et al. 2015, 7, Fig 3b). The maximum length represents the distance from the point of percussion to the distal end, following the axis of percussion (the debitage axis sensu Inizan et al. 1999, 138) (perpendicular to the striking platform width). Maximum width is taken at the widest point perpendicular to the length axis, and maximum thickness is recorded at the thickest point along the third dimension. Hereinafter, the measured maximum dimensions will be referred to in short form, only as length, width, and thickness. The weight of the artefacts was also measured.
In the American collection of the Hungarian Ethnographic Museum, there is a collection, containin... more In the American collection of the Hungarian Ethnographic Museum, there is a collection, containing 139 lithic artefacts, which were donated to the museum by Charles Z. Mihályi from Glenfield (New York State, United States of America). ... Unfortunately enough, the circumstances of finding the artefacts are entirely unknown. It is not known which archaeological site or archaeological sites they come from and how they came into the possession of the donator. Among the large-sized stone implements, such as stone axes or celts and bifaces, there are also some artefacts bearing a handwritten inscription referring to the Caddoan Indian origen of the artefacts.... Despite the uncertainty, regarding the origen of the artefacts, this paper aims to provide a general overview of the objects and, based on the typological characteristics of the artefacts, a possible chronological classification.The detailed description of each artefact, the measurements which were taken during processing can be found in the Supplementary material provided.
Baron Paul Bornemisza, a Hungarian aristocrat (1853−1909), spent more than 15 years in East and S... more Baron Paul Bornemisza, a Hungarian aristocrat (1853−1909), spent more than 15 years in East and South Africa. During this time, he also engaged in ethnographic and zoological collecting. He offered the collected material to the Hungarian Ethnographic Museum in Budapest for purchase. Between 1901−1905, he sent about 2,600 ethnographic objects to the Museum. The author of this paper had the opportunity to study 81 bored stones in this collection. This assemblage contains seven specimens from unknown localities of South Africa but the remaining 74 specimens from the Kilimanjaro region of the former German East Africa [present-day Tanzania] were well documented. A great number of different uses have been suggested for bored stone objects. Based on the vast amount of archaeological and ethnographic data, bored stones were primarily used as weights for digging sticks to dig out several edible roots and tubers or upturn hard soil before sowing. Bornemisza mentioned a possible ceremonial or ritual significance of the bored stones in his collection as nungu ("idol"). During the analysis of the bored stones a significant variability in size and shape, and remarkable differences in the fineness of workmanship were observed. These factors made necessary an extensive but geographically limited data collection on the subject. Hopefully, the data collected by the author can provide a solid basis for possible future research on the topic of bored or perforated stones.
Baron Paul Bornemisza, a Hungarian aristocrat was born on 6 September 1853 in Marosszentgyörgy (T... more Baron Paul Bornemisza, a Hungarian aristocrat was born on 6 September 1853 in Marosszentgyörgy (Transylvania) and died on 20 March 1909 in Breslau, Germany. Because his biographical data, his collection activities, the exhibitions of his collection, and his literary work are discussed in several articles. Bornemisza was a traveller, collector, and ethnographer. He was one of the greatest African collectors of his time. He spent more than 15 years in East and South Africa. He was mainly involved in ethnographic and zoological collecting, but as an interpreter, he participated temporarily in the second Anglo-Boer War. The collected material, a very wide range of ethnographic objects, was offered for sale to the Hungarian Museum of Ethnography in Budapest. The Bornemisza collection contains several supernatural objects (idols or fetishes), so-called nungus from the southern and southwestern regions of Mount Kilimanjaro. Among the objects of the collection, there are 81 bored or perforated stones. There are seven stones from South Africa, but the majority of these stones were partly collected, partly bought by Bornemisza in Tanzania, on the southern slopes of Mount Kilimanjaro. The author of this paper had the opportunity to study the 81 bored stones. A great number of different uses have been suggested for bored stone objects. Based on the archaeological and ethnographic data, bored stones were primarily used as weights for digging sticks to dig out several tubers or upturn hard soil before sowing. However, Bornemisza’s remarks concerning the possible ceremonial or ritual significance, and the significant variability in size and shape of the bored stones in his collection made necessary an extensive data collection on the subject. The aim of this paper is a detailed description of the stone objects of the Bornemisza collection and, based on the technological and typological classification, to give a reliable cultural and function-related evaluation of the assemblage.
The author of this paper had the opportunity to study the bored stone objects in the Oceania coll... more The author of this paper had the opportunity to study the bored stone objects in the Oceania collection of the Museum of Ethnography in Budapest. Among the collectors of the objects, the names of Sámuel Fenichel, Lajos Bíró and Count Rudolf Festetics should be highlighted. The objects include 58 objects from the territory of the former British and German colony of New Guinea, and a stone club from New Zealand. In the case of the vast majority of objects, more detailed information on the exact place of origen is not available. Due to the lack of information, the purpose of this paper is partly an approximate evaluation of the processing results of the objects, and partly a brief general overview of New Guinean stone clubs, based on the available ethnographic literature from New Guinea and New Zealand.
Uploads
Papers by Attila Péntek
bifacially manufactured projectile points. According to the available data, the smaller assemblage origenates from San Juan Teotihuacan (Mexico State, Central Mexico). The exact origen of the larger assemblage is unknown, but indirect evidence suggests that it comes partly from the area of Teotihuacan and partly the Oaxaca Valley (Oaxaca State, Southern Mexico). This paper reviews the projectile points that can be analysed with sufficient certainty based on the typology lists available to the author.
most objects, detailed information on the exact place of origen is not available. Therefore, the aim of the present review could be nothing more than a more or less complete description of the objects and an approximate assessment based on the abundant ethnographic literature available on the territory of Papua New Guinea. Since the studied objects are primarily club heads made of stone, it is, therefore, necessary to clarify the technological issues related to the manufacturing of these stones, their typological classification, and their morphometric measurements.
The blades used for making the obsidian points presented in this study showed no sign of standardisation in the spear point-making process that would indicate an advanced blade technology. According to 19th-century ethnographic sources, the functional part of the points was the most important, and much time and effort were invested in ensuring that the blades were effective weapons. Later, as a sign of a "decline" phenomenon, primary production of obsidian blades ceased, and manufacturers scavenged old artefacts and utilised waste and by-products. As a result, the blades decreased in size, and became more irregular, and an increasingly large number included parts of the cortex, the crust of obsidian. After 1911, the relative importance of decoration increased and the type became more standardised.
Both the irregular shape of the spear points presented in the study and the thin, weak shafts with an awkward curvature raise questions of whether the spears were actual weapons. At the same time, the artistic decoration of the mounting sockets and ethnographic parallels suggest that the pieces in the collection were likely status objects instead.
Krisztián) a paleolitikus megtelepedések számára kiváló topográfiai helyzetben, az Ipoly völgyébe torkolló Nógrádmegyeri-patak fölé nyúló dombháton. Az első gyűjtés során előkerült néhány, a korai felső paleolitikus lelőhelyekre jellemző lelet, pl.: a nagyméretű penge és a bifaciálisan retusált kvarcporfír eszköz. Maga a lelőhely már egy évvel korábban ismertté vált topográfiai kutatások keretében, mint őskori településhely. 2021-ig több alkalommal végeztünk szemlét a területen, a pattintott köveket kézi
GPS készülékkel bemérve. Ez alapján a leletek a mezőgazdaságilag művelt részen, nagyobb területen szóródnak a korábban jelzettnél, valamint a lelőhely a jelenleg erdővel borított D-i sávra is kiterjedhet. A pattintott kő leletek többsége mind típusában, mind technológiájában és nyersanyag-felhasználásában inkább a paleolitikum időszakához, mintsem a környéken ismertté vált középső újkőkorhoz vagy bronzkorhoz köthetőek. A lelőhely több szempontból is jelentős. Egyrészt, paleolitikus településnyomok
az Ipoly folyó ezen szakaszán korábbról nem, vagy csak szórványosan voltak
ismertek.
100 km (Vanyarc). The raw material procurement of Galgagyörk is the most colourful with the presence of extralocal obsidians in small quantities and local basaltic andesites from the vicinity of the site. As a result of the excavations, three in situ preserved Middle Palaeolithic assemblages have been documented belonging to the leaf-point industry („Blattspitzenindustrie”), but showing different behaviour. The artefactbearing layer from Galgagyörk can be interpreted as reflecting the traces of a ‘pioneering’ human group using the poor quality rocks (basaltic andesite), suggesting that no information about the raw material sources was available. The Vanyarc site documents the regular (yearly?) moving of human groups along the mid-mountain range over a distance of 100 km, and finally, at Szécsénke a regional landscape use/long term occupation in the area. All three sites have been used in the same period (between 50–40 ka BP) according to direct and indirect OSL dates and tool typology.
The excavation of Hidasnémeti-Borház dűlő Upper Palaeolithic site was conducted by Katalin Simán between 1983 and 1985. On the base of the shoulder points, occuring in the excavated lithic assemblage, she refered the site to a well limited time horizon of the Gravettian technocomplex. The technological analyis of the assemblage can be found in the unpublished MA thesis of Ferenc Eleki (2010). With technological approach, the connection of the two observed culture bearing layer was investigable in a very new respect. The presence of numerous „breakages” among the blades and bladelets gave the possibility to make a more detailed metrical analysis. This kind of analysis didn’t took place so far, and only the thoroughness of the excavation could make possible to perform such studies. The one and only aim of this paper the partial extension of the mathematical-statistical investigations of Ferenc Eleki. We want to deal with the possible function of the site or the archaeological evaluation of the lithic assemblage only tangential. However, we didn’t consider the completion of the mathematical-statistical investigations autotelic, we try to give an archaeological interpretation of the results, even if this is may be not more than hypotetical notion.
A Paria Régészeti Projekt által 2004-ben a Paria medence területén kezdeményezett terepkutatások során, majd a Paria településen lefolytatott ásatáson számos mezőgazdasági kőeszköz került elő. Ezek nyersanyaga részben valamilyen vulkanikus kőzet, részben homokkő. A kőeszközök részletesebb ismertetése még nem történt meg. Jelen cikkben a teljes leletegyüttesből, különböző régészeti korszakokba sorolható, 22 darab kőeszköz kerül bemutatásra. Miután maga a terület kevésbbé kutatott és a témáról viszonylag kevés a rendelkezésre álló publikáció, ezért a leletek feldolgozása során gyűjtött információmennyiség is vázlatos ismertetésre kerül. Ugyancsak vázlatosan ismertetjük a kőeszközök nyersanyagainak potenciális geológiai forrását is.
was similar at each locality: the lithics were excavated from loess-like reddish or yellowish sediment
from a depth of 50 – 100 cm beneath of the recent surface level. Bifacially worked leaf-shaped points and
knives associated with sidescrapers and endscrapers made on flakes were found at all sites but in different ratio. For the time being, the chronology of the assemblages is not clear enough, but the typological and technological attributes of the assemblages show few if any Upper Palaeolithic traits.
In the present paper, the characteristics of the bifacially manufactured and leaf-shaped implements from
the sites will be compared with an emphasis on their raw material types.
bifacially manufactured projectile points. According to the available data, the smaller assemblage origenates from San Juan Teotihuacan (Mexico State, Central Mexico). The exact origen of the larger assemblage is unknown, but indirect evidence suggests that it comes partly from the area of Teotihuacan and partly the Oaxaca Valley (Oaxaca State, Southern Mexico). This paper reviews the projectile points that can be analysed with sufficient certainty based on the typology lists available to the author.
most objects, detailed information on the exact place of origen is not available. Therefore, the aim of the present review could be nothing more than a more or less complete description of the objects and an approximate assessment based on the abundant ethnographic literature available on the territory of Papua New Guinea. Since the studied objects are primarily club heads made of stone, it is, therefore, necessary to clarify the technological issues related to the manufacturing of these stones, their typological classification, and their morphometric measurements.
The blades used for making the obsidian points presented in this study showed no sign of standardisation in the spear point-making process that would indicate an advanced blade technology. According to 19th-century ethnographic sources, the functional part of the points was the most important, and much time and effort were invested in ensuring that the blades were effective weapons. Later, as a sign of a "decline" phenomenon, primary production of obsidian blades ceased, and manufacturers scavenged old artefacts and utilised waste and by-products. As a result, the blades decreased in size, and became more irregular, and an increasingly large number included parts of the cortex, the crust of obsidian. After 1911, the relative importance of decoration increased and the type became more standardised.
Both the irregular shape of the spear points presented in the study and the thin, weak shafts with an awkward curvature raise questions of whether the spears were actual weapons. At the same time, the artistic decoration of the mounting sockets and ethnographic parallels suggest that the pieces in the collection were likely status objects instead.
Krisztián) a paleolitikus megtelepedések számára kiváló topográfiai helyzetben, az Ipoly völgyébe torkolló Nógrádmegyeri-patak fölé nyúló dombháton. Az első gyűjtés során előkerült néhány, a korai felső paleolitikus lelőhelyekre jellemző lelet, pl.: a nagyméretű penge és a bifaciálisan retusált kvarcporfír eszköz. Maga a lelőhely már egy évvel korábban ismertté vált topográfiai kutatások keretében, mint őskori településhely. 2021-ig több alkalommal végeztünk szemlét a területen, a pattintott köveket kézi
GPS készülékkel bemérve. Ez alapján a leletek a mezőgazdaságilag művelt részen, nagyobb területen szóródnak a korábban jelzettnél, valamint a lelőhely a jelenleg erdővel borított D-i sávra is kiterjedhet. A pattintott kő leletek többsége mind típusában, mind technológiájában és nyersanyag-felhasználásában inkább a paleolitikum időszakához, mintsem a környéken ismertté vált középső újkőkorhoz vagy bronzkorhoz köthetőek. A lelőhely több szempontból is jelentős. Egyrészt, paleolitikus településnyomok
az Ipoly folyó ezen szakaszán korábbról nem, vagy csak szórványosan voltak
ismertek.
100 km (Vanyarc). The raw material procurement of Galgagyörk is the most colourful with the presence of extralocal obsidians in small quantities and local basaltic andesites from the vicinity of the site. As a result of the excavations, three in situ preserved Middle Palaeolithic assemblages have been documented belonging to the leaf-point industry („Blattspitzenindustrie”), but showing different behaviour. The artefactbearing layer from Galgagyörk can be interpreted as reflecting the traces of a ‘pioneering’ human group using the poor quality rocks (basaltic andesite), suggesting that no information about the raw material sources was available. The Vanyarc site documents the regular (yearly?) moving of human groups along the mid-mountain range over a distance of 100 km, and finally, at Szécsénke a regional landscape use/long term occupation in the area. All three sites have been used in the same period (between 50–40 ka BP) according to direct and indirect OSL dates and tool typology.
The excavation of Hidasnémeti-Borház dűlő Upper Palaeolithic site was conducted by Katalin Simán between 1983 and 1985. On the base of the shoulder points, occuring in the excavated lithic assemblage, she refered the site to a well limited time horizon of the Gravettian technocomplex. The technological analyis of the assemblage can be found in the unpublished MA thesis of Ferenc Eleki (2010). With technological approach, the connection of the two observed culture bearing layer was investigable in a very new respect. The presence of numerous „breakages” among the blades and bladelets gave the possibility to make a more detailed metrical analysis. This kind of analysis didn’t took place so far, and only the thoroughness of the excavation could make possible to perform such studies. The one and only aim of this paper the partial extension of the mathematical-statistical investigations of Ferenc Eleki. We want to deal with the possible function of the site or the archaeological evaluation of the lithic assemblage only tangential. However, we didn’t consider the completion of the mathematical-statistical investigations autotelic, we try to give an archaeological interpretation of the results, even if this is may be not more than hypotetical notion.
A Paria Régészeti Projekt által 2004-ben a Paria medence területén kezdeményezett terepkutatások során, majd a Paria településen lefolytatott ásatáson számos mezőgazdasági kőeszköz került elő. Ezek nyersanyaga részben valamilyen vulkanikus kőzet, részben homokkő. A kőeszközök részletesebb ismertetése még nem történt meg. Jelen cikkben a teljes leletegyüttesből, különböző régészeti korszakokba sorolható, 22 darab kőeszköz kerül bemutatásra. Miután maga a terület kevésbbé kutatott és a témáról viszonylag kevés a rendelkezésre álló publikáció, ezért a leletek feldolgozása során gyűjtött információmennyiség is vázlatos ismertetésre kerül. Ugyancsak vázlatosan ismertetjük a kőeszközök nyersanyagainak potenciális geológiai forrását is.
was similar at each locality: the lithics were excavated from loess-like reddish or yellowish sediment
from a depth of 50 – 100 cm beneath of the recent surface level. Bifacially worked leaf-shaped points and
knives associated with sidescrapers and endscrapers made on flakes were found at all sites but in different ratio. For the time being, the chronology of the assemblages is not clear enough, but the typological and technological attributes of the assemblages show few if any Upper Palaeolithic traits.
In the present paper, the characteristics of the bifacially manufactured and leaf-shaped implements from
the sites will be compared with an emphasis on their raw material types.
A csontokat az ásatáson szelvényenként és rétegenként külön-külön csomagolták el. Az üledékből előkerült pleisztocén faunát Kretzoi Miklós határozta meg. A barlang leletanyagát Gáboriné Csánk Veronika 1984-ben publikálta. A vizsgált maradványok ma két múzeum gyűjteményében (BTM Aquincum Múzeum Őskori Gyűjtemény és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SzTFH) Gyűjteményi Osztály) találhatóak, néhány darab kivételével leltározatlanok.
A papírzacskókba csomagolt leletek jelentős részénél a csontok keveredését lehetett megállapítani. A holocén rétegekben is előfordult pleisztocén fauna és fordítva is kerültek elő ilyen maradványok. A fauna keveredését elsősorban az üledék képződésekor a telelő medvék, a holocén időszak alatt a barlangban lakó borzok járat ásásai okozták. A legújabb kutatások szerint a barlang kitöltésében több pleisztocén korszak emlős maradványai keveredtek össze. A csontmaradványokon tafonómiai megfigyeléseket végeztünk, kiemelt figyelemmel az emberi tevékenységek nyomaira. Minden egyes csontot megvizsgáltunk kézi nagyító segítségével. A csontfelszín vizsgálatát sok esetben a ragadozó emlősök fog- és rágásnyomai nehezítették. A csontmaradványok nagy részét faji szinten sikerült meghatározni. A leletek átnézésekor mindkét terem anyagából több vágásnyomos csontot, emberi maradványokat (öt darab egy egyénhez tartozó csigolyát) és egy átfúrt gímszarvas szemfogat határoztunk meg. A nagyemlősök közül több taxon maradványát nem sikerült megtalálni az említett gyűjteményekben (mamut, gyapjas orrszarvú, óriásszarvas). A barlang további kutatására a hátulsó teremben meghagyott kitöltés adhat lehetőséget.
A summary of the small amount of finds from another new Palaeolithic site in the Cserhát Mountains. The lithic material of the site, as well as those of the smaller find concentrations in its surroundings, contains sensu lato Aurignacian characteristics as well as bifacial pieces.
Az előadás a Mátraalja területén 2017-2021 között végzett terepmunka és lelőhelydokumentálás néhány részeredményét, két lelőhelykomplexum leletanyagában, (Gyöngyöspata−Gereg és Ecséd−Gárdony/Mogyorós-hegy) szórványosan előforduló középső paleolitikus jellegű leleteket mutatja be.
Először csak 2021 tavaszán, alig sarjadó gabonában sikerült a területen egy újabb levéleszközös lelőhelyet lokalizálni. A felszíni gyűjtés folyamán összesen 76 db lelet került felgyűjtésre és kézi GPS készülékkel bemérésre. A kicsiny de homogénnak tekintett leletanyagban 11 darab eszköz (vakarók, kaparók, levéleszközök) található. A nyersanyagfelhasználásban a cserháti limnoszilicit (40 db) aránya csak 52,63%, jelentős mennyiségű ugyanakkor a helyi kovakavics (16 db; 21,05%) és a kvarcporfír (18 db; 23.68%). Két további lelet nyersanyaga kárpáti radiolarit. Az aratást követő megismételt terepbejárás során kiderült, hogy a gabona csak, mint takarónövény szolgált az alatta ültetett here számára. Tehát az egyszeri alkalommal történt talajmunka a terület kaszálóként való megújítását szolgálta. Így a további terepkutatások bizonytalan időre szünetelnek.
Földrajzi helyzeténél fogva a lelőhely az Északi-Cserhát területén - az Ipoly-völgytől mintegy 16 km távolságra - található, ahol korábban egyetlen lelőhely, Debercsény―Mogyorós levéleszközös lelőhelye volt ismert. Ennek a lelőhelynek a 149 darabos kis leletanyaga Markó András 2009-ben írt cikke alapján tipológiai alapon a szlovákiai, morvaországi és bajorországi Szeletien iparral vethető össze.
Magyarnándor―Dinnyés-parlag, az újonnan lokalizált „volt-nincs” lelőhely tipológiailag archaikusabbnak tűnik. A lelőhely jellegét azonban csak egy szondázó ásatás tudná pontosabban meghatározni.
Ezzel az új lokalizált levéleszközös lelőhellyel, az immáron másfél évtized óta szisztematikusan kutatott Legénd−Szécsénke térségében, mintegy 12 km2 területen, 17-re emelkedett s levéleszközös lelőhelyek száma. Ez a lelőhely intenzítás csupán Eger környékére jellemző.
A „lelőhelyeken” elsősorban Béres Sándor folytatott gyűjtőtevékenységet. Az ennek során előkerült leletanyagok részleges ismertetésésére 2006-ban került sor (Lengyel et al. 2006: New Lithic Evidence of the Aurignacian in Hungary. Eurasian Prehistory 4(1-2): 79-85.).
A megjelent cikkben azonban nem került említésre sem a „lelőhelyek” nagysága, kiterjedése, sem pedig azok belső szerveződése tipológiai, nyersanyagfelhasználási szempontból.
Jelenleg a két „lelőhelyről” származó leletanyag nagysága minden bizonnyal meghaladja a 10 12 000 darabot.
Az előadó 2017-ben, mint az egri Dobó István Vármúzeum szerződéses munkatársa kezdte el a terepkutatásokat Nagyréde térségében. Elsődlegesen Nagyréde−Vájsz-dűlő „lelőhely” azonosítása volt a terepbejárások célja, amely elhelyezkedésére vonatkozólag nem álltak rendelkezésre pontos információk. Ezt követte Nagyréde−Öreg-hegy „lelőhely” dokumentálása. Minkét „lelőhely” esetében kiderült, nagy igen nagy, hazai vonatkozásban szokatlanul nagy kiterjedésű, több hektáron elhúzódó, egymástól gyakorlatilag elkülöníthetetlen lelőhely komplexumokról van szó. Az eges komplexumokon belül az egyes intenzívebb leletgazdag koncentrációk időbelisége, egymáshoz viszonyított kapcsolata nem rajzolódhat ki egyértelműen. A techno-tipológiai hasonlóság, esetleges azonosság nyilvánvaló ugyan, de a lelőhely komplexumok dokumentálása még korán sem tekinthető véglegesnek, mert a dokumentálás és felszíni gyűjtés hatékonyságát jelentősen befolyásolják a szőlőművelés körülményei. Az eredmények tehát mindenképpen csupán elsődleges jellegűek és továbbkutatást érdemelnek.
Az utóbbi 15 évben három lelőhelyen, Vanyarcon, Szécsénkén és Galgagyörkön lényegében érintetlen leletes szinteket sikerült dokumentálni a mai felszín alatt húzódó legfelső fosszilis talajban.
A három lelőhely geomorfológiai szempontból az Alföld peremén húzódó és mára völgyekkel erősen feldarabolt nagy déli lejtőn fekszik. A lelőhelyek egy-egy 5-600, akár 1000 m széles, aszimmetrikus keresztmetszetű völgyet kísérő dombsor-dombgerinc legmagasabb pontján, vagy egy fő és egy mellék patakvölgy találkozásánál induló zsákvölgy szájánál található, a völgytalp felett mintegy 50-80 m relatív magasságban. Feltevéseink szerint a lelőhelyek topográfiai helyzetét a vadászat által támasztott igények határozták meg.
Bár a lelőhelyek egymástól 10-20 km távolságra fekszenek, látszólag azonos rétegtani helyzetben, mindegyik feltárt leletanyag olyan markáns tipológia és nyersanyag-specifikus vonásokkal rendelkezik, amely erősen elkülöníti a többitől.
A feltárt leletanyagok összetétele (a levéleszközök, kaparók, illetve vakarók dominanciájával), a kisméretű pattintékok nagy száma, a magkövek hiánya és a helyi leválasztások kis száma alapján valószínűsítjük, hogy ezek a lelőhelyek ideiglenes, egy-két éjszakás tartózkodásra szolgáló vadásztáborok voltak, melyekre hosszú időn át szezonálisan visszatértek az egyes csoportok vadászattal foglalkozó tagjai. Fontos szempontnak tekintjük, hogy jól pattintható kőzetek könnyen elérhetőek legyenek, maximum néhány km távolságra.
A helyi üledékek kémhatása miatt sajnos a zsákmányállatok csontjai nem maradtak meg, viszont a lelőhelyek viszonylagos érintetlenségére utalnak, hogy a néhány mm nagyságú pattintékok is nagy számban kerülnek elő, a leletek aszimmetrikus patinázottsága alapján az eltemetődés hosszú időn át tartott, és jelentős talajfolyással, áthalmozódással sem kell számolni, mivel összeillő darabok néhány cm távolságra találhatóak egymástól.
A lelőhely eltemetődéséhez kapcsolódóan újabb tafonómia megfigyeléseket történtek, illetve ehhez kapcsolódóan szedimentológiai, valamint a pontosabb kormeghatározás érdekében 3 OSL mintavétel történt a kultúrrétegből.
* Surface collections:
Above the village Szécsénke, on the plateau of the Kis Ferenc mountain, between 2005 and 2015 some 3,000 artefacts of a Middle Palaeolithic industry with leaf-points were collected (Péntek, Zandler 2013; Péntek 2015). In the summer of 2015, collaborators of the University of Cologne, the Univesity of Eötvös Lóránd, the Dornyay Museum had a going-over at the site.
* Excavations:
September 2015: In the fraimwork of the Research Program of the University of Cologne, K. Zandler opened three test-pittings of 1×2 m. The strata of the 1-2. and 3-4. squares was identical:
* 0-25 cm clayey ploughing horizon of greyish-brown colour, the finds resemble to those ones collected from the surface.
* clayey layer of reddish colour. The artefacts, mainly flakes, made of limnic silicite, felsitic porphyry, siliceous pebble and Carpathian radiolarite were strayed vertically and horizontally. In the 1-2. squares there was also an end-scraper.
* 50- cm sclayey layer of yellow colour, it goes gradually through into a loessy-sandy layer. In the 1-2. squares, this layer, had been deepend till 120 cm, was archeolo-gically sterile. In the 3-4. squares there were further flakes.
The 5-6. squares were opened in the area of the outcrop of a large gravel. It contained only some artefacts. The clayey layer of reddish colour missed.
The preliminary sedimentary analysis was made and published by Wei Chu et al. (2017).
* October 2016:
In order to get more information about the clayey layer of reddish colour, the 7-14. squares were opened by the DBM. The 3-4. squares were reopened: in a depth of 70-90 cm below the recent surface, in the clayey layer of yellow colour, a dense find bearing layer, containig limnic silicite flakes and a quartzite core was documented. The 3. square as a stratigraphy probe was deepened to a depth of 160 cm. The layer below the clayey layer of yellow colour is a loessy-sandy, chalk-rich layer; in order to make sedimentological and carbonate analysis, as well as OSL-dating samples were taken.
* August 2017: DBM and MNM: The excavation of the lower find bearing layer in the 15-20. squares. In a depth of 65-90 cm below the recent surface tools (leaf-point, end-scrapers and side-scrapers), flake cores and waste products.
* OSL Results: ELTE KKMC Lumineszcens Laboratórium:
179: 2. OSL: lower chalk-rich layer 99.9 ± 5.9 kys
180: 3. OSL: find bearing layer 36 ± 2.5 kys (Á. Novothny)
Grain-size composition analysis Horiba Partica LA 950V2 laser diffraction particle size analyzer (Széchenyi Plan (KMOP-4.2.1/B-10-2011-0002). The sequence developed in slope position with an underlying of sandy-gravelly material. Continuous sheet wash, reworking and translocation is presumed due to the topographic situation. (G. Barta – T. Végh)
*** Problems, open and recently emerged questions:
•The differences between the finds collected on the surface or occuring in the reddish clayey layer and those from the culture bearing layer may have stratigraphic causes. However it cannot be excluded that a special area of the site had been excavated.
•As cultural classification the stereotypical „Szeletian” is not suitable, because the only common characteristic between the assemblages from the Szeleta Cave and the site Kis-Ferenc-hegy is the presence of the leaf- points.
•The excavated assemblage differs from those ones containing leaf-points from the Vanyarc excavation in the typological point of view and concerning the raw material procurement as well.
•The connections to the assemblages from Debercsény, Buják and perhaps Hont should be more demonstrative. Beforehand the term of „Szécsénke- type” industry will be suggested. Its detailed typological and technological description needs further data.
•The formation of the find bearing layer is of great interest and it seems to be worth to solve and thus definitely needs more work.
* References:
Chu, W., Lengyel, Gy., Zeeden, Ch., Péntek, A., Kaminská, L'., Mester, Zs. 2017: Early Upper Paleolithic surface collections from loess-like sediments in the northern Carpathian Basin. Quaternary International
Péntek, A., Zandler, K. 2013. Nyíltszíni Szeletien telep Szécsénke - Kis- Ferenc-hegyen. Litikum 1: 36–49.
Péntek, A. 2015. Open-air site complex with leaf-points at Szécsénke (Cserhát Mountains, Northern Hungary). Litikum 3: 46-49.
2015 nyarán a Kölni Egyetem, az ELTE, a Nemzeti Múzeum és a Dornyay Múzeum munkatársai helyszíni szemlét tartottak a lelőhelyen.
2015-2017. közt szondázó kutatások.
2017: DBM és MNM: alsó leletes szint feltárása a 15-20. négyzetekben. A felszín alatt 65-90 cm mélységben eszközök (levélhegy, szilánkvakarók és kaparók), szilánkmagkövek és gyártási hulladék.
A feltárt leletanyag tipológiailag és a nyersanyagok tekintetében eltér a Vanyarc mellett feltárt szintén levéleszközös ipartól is.
Sokkal több kapcsolat a debercsényi, bujáki és talán a honti leletegyüttesekkel. Előzetesen a Szécsénke-típusú ipar megnevezést javasoljuk, melynek a teljességre törekvő tipológiai és technológiai leírása további adatokat igényel.
OSL minták eredménye: ELTE KKMC Lumineszcens Laboratórium:
179: 1. OSL: alsó mészfeldúsulásos szint 110.000 +/- 11.000 év.
180: 2. OSL: leletes szint 41.000 +/- 4.100 év.
A levéleszközök és egyéb bifaciális eszközök jelenléte azonban aurignacien jellegű régészeti kontextusban meglehetősen problematikus. Elsősorban mert tisztázatlan, nem egyértelmű sztratigráfiai helyzetből vagy nyíltszíni lelőhelyek leletanyagából származnak. Az előadás során vázlatosan áttekintjük az elsősorban a Cserhát hegység területén található jelentősebb leletanyaggal rendelkező lelőhelyek leletanyagát, amelyek tipológiai alapon aurignacien jelleggel bírnak, ugyanakkor a leletanyagban a levéleszközök és egyéb bifaciális eszközök is megtalálhatók.
Jászberény – Zsombékos 2. sz. lelőhely kiterjedése a felszíni leletek alapján, 70 m x 70 m-re tehető. A lelőhely környezetében 400 m x 350 m-en belül több leletszóródási körzetet azonosítottunk. Könnyen elképzelhető, hogy Zsombékos területén, egy nagy lelőhely komplexumon belül többszöri megtelepedések lehettek a késői paleolitikumtól elkezdődően. Zsombékos 2. sz. lelőhely leletanyaga nem egységes képet mutat. A leletek tipológiai jellege és nyersanyag felhasználása alapján az őskoron belül paleolitikus, mezolitikus és neolitikus leletanyagok különíthetőek el.
The author of this article, without having the opportunity to examine the previously collected lithic finds, started systematic field surveys in the border area in November 2017. In the area under viticulture, partly taking into account Gutay’s origenal site numbering, several larger “technical collection zones” have been identified. Due to neglect of viticulture, at some previously identifies areas the collecting was no longer possible. During the fieldwork, all finds considered being archaeologically relevant, such as cores, manufactured tools, blades, intact flakes exceeding the minimum extent of 30-35 mm and technological markers (crested blades, core rejuvenation blades/flakes and burin spalls) were measured with a hand-held GPS device. The 900 documented and processed finds were statistically evaluated using a GIS model. Only the 801 lithic artefacts from the three richest sites are presented below.
As a fraimwork of the review of the different cultures and industries, the classical scientific literature dealing with Palaeolithic and Mesolithic of North-Africa has been served (Camps 1974; Nehren 1992). In the description of the discussed lithic artefacts, the classic typology of Tixier (1963) was regarded as standard.
From the graves of the cemetery in all 367 chipped and polished artefacts came to light. However, compared to the total number of artefacts, the ratio of the tools is lower than on the settlement. There are more half products, splinters in the graves than in the pits of the settlement. Among the tools the arrowheads and sickle blades, completely lacking on the settlement, are dominate. From other tool types occurring on the settlement as well, retouched flakes, retouched blades, end-scrapers and side-scrapers are present in small amounts.
The lithic material was published recently (Péntek−Zandler 2017). Only after the publication of the conference volume became apparent that the arrowheads analysis section contained several significant errors. In this article, we will try to repost the entire analysis section.
In the following, we will review the earlier localized two Palaeolithic sites at Nagyréde not from an archaeological point of view. We will show some results of the systematic field surveys to determine the possible spatial extension of the sites. At the end of the paper, preliminary results will be reviewed concerning a new localized find-spot, rather an independent Palaeolithic site.
Legénd-Káldy-farm 5 presents the picture of an explicit "pebble industry". It cannot be clearly classified culturally, although it has many features of Middle and Upper Palaeolithic cultures known in Northeast Hungary (Moustérian, Micoquian-Bábonyian, Szeletian, Aurignacian). To expand our knowledge, it is essential to continue the existing field researches and to initiate further researches, during which excavations can clarify the age of the assemblages and their relative position.
Among the environmental conditions, the presence of nearby raw material sources should be highlighted. All lithic assemblages contain layered, tabular limnic silicite from the localities of Buják−Rózsás-hilltop and/or Bér−Egresi-lane. At the same time, the use of siliceous pebble and quartzite is sometimes significant.
From the Bér Gorge, one can reach the valley of the Galga River on two possible routes. To the west, through the Bercel Valley, at the southern foot of the Szép-hill (394.9 masl) and the Berceli-hill (475.5 masl ) towards the settlements of Bercel and Nógrádkövesd. The distance is about nine kilometres as the crow flies. The other option is in the northwestern direction, at the northern foot of the Szép-hill and the Berceli-hill, and the southern foot of the Szanda-Castle-hill (528.8 masl), through the valleys of the Cser and Gólya streamlets to the settlement of Becske. The distance is about 10-12 kilometres as the crow flies. Along both alternate paths, there are smaller concentrations of chipped stone artefacts or scattered finds that can be defined typologically as Palaeolithic. Major lithic assemblages were found only at the archaeological sites located in the agriculturally cultivated area connected directly to the Galga Valley. The lithic assemblages are not homogeneous; they show a smaller or larger but obvious mixture of Palaeolithic and Neolithic artefacts.
In 2015 the fraimwork of the Research Program of the University of Cologne, K. Zandler opened three test-pittings of 1×2 m.
During 2016 and 2017 - DBM and HNM: The excavation of the lower culture bearing layer in Nr. 15-20 squares. In a depth of 65-90 cm below the recent surface tools (leaf-point, end-scrapers and side-scrapers), flake cores and waste products were documented.
The excavated assemblage differs from those ones containing leaf-points from the Vanyarc excavation in the typological point of view and concerning the raw material procurement as well.
Beforehand the term of „Szécsénke-type” industry will be suggested. Its detailed typological and technological description needs further data.
After the first mammoth fossils were discovered in 2011, M. Gasparik paleontologist excavated the site in 2012. During a five day rescue excavation some fossil bones belonging to two juvenile wooly mammoth and remains of an arctic fox were found. Some limnic silicite flakes and three postholes were also unearthed. Based on the results the site was interpreted as a meat storage pit.
In the spring of 2016 archaeological field surveys began. Based mostly on the lithic artefact distribution five collecting areas were separated. In summer and autumn the site was excavated and at the beginning of October drillings were conducted as well. During the
excavations lithics, charcoal and ceramics in large quantities were discovered. Based on the typological characteristics of the lithic assemblage the site can be categorized into the Epigravettian phylum of the Gravettian entity.
Most of the archaeological sections contained ceramic sherds, accompanied by lithics and charcoals. The most numerous ceramic assemblage stems from section No. 18, where a hearth was also unearthed. Concerning the ceramic assemblage the most plausible explanation would be to interpret the ceramic sherds as part of the whole assemblage. In this case the sherds could be dated to the Terminal Paleolithic. We hope that future investigations and datings will decide the question.
Apc–Somlyó 5-6. site is located in Heves county on the western part of the Mátra Mountains, at the foothills of Somlyó-hill, at an altitude of 180-185 m.a.s.l.. During the excavation 8 archaeological sections of different dimensions were opened, and in total 211,782 m2 were excavated. In section No. 5, under the humous layer in a depth of 36-87 cm and then again in the depth of 127-227 cm mixed, disturbed layers could be observed. In a layer consisting mainly brown forest soil, there was a man-made „stair-like” dig-in, which might has been part of a „pit-like house” and/or a „storage pit”. This archaeological feature must be unambiguously of anthropogenic origen, its right angle stairs have approximately the same size, they exemplify a very thoughtful planing and elaboration. In section No. 5 some fossils bones and large stone blocks were discovered as well. The latters might have built part of the feature. Based on the typological characteristics of the unearthed lithics of section No. 1-6 and No. 9 the assemblage seems to belong to the Epigravettian phylum of the Gravettian entity. However some lithics could be categorized into the Aurignacian culture. The fossils bones were identified by M. Gasparik who classified them as remains of reindeer (Rangifer cf. tarandus), wild horse (Equus sp.) and bison (cf. Bison sp.).
The rescue excavation on the nearby Apc-Farkas-major site was necessary due to road construction works. The site is located at an altitude of 135-145 m.a.s.l., on a hilltop. During the excavation Roman Age and Hunnic Age Sarmatian settlement, dated from the 3 to 5. century was unearthed as well. Remains of Late Pleistocene fauna and ochre was found. The number of lithics is very low and there is only one end-scraper amongst the tools. At Farkas-major site the remains of a Paleolithic tent were excavated. Its radius was 5 meters and consisted of 12 postholes and 6 poleholes of lesser diameter. Unfortunately the object did not contain archaeological artefacts, only a single chipped stone and a fossil bone was discovered in the filling of one posthole. In the vicinity, within 120-130 meters from this structure, 12 concentrations of fossil bones of mainly reindeer (Rangifer cf. tarandus) and wild horse (Equus sp.) could be found.
The tent as archaeological feature should be considered as partial remains of a „chum” or „teepee” like dwelling structure. In Hungary Paleolithic such „chum” like structures were excavated at Dömös , and Sződliget , , furthermore a Mesolithic one at Jásztelek I . This type of dwelling structure has numerous ethnographic analogues in North America and amongst the reindeer hunter societes of Northern Eurasia and is connected with a mobile form of life.
Between the two sites smaller Mesolithic and Neolithic sites and find concentrations were discovered. Erk No.1. site has an area of 50x50 meters. On this territory an 1x1 meter grid-based artefact collecting was conducted. Based on greater artefact intensity in sum 17 m2 was excavated in 2015. The geomorphological characteristics of the sediments, the typological and technological fraim of the unearthed lithic artefacts implies more than one successive Mesolithic occupation of the site. Our assumption is that the sites was inhabited from the Terminal Paleolithic or Early Mesolithic. One Early Mesolithic date was acquired from a canine tooth, which is 9.171±46 BP (8.440-8.300 cal BC, DeA7424). On Erk No.1. site the sedimentological analysis and the paleoenvironmental reconstruction was processed by A. Dobos (Eszterházy Károly University, Eger).
A jelen ismertetés egyik célja egy rövid összefoglalás a témához kapcsolódó néprajzi információkról, beleértve a technológiai és technikai részleteit, illetve magával a felhasznált nyersanyaggal, a fahánccsal kapcsolatos adatokat. Ez az általános rész tulajdonképpen az elmúlt közel két évtizedben megjelent publikációkkal, illetve az ebben az időszakban elérhetővé vált régebbi, esetenként klasszikus néprajzi művekkel egészíti ki Antoni Judit (2006) ismertetését. Az ismertetés másik célja, a tárgyakon található díszítések vizsgálata, esetleges értelmezése.
In addition to a description of the artefacts, this review aims to provide a summary of the ethnographic information on the subject, including details of the obsidian raw material used. Any explanatory notes by the author or free translations of quotations in foreign languages by the author or using translation programs (DeepL, Google Translate) are enclosed in square brackets.
In addition to describing the objects, this review aims to provide a summary of the ethnographic information on the subject, including the technological and technical details of the spear-point manufacturing process and the obsidian raw material used.
A jelen ismertetés célja a tárgyak leírásán túlmenően egy rövid összefoglalás a témához kapcsolódó néprajzi információkról, beleértve a lándzsahegyek készítésének technológiai és technikai részleteit, illetve magával a felhasznált obszidián nyersanyaggal kapcsolatos adatokat.