Ón

Gőznyomás
50	indium ← ón → antimon
Általános
Név, vegyjel, rendszám	ón, Sn, 50
Latin megnevezés	stannum
Elemi sorozat	másodfajú fémek
Csoport, periódus, mező	14, 5, p
Megjelenés	ezüstös β-ón (balra) és szürke α-ón (jobbra);
Atomtömeg	118,710(7) g/mol
Elektronszerkezet	[Kr] 4d10 5s2 5p2
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 18, 4
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	(fehér) 7,265 g/cm³
Sűrűség (szobahőm.)	(szürke) 5,769 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	6,99 g/cm³
Olvadáspont	505,08 K; (231,93 °C, 449,47 °F)
Forráspont	2875 K; (2602 °C, 4716 °F)
Olvadáshő	(fehér) 7,03 kJ/mol
Párolgáshő	(fehér) 296,1 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) (white); 27,112 J/(mol·K)
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	tetragonális
Oxidációs szám	4, 2; (amfoter oxid)
Elektronegativitás	1,96 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 708,6 kJ/mol
	2.: 1411,8 kJ/mol
	3.: 2943,0 kJ/mol
Atomsugár	145 pm
Atomsugár (számított)	145 pm
Kovalens sugár	141 pm
Van der Waals-sugár	217 pm
Egyebek
Mágnesség	nincs adat
Elektromos ellenállás	(0 °C) 115 nΩ·m
Hővezetési tényező	(300 K) 66,8 W/(m·K)
Hőtágulási együttható	(25 °C) 22,0 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(szobahőm.) (rolled) 2730 m/s
Young-modulus	50 GPa
Nyírási modulus	18 GPa
Kompressziós modulus	58 GPa
Poisson-tényező	0,36
Mohs-keménység	1,5
Brinell-keménység	51 HB
CAS-szám	7440-31-5
Fontosabb izotópok
Hivatkozások

Az ón, nyelvújításkori nevén ónany^[1] kémiai elem, vegyjele Sn, amely a latin stannum szóból származik. Rendszáma 50. Szobahőmérsékleten ezüst fehér színű, jól kalapálható, hengerelhető, nyújtható nehézfém. Az áramot közepesen vezeti, nem mérgező. Több allotrop módosulata is létezik. 13,2 °C alatt az atomrácsos, gyémántrácsú szürke ón, 13,2 °C-tól 161 °C-ig a fémes, négyzetes rácsú fehér ón, 161 °C-tól olvadáspontjáig a rombos szerkezetű ón a stabil. Az átalakulás az allotrop módosulatok között spontán lassú, de beoltással felgyorsul, ez a jelenség az ónpestis. Olvadáspontja alacsony, 232 °C. Forráspontja 2362 °C. Savakban és lúgokban is oldódik, tehát amfoter elem.

Az ón hajlításakor sajátos hang (úgynevezett ónzörej^[2]) hallható, amely a fémkristályok elmozdulása, és egymáshoz való súrlódása miatt keletkezik.

Kémiai tulajdonságai

Az ón a vegyületeiben +2 vagy +4 oxidációs számú lehet. A felületét összefüggő oxidréteg vonja be, ez csökkenti a reakciókészségét. Emiatt nehezen oxidálódik, ellenáll a korróziónak. Halogénekkel könnyen reakcióba lép. Magasabb hőmérsékleten ón-dioxiddá ég el.

\mathrm {Sn+O_{2}\rightarrow SnO_{2}}

Az ón amfoter fém, savakban és lúgokban is oldódik, a reakcióban hidrogén fejlődik:

\mathrm {Sn+2\ H_{3}O^{+}+4\ H_{2}O\rightarrow [Sn(H_{2}O)_{6}]^{2+}+H_{2}}

\mathrm {Sn+2\ OH^{-}+4\ H_{2}O\rightarrow [Sn(OH)_{6}]^{2-}+2\ H_{2}}

Szulfátja és nitrátja ionos, a többi vegyülete inkább kovalens jellegű. A +2-es oxidációs számú ónvegyületek általában ionosabb jellegűek, mint a +4-es oxidációs számúak, például az ón(II)-klorid (SnCl₂) ionosabb, mint az ón(IV)-klorid (SnCl₄).

Előállítása

Az ónt általában az oxidjából, az ónkőből vagy kassziteritből (SnO₂) állítják elő, amely az ón legfontosabb ásványa. Az SnO₂-t szénnel redukálják:

\mathrm {SnO_{2}+2\ C\rightarrow Sn+2\ CO} \,\!

Előfordulása

A kassziterit magmás utókristályosodás során keletkezik számos szulfidásvány társaságában. Magyarországon több bányában előfordult kísérő ásványként. A Kongói Demokratikus Köztársaságban nagy mennyiségben található ón bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetekért egyes civil szervezetek az elektronikai vállalatokat teszik felelőssé, amennyiben illegálisan, fekete piacról szerzik be a termékeik előállításához szükséges alapanyagok egy részét.^[3]^[4]^[5]

Felhasználása

Ma vaslemezek bevonására alkalmazzák, ez a fehér bádog. Az ónbevonat felszínén összefüggő oxidréteg alakul ki, amely gátolja a fém oxidálódását, vagyis a vaslemez rozsdásodását. Mivel vegyületei nem mérgezőek, gyakran készítik fehérbádogból a konzervdobozokat. Az ónnal olykor más fémeket is bevonnak, hogy azok korrodálódását meggátolja. Sok ötvözete van, rézzel ötvözve gyártják a bronzot, ólommal való ötvözete pedig a lágyforrasz (forrasztóón). Egykor papírvékony lemezzé hengerelve úgynevezett sztaniolpapírt is készítettek belőle (az elnevezés a fém latin nevére, a stannumra utal). Később a sokkal olcsóbb alufólia kiszorította a sztaniolpapírt a használatból. Az orgonasípokat is főként ónból készítik. Ugyancsak fontos felhasználása volt az ónfehér festék is, amelyet kerámia és üveg színezésére használtak. Színe kissé szürkéssárgás, úgynevezett "melegfehér".

Jegyzetek

↑ Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
↑ Műszeroldal: Az akusztikus emisszió[]
↑ What happening in the Congo? Archiválva 2011. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben angol nyelvű forrás
↑ Conflict Minerals angol nyelvű rövidfilm a Youtube-on.
↑ Az elektronikai kütyük halálos ára

Források

Koch Sándor, Sztrókay Kálmán Imre (1994): Ásványtan I. II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994 (ISBN 963-18-5972-X
Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985
Nyilasi János. Szervetlen kémia. Budapest: Gondolat kiadó (1975). ISBN 963-280-213-6
Náray-Szabó István: Kémia. 3. átdolgozott kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1973

További információk

a magyar Wikipédia ónt tartalmazó vegyületeinek listája külső keresővel

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[kfki-1] Szőkefalvi-Nagy Zoltán; Szabadváry Ferenc: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. A kémia története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, 1972. (Hozzáférés: 2010. december 3.)

[2] Műszeroldal: Az akusztikus emisszió[]

[3] What happening in the Congo? Archiválva 2011. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben angol nyelvű forrás

[4] Conflict Minerals angol nyelvű rövidfilm a Youtube-on.

[5] Az elektronikai kütyük halálos ára

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Ón

Változat állapota