Ugrás a tartalomhoz

Őrgróf

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az őrgróf vagy francia változatban a márki Nyugat-Európában, illetve a volt gyarmatokon használt, örökletes nemesi cím. A címet használják egyes kínai és japán nemesi címek lefordítására is. Női megfelelője, a márki rangot viselő nő a márkinő vagy őrgrófnő, míg a márki feleségének megnevezése a márkiné vagy őrgrófné. A nemesi címek rangsorában a hercegi cím alatt, de a grófi cím felett helyezkedik el. Régies magyar formája a markoláb volt.[1]

Az őrgrófi rang jelölése a francia heraldikában
A márki rang jelölése a francia heraldikában

A cím eredete

[szerkesztés]

A márki cím eredeti megnevezése a Margrave, illetve annak német megfelelője a Markgraf, amely a német-római birodalom területén használt nyelvekben is elterjedt (Markgraaf hollandul, Margravio olaszul). A napjainkban használt angol elnevezés a középkori francia nyelvből került át (marquis, nőnemű változata marquise), amely viszont a latinból ered és eredetileg határt, határmenti területet jelölt (marca). Ez a latin szó a német megnevezésbe is átkerült (határ - mark), amely az angolban szintén határt, határvidéket jelöl.[2] A márki cím francia formáját (marquis) 1300-tól használták Angliában és néha még napjainkban is használatos (főleg Skóciában), de manapság a marquess használata javasolt az angol nyelvben.

A megnevezés eredete is utal arra, hogy a márki cím viselői a határ védelmével megbízott nemesurak voltak (a németben Mark + graf = határ + gróf). A Frank Birodalomban, ahol először használták a címet, a birodalom határaihoz közeli birtokokat uraló grófokat a határ védelmével bízta meg a király és ennek megfelelően adományozta nekik a márki címet (amely a többi gróf fölé helyezte azokat). A magyarban elterjedt őrgróf elnevezés is arra utal, hogy a márki feladatai közé tartozott a határ őrizete.

Később a márki címet már nem kötötték szorosan a határőrizeti feladatokhoz, csak egyike lett a számos nemesi címnek. Velencében a márki cím használata annyira elterjedt a 16. szd-ra, hogy amikor V. Károly német-római császár bevonult a városba, az összegyűlt nemességnek csak annyit vetett oda, hogy "Vos omnes marchiones appello", azaz "Titeket csak márkinak hívunk". Hasonló esemény történt, amikor Genoa városa csatlakozott az Olasz Királysághoz 1861-ben: a genoai nemeseket mint "marchesi al cognome" vették nyilvántartásba, azaz mint "nevében márki".

Őrgrófság

[szerkesztés]

A frankok által a meghódított végvidéken létrehozott, autonómiával nem rendelkező, a határok védelmét szolgáló territoriális szervezet, amelynek élén az uralkodó által kinevezett őrgróf állt. I. Károly frank császár birodalmában kétféle őrgrófság létezett: az újonnan meghódított, többnyire pogány népességű keleti határvidéken az őrgróf gyakorolt mindenfajta hatalmat; a birodalom déli és nyugati határsávjában az őrgrófságok a grófságokra épültek, és az őrgrófok csupán katonai vezetők voltak.

Magyarországon

[szerkesztés]

A magyar királyok őrgrófi címet csak kivételes esetben adományoztak, a címet többnyire Magyarországon letelepedett külföldi családok viselték. Manapság egyedül két magyar őrgrófi család él még: az őrgróf Pallavicini család és a körösszeghi és adorjáni őrgróf Csáky-Pallavicini család.

Erba-Odescalchi Sándor (17911872) milánói őrgróf, Monteleone hercege, Mondonico őrgrófja, magyar indigenátust nyert I. Ferenc magyar királytól, 1831. április 8-án;[3] Felesége bajsai Vojnits Szidónia (18001836), akitől fia, Erba-Odescalchi Ince őrgróf született. Ince házasságot kötött tomcsányi Tomcsányi Etelkával (18211882), akitől született fia, Erba-Odescalchi Hugó őrgróf (18421919), akiben fiúágon kihalt a családja; Erba-Odescalchi Hugó őrgróf és felesége, alsólelóczi és jezerniczei Tarnóczy Ilona (18581924) leányaiban tovább élt a család egy nemzedéken: őrgróf Erba-Odescalchi Ilona (18811897), Naményi-Koncz Viktorné őrgróf Erba-Odescalchi Virginia (18841974), valamint Cech Jószefné őrgróf Erba-Odescalchi Amália (18891969).[4]

Az őrgrófi címeket – más rangokhoz és címekhez hasonlóan – az 1947. évi IV. törvény[5] megszüntette és használatukat megtiltotta. Egyes körökben azonban a címek használata ennek ellenére újból terjed.

Márki címek és megfelelőik az európai nyelvekben

[szerkesztés]

A következő lista nem teljes, az angol nyelvű Wikipedia hasonló cikkében közölt listán alapul. Az első megnevezés a férfi, utána a női megfelelője. A legtöbb nyelvben két forma maradt fenn, amik körül az egyik az eredeti germán címre utal, a másik a franciából átvett forma. Erre az egyik legjobb példa az olasz nyelv, ahol katonai rangot jelentő margravio helyett manapság már a marchese használatos nemesi címekben.

Márki címek Európán kívüli kultúrákban

[szerkesztés]

Más nemesi címekhez hasonlóan a márkit is felhasználták az európán kívüli kultúrákban és nyelvekben található nemesi címek lefordítására. A pontos megfeleltetést általában megnehezíti, hogy a nemesi címek hierarchiája és használata igencsak eltérő lehet más kultúrákban. Ennek figyelembevételével:

  • az ókori Kínában a 侯 (hóu) a második volt a Zhou Wuwang király által létrehozott öt nemesi rang közül és emiatt általában a márkival azonosítják.
  • a Csin-dinasztia uralkodásától kezdve a kínai birodalomban a 侯 (hóu) általában, de nem minden esetben, közepesen jelentős, örökletes nemesi cím. A cím presztízse dinasztiánként és néha egy dinasztián belül is változott.
  • a japán Meidzsi-korban a Kōshaku (侯爵) örökletes nemesi cím (Kazoku) volt 1884-től. A cím birtokosa egyben örökletes tagja volt a birodalmi parlament felső házának, hasonlóan a brit nemesi címek birtokosaihoz (az 1999-es House of Lords Act elfogadásáig). Az 1884-ben bevezetett öt cím:
  1. herceg (公爵; Hepburn: kōshaku?, ’kósaku’)
  2. őrgróf (侯爵; Hepburn: kōshaku?, ’kósaku’)
  3. gróf/Earl (伯爵; Hepburn: hakushaku?, ’hakusaku’)
  4. várgróf (子爵; Hepburn: shishaku?, ’sisaku’)
  5. báró (男爵; Hepburn: danshaku?, ’dansaku’)[6]
  • Koreában hét fő nemesi cím létezett, hasonlóan a Kínában bevezetett rendszerhez, és a címek értéke minden egyes generációval egyet csökkent (ti. a cím birtokosának utóda örökölte a címet, de az már lejjebb került a nemesi rangsorban). Kínához hasonlóan a Champan cím volt a márki megfelelője, amely harmadik volt a rangsorban (a Gun (trónörökös herceg) és a Kung (örökletes herceg) címek után, a Poguk (gróf), Pansoh (várgróf), Chamise (báró), illetve a Chusa (amelynek nincs európai megfelelője, esetleg a csak férfiágon öröklődő angol Baronet-nek, vagy például a magyar vitézi címnek lehet megfeleltetni) címek után).
  • Vietnámban a Hau magas rangú örökletes nemesi cím volt, nagyjából a márkinak megfelelő, amelyet a császári család férfi tagjai kaphattak. Ez a cím a Vuong (király), Quoc-Cong (nagyherceg), Quan-Cong (főherceg) and Cong (herceg) után következett, utána a Ba (gróf), Tu (várgróf), Nam (báró) és a Vinh phong (baronet v. vitéz) következett.

Ld. még

[szerkesztés]
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg az őrgróf címszót a Wikiszótárban!

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Magyar katolikus lexikon (Hozzáférés: 2014. november 11.).
  2. MTA SZTAKI: English-Hungarian, Hungarian-English Online Dictionary
  3. OL.: LR. LXV-711.
  4. genealogy.eu Erba-Odescalchi őrgróf család
  5. 1947. évi IV. törvény egyes rangok és címek megszüntetéséről. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
  6. Az angolban ezek a címek: Duke v. Prince, Marquis, Count, Viscount, Baron

Források

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy