Bertha Bulcsu

	Bertha Bulcsu
	Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja
	Élete
Született	1935. május 9.; Nagykanizsa, Magyarország
Elhunyt	1997. január 19. (61 évesen); Budapest, Magyarország
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Házastársa	Nemes Teréz (1956–1961); Nagy Franciska (1966–1997)
Gyermekei	Franciska, Vazul
	Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	esszé; publicisztika; költészet;
Első műve	Lányok napfényben (elbeszélések, Budapest, 1962)
Kiadói	Szépirodalmi Könyvkiadó
Kitüntetései	József Attila-díj (1966); József Attila-díj (1971); József Attila-díj (1975); a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1995);
Irodalmi díjai	József Attila-díj (1966,1971,1975); SZOT-díj (1978); Budapest Főváros Művészeti Díja (1981); Gábor Andor-díj (1986); Füst Milán-díj (1991); Táncsics Mihály-díj (1992); Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995); Alternatív Kossuth-díj (1997) (posztumusz)
	Bertha Bulcsu aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bertha Bulcsu témájú médiaállományokat.

Bertha Bulcsu (Nagykanizsa, 1935. május 9. – Budapest, 1997. január 19.^[1]) háromszoros József Attila-díjas magyar író, publicista.

Életrajza

Édesapja tanító volt, édesanyja őt és két testvérét nevelte. A keszthelyi gimnáziumban érettségizett 1953-ban. Politikai okokból nem tanulhatott tovább, ezért különböző vidéki üzemekben dolgozott ipari munkásként, majd később egy rövid ideig könyvtáros volt. Budapestre költözéséig pécsi napilapok kulturális rovatát szerkesztette, valamint a Jelenkor prózarovatát. 1960-tól az Esti Napló, majd a Dunántúli Napló kulturális rovatát vezette. 1971-74-ben Jovánovics Miklóssal szerkesztették a 25 ezer példányban megjelent Új Írást, aminek a felelős szerkesztője volt. 1976-tól 1994-ig az Élet és Irodalom főmunkatársa volt, ahol Jelenségek címmel láttak napvilágot közvetlen élményeken alapuló, kritikus írásai. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja lett.

Kétszer kötött házasságot: első felesége Nemes Teréz, egy fiuk született, második felesége, Nagy Franciska újságíró és író, egy lánynak adott életet.

Munkássága

Bertha Bulcsu 1988-ban, az Ünnepi könyvhéten. *Fotó: Kertész Dániel*

Bertha Bulcsu sírja Budapesten. Farkasréti temető: 10/1-1-322.

„Élményanyaga a dunántúli, balatonmelléki falvak és az épülő gyárak világához kötődik.”^[2] Novelláit a Jelenkor közli rendszeresen, első publikált írása a Jégnovella, amellyel azonnal kivívta az olvasóközönség és az irodalmi közvélemény figyelmét.^[3] 1962-ben jelenik meg első novelláskötete, a Lányok a napfényben, melynek központi témája a munka, hősei hétköznapi munkások. 1964-ben jelenik meg a Harlekin és szerelmese című novellafüzér, amelyből filmforgatókönyvet is ír. A mű létfilozófiai problémákat feszeget, a második világháború emlékeit írja le és a kubai rakétaválság hatására egy újabb háború nyomasztó gondolatát veti fel.

Későbbi alkotói korszakában a regény válik meghatározóvá. „Regényei aktuális eseményekhez, történeti évfordulókhoz, időszerű társadalmi problémákhoz tapadnak. Az írót közéleti érdeklődése, újságírói élményei is e kérdések felé vonzzák.”^[3]

1965-ben jelenik meg első regénye, a Füstkutyák, amely egy község történetét írja le a termelőszövetkezetek egyesítése idején. A bajnok élete (1969) című regény hőse, Káli Gyula, egy sportoló, aki minden erejével azért küzd, hogy megnyerje az asztalitenisz-bajnokságot, története a célok, az akaraterő és a kitartás fontosságát hangsúlyozza. A főhős azonban mégsem követendő példa, mert értékrendjében minden alárendelődik céljainak, győzelme nem tölti el valódi boldogsággal.^[4] Az Át a Styx folyón (1969) az 1919-es honvédő háborút ábrázolja, főszereplője egy tanárból lett századparancsnok, aki a szolnoki csatában harcol a román intervenciós hadsereg ellen. Új novellái A nyár utolsó napjában jelennek meg, 1968-ban. A novellákban gyakran feltűnik a balatoni táj, gyermekkorának fontos színhelye.

A Tűzgömbök (1970) cselekménye a második világháború idején zajlik és egy harmadik osztályos diák sorsán keresztül mutatja be az eseményeket.

Három interjúkötetet is írt: Meztelen a király, Írók műhelyében és Délutáni beszélgetések címmel. Ezekben volt újságíró-szerkesztő kollégáit és a magyar irodalom kiemelkedő alkotóit mutatja be, például Lázár Ervin, Tüskés Tibor, Illyés Gyula, Mándy Iván, Nagy László, Zelk Zoltán, Örkény István stb. Műveit számos, köztük német, angol, olasz és kínai nyelvre is lefordították.

Három nagyjátékfilm forgatókönyvét jegyzi: Harlekin és szerelmese (1967, rendező: Fehér Imre), Tűzgömbök (1975, rendező: Fehér Imre), A kenguru (1975, rendező: Zsombolyai János).

Tévéjátékokat és hangjátékokat is írt. A fürdőigazgató című drámáját a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be 1977-ben.

Nevét őrzi a 2004 óta átadásra kerülő Bertha Bulcsu-emlékdíj, Balatongyörökön pedig a Bertha Bulcsu Művelődési Ház számtalan kulturális rendezvénynek ad otthont.

Bertha Bulcsút 1999-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választották.

Díjai

József Attila-díj (1966, 1971, 1975)^[1]
Szocialista Kultúráért (1970)
Haza Szolgálatáért arany fokozata (1972)
SZOT-díj (1978)
A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1978)
Budapest Főváros Pro Arte Díja (1981)
Gábor Andor-díj (1986)
Az Év Könyve Jutalom (1987)
Füst Milán-díj (1991)
Táncsics Mihály-díj (1993)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995)
Illés Endre-díj (1996)
Pro Literatura díj (1997)
Alternatív Kossuth-díj (1997, posztumusz)
Balaton-díj (1999, posztumusz)

Művei

Lányok napfényben; Szépirodalmi, Bp, 1962
Harlekin és szerelmese; Magvető, Bp., 1964
Füstkutyák. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1965
A nyár utolsó napja; Szépirodalmi, Bp, 1968
A bajnok élete. Regény; Egyetemi Ny., Bp., 1969 (Kozmosz könyvek)
Át a Styx folyón. Elbeszélések; Szépirodalmi, Bp., 1969
Tűzgömbök. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1970
Meztelen a király. Tizenöt portré; Szépirodalmi, Bp., 1972
Írók műhelyében (1973)
Balatoni évtizedek; Szépirodalmi, Bp., 1973 (Magyarország felfedezése)
A kenguru. Regény; Kozmosz Könyvek, Bp., 1976
A Teimel villa (1976)
A fürdőigazgató (1977) – vígjáték
Délutáni beszélgetések (1978)
Ilyen az egész életed (1980)
A fejedelem sírja felett (1980)
Fehér rozsda (1982)
Különleges megbízatás. Válogatott elbeszélések; Zrínyi, Bp., 1983
Medvetáncoltatás (1983)
Árnyak és lovasok (1986)
Te jössz, Lupusz... Regény; utószó Funk Miklós; Népszava, Bp., 1988
Willendorfi Vénusz (1988)
Írók, színészek, börtönök; Új Idő, Bp., 1990 (Új Idő könyvek)
Egy író állatkertje; Schenk, Bp., 1992
Kémnő a sárkányrepülőtéren. Válogatott elbeszélések; Zrínyi, Bp., 1992
Utazás fehér lavórban (1994)
Kommunizmus, délutáni napfényben; Magvető, Bp., 1996
Bertha Bulcsu beszélgetései; magánkiadás, Bp., 1999
Amerikai fiúk; utószó Ekler Andrea; Babits, Szekszárd, 2000
"... élni kell, ameddig élünk". Csorba Győző és Bertha Bulcsu levelezése, 1961–1995; szerk. Pintér László; Pro Pannonia, Pécs, 2004 (Pannónia könyvek)

Jegyzetek

↑ ^a ^b Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 104. o. ISBN 978-963-06-7919-0
↑ Rónay László: Bertha Bulcsu = A magyar irodalom története 1945–1975, III/2. A próza és a dráma, Bp, Akadémiai, 1990, 1072–1076.
↑ ^a ^b Tüskés Tibor: „Utazás napkeletre”:Bertha Bulcsu=T.T., Pannóniai változatok, Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977.
↑ Pomogáts Béla, Elszürkülő balatoni fények, Árgus, 1997/2.

Források

Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-86071-0-6
Kortárs magyar írók 1945–1997. Bibliográfia és fotótár I. (A–J) Szerk.: F. Almási Éva. Budapest, 2000, Enciklopédia
Bertha Bulcsu Emlékkönyv (Szerk.: D. Nagy Imre, Ill.: Tassy Klára, Eigel István) Magyar Írók Egyesülete, Budapest, 1999 ISBN 963-8435-15-1
D. Nagy Imre: A gyanakvó ember – Bertha Bulcsu élete (Kairosz Kiadó, 2010 ISBN 978-963-662-378-4)
Kiss László Tibor: Balatoni indulás. Bertha Bulcsu regényes ifjúsága; Selecta Flóra Kft., Szombathely, 2011

További információk

Bertha Bulcsu profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján

Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[plex-1] Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 104. o. ISBN 978-963-06-7919-0

[2] Rónay László: Bertha Bulcsu = A magyar irodalom története 1945–1975, III/2. A próza és a dráma, Bp, Akadémiai, 1990, 1072–1076.

[tüskés-3] Tüskés Tibor: „Utazás napkeletre”:Bertha Bulcsu=T.T., Pannóniai változatok, Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977.

[4] Pomogáts Béla, Elszürkülő balatoni fények, Árgus, 1997/2.

[1]

[2]

[3]

[4]

Bertha Bulcsu

Az 1982-es Körkép antológiában megjelent portréja
Élete
Született	1935. május 9. Nagykanizsa, Magyarország
Elhunyt	1997. január 19. (61 évesen) Budapest, Magyarország
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Házastársa	Nemes Teréz (1956–1961) Nagy Franciska (1966–1997)
Gyermekei	Franciska, Vazul
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	esszé publicisztika költészet
Első műve	Lányok napfényben (elbeszélések, Budapest, 1962)
Kiadói	Szépirodalmi Könyvkiadó
Kitüntetései	József Attila-díj (1966) József Attila-díj (1971) József Attila-díj (1975) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1995)
Irodalmi díjai	József Attila-díj (1966,1971,1975) SZOT-díj (1978) Budapest Főváros Művészeti Díja (1981) Gábor Andor-díj (1986) Füst Milán-díj (1991) Táncsics Mihály-díj (1992) Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995) Alternatív Kossuth-díj (1997) (posztumusz)

Bertha Bulcsu aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bertha Bulcsu témájú médiaállományokat.