Bajor Andor

Bajor Andor
Bajor Andor 1990-ben
Élete
Született	1927. szeptember 30. Nagyvárad, Román Királyság
Elhunyt	1991. január 24. (63 évesen) Debrecen, Magyarország
Sírhely	Házsongárdi temető
Nemzetiség	magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	novella, regény, vers
Első műve	Pellengér (1955)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajor Andor témájú médiaállományokat.

Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szeptember 30. – Debrecen, 1991. január 24.) romániai magyar író, költő, humorista.

Életpályája

Középiskoláit szülővárosában végezte, 1949-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakos tanári oklevelet szerzett. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1952-ig az egyetem Logika Tanszékén gyakornokként működött, majd rövid ideig a Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken lett tanársegéd. 1953 és 1957 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztőjeként, 1957-től 1962-ig a Napsugár című gyermeklap munkatársaként dolgozott, majd 1969-ig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1969 és 1987 között a bukaresti Előre című napilap kolozsvári munkatársaként tevékenykedett. Több évtizeden át ő írta az Utunk című irodalmi hetilap szilveszteri Ütünk mellékletét. 1990 és 1991 között a kolozsvári Keresztény Szó című katolikus lap főszerkesztője volt.

Munkássága

Első írását az Utunk közölte 1949-ben. Lírikusként indult, szatirikus és humoros versei Anavi Ádámmal és Bodor Pállal közös kötetben jelentek meg (Pellengér, 1955). Közben irodalmi bírálatokat is írt, de végül a szatirikus-humoros műfajváltozatokban talált rá igazi hangjára. Első kötetével, a szatírákat, humoreszkeket és irodalmi paródiákat tartalmazó Kerek pereccel (1955, bővített 2. kiadás 1957) egy csapásra meghódította az olvasókat. Írásainak további reprezentatív gyűjteménye a hasonló műfaji összetételű Répa, retek, mogyoró (1962), valamint a Főúr, írja a többihez (1967). Első szatíráiban a társadalmi élet egyes negatív jelenségeit, a hivatalnoki közönyt, a szolgalelkűséget tűzte tollhegyre, szívesen folyamodva a játékos fantasztikum eszközéhez. Paródiáiban a sematizmus akkoriban igen veszélyes szemléletének írói megnyilatkozásait gúnyolta ki, pontos diagnózisát adva a maga sajátos műfajában egy korszak irodalmi torzulásainak. A hazug idill költőjéről például így írt a Szelíd viharban: „Rózsaszín dörej. Jégeső szakad. / Vakít a villám rózsaszínű fénye; / rózsaszín költő ül a fa alatt. / Rózsaszín villám csapjon őbeléje.” Későbbi paródiáiban a divatos és semmitmondó modernkedést karikírozta s kortársairól készített stílustanulmány-értékű „portré”-kat (Pokoli különkiadás, 1968).

Sajátos műfaját, a humoreszk eszközeivel megmódolt novellát fokozatosan alakította ki. Az 1950-es évek második felétől tűnt fel írásaiban a névtelen kisember, akinek esendőségében vagy kicsinyességében is az emberséget láttatta. Az ő szemszögéből nézve nemcsak a valóság torzulásai, hanem az eszmények is élesebben, tisztábban rajzolódtak ki. Ezért beszélhetett a szerző hiteles pátosszal a pöffeszkedő Valaki mellett háttérbe szoruló Satöbbiről, aki gerelyt vet, feltalál, épít, gólt rúg és lírai verset ír: mindenütt ott van, „ahol szükség van az erejére”. A Répa, retek, mogyoró s különösen a Főúr, írja a többihez egy-egy ciklusában a naiv gyermeki szemlélettel való azonosulás és az élményszerűséget fokozó első személyes előadásmód került előtérbe. Ez a két ciklus öleli fel Bajor legszebb, legsikerültebb írásait: az eszmények veszendőségét felpanaszoló „elégiákat” s az emberség melletti helytállás groteszk „himnuszait”. Az Április bolondjában írja: „Szegény fiú, ki ugratott be ennyire téged? Ki tréfált ifjúságoddal? Mondd, ugrass: Ma fölfedezték a rák szérumát. És én elhiszem. Itt az áprilist kiáltó felhők alatt fogom elhinni. S nem szégyenlem… Viccelj: Tengerbe dobtak minden fegyvert, testvérré lettek a Föld minden népei, nincs több sírás, könny, nehéz öregség. Elhiszem.” S e becsapottság keserűségén felülemelkedve, szent meggyőződéssel hirdeti: „Megérett minden jóra a föld… Aki nem hisz benne, az a vak, az az ügyefogyott, az az igazi április bolondja.” Kritikusai méltán állapították meg róla, hogy lírai és intellektuális, humoros és groteszk elemeket ötvöző, nyelvi leleményekben bővelkedő, vallomásszerű írásai megkülönböztetett helyet biztosítanak számára irodalmunkban.

A lírai hozzáállás nemesíti humoreszkjeinek újabb gyűjteményeit is (Tücsök és bogár. Kv. 1972; Az éjjeliőr nem tud aludni. 1976). Az utóbbi években – több karcolatának bábszínpadra való átdolgozása után – a drámai műfajban önállóan is jelentkezett: Szürke délután című darabja (Igaz Szó 1977/6) Szabó József rendezésében Nagyváradon (1978), Harag György rendezésében Kolozsvárt színre is került (1980). A Napsugár gyermekolvasói számára a felnőttek körében is népszerű kalandregény-paródiát (Egy bátor egér viszontagságai. Majtényi Erik bevezetőjével, 1960; 4. kiadás 1978) és számos ifjúsági elbeszélést (Hétmérföldes csizma. 1962; Garázda Karcsi rokonsága. 1966; Hóvirágméz. 1975; A csodálatos esernyő. 1980) írt. A publicisztikának a pamflet eszközeivel frissített változatát műveli (Napiparancs a hegedűhöz. 1963). Mint fordító, Eminescu és Topârceanu (Egy kicsi tücsök balladája. 1961, 1972) verseit, a Pintea Viteazul című román népballadát, valamint Mircea Sîntimbreanu karcolatait (Diákabrak. 1978) tolmácsolta, kitűnő formaérzékkel. A Forrás-sorozat több kötetéhez írt előszót, a Tanulók Könyvtára számára válogatta Karinthy Frigyes írásait (1974). Írásaiból Bukarestben egy-egy válogatás román, illetve orosz fordításban is megjelent (Curcubeul. 1964; Raduga. 1969; Marele coordonator. 1978).

Művei

Bajor Andor sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.

Bajor Andor-emléktábla Kolozsvárott a főtéri római katolikus plébánia udvarán, a Keresztény Szó szerkesztősége falán

• Pellengér (Szatirikus versek) Bukarest, 1955
• Kerek perec (Szatírák, karcolatok) Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó. 1955
• Kerek perec. Szatírák, humoreszkek, karikatúrák; 2., bőv. kiad.; Állami Irodallmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1957
• Egy bátor egér viszontagságai. Paródia; Ifjúsági, Bukarest, 1960 (Napsugár könyvek)
• Répa, retek, mogyoró. Paródiák, szatírák, humoreszkek; Irodalmi, Bukarest, 1962
• Hétmérföldes csizma. Bukarest: Ifjúsági. 1962
• Napiparancs a hegedűhöz. Publicisztikai írások; Irodalmi, Bukarest, 1963
• Garázda Karcsi rokonsága (Gyermekregény) Bukarest: Ifjúsági. 1966
• Főúr, írja a többihez! (Humoreszkek) Bukarest: Irodalmi. 1967
• Pokoli különkiadás (Paródiák) Bukarest: Irodalmi. 1968
• Tücsök és bogár (Szatírák) Kolozsvár: Dacia. 1972
• Hóvirágméz (Mesék, karcolatok) Bukarest: Cranga. 1975
• Lelkek és pasasok (Elbeszélések, karcolatok) Budapest: Magvető. 1975
• Az éjjeliőr nem tud aludni (Karcolatok) Bukarest: Kriterion. 1976
• Szürke délután (Színmű)
• A csodálatos esernyő (Elbeszélések) Bukarest: Kriterion. 1980
• Hézagpótlások (Visszaemlékezések) Budapest: Magvető. 1981 ISBN 963-271-445-8
• Abodi Nagy Béla (Monográfia) Bukarest: Kriterion. 1986
• Mi a manó… (Mesék) Bukarest. 1988
• Apróhirdetés (Humoreszkek) Bukarest: Kriterion. 1989 ISBN 973-26-0011-X
• Részleges vízözön (Elbeszélések) Budapest: Héttorony. 1991 ISBN 963-7855-25-4
• Ima az üldözőkért (Szatirikus karcolatok) Stockholm: Erdélyi Könyv Egylet. 1992
• 1 arany tálentom. Székesfehérvár: Vörösmarty Társaság. 1993 ISBN 963-04-3693-0
• Betűvetők becsülete (Cikkek, esszék, tanulmányok) Kolozsvár: Gloria – Bukarest: Kriterion. 1996 ISBN 973-26-0485-9 és ISBN 973-9203-05-1
• A kastélyunk (Mesék) Marosvásárhely: Mentor. 2002 ISBN 973-599-040-7
• Az ezermester; A Valdemár-kódex. Csíkszereda: Hargita. 2004 ISBN 973-86876-2-4
• Mióta nem tudnak számolni a varjak? (válogatás a Mi a manó című könyvből) Kolozsvár: Koinónia. 2004 ISBN 973-8022-80-0
• Angyal Bandi illemtana : humoreszkek, paródiák : 1959–1989. Kolozsvár: Kriterion. 2005 ISBN 973-26-0829-3
• Április bolondja (Válogatott novellák) Budapest: Noran. 2006 ISBN 963-7416-86-2
• Füstöl az acélkalapács (Szatírák, paródiák) Marosvásárhely: Mentor. 2009 ISBN 978-973-599-367-2

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I–V. Főszerk. Balogh Edgár, Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1981–2010.  
• Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7  
• A magyar irodalom története 1945-1975. Szerkbiz. Béládi Miklós [et al.] Budapest: Akadémiai. 1981-1990. ISBN 963-05-2815-0 Online elérés

További információk

• Kántor Lajos: Kétkezi humorista. Utunk 1963/12.
• Szilágyi Júlia: A humor filozófiája. Korunk 1963/5.
• Hajdu Győző: Líra, humor, szatíra. Igaz Szó 1963/11.
• Király László: Csinkvecsentó elhúz a jobbszélen. Utunk 1968/11.
• Robotos Imre: A humor költészete. Igaz Szó 1969/6.
• Bálint Tibor: A humor elégiája. Utunk 1969/9.
• Földes László: Bajor Andor mélabús humoráról. Korunk 1969/5.
• Láng Gusztáv: Bajor Andor. Utunk 1970/28.
• Bajor Andor műhelyében. Szőcs István, Veress Dániel, Panek Zoltán, Fodor Sándor, Sinkó Zoltán írásai. Igaz Szó 1970/1.
• Csiki László: Hogy a tojás, Kolumbusz úr? avagy Odüsszeusz falovacskája. A Hét 1973/18.
• Láng Gusztáv: Boldog-e a humorista? Utunk 1973/21.
• Szalay Károly: Bajor Andor humora, Korunk 1974/9.
• Bálint Tibor: A tündérkirály pipája. Utunk 1976/11.
• Mózes Attila: Olykor szembenézhetünk erényeinkkel is. Utunk 1977/2.
• Bajor Andor műhelyében. Igaz Szó 1977/9.
• Marosi Péter: Bajor anakondái – a színpadon. Utunk 1978/27
• Marosi Péter: Senki se tud bajorul? – Utunk 1980/26.
• A humor méltóságáról. Ablonczy László beszélgetése Bajor Andorral. Tiszatáj, Szeged, 1979/11.
• Balázs Imre József: "Előrenyújtom orrom zászlórúdját". Bajor Andor korai szatírái. In: Látó. 2006 november
• Kányádi Sándor: Bajor Andor kései elsiratása
• Nicolae Balotă: Bajor Andor (1927-1991). In: Látó. 2006 november
• In memoriam Bajor Andor. magyaradas.ro (2016. január 26.) (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
• Főúr, írja a többihez. Bajor Andor emlékezete; szerk. Bajor Ella, Dávid Gyula; Polis, Kolozsvár, 2017

Kapcsolódó szócikkek

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Bajor Andor témában.

• Román Költők
• Műhely
• Tudományos Könyvkiadó