Blinja
| Blinja | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44231 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 58 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 167 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 21′, k. h. 16° 22′45.350000°N 16.366667°EKoordináták: é. sz. 45° 21′, k. h. 16° 22′45.350000°N 16.366667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Blinja témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Blinja falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 14, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 13 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a 30-as számú főút mentén, Bijelnik és Moštanica között, az azonos nevű patak mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]Ősi nemesi település, melynek nemeseit „nobiles de Blina” néven már 1228-ban említik.[2] Valószínűleg már ekkor állt Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma, melyet 1334-ben említ Ivan goricai főesperes „Item ecclesia sancti Georgii de Blina” formában. Ezt erősíti a zágrábi érsekség sematizmusa, melynek 83. oldalán az áll, hogy a blinai egyház már 1282-ben fennállt. Neve 1256-ban személynévben fordul elő „de Blyna” alakban, majd 1261-ben újra „Blyna” néven szerepel. 1278-ban „terra nobilius de Blyna” alakban említik Blina nemeseinek földjét.[2] Itt állt Blina nemesi vára, melynek építésére 1345-ben kapott királyi engedélyt az itt birtokos Töttös család és amelyet 1430-ban „Bllina castrum” néven említenek.[2] Rajta kívül a Lonja-patak torkolatánál még egy vár is állt, melynek neve „Rasohatecz” az azonos pataknévben maradt fenn. 1415-ben itteni birtokosként említik Bátmonostori Töttös (Tutus) Lászlót, aki a törökkel vívott harcban tűnt el.
A birtok a két várral ezután is a család birtokában maradt. A várak a 15. század közepén, valószínűleg a családnak a Zrínyiekkel való viszálya során elpusztultak. Ma már csak a Kakasvárnak is nevezett blinai vár romjai állnak a falu felett a Gradina nevű magaslaton. A település 1468-ig a Töttös családé, majd 1485-ben Vuk Branikovics kapja, ezután 1515-ig özvegye Frangepán Borbála birtokolja, majd Beriszló Ferencé lett. Beriszló a közelgő török veszély hatására a falu mellett a Kostajnicát Petrinyával összekötő út mellé egy újabb várat építtetett, melyet a korabeli források „Wywar” azaz Újvár néven említenek. 1517-ben Beriszló halála után özvegyéé, majd Keglevich Péteré lett. A 16. század folyamán még többször javították. A vár további sorsa nem ismert, 1579 után már nem említik, valószínűleg a török háborúkban pusztult el. Lehet, hogy több környékbeli várhoz hasonlóan a keresztény erők rombolták le, nehogy a török befészkelje magát. Mára nyoma sem maradt. A település a több mint száz évnyi török uralom alatt pusztaság volt.
Blinja vidékét a 16. század második felében foglalta el a török.1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Blinija” alakban szerepel.
A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 305, 1910-ben 510 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 78 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 305 | 363 | 366 | 454 | 476 | 510 | 499 | 477 | 366 | 354 | 352 | 313 | 262 | 210 | 74 | 78 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma[5] a Petrinyáról Kostajnicára menő út mellett áll. helyén a pravoszláv lakosság betelepülése után még fatemplom állt. A parókiát 1777-ben alapították, anyakönyveit 1770 óta vezetik. A fatemplomot 1809-ben lebontották és helyére a Keglevich grófok anyagi támogatásával felépítették a ma is látható barokk-klasszicista templomot. A templom szerencsésen átvészelte a II. világháborút és a délszláv háborút is. A II. világháború idején a megszálló olasz katonaság lóistállónak és raktárnak használta, harangját a helyiek még időben elásták. Berendezése, liturgikus tárgyai jórészt megsemmisültek. Egyhajós épület, homlokzata felett zömök harangtoronnyal. A tornyok és az oldalfalakat félköríves ablakok tagolják. A bejárat felett kis körablak látható.
- A falu középkori katolikus plébániatemplomát Szent György tiszteletére szentelték. 1334-ben Ivan gorai főesperes említi először. 1501-ben plébániatemplomként említik. A 16. század második felében a török hódítás során semmisült meg. A 17. század végén a visszatérő katolikus horvátok fatemplomot építettek helyette, melyet ugyancsak Szent György tiszteletére szenteltek. A 18. század folyamán a betelepülő pravoszlávok kerültek többségbe a faluban, a fatemplom pedig idővel tönkrement.
- Blinja 15. századi várának maradványai a falutól délnyugatra emelkedő Gradina nevű magaslaton találhatók. A romok a teljes hegytetőt, melyek mély árkok osztanak öt részre elfoglalják. A hegy legmagasabb pontján egy tíz méteres átmérőjű tornyot találunk, melyet védőfal övezett. Ettől keletre egy másik, téglalap alakú tömb maradványai találhatók, majd keletebbre egy újabb, háromszög alakú várrész maradványa látszik. A toronytól nyugatra is van egy trapéz alakú várrész, kifelé egy félköríves sánccal. Valószínűleg itt volt a vár bejárata.
- A falu 16. századi vára, melyet Újvárnak neveztek a Petrinyáról Kostajnicára menő út közelében állt. Pontos helyét még nem azonosították be.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn, München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1447.
Források
[szerkesztés]- Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
- Petrinja község rendezési terve (horvátul)
- Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Várak.hu: Blinja - Kakasvár
- Vladimir Čavrak: Status animarum – Povijest sela Letovanci Sisak, 1999. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Petrinya turisztikai irodájának honlapja (magyarul)
